Élet és Tudomány, 1950 (5. évfolyam, 13-52. szám)

1950-03-26 / 13. szám

B­ulgária egyik legsúlyosabb problémája a vízellátás. Néha olyan sok a víz, hogy fel­becsülhetetlen károkat okoz, néha meg oly kevés, hogy kiégnek a mezők és sok ipari központ nem működik, mivel a vízierőre be­rendezett villanytelepek kénytele­nek csaknem teljesen abbahagyni a munkát. Csak a legutóbbi 50 esztendő alatt 19 száraz év volt az országban. Az 1886 — 88-as években akkora szárazság volt, hogy a föld egyáltalán nem hozott termést. A következő 4 év is aszályos volt. A feljegyzések ugyanakkor gyakori árvizekről is megemlékeznek: északi síkságon, az ország középpontjának és déli részének hegyeiben, a mély szakadé­kokban és a felhő övezte magaslatokon. A bolgár népdalok közül sok szól az aszály és árvizek pusztításáról. Megemlékeznek arról, hogyan kényszerítette az éhség a szülő­ket gyermekeik eladására. A nép sok olyan legendát és dalt is alkotott, melyben kifejezésre jut a vágy, hogy ne függjön többé a természet vak erőitől. Igen régi dalok megéneklik azokat a hősöket, akik harcra kelnek a rettenetes háromfejű sár­kánnyal, amely elzárva tartja a vizet. Más dalokban már arról álmodozik a nép, hogy saját földjén tengereket és tavakat teremt, melyekből annyi vízhez juthat, amennyire csak szüksége van. DE KI TÖRŐDÖTT A NÉP BÁNATÁVAL, A NÉP GON­DOLATAIVAL ? Igaz, hogy Bulgária korábbi reakciós kormányai porhintés céljából készítettek terveket a vízkérdés megoldására és ezeken a terveken meggazdagodott sok miniszter és magas állami hivatalnok. A vízellátás kér­désének gyakorlati megoldásához azonban hozzá sem kezdtek. A vízkérdés megoldása csak azután vált lehetővé, amikor a bolgár nép kivívta a hatalmat saját országában. Az országban kibontakozott ahogyan a bolgárok neve­zik — a viz-csata. Harcol most az egész ország. A vizért való küzdelem folyik az Itt van például a Roszk­a folyó, melynek féktelen vize annyi bajt okozott a múltban. A folyó mellett, Gorszko Koszovo falunál most hatalmas méretű munkálatok folynak. A falu melletti szikláról áttekinthető az egész munkafront. Nehéz, egymásra rakott gránitlapokból emelkedik a gát fala egyre magasabbra. Amikor az 53 métert eléri, 18 km hosszúságú tó képződik mögötte. A tó vize 10 ezer hold föld öntözésére elegendő. Folynak a munkálatok az öntöző­­csatornák építésén, sok már készen van közülük. A gát és a csatornák mellett villany­telepeket építenek. Az építők már maguk előtt látják az újjászületett tájat. A Roszk­a vize, amely eddig árvizet és pusztulást hozott, új életet ad majd ennek a vidéknek. Hangosak lesznek a felüdült szőlők, kertek virágoznak és telt kalászok ringanak. Új falvak nőnek ki a földből, melyekben villanyfény világít. Az ország közepén, a híres rózsavölgyben, Kazanlik város mellett folyik a Dimitrov­­ról elnevezett vízgyűjtő medence építése. Maga a természet jelölt itt ki helyet a víz­gyűjtő számára. A Tundzsa folyó folyik itt a Sztara Planina nyúlványai és a Szaltis magaslatai között. A Szu­mena-hegy gránit lejtői és a Szaltis által alkotott szűk kapuban elreteszelik a folyó útját, mely így hatalmas tavat fog képezni. Az építkezés bejáratánál boltíves kaput KÜZDELEM MÉG A GYERMEKEIKET IS EL KEL­L­ETT ADNIOK VÍZG­YÜ­JTŐMEDENCÉK műül, átúval a utilluktal, vnekazúuul az ajkukul! indul munkára az i­júsági brigád

Next