Élet és Tudomány, 1970. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-10 / 28. szám

CÍMKÉPÜNK : Kacsanevelés mesterséges halastavon (László Évának fénykép­pályázatunkon III. díjat nyert felvétele) SZÁMUNK TARTALMA: 1299 A SZÁZ ÉVE FELTÁRT DOBSINAI­­JÉGBARLANG Dr. Uherkovich Gábor 1305 AMIRŐL BESZÉLNEK: AZ ELSŐ MESTERSÉGES GÉN Dr. Egler László 1309 LESZERELT 1813 ÉVE... Visy Zsolt 1314 SZUPERNOVA-FELLÁNGOL­ ÉS ÁBRÁZOLÁS A KÉT INDIÁN SZIKLARAJZON Schalk Gyula 1318 Árvíz és Árvédekezés is. Szűcs József 1324 HÁZUNK-KERTÜNK: VIGYÁZAT! HIBRIDTOJÁST NE KELTESSÜNK!!! Szikora András 1328 AZ AYMARAK 4. FELSZABADÍTÓ TÁNCOK Louis Girault 1333 SZÓVAL JÁTSZUNK BALASSI BÁLINT ÜZENETE Vargha Balázs 1334 A TUDOMÁNY VILÁGA 1340 NYELV ÉS ÉLET: „NYILVÁN, HOGY” ÍGY ROSSZ Dr. Kovalovszky Miklós 1341 TV- ÉS RÁDIÓMŰSOR 1344 KISLEXIKON — REJTVÉNY KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL A karbonári­k • A világűr meteorológiá­ja • Az alkoholizmus I. # Hogyan talál rá a poloska az emberre? • A televízió­ban láttuk # Fogyasztás a szemészetben • Egy kis közgazdaság • Szóval ját­szunk # Az agmarák V. © A gyepsző­­nyeg # A tudomány világa 0 Rejtvény 1298 KEDVES ÉLET ÉS TUDOMÁNY! „Az erdélyi bányászat ismertetése nem­zeti-gazdasági, köz- és magánjogi tekintet­ben" címen egy szerény, de annál jelentő­sebb könyv hagyta el a nyomdát Kolozs­várt 1841-ben. Ez volt az első magyar nyel­vű bányászati szakmunka. Széchenyi István is lelkesen köszöntötte, és a „közhasznú közlemények minél tovább folytatására" az írónak erőt és egészséget kívánt. A köny­vet azonban hamar elfelejtették, szerzőjé­vel, szentkirályi zsigmond bányamérnökkel együtt, aki száz eszten­deje, 1870. április 16-án hunyt el. Kolozsvárott született 1804. május 14-én. Ugyanott elvégezvén a középiskolai tanul­mányait és a jogi tanfolyamot, 1821-ben a királyi főkormányszék szolgálatába lé­pett mint írnok. Majd a nagyszebeni kincs­tárhoz került bányagyakornoknak, s mint ilyen beiratkozott a nagyhírű selmeczi Bá­nyászati Akadémiára, ahol 1829-ben bánya­mérnöki oklevelet szerzett. Mérnökként Zalatnán állt a kincstári bányászat szolgá­latába. A szabadságharc idején — 1848 áprilisá­ban — Oraviczára helyezték azzal a feladat­tal, hogy az ottani vasgyárak fegyverterme­lését biztosítsa és a bányászságból polgár­őrséget szervezzen. Majd a háborús esemé­nyek alakulása folytán Kolozsvárra került, ahol Debreczeni Márton miniszteri tanácsos munkatársaként dolgozott. Közösen igye­kezték újraéleszteni a háborús események miatt pusztulásnak indult erdélyi bányá­szatot. Emiatt a szabadságharc bukása után állásától felfüggesztették, s csak 1851- ben foglalhatta el a harcok előtti munka­helyét. Nyolc évre rá erdélyi bányakapi­tány és bányatanácsos lett. Nyugalomba vonulása után két évvel, 1867-ben polgár­társainak bizalma Kolozsvár polgármeste­révé tette. Ott is tanúbizonyságát adta a közügy iránti szeretetének és becsületes­ségének. Fő műve „Az erdélyi bányászat ismerte­tése" nemcsak azért nevezetes, mert az első magyar nyelven megjelent bányászati szak­munka, hanem azért is, mert kifejti a bá­nyászat nemzetgazdasági fontosságát és a tennivalókat, szervezési és gazdaságtechni­kai mondanivalóját gazdag statisztikával támasztva alá. Minden bizonnyal Széchenyi három nagy művének (Hitel, Világ, Stá­dium) hatását tükrözi, de eredeti, a hazai bányászatra vonatkozóan teljesen új elgon­dolásokat tartalmaz. Haladó világszemléle­(Folytatás az 1327. oldalon)

Next