Élelmezési Dolgozó, 1992 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1992-01-01 / 1. szám
A Szabolcs Húsipari Vállalatnál Teljes volt a leállás Három napra kellett volna leállni, az egész húsiparnak - mondta a Szabolcs Húsipari Vállalat egyik hentese - akkor talán elgondolkodna azon a kormány, hogy mégis érdemes az ígéreteit megtartani. A vállalatnál júniusban is csatlakoztak a figyelmeztető sztrájk-felhíváshoz, néhányan fel is emlegetik, hogy akkor hatásossabb lett volna keményen fellépni. Azt hittük, akkor engedett a kormány, meg azt is, hogy egy kormánynak illik szavatartónak lenni - fogalmazták meg többen is a decemberi sztrájk alkalmával szervezett munkásgyűlésen. A vállalatnál egyébként teljes volt a leállás, s ami még érdekesebbé teszi a dolgot, a dolgozók aláírásukkal megerősítették, hogy a sztrájk időtartamára nem igényelnek munkabért. Irigylem a nyugati szakszerezeteket A dolgozók azt érzik, hogy a „nép nevében” hozott döntések már régen nem a nép nevében születnek - mondja Banga Ferenc szb titkár a parlament munkájára utalva. - Nagyon irigylem a nyugati szakszervezeteket, például az osztrákot. Nekik nem az állam az ellenfelük, nekik a tulajdonosokkal kell megharcolniuk. S nem nagyon van szükség sztrájkra, mert mindkét fél tudja: egymásra vannak utalva, így a tulajdonos odaül a tárgyalóasztalhoz és létrejöhet a megegyezés. És ami ebben a megegyezésben szerepel, azt mindkét fél megtartja. Mert a tulajdonosnak is létérdeke a megállapodások betartása. - A parlament elsősorban pártcsatározások színhelye, harc a hatalomért - mondja az szb titkár. A kisemberek, a dolgozók azt érzik, hogy ebben az országban minden fontos, csak ők nem, pedig ezt az országot ők tartják el. Az ő bőrükre megy a vásár. Az elmúlt időszak szervezetlenségének, kényelmes gazdálkodásának számláját a dolgozóknak nyújtják be. Ki lesz munkanélküli? Ki él segélyből? És kire róják ezeket a terheket? Mind mind a dolgozókra. Ők viselik most is a súlyosbított adóterheket, a piacgazdaságra való áttérés összes negatív következményét. Ezért van szükség egy érdekvédelmi szervezetre. És teljesen mindegy, hogy minek nevezik: egy a lényeg, ne politikai érdekek játékszere legyen, hanem valódi dolgozói érdekképviselet. A megállapodásokat tartsák be Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az élelmiszeripari vállalatoknál többféle formáját választották a tiltakozásnak. Demecserben és Kisvárdán, az országgyűlési képviselőkkel találkoztak a munkásgyűléseken. (Mellesleg mindkét képviselő MDF-es.) S talán a dolgozók több eredményt vártak. Erről így beszél Banga Ferenc: - Az érdekvédelmi harcban nincsenek csodafegyverek. Még egy általános sztrájk sem hoz azonnali eredményt és változást. Mi megértjük azt is, hogy a kormány sincs könnyű helyzetben. De azt elvárjuk, hogy tárgyaljon, hogy közösen keressünk megoldást. Arra pedig még inkább igényt tartunk, hogy a megállapodásokat tartsák be. Ennek érdekében mi felhasználjuk a szakszervezeti érdekvédelem összes lehetséges eszköztárát. Ám azt tapasztaljuk: hosszas és nehéz küzdelem lesz. Ez a sztrájk véleményem szerint csak egy apró lépés előre. Legnagyobb eredménye, hogy tárgyalhattunk. De úgy látom, hogy a dolgozóknak és az érdekvédelemnek egyaránt hosszas és folyamatos vitákra, esetenként harcra kell felkészülni, azaz minden apró eredményért keményen meg kell küzdenünk. És meg is fogunk! Kézy Béla A sztrájk óráiban a