Élet és Tudomány, 1992. január-június (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-13 / 11. szám
távoltartani a Helytartótanács elé vonuló tömeget. Az események hírére István nádor által Pozsonyból Pestre küldött Almássy Móricz gróf is a békés megoldást ajánlotta a Helytartótanácsnak és a főhadparancsnokságnak. Báró Léderer Ignác lovassági tábornok, főhadparancsnok, a pesti és budai hadosztály- és dandárparancsnokok tartózkodó magatartást tanúsítottak, noha a negyvenkét gyalogos század, a két lovasszázad és a tíz tüzérüteg (mintegy 8 ezer fő) elegendő lett volna a rendcsinálásra, a fegyvertelen polgárokból álló tömeg szétverésére. A parancsnoki kart elsősorban a sorkatonák hangulata tartotta vissza. A katonaság baráti magatartását azonban nem lehetett kizárólag a magyar katonáknak a forradalom iránti rokonszenvével magyarázni. A főváros és a forradalom szerencséjére a mintegy 2200 magyarországi katonán kívül a katonaság zöme olasz volt. Pesten a Zanini 16. sorgyalogezred tizenkét százada és Budán a Ceccopieri 23. sorgyalogezred tizenkét százada (4 ezer fő) a helyőrség létszámának felét tették ki. A tüzérek többsége csehekből, a lovasság pedig osztrákokból állt Maga vezérőrnagy pesti dandárparancsnok kivételével a magasabb beosztású parancsnokok is idegenek voltak, akik nem merték az olasz katonákat a forradalom ellen vezényelni. Egy korabeli levél szerint: Jederernek a tisztek is kinyilatkoztatták, hogy ők nem állhatnak jót embereikért ha fegyverre kerülne a sor, mert őket lőnék le legelőször is s ezután a magyarokkal tartanánakA forradalom győzelmét 1848. március 16-án a főváros kivilágításával ünnepelték. Ezen az estén egy szemtanú megörökítette hogy a belvárosi Károly-laktanyában a Zanini-ezred olasz katonái énekszóval ünnepeltek. A Nemzeti Újság pedig a következőket írta: »A katonai laktanyák mind ki mnnenk világítva. A nemzeti ünnepet ők is értik.A vértelen pesti forradalom nagymértékben hozzájárult az 1848. március 15-étől Bécsben tartózkodó pozsonyi országgyűlési küldöttség küldetésének sikeréhez és Batthyány Lajos gróf miniszterelnöki kinevezéséhez. Az első felelős magyar minisztérium és a hadügyi önállóság eszméjének győzelemre segítése elsősorban a pesti nép forradalmának volt köszönhető. A pozsonyi országgyűlés az alaptörvények meghozatalával nemcsak a jobbágyság megszüntetését, a felelős minisztérium leállítását, a választójog kiterjesztését, a népképviseleti országgyűlés és a sajtószabadság létrehozását biztosította, hanem az új magyar honvédelmi rendszert is megteremtette. 1848. április 11-ével - az új törvények királyi szentesítésével - Magyarország valójában az európai polgári nemzetállamok sorába emelkedett A Habsburg-abszolutizmus azonban rákényszerítette a nemzetet, hogy márciusi vívmányai megőrzéséért - egész Európát csodálatra késztető - véres önvédelmi háborúba kezdjen. A drámai szabadságharcban a nemzet és honvédserege számára 1848. március 15-e hitet és bizakodást nyújtó erőforrás lett. Ezt bizonyítja az Országos Honvédelmi Bizottmány 1849. március 12-i rendelete. Eszerint: Martius 15-ke, mint a kivívott magyar szabadság és függetlenség emlékezetes táigy napja, a nemzeti gyűlés és a kormány által megünnepeleintő’ 1848. március 15-e első évfordulójáról a Magyar Katonai Érdemrendek első ízben való adományozásával, ünnepi