Élelmezési Dolgozó, 1992 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1992-01-01 / 1. szám

A Szabolcs Húsipari Vállalatnál Teljes volt a leállás Három napra kellett volna leállni, az egész húsiparnak - mondta a Szabolcs Húsipari Vállalat eg­yik hentese - akkor talán elgondolkodna azon a kormány, hogy mégis érdemes az ígéreteit megtartani. A vállalatnál júniusban is cs­atlakoztak a figyelmeztető sztrájk-fel­híváshoz, néhányan fel is emlegetik, hogy akkor hatásossabb lett volna keményen fellépni. Azt hittük, akkor engedett a kormány, meg azt is, hogy egy kormánynak illik szavatartónak len­ni - fogalmazták meg többen is a de­cemberi sztrájk alkalmával szervezett munkásgyűlésen. A vállalatnál egyébként teljes volt a leállás, s ami még érdekesebbé teszi a dolgot, a dolgozók aláírásukkal megerősítették, hogy a sztrájk időtartamára nem igényelnek munkabért. Irigylem a nyugati szakszer­ezeteket­ ­ A dolgozók azt érzik, hogy a „nép nevében” hozott döntések már régen nem a nép nevében születnek - mondja Banga Ferenc szb titkár a parlament munkájára utalva. - Nagyon irigylem a nyugati szakszervezeteket, például az osztrákot. Nekik nem az ál­lam az ellenfelük, nekik a tulaj­donosokkal kell megharcolniuk. S nem nagyon van szükség sztrájkra, mert mindkét fél tudja: egymásra vannak utalva, így a tulajdonos odaül a tárgya­lóasztalhoz és létrejöhet a megegyezés. És ami ebben a megegyezésben szere­pel, azt mindkét fél megtartja. Mert a tulajdonosnak is létérdeke a megál­lapodások betartása. - A parlament elsősorban pártcsatározások színhelye, harc a hata­lomért - mondja az szb titkár­­. A kisemberek, a dolgozók azt érzik, hogy ebben az országban minden fontos, csak ők nem, pedig ezt az országot ők tartják el. Az ő bőrükre megy a vásár. Az elmúlt időszak szervezetlenségének, kényelmes gazdálkodásának számláját a dolgozóknak nyújtják be. Ki lesz munkanélküli? Ki él segélyből? És kire róják ezeket a terheket? Mind mind a­ dolgozókra. Ők viselik most is a sú­lyosbított adóterheket, a piacgazdaságra való áttérés összes negatív követ­kezményét. Ezért van szükség egy érdekvédelmi szervezetre. És teljesen mindegy, hogy minek nevezik: egy a lényeg, ne politikai érdekek játékszere legyen, hanem valódi dolgozói érdekképviselet. A megállapodásokat tartsák be­ ­ Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az élelmiszeripari vállala­toknál többféle formáját választották a tiltakozásnak. Demecserben és Kis­várdán, az országgyűlési képviselőkkel találkoztak a munkásgyűléseken. (Mellesleg mindkét képviselő MDF-es.) S talán a dolgozók több eredményt vártak. Erről így beszél Banga Ferenc: - Az érdekvédelmi harcban nincsenek csodafegyverek. Még egy általános sztrájk sem hoz azonnali ered­ményt és változást. Mi megértjük azt is, hogy a kormány sincs könnyű hely­zetben. De azt elvárjuk, hogy tárgyal­jon, hogy közösen keressünk megoldást. Arra pedig még inkább igényt tartunk, hogy a megállapodásokat tartsák be. Ennek érdekében mi felhasználjuk a szakszervezeti érdekvédelem összes lehetséges eszköztárát. Ám azt tapasz­taljuk: hosszas és nehéz küzdelem lesz. Ez a sztrájk véleményem szerint csak egy apró lépés előre. Legnagyobb ered­ménye, hogy tárgyalhattunk. De úgy látom, hogy a dolgozóknak és az érdekvédelemnek egyaránt hosszas és folyamatos vitákra, esetenként harcra kell felkészülni, azaz minden apró ered­ményért keményen meg kell küzdenünk. És meg is fogunk! Kézy Béla A sztrájk óráiban a