Élet és Tudomány, 1961, július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)

1961-07-02 / 27. szám

1961. JÚXIUS 2. XVI. ÉVE. 27. SZÁM A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT HETILAPJA A TARTALOMRÓL: A középkori kereskedő — Élnek-e értelmes lények a világmindenségben? A vaj szerkezete — Miért szép? — A magyar városok jövője I. A tervezés — Az élő sejt szervecskéi — A tudomány világa A KÖZÉPKORI KERESKEDŐ V­inni, a híres firenzei krónikás írja egy helyütt korának nagykereskedő ban­kárairól, hogy „ők a kereszténység oszlopai”. „Kereszténység”-en ekkor, a XIV. század elején, magát Európát értették. Az „oszlopok” pedig Accaiuoli, Bárdi, Peruzzi sienai bankárok voltak. Rajtuk nyugodott — a krónikás polgár szerint — a nyugati világ rendje. Rajtuk, nem pedig a császár meg a királyok trónján és nem is a Vatiká­non, a „római széken”. Villani idejében egyébként ezek az utóbbi „oszlopok” megren­dültek. De ekkor már inogni kezdett a középkor, a feudális társadalom örökkévaló­nak tervezett világrendje, az „ordo mundi” is. Az új és a régi összeütközésének egyik látványos epizódja volt, amikor az eladósodott angol király „zárolta” az itáliai ban­károk angliai követeléseit. Anglia királyának háborús vállalkozásait ugyanis — ekkor éppen az 1337-ben kezdődött angol—francia százéves háború folyt — a sienai bank­házak pénzelték. Vesztükre, íme, a pénz már a kereskedő-bankároknál volt, de a hatalom még nem egészen, s a feudális társadalom, és annak csúcsán a király ezt az idegen testet, a polgárt jogtalan, brutális eszközökkel még figyelmeztethette erre. De az is kétségtelen, hogy a kereskedelmi tőke ekkor már egyre nagyobb súllyal, oly­kor irányítóan szólt bele az európai „nagy” politika ügyeibe. És ugyancsak meg­mutatkozott az új és a régi összeütközése abban, hogy miközben az egyház elvi síkon a feudális mozdulatlanság őre volt, e mozdulatlanság ellen támadó kereskedelmi ügy­­­­leteket rögtön igyekezett a maga javára hasznosítani. Ezért is a kereskedelem közép­kori ábrázolásain sohasem hiányzik az egyházi személy.­­ A piaci vásáros helyébe a naffyvonalú vállalkozó lép Európa az előző néhány évszázadon át — a VIII. század közepétől az ezredik év tájáig — csak egy értéket ismert: a mozdulatlan földtulajdont. A teljes feudalizálódás kora volt ez. A kereskedő eltűnt e századok történetéből, s vele tűnt el az áru, a pénz és a mozgó vagyon. Az utak, amelyeken ezek mozoghattak — szárazon és vizen, országutakon és tengereken —, mind-mind bezáródtak. A római világtól örökölt s a galliai és a nyugat-itáliai kikötőket a Kelettel összekötő nagy tengeri kereskedelmi útvonalak már a hétszázas évek elején, a félhold, azaz a mohamedánok ellenőrzése alá kerültek. Az antik kornak és a korai középkornak nagy távolsági, „interkontinentális” kereskedelme eltűnik, s az európai kereskedők átlagtípusa a kezdetleges áru­készlettel helyi piacokra igyekvő vásáros lesz. 835

Next