Élet és Tudomány, 1992. július-december (47. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-11 / 50. szám
után a 4—18 százalékában fedeztek fel újabb epekövet. Két évtizeddel ezelőtt az egyesült államokbeli Mayo Klinikán vezették be a koleszterinkövek keno-deoxi-kólsavval (CDCA-val) való oldását a klinikai gyakorlatba, majd nem sokkal később a japánok rukkoltak ki az urzo-deoxikólsavas (UDCA-s) kezeléssel. Ez az eljárás ugyan egyre népszerűbb lesz, de még korántsem alkalmazzák annyi helyen, mint amennyi a jelentősége alapján joggal elvárható volna. Az UDCA egymagában vagy CDCA-val társítva alkalmas arra, hogy az epe koleszterinnel való túltelítettségét megszüntesse és ezáltal a koleszterinkövet feloldja — hallhattuk Paumgartner professzor előadásában. De csak akkor van erre remény, ha a pácienseket szigorú kritériumok alapján választják ki. Ha a kő átmérője nem haladja meg a 10 millimétert, az esetek 20—70 százalékában teljes feloldódására lehet számítani. A 10—20 milliméteres epekő gyógyszeres feloldása csak 20 százaléknál kevesebb esetben sikerül. Az eredményeket javítandó sok helyütt — Paumgartner professzor müncheni klinikáján is — az 5 milliméternél nagyobb átmérőjű köveket előbb lökéshullámmal szétrepesztik, feldarabolják, s ezután kezdik el az epesavas kezelést. A müncheni eredmények azt mutatják, hogy a 20 milliméternél kisebb átmérőjű epekövek kombinált kezelésével fél év alatt a betegek 70 százaléka, egy év alatt a 80 százaléka és másfél év alatt a 90 százaléka vált kőmentessé. Az epekőbetegségre való hajlammal magyarázható, hogy négy év elteltével 20százalékukban újra volt epekő. Ez azonban sokkal jobb arány annál, mint ami a szakirodalomban föllelhető. Minthogy az epesavas kőoldás időigényes folyamat (nemegyszer két évet is igénybe vesz), a kövek gyors vegyi oldására is kidolgoztak eljárást. A frankfurti U. Leuschner professzor ezzel foglalkozott kismartoni előadásában. A koleszterinkövek feloldására metiltercier-butil-étert alkalmaztak az egyetemi klinika gasztroenterológiai (a gyomor és a bél betegségeivel foglalkozó) osztályán, amelyet helyi érzéstelenítésben közvetlenül az epehólyagba juttatnak. Betegeik 92 százalékát sikerült ezen a módon átlagosan kilenc óra alatt kőmentessé tenni. Közvetlen kőoldásra az epesavakkal feloldhatatlan pigmentkövek esetében is vállalkoznak Leuschner professzorék. Olyan oldatot fejlesztettek ki, amellyel a kalcium-bilirubinátból álló epekövek java része öt-hat óra alatt eltűnik. Az epeúti kövek vegyi úton való oldásával azonban csak akkor próbálkoznak meg, ha a lökéshullámokkal és a műszerrel (endoszkóppal) való kőeltávolítás nem jár sikerrel. A záróizom bemetszése Szerencsére az epeútban elakadt kövek az esetek 90—98 százalékában endoszkóppal eltávolíthatók. Dr. Papp János professzor, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. számú belgyógyászati klinikájának kétezerkétszázötven epeköves betegén végzett beavatkozásuk eredményeiről számolt be előadásában. A közös epevezetéknek a nyombélbe való beszájadzási helyénél (az úgynevezett Vaterpapillánál) egy körkörös izomgyűrű van, amely az epe ürítését szabályozza. Nos, ez az az izom, amelynek a bemetszésével út nyitható az epeútban elakadt kő eltávolítására szolgáló endoszkópnak. Erre a kis sebészeti beavatkozásra általában olyan epevezetékköves betegeken kerítenek sort, akikből korábban már eltávolították az epehólyagot. A Water-papilla záróizmának a bemetszése nem terheli meg különösebben a beteget, s a szövődményei sem gyakoriak. Ezek jobbára azokon jelentkeznek, akiknek megvan az epehólyagjuk és abban is kő van. De Papp professzor szerint annak is lehetnek szövődményei, ha az epekő zúzásának vagy oldásának az eredményére várva késlekednek az említett záróizom bemetszésével. Dr. Pécsi Tibor Az epehólyag és környéke Az emberi test című könyv nyomán. 1: epehólyag, 2: epehólyag-vezeték, 3: közös epevezeték, 4: Water-papilla, 5: nyombél, 6: hasnyálmirigy-vezeték, 7: hasnyálmirigy, 8: máj 1992/50 ET/ 1591