Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-10 / 41. szám
KRONOMÉTERREL 11 VILÁG KÖRÜL Ugyan ki ne emlékeznék ifjúsági olvasmányaiból a hírneves Verne-alakra, Phileas Foggrra?! Ez a rendíthetetlen nyugalommal fölvértezett gentleman, aki a másodperceket is szerette szigorúan számon tartani, végül mégiscsak tévedett egy egész napot 80 napos utazása során. Az út végén ugyanis kiderült, hogy 80 nap helyett 79 nap alatt utazta körül a Földet. Így tehát egy teljes nap váratlan ajándékként hullott az ölébe, és ezzel megnyerte a fogadást, amelyet már elveszettnek hitt. Hol tévedett ez az oly pontos világutazó? Nézzük csak meg egy kissé közelebbről ! Egy kis előtanulmány Előbb azonban némileg föl kell elevenítenünk az idevágó földrajzi ismereteinket. Mindenki tudja, hogy egy sík lapon valamely pont helyzetét két koordinátaadattal egyértelműen meghatározhatjuk. Közelítőleg gömb alakú Földünk felszínén is elegendő két adat a pontmeghatározáshoz, csakhogy itt két szögértékre van szükség. Az egyik a földrajzi szélesség. Ezt az egyenlítőtől mérjük a pólusok irányában. A másik adat a földrajzi hoszszúság, amelyet — megállapodásszerűen — a greenwichi délkörtől, mint úgynevezett kezdő meridiántól mérünk kelet, illetőleg nyugat felé. A meridiánt (délkört) a felületi ponton és a forgástengelyen átmenő sík metszi ki a Föld felszínéből. Egy-egy meridiánon a földrajzi hosszúság végig azonos, ezért hosszúsági körnek vagy hosszúsági vonalnak is nevezzük. Az egyenlítő síkjával párhuzamos síkok a Föld felszínéből az úgynevezett paralelköröket metszik ki. Ezek mentén a földrajzi szélesség állandó, ezért szélességi vonalnak is nevezzük őket. A magasabb szélességekhez tartozó paralelkörök sugarai és természetesen az ívhosszai is egyre kisebbek. Nem mindegy tehát, hogy a Földet hol utazzuk körül! Az egyenlítőn ehhez 40 077 km-nyi utat kellene megtennünk, ellenben például az 50. szélességi fokhoz tartozó párátéskor mentén 25 760 km megtétele után visszaérkeznénk kiindulásunk helyére. A sarkokon pedig (ha már ott vagyunk!) utaznunk sem kell, mert ott a páráiéskor egyetlen ponttá zsugorodott (a páráléskor sugara nulla). A földrajzi hosszúság szorosan összefügg az időszámításunkkal. Tudvalevő, hogy időmérésünk alapjául Földünk tengely körüli forgását választottuk, s egy teljes körülfordulást nevezünk egy napnak. Egy-egy meridián mentén a helyi idő, éppúgy, mint a földrajzi hosszúság, állandó. A paralelkörök mentén pedig a hosszúság is, az idő is pontról pontra, azaz meridiánról meridiánra változik. Ezt könnyen megérthetjük, ha magunk elé képzeljük a tengelye körül forgó Földet, rajta egy meridiánt és egy paralelkört (1. ábra). A meridiánnak minden pontja egyszerre „pillantja meg” a Napot (egyszerre virrad), és amikor a Nap a meridián síkjába kerül, valamennyi meridiánpont számára egy időben delel. Ellenben a paralélkor minden pontjához más-más meridián, más-más virradási idő, más-más delelési idő tartozik. A nyűgét-keleti irányú tengely körüli forgás miatt a keletebbre levő paralelközpontok mintegy elébe szaladnak a Napnak. A hosszúság és az idő között ez az öszszefüggés: 360° hosszúságának 24 óra, azaz 1 órának 15° földrajzi hosszúság felel meg. Mi a zóna ? A polgári időszámításban az a körülmény, hogy az idő meridiánról meridiánra változik, fölöttébb nagy zavarokat okozhat. Ezért a Föld felületét 15 fokos övezetekre, zónákra osztották, és egy-egy zóna idejét a zónán belül azonosnak tekintik. Egy zónán belül a zóna középmeridiánjának az ideje a mérvadó. Ezt zónaidőnek nevezzük. A greenwichi meridián idejét világidőnek tekintjük. Ez a keleti hosszúság 7,5°-áig, és a nyugati hosszúság 7,5°-áig érvényes (2. ábra).