Rákospalotai Növényolajgyárban Történelmi lecke Még áll a harc A Korona Kenyérgyár megegyezett a munkásaival. A budapesti Korona Kenyérgyárban 19 héttel ezelőtt kitört sztrájk megszűnt. A gyár igazgatósága aláírta az egyezséget és visszavette régi munkásait, a sztrikbontókat pedig - mielőtt a régi munkásai az üzembe visszatértek volna - mind elbocsátotta. A Korona Kenyérgyárban ezzel a béke helyreállt, a munkások az üzemet a zárlat alól feloldották. A sütőmunkások köszönetet mondanak mindazoknak, akik a megélhetésükért folyó nehéz harcot azzal támogatták, hogy a sztrájkbontók által készített terméket a harc alatt nem vásárolták. Változatlanul áll a harc a Központi Tejcsarnok Rt.- Kenyérgyár és a Peri­kenyér és Kekszgyár Rt. üzemében. Ez a két üzem sütőmunkások részéről zár­lat alatt áll, az üzemben még mindig sztrájkbontók dolgoznak. A munkások ezúton kérik a fogyasztókat, hogy a sütőipari szükségletüket csak olyan helyen szerezzék be, ahol a munkások bérét megfizetik és nem sztrájkbontókkal dolgoz­tatnak. Aki a két üzemben munkát vállal, sztrájkbontónak tekintik. (Népszava, 1931. augusztus 11.) Fölhívás a sütőmunkásokhoz A sütőmunkások nagy tömegei a legnagyobb rokonszenvvel kísérik a harcba kényszerített pilisvörösvári bányamunkások küzdelmét és mindannyian erkölcsi kötelességüknek tartják a sztrájkolók segítségére lenni. Ezért a központi szervező bizottság azt a fölhívást intézte az összes dolgozó sütőmunkáshoz, hogy szombaton, vasárnap vagy hétfőn egynapi kenyérjárandóságukat adják a bányász­testvérek nélkülöző gyermekeinek a segítésére, hogy karácsonykor legalább ke­nyerük legyen a kapitalizmus áldozatainak. Akiknek pedig módja van rá és te­hetsége megengedi, pénzsegéllyel is támogatásukra siethet. A kenyér és pénzse­gélyt a sütők szervezetének helyiségében kell leadni (VII., Peterdy u. 6-8.). A szervező bizottság biztosan számít arra, hogy senki sem tagadja meg segítségét a harcban álló bányamunkásoktól. Az élelmezési munkások központi szervező bizottsága (Népszava, 1928. december 20.) Élelmezési DOLGOZÓ­ 3. oldal A sztrájk bajainkra nem orvosság, de... Tari Józsefnével, a Sör­ipari Szakszervezet és a Kőbányai Sörgyár szb­tikájával és Némethy Lajos bizalmival, a decemberi sztrájk előkészítéséről, lefolyásáról és tanulságairól beszélgettünk. A Kőbányai Sörgyárban igen gaz­dag hagyománya van a munkás­­mozgalomnak. A gyár egész történelme során végigvonul a munkások mind erőteljesebb har­ca is a jobb megélhetésért. A szo­lidaritás is mindig kifejezte a har­cok tartalmát, formáját. Vajon így volt ez most, a decemberi erőpróbán is?­ ­ Mi nemcsak ösztönösen éreztük, hanem a sok évtizedes tapasz­talatból is tudjuk, a karácsony előtti időszak nem a legalkalmasabb egy országoskörű sztrájk szervezésére. Egy ágazat vagy egy gyár még rugalmasabb tud lenni, de egy egész ország már nehezen tud az adott körülményekhez igazodni. Nagy felelősség sztrájk mel­lett dönteni ekkortájt, de azzal is tisztá­ban voltunk: olyannyira összegyűlt már a keserűség, hogy ezt mederbe kell terelni, hogy ne legyen nagyobb baj. Az embereket felvilágosítottuk az előzményekről, szóltunk a szakszerve­zet állásfoglalásairól, kongresszusairól, az Érdekegyeztető Tanácsában folyó szélmalomharcról. VSZT-ülést tartot­tunk, ahova minden bizalmit meghív­tunk. Ott szóltunk mindezekről, és kértük, hallgassák meg a dolgozók véleményét, javaslatát, s jelezzék visz­­sza a dolgozók szándékát, hogy együttes követeléseiknek