Élet és Tudomány, 1969. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-12 / 37. szám
? K Fent: a régi kínaiak szerint ez a pekingi „Ég Temploma" közelében levő márvány építmény a „világ közepe” Balra lent: kitűnő műúton ballag a kínai tevekaraván nyugat felé jobbra lent: a Lukoucsiao-híd csak annyit változott Marco Polo ideje óta, hogy most autók is járnak rajta a dicsőségről, hatalomról, pompáról és virágzó életről. Kövessük most nyomon képzeletben egy Pekingből induló selyemszállító karaván egykori útját! A Majomkirály palotája felé Peking az utóbbi húsz évben kinőtte hatalmas falait, de néhány kerületében mintha megállt volna az idő. Központja, a Tiltott Város nehéz aranysárga és zöld majolika tetőik alatt szunnyad a hajnali ködben, és szinte megkövült történelem a Mennyei Béke kapuja. A kínai történelem cédrusillatú légköre árad a nyugati városrészen a Peihai-park magasan kiemelkedő dagobájának fehér falából, a déli városfal közelében az Ég Templomának kerek tornyából és az északi bástya tövében a lámatemplom csillogó majolika tetőiből. Messze északnyugatra a Nyári Palota őrzi a régi kínai építészetnek és kertkultúrának a varázsát. De közöttük hatalmas új városrészek terülnek el: modern egyetemi város, új lakónegyedek, hivatali épületek, sportpályák, repülőtér. Amint áthaladunk a fal nyugati kapuja helyén vágott széles résen, hosszú tevekaraván ballag mellettünk, akárcsak Mar-