Élet és Tudomány, 1973. július-december (28. évfolyam, 27-52 szám)
1973-11-02 / 44. szám
A SZIXUilUTilSKOI a toraazástól a pi:ijOtté váltsa. Szülői és nevelői teendői a gyermekkorban Előző cikkünkkel a szexuális fejlődésnek talán a legmozgalmasabb korszakához, a serdülőkorhoz érkeztünk. A nemiség testi és lelki fejlődésének eseményeit úgy vettük sorra, ahogyan azok „időrendben” megjelennek. Láttuk, hogy ebben a fejlődésben nagyon nagy szerepe van — mint környezeti ingernek — a kisgyermeket nevelő személyek viselkedésének, a gyermekkel kialakított kapcsolatuknak, viszonyuknak. Ezért — mielőtt a serdülőkorra áttérnénk — ebből a szempontból, a nevelés közvetlen gyakorlatának oldaláról még egyszer visszapillantunk a nemiség gyermekkori fejlődésére: melyek azok a legfontosabb teendők, amelyekre a szülőknek és nevelőknek — s a leendő szülőknek és nevelőknek is — gondolniuk kell? Biológiai rendellenességek A nemiség biológiai fejlődése a születés után hosszú ideig, egészen a serdülőkorig lényegében szünetel. De emiatt ne gondoljuk azt, hogy a gyermek nemiségének biológiai jellegeivel nincs is mit törődnünk. A kisgyermek szüleinek egyik nagyon fontos teendőjük: ha gyermekük külső nemi szervein akár a legkisebb rendellenességet észlelik is, azonnal forduljanak orvoshoz, esetleg szakorvos — különlegesen képzett gyermekgyógyász, urológus vagy nőgyógyász — segítségét kell kérniük. Így megelőzhetjük, hogy gyermekünk esetleg a másik — a sajátjától valójában eltérő — nemmel azonosuljon érzelmileg, lelkileg, s elsajátítsa az arra jellemző viselkedésformákat, nemi szerepet. Mint írtuk, néha előfordul, hogy olyan elváltozások jönnek létre a külső nemi szervekben, amelyek miatt a biológiailag férfinak született kisgyermeket leánynak nézik, s akként is nevelik, vagy fordítva. A megfigyelések szerint ebből nem származik baj, ha ezt a tévedést a gyermek 2—3 éves koráig felismerik és kiigazítják. Ezen túl már minél később fedezik fel e körülményt, annál kevésbé valószínű, hogy a gyermek nemisége nem sínyli meg az ellentétes korai hatásokat. A 6—7 éves kor után a gyermek valódi nemének felismerése és a nem „váltása” már törést okoz a gyermek lelki életében. A nem félreismerésének — szerencsére ritka — esetein kívül előfordulnak a nemi szervek olyan kisebb rendellenességei, amelyek ugyan a megfelelő nemi azonosulás kifejlődését nem gátolják meg, de a későbbi gyermekkorban vagy a serdülőkorban kisebbségi érzést vagy lelki sérülést okozhatnak. Például a hímveszszőn a fityma lenövését vagy szűkületét jobb korán helyrehozni kisebb műtéttel, mint később, amikor már a gyermeki személyiség a jelentéktelenül kicsi sebészi beavatkozáshoz is különféle félelmeket és téves képzeteket kapcsol. Korán szakorvos elé kell tárni a rejtettheréjűséget is, tehát azt a — már szintén említett — rendellenességet, amikor a fiúgyermek egyik vagy mindkét heréje a hasüregből nem vándorol le a herezacskóba a születés idejéig, s így abban nem tapintható a két kemény, babszem formájú szervecske. Itt azonban nem mindig érdemes beavatkozni, a szakorvos gyakran várakozást tanácsol, mert később is leszállhat a here. Ami egészséges... Noha biológiailag — mint mondottuk — lényegében semmi sem történik a gyermek szexuális életében a születéstől a serdülésig, lélektanilag annál több változás következik be ebben az életszakaszban. A nemiség lélektani oldalának, a szűkebb családi és a tágabb társadalmi környezetnek a hatására létrejövő és sokféle érzelmi, akarati, gondolati, indulati tényező szerveződéséből kibontakozó megfelelő nemi irányulásnak, beállítódásnak, vagyis — ahogyan a szakemberek nevezik — a