Rákospalotai Növényolajgyárban Történelmi lecke Még áll a harc A Korona Kenyérgyár megegyezett a munkásaival. A budapesti Korona Kenyérgyárban 19 héttel ezelőtt kitört sztrájk megszűnt. A gyár igazgatósága aláírta az egyezséget és visszavette régi munkásait, a sztrikbontókat pedig - mielőtt a régi munkásai az üzembe visszatértek volna - mind elbocsátotta. A Korona Kenyérgyárban ezzel a béke helyreállt, a munkások az üzemet a zárlat alól feloldották. A sütőmunkások köszönetet mondanak mindazoknak, akik a megélhetésükért folyó nehéz harcot azzal támogatták, hogy a sztrájkbontók által készített terméket a harc alatt nem vásárolták. Változatlanul áll a harc a Központi Tejcsarnok Rt.- Kenyérgyár és a Perikenyér és Kekszgyár Rt. üzemében. Ez a két üzem sütőmunkások részéről zárlat alatt áll, az üzemben még mindig sztrájkbontók dolgoznak. A munkások ezúton kérik a fogyasztókat, hogy a sütőipari szükségletüket csak olyan helyen szerezzék be, ahol a munkások bérét megfizetik és nem sztrájkbontókkal dolgoztatnak. Aki a két üzemben munkát vállal, sztrájkbontónak tekintik. (Népszava, 1931. augusztus 11.) Fölhívás a sütőmunkásokhoz A sütőmunkások nagy tömegei a legnagyobb rokonszenvvel kísérik a harcba kényszerített pilisvörösvári bányamunkások küzdelmét és mindannyian erkölcsi kötelességüknek tartják a sztrájkolók segítségére lenni. Ezért a központi szervező bizottság azt a fölhívást intézte az összes dolgozó sütőmunkáshoz, hogy szombaton, vasárnap vagy hétfőn egynapi kenyérjárandóságukat adják a bányásztestvérek nélkülöző gyermekeinek a segítésére, hogy karácsonykor legalább kenyerük legyen a kapitalizmus áldozatainak. Akiknek pedig módja van rá és tehetsége megengedi, pénzsegéllyel is támogatásukra siethet. A kenyér és pénzsegélyt a sütők szervezetének helyiségében kell leadni (VII., Peterdy u. 6-8.). A szervező bizottság biztosan számít arra, hogy senki sem tagadja meg segítségét a harcban álló bányamunkásoktól. Az élelmezési munkások központi szervező bizottsága (Népszava, 1928. december 20.) Élelmezési DOLGOZÓ 3. oldal A sztrájk bajainkra nem orvosság, de... Tari Józsefnével, a Söripari Szakszervezet és a Kőbányai Sörgyár szbtikájával és Némethy Lajos bizalmival, a decemberi sztrájk előkészítéséről, lefolyásáról és tanulságairól beszélgettünk. A Kőbányai Sörgyárban igen gazdag hagyománya van a munkásmozgalomnak. A gyár egész történelme során végigvonul a munkások mind erőteljesebb harca is a jobb megélhetésért. A szolidaritás is mindig kifejezte a harcok tartalmát, formáját. Vajon így volt ez most, a decemberi erőpróbán is? Mi nemcsak ösztönösen éreztük, hanem a sok évtizedes tapasztalatból is tudjuk, a karácsony előtti időszak nem a legalkalmasabb egy országoskörű sztrájk szervezésére. Egy ágazat vagy egy gyár még rugalmasabb tud lenni, de egy egész ország már nehezen tud az adott körülményekhez igazodni. Nagy felelősség sztrájk mellett dönteni ekkortájt, de azzal is tisztában voltunk: olyannyira összegyűlt már a keserűség, hogy ezt mederbe kell terelni, hogy ne legyen nagyobb baj. Az embereket felvilágosítottuk az előzményekről, szóltunk a szakszervezet állásfoglalásairól, kongresszusairól, az Érdekegyeztető Tanácsában folyó szélmalomharcról. VSZT-ülést tartottunk, ahova minden bizalmit meghívtunk. Ott szóltunk mindezekről, és kértük, hallgassák meg a dolgozók véleményét, javaslatát, s jelezzék viszsza a dolgozók szándékát, hogy együttes