Élet és Tudomány, 1971. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-12 / 7. szám
ményt most már együtt jelölték be a III. táblázatba (10. ábra). Miután így a 4-esben máskor már nem járhatott látogató — szürkítés —, nyomban kiderült az is, hogy 10 és 11 között csak az 5-ösben lehetett idegen. Eredményeit a két detektív bejelölte a III. táblázat eredeti helyére, nem feledkezve meg az 5. sor szürkére festéséről sem. Azután megpróbált tovább haladni. — Úgy látom, itt rendbeszedhetjük egy kicsit a nyomozati anyagot — szólt Johnny Wood. — Az I. táblázat szerint Hill az 5-ösben járt, a III. szerint viszont az 5-ösben 10—11 közt jártak. Akkor Hill 10—11 közt járt a szállóban; ezt a II. táblázatban feltüntethetjük (10. ábra). És két erélyes mozdulattal szürkére is festette a „Hill” sort és a „10—11” oszlopot (10. ábra). Így azután rögtön kiderült az utolsó sorban az is, hogy White csak 6—7 közt fordulhatott meg a szállóban. Az újabb eredmények láttán azonban Sam Lilly elégedettség helyett a homlokát kezdte ráncolni. — Az ördögbe is, Johnny! Megint rossz nyomra tévedtünk. Az előbb már kiderült, hogy a 4-es szobában este 7 és 8 közt járt valaki. Akkor most miért az érdekel bennünket, hogy az 5-ösben 10 és 11 közt Hill rontotta a levegőt, meg hogy White 6 és 7 közt dugta be az orrát a szállodába? — Nyugalom, főnök — felelt hidegvérrel Johnny. — Sor fog kerülni arra is. A fickó már benn van az utcánkban. Johnny ugyanis már számításba vette, hogy a II. táblázatban az első (6—7) oszlop szürkére festhető. Ennek megtörténte után pedig azonnal tehetett egy kapcsolatkört az első (Brown) sor és a második (7—8) oszlop találkozásánál levő mezőbe (10. ábra). — Oké, Johnny — szólt Sam Lilly hűvösen —, látom: Brown 7 és 8 közt járt a szállodában. — És mit akarsz ezzel? — De hiszen ... — kezdte Johnny. Folytatni azonban nem folytathatta, mert Sam Lilly villámgyorsan közbevágott: — Várj csak! Brown 7 és 8 közt járt ott. . . és a 4-es szobában is 7 és 8 között jártak. De hiszen akkor ez azt jelenti, hogy BROWN JÁRT A 4-ESBEN! — Igen, főnök — helyeselt Johnny —, azt jelenti. — Azonnal küldd el Harper őrmestert Brownért! Kísérje be az őrszobára. Amikor azonban Johnny visszajött, főnöke homlokát ráncolva csak ennyit mondott: — Hm. Hm-hm! — Mi a baj, főnök? Hiszen megvan a tettes! Kinyomoztuk a táblázattal! — Well, kinyomoztuk. De hátha a portás nem jól figyelt meg valamit? Akkor hiába teszek fel keresztkérdéseket Brownnak! Esetleg én kerülök ellentmondásba. — Hát, főnök, a nyomozati anyag helyes voltát itt most nem tudjuk 100%-ig ellenőrizni — állapította meg Johnny —, de néhány keresztkérdést azért a táblázatnak is feladhatunk. Majd kiderül, sikerül-e ellentmondásba kergetni a táblázatot! És hozzá is fogott a helyzet tisztázásához. Az I. táblázatban is bejelölte a „Brown—4-es” öszszetartozást; ennek nyomán — a szürkítéseket felhasználva — ezt a táblázatot teljesen meg tudta oldani (11. ábra). Az eredmények összevetésével az is kiderült, hogy a 3-as szobában 6 és 7 óra közt jártak. Hiába jelölte azonban meg ezt a III. táblázatban, hiába végezte el mindenütt a szürkítéseket, hiába próbálta újra előszedni összes eddig alkalmazott módszereit, a II. és a II. táblázatot már nem tudta teljesen megoldani (11. ábra). De azért nem esett zavarba. Magabiztosan kijelentette: — Oké, főnök: a táblázat kiállta a keresztkérdéseket is. Minden összevág.