szentmisékkel, katonai díszszemlével és ünnepéllyel emlékeztek meg Debrecenben és az ország számos vidékén. A honvédek számára is emlékezetes maradt az első évforduló napja, mert Mészáros Lázár hadügyminiszter 1849. március 14-én elrendelte, hogy folyó és a martius hó 15-ik napja, alkotmányos szabadságunk nagy ünnepe emlékéül, a magyar honvédségben ,őrmestertől lefelé számítandó minden egyénnek egy napi ingyen pótdíj kiszolgáltatandó . Hunfady Pál képviselő, a nemzetgyűlés jegyzője a maga naplójában megörökítette a debreceni megemlékezést, megjegyezve: a legszebb ünneplés lett volna győzedelmes csata. A magyar honvédsereg teljesítette ezt a kívánságot is, hiszen a főhadsereg és a IV. hadtest megkezdte felvonulását a tavaszi hadjárat győztes ütközeteihez, s a Honvédelmi Bizottmány közleményében tudatta: Jem a magyar hadsereg jeles tábornoka mártius 15-én a népszabadság évnapját a nemzethez méltó ünnepéllyel szentelte meg. Ez napon éjjeli 11 órakor kivéve a muszkákat a vöröstoronyi ötszörösön át Oláhországba. * Ács Tibor A 328 Az 1848-49-es szabadságharc leverése sorsformáló esemény volt , a márciusi ifjak életében. A túlélők közül sokan az emigráció helyett - bár élhettek volna vele - a hoszszú évekig tartó bujdosást választották. Sorsformáló volt számukra olyan értelemben is a világosi fegyverletétel, hogy régebbi választott pályájukat és életformájukat föl kellett adniuk, miközben eszméikhez életük végéig hűek maradtak. így vált hazánk jeles gyümölcstermesztési kutatójává, azon belül is első pomológusává az eredetileg jogásznak tanult, majd gróf Teleki Blanka leánynevelő gimnáziumában tanító Bereczki Máté. Röpiratait Bereczki - eredetileg Bagyinszki Máté a szabadságharc idején Romhányi Máté néven írta, e névvel is tisztelegve szülőhelye előtt. Költő barátja, Gyulai Pál ugyancsak Romhányiként tette őt címszereplővé a bujdosó márciusi ifjak életét megörökítő eposzában. A világosi tragédia után ugyanis nemcsak mint a harcokban részt vett lázadót üldözték, hanem mint Vasvári Pál elvbarátját, Kossuth hívét és a forradalmi eszmék terjesztőjét is. Így került Teleki Blanka pálhalmai birtokára - Erdei Máté álnéven - gazdasági írnoknak, s vett részt a forradalom utáni szervezkedésben. Ám a Bach-korszak kitűnően megszervezett kémhálózata, rendőri és csendőri szervezete további - bujkáló - vándorlásra kényszerítette őt (és társait) az országban. Útját mindenféle beoltott gyümölcsfák és virágzó kertészetek jelezték. Közben ugyanis tanulmányozta a gyümölcstermesztés hazai és főként külföldi szakirodalmát, s valósággal kertésztudóssá képezte át magát. A nagy kísérlet kortársa volt az a tudós Entz Ferenc, aki orvosi pályáját volt kénytelen föladni a szabadságharc leverése után, s lett később megalapítója, majd igazgatója a mai Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem elődjének. Bereczki az ő biztatására határozta el, hogy minden erejével a gyümölcstermesztés elméletét és gyakorlatát fogja fejleszteni és terjeszteni, ekképp szolgálva hazáját. Ő maga ezt így fejtette ki: „...nekünk, kik a gyümölcstenyésztésre oly kiválóan alkalmas talajjal és éghajlattal bírunk, végelszegényedésünk ellenszerei közt több gondot kellene fordítanunk a gyümölcsészetre, mint eddig... Csak akarnunk kell, s szebbé tehetjük a szép hazát, melynek térségeit a gyüm