nyomatékot akarnak-e adni vagy sem? Nem felülről szervez­tük a sztrájkot. Talán ezért is sikerült. Előre jeleztük, hogy munkabér kiesést is okozhat a két óra leállás, mégis a dolgozók több mint a fele szavazott a leállásra. Korábban kellett volna? - Mi egyértelműen megmond­tuk, hogy nem a vállalat ellen lépünk sztrájkba, hanem azok ellen a jelenségek ellen, amelyek semmibe veszik a munkásérdekeket. Azok ellen, akik a Nagy Házban mindent elfogadnak, ha a miniszterelnök vagy a miniszter java­solja. De mindent elutasítanak, ami fordítva van. Ezért a vállalati munkát nem volt szándékunk megbénítani. Az energiaellátásban, a folyamatos üzemek­ben, s egyéb fontos helyen nem volt leállás. De másutt, a dolgozók döntő többsége figyelmeztetett! A kérdéses időben az emberek egy része a munka­helyen maradt, mások a kultúrteremben gyűltek össze, beszélgettek, konzultáltak az eseményekről. Több helyütt az tiszt­­titkár vállalta a tájékoztatást. (A 9 tit­kárból 7 új, nekik különösképpen sike­res erőpróba volt ez a konkrét feladat.) A dolgozók a beszélgetésekben szóvá tették: már korábban kellett volna eh­hez a fegyverhez nyúlni, míg mások keményebb lépéseket is követeltek. Mértékadó és higgadt vélemények domináltak főleg, és a tettek is ezt igazolták. Például a gépkocsivezetők­től később tudtuk meg, hogy a maguk módján ők is szolidárisak voltak a mozgalommal. Bár a tankautókkal nem álltak le az országutak szélén a fagyveszély miatt, de ki-ki „rátette a két órát" a szolgálatra.­­ Meglepő volt, hogy a nők, de főleg az asszonyok elsők között vál­lalták a sztrájkot. Lehet, hogy ők érzik legjobban a gazdasági szorításokat? A konyhai dolgozókat például ne­künk kellett meggyőzni arról, hogy nekik nem szabad leállni. Adjanak csak időben megfelelő ételt, mert ők ez­zel tehetnek a legtöbbet a sztrájk sik­eréért. Öntudatból jeles - Egyesek kézlegyintéssel rea­gáltak a bizalmi kezdeményezésére, ám amikor elérkezett a perc, ők is a mun­kahelyen leültek avagy felálltak, s a szolidaritás két óráját magukévá tették.­­ Ennek a sztrájknak sok tanulsága van. A egyik legfontosabb talán, hogy tagságunk kész velünk együtt közösen fellépni érdekeink védelmében. Most bizakodnak az em­berek, hogy továbblépünk. Attól félnek és óvnak is bennünket, hogy az utcára vigyük a harcot. Erősödött a bizalom a szakszervezet iránt. Azóta egyetlen kilépés sem történt. A bizalmiak is megmérettek e feladatban. Döntő többségük jelesre vizsgázott.­­ Talán elcsépelt dolog az öntudatról szólni, de itt igen helyén­való a példa: a szakszervezet felajánlotta, hogy a kiesett két órai bért pótolja. Alig akad, aki igényt tart erre. Főleg olya­nok, akiknek a tíz, húsz forint is sokat jelent otthon. Nekik meg egyébként máskor is szívesen segítünk.­­ Úgy tudjuk, nem minden sörgyárban sikerült a szolidaritás e nyo­mós eszközét felhasználni. Részben megértjük az új tulajdonosból keletkező helyzetüket, de az az érzésünk, hogy a munkavállalókat - korábbi szokás szerint - most sem kérdezték meg: va­jon nekik mi a véleményük minderről? Az erők felmérése így nem lehe­tett teljes. Lehet, sőt biztos, hogy a mu­lasztást számonkéri a tagság előbb­­utóbb. Mi tudjuk, hogy bajainkra nem a sztrájk az igazi orvosság, de fi­gyelmeztetés azok számára, akik gond­jaink, bajaink enyhítéséért, megol­dásáéért sokat tehetnének s mégis el­mulasztják! Sz.Gy. MINDENKI NYERT Nagykőrösön rendezték meg december 7-8-án az élelmezésipari tanintézetek hagyományos