követeléseiknek nyomatékot akarnak-e adni vagy sem? Nem felülről szerveztük a sztrájkot. Talán ezért is sikerült. Előre jeleztük, hogy munkabér kiesést is okozhat a két óra leállás, mégis a dolgozók több mint a fele szavazott a leállásra. Korábban kellett volna? - Mi egyértelműen megmondtuk, hogy nem a vállalat ellen lépünk sztrájkba, hanem azok ellen a jelenségek ellen, amelyek semmibe veszik a munkásérdekeket. Azok ellen, akik a Nagy Házban mindent elfogadnak, ha a miniszterelnök vagy a miniszter javasolja. De mindent elutasítanak, ami fordítva van. Ezért a vállalati munkát nem volt szándékunk megbénítani. Az energiaellátásban, a folyamatos üzemekben, s egyéb fontos helyen nem volt leállás. De másutt, a dolgozók döntő többsége figyelmeztetett! A kérdéses időben az emberek egy része a munkahelyen maradt, mások a kultúrteremben gyűltek össze, beszélgettek, konzultáltak az eseményekről. Több helyütt az tiszttitkár vállalta a tájékoztatást. (A 9 titkárból 7 új, nekik különösképpen sikeres erőpróba volt ez a konkrét feladat.) A dolgozók a beszélgetésekben szóvá tették: már korábban kellett volna ehhez a fegyverhez nyúlni, míg mások keményebb lépéseket is követeltek. Mértékadó és higgadt vélemények domináltak főleg, és a tettek is ezt igazolták. Például a gépkocsivezetőktől később tudtuk meg, hogy a maguk módján ők is szolidárisak voltak a mozgalommal. Bár a tankautókkal nem álltak le az országutak szélén a fagyveszély miatt, de ki-ki „rátette a két órát" a szolgálatra. Meglepő volt, hogy a nők, de főleg az asszonyok elsők között vállalták a sztrájkot. Lehet, hogy ők érzik legjobban a gazdasági szorításokat? A konyhai dolgozókat például nekünk kellett meggyőzni arról, hogy nekik nem szabad leállni. Adjanak csak időben megfelelő ételt, mert ők ezzel tehetnek a legtöbbet a sztrájk sikeréért. Öntudatból jeles - Egyesek kézlegyintéssel reagáltak a bizalmi kezdeményezésére, ám amikor elérkezett a perc, ők is a munkahelyen leültek avagy felálltak, s a szolidaritás két óráját magukévá tették. Ennek a sztrájknak sok tanulsága van. A egyik legfontosabb talán, hogy tagságunk kész velünk együtt közösen fellépni érdekeink védelmében. Most bizakodnak az emberek, hogy továbblépünk. Attól félnek és óvnak is bennünket, hogy az utcára vigyük a harcot. Erősödött a bizalom a szakszervezet iránt. Azóta egyetlen kilépés sem történt. A bizalmiak is megmérettek e feladatban. Döntő többségük jelesre vizsgázott. Talán elcsépelt dolog az öntudatról szólni, de itt igen helyénvaló a példa: a szakszervezet felajánlotta, hogy a kiesett két órai bért pótolja. Alig akad, aki igényt tart erre. Főleg olyanok, akiknek a tíz, húsz forint is sokat jelent otthon. Nekik meg egyébként máskor is szívesen segítünk. Úgy tudjuk, nem minden sörgyárban sikerült a szolidaritás e nyomós eszközét felhasználni. Részben megértjük az új tulajdonosból keletkező helyzetüket, de az az érzésünk, hogy a munkavállalókat - korábbi szokás szerint - most sem kérdezték meg: vajon nekik mi a véleményük minderről? Az erők felmérése így nem lehetett teljes. Lehet, sőt biztos, hogy a mulasztást számonkéri a tagság előbbutóbb. Mi tudjuk, hogy bajainkra nem a sztrájk az igazi orvosság, de figyelmeztetés azok számára, akik gondjaink, bajaink enyhítéséért, megoldásáéért sokat tehetnének s mégis elmulasztják! Sz.Gy. MINDENKI NYERT Nagykőrösön rendezték meg december 7-8-án az élelmezésipari tanintézetek hagyományos