kispályás labdarúgó bajnokságát. A nevezetes sporteseményre - a nyíregyháziak kivételével - valamennyi iskola elküldte csapatát. Több helyről népes szurkoló gárda is elkísérte a fiúkat. Az ÉDOSZ szervezésében lebonyolí­tott bajnokságnak nemcsak a „Toldi” Iskola parkettjén vetélkedő csapatok voltak a nyertesei, hanem azok a kollégák, barátok, szülők, tanárok is, akik a játékok alatt egymással találkozhattak és elmélyítették barátságukat. A pályán egyébként a debreceni „Irinyi János” tanintézet bizonyult a legjobbnak, nekik volt a legnépesebb szurkolótáboruk is. A dobogó második fokára a szegediek állhattak fel, a harmadikra pedig a házigazdák csapata. A kétnapos torna végén a sportverseny valamennyi résztvevője hálával mondott köszönetet a helyi szervezőknek, név szerint is dr. Kanyó Teréz és dr. Varga András igazgatóhe­lyetteseknek. Mi sem jobb bizonyíték arra, hogy a rendezvény elérte célját, mint a találkozó végén megfogalmazódott gondolat: ezt a szép hagyományt nem szabad megszakítani! Viszontlátásra 1992. ősszel Csermajorban. Varga János ÉDOSZ HÍREK * ÉDOSZ HÍREK Kiskunfélegyháza A Duna-Tiszaközi Állami Húsipari Vál­lalatnál nagyon pozitív volt a dolgozók hozzáállása a sztrájkhoz. A termelőüze­mek mind leálltak, a szállítók kivételével, akik terítették az árut. A figyelmeztető sztrájk ideje alatt tartott szakszervezeti tájékoztatón zsúfolásig megtelt a vállalat ebédlője. Mindenki fegyelmezett volt - jelentette a Sztrájk­­bizottságnak Zsibrita Zoltánné. Szekszárd A Szekszárdi Húsipari Vállalatnál de­cember 17-én 6-8 óra között tartották meg a figyelmeztető sztrájkot, amely­ben a dolgozóknak mintegy 90 százalé­ka részt vett. Nagyon jó hangulatú munkásgyűlést tartottak és az aláírás­­gyűjtési akciót is megszervezték. A munkavállalók úgy érzik, hogy érdemes volt az MSZOSZ-követelések támogatá­sa - tájékoztatta a sztrájkbizottságot Hajdúné Lovász Edit. Új béralku A Sütőipari Dolgozók Szakszervezete és az ÉFOSZ Sütőipari Kamarai Tagozata a kollektív bértárgyalási rendszer kiépítésére szakmai közösséget hozott létre. A bizottság közvetlen fela­datának egy korszerű bértarifa-rendsz­er kidolgozását tekinti, amely alapját képezheti a bérmegállapodásoknak. A sütőipar egészére érvényes megál­lapodásokat kívánnak kötni, ezért a Magyar Pékek Ipartestülete is részt vesz a munkában. A többi élelmiszeripari szakmának is modell lehet az így ki­alakított gyakorlat. HDSZ-levél A figyelmeztető sztrájkban legnagyobb szerepet vállaló Húsipari Dolgozók Szakszervezete még december 6-án levélben fordult Antall József minisz­terelnökhöz. Hangsúlyozták a levélben, hogy ,,a magyar mezőgazdaság, élel­miszergazdaság fontossága, jövője min­denképpen indokolja egy perspektivikus agrárkoncepció parlamenti tárgyalását, támogatását. Egyetértés A figyelmeztető sztrájk óráiban küldte el levelét a Tejipari Szakszervezet An­tall József miniszterelnöknek. A tejipar 12 ezer dolgozója nevében a szakszer­vezeti tisztségviselők megfogalmazták: ,,Mi, a tejipar dolgozói, nem akarunk sztrájkolni, nem akarjuk, hogy a kis­gyerekek, öregek vagy a betegek tej nélkül maradjanak, de szeretnénk Miniszterelnök Úr tudomására hozni, hogy az MSZOSZ kongreszuson meg­fogalmazott követelésekkel egyetérünk.” Munka­védelem Szakértői vélemény készült a munkavédelmi törvény tervezetéről, amely kifejezi az ÉDOSZ álláspontját. Az érintett munkavédelmi felelősök a Szövetségi információ soron következő számából ismerhetik meg.

Next