kispályás labdarúgó bajnokságát. A nevezetes sporteseményre - a nyíregyháziak kivételével - valamennyi iskola elküldte csapatát. Több helyről népes szurkoló gárda is elkísérte a fiúkat. Az ÉDOSZ szervezésében lebonyolított bajnokságnak nemcsak a „Toldi” Iskola parkettjén vetélkedő csapatok voltak a nyertesei, hanem azok a kollégák, barátok, szülők, tanárok is, akik a játékok alatt egymással találkozhattak és elmélyítették barátságukat. A pályán egyébként a debreceni „Irinyi János” tanintézet bizonyult a legjobbnak, nekik volt a legnépesebb szurkolótáboruk is. A dobogó második fokára a szegediek állhattak fel, a harmadikra pedig a házigazdák csapata. A kétnapos torna végén a sportverseny valamennyi résztvevője hálával mondott köszönetet a helyi szervezőknek, név szerint is dr. Kanyó Teréz és dr. Varga András igazgatóhelyetteseknek. Mi sem jobb bizonyíték arra, hogy a rendezvény elérte célját, mint a találkozó végén megfogalmazódott gondolat: ezt a szép hagyományt nem szabad megszakítani! Viszontlátásra 1992. ősszel Csermajorban. Varga János ÉDOSZ HÍREK * ÉDOSZ HÍREK Kiskunfélegyháza A Duna-Tiszaközi Állami Húsipari Vállalatnál nagyon pozitív volt a dolgozók hozzáállása a sztrájkhoz. A termelőüzemek mind leálltak, a szállítók kivételével, akik terítették az árut. A figyelmeztető sztrájk ideje alatt tartott szakszervezeti tájékoztatón zsúfolásig megtelt a vállalat ebédlője. Mindenki fegyelmezett volt - jelentette a Sztrájkbizottságnak Zsibrita Zoltánné. Szekszárd A Szekszárdi Húsipari Vállalatnál december 17-én 6-8 óra között tartották meg a figyelmeztető sztrájkot, amelyben a dolgozóknak mintegy 90 százaléka részt vett. Nagyon jó hangulatú munkásgyűlést tartottak és az aláírásgyűjtési akciót is megszervezték. A munkavállalók úgy érzik, hogy érdemes volt az MSZOSZ-követelések támogatása - tájékoztatta a sztrájkbizottságot Hajdúné Lovász Edit. Új béralku A Sütőipari Dolgozók Szakszervezete és az ÉFOSZ Sütőipari Kamarai Tagozata a kollektív bértárgyalási rendszer kiépítésére szakmai közösséget hozott létre. A bizottság közvetlen feladatának egy korszerű bértarifa-rendszer kidolgozását tekinti, amely alapját képezheti a bérmegállapodásoknak. A sütőipar egészére érvényes megállapodásokat kívánnak kötni, ezért a Magyar Pékek Ipartestülete is részt vesz a munkában. A többi élelmiszeripari szakmának is modell lehet az így kialakított gyakorlat. HDSZ-levél A figyelmeztető sztrájkban legnagyobb szerepet vállaló Húsipari Dolgozók Szakszervezete még december 6-án levélben fordult Antall József miniszterelnökhöz. Hangsúlyozták a levélben, hogy ,,a magyar mezőgazdaság, élelmiszergazdaság fontossága, jövője mindenképpen indokolja egy perspektivikus agrárkoncepció parlamenti tárgyalását, támogatását. Egyetértés A figyelmeztető sztrájk óráiban küldte el levelét a Tejipari Szakszervezet Antall József miniszterelnöknek. A tejipar 12 ezer dolgozója nevében a szakszervezeti tisztségviselők megfogalmazták: ,,Mi, a tejipar dolgozói, nem akarunk sztrájkolni, nem akarjuk, hogy a kisgyerekek, öregek vagy a betegek tej nélkül maradjanak, de szeretnénk Miniszterelnök Úr tudomására hozni, hogy az MSZOSZ kongreszuson megfogalmazott követelésekkel egyetérünk.” Munkavédelem Szakértői vélemény készült a munkavédelmi törvény tervezetéről, amely kifejezi az ÉDOSZ álláspontját. Az érintett munkavédelmi felelősök a Szövetségi információ soron következő számából ismerhetik meg.