Élet és Tudomány, 2002. július-december (57. évfolyam, 27-52. szám)
2002-08-23 / 34. szám
■ A Vijda-kiállítás látogatói ajándékot kapnak a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ráadásul nem csak szellemi ajándékot: magukkal vihetnek egy könyvjelzőt, amelynek hátoldalán a Húsz év múlva, egy másikon pedig A váli erdőben című vers olvasható. (Némi csodálkozással fogjuk kezünkbe ez utóbbi lapot, hiszen Vajda János 1875-ben A vaáli erdőben címmel vetette papírra a poétikus sorokat. Különben ma Váli-völgy a neve a megénekelt területnek.) Vajda-sorok olvashatók a mennyezetre erősített, zizegő pauszpapíríveken is. Mintha valóban erdőben járnánk, s lépteinkre megrezdülnének a levelek. És még egy remek rendezői ötlet: a rekonstruált dolgozószoba mai készítésű tapétája Gina lovagló alakját mintázza — romantikusan és ironikusan. Míg a kevés eredeti bútort övező falakon — miként annak idején a valóságban is — Napóleon, Petőfi Sándor és Gina képe függ. Két évforduló - a költő születésének 175., valamint halálának 105. esztendeje — tette időszerűvé a című emlékkiállítás megrendezését. A cím pedig az 1854-ben írt Sirámokból vett idézet (Valami nagy rejtett bánat/ Fogja el az egész tájat). Verskéziratok, verseskötetek, megsárgult újságoldalak, két festmény, néhány metszet és alig néhány eredeti bútor idézi a költőt, publicistát. Tárgyi hagyaték alig maradt, személyes tárgyai megsemmisültek, szétszóródtak. Az október 20-áig megtekinthető tárlat Vajda János életét és életművét időrendben mutatja be. A Petőfit eszményképéül választó ifjú már tizenévesen írt verseket, beállt vándorszínésznek, s ott találjuk a Márciusi ifjak körében, az események vezéralakjaként. A szabadságharcban fegyverrel szolgálta a hazát, Világos után bujdosni kényszerült, majd büntetésül az osztrák hadseregbe kényszerítették, s onnan csak 1850-ben térhetett haza. A szabadságharcnak és az osztrák katonáskodásnak az időszakára emlékező írását 1869-ben adta ki Egy honvéd naplójából címmel. A Bach-korszaktól kezdve szinte élete végéig újságírói, szerkesztői és publicisztikai tevékenységgel kereste kenyerét. Szerkesztője volt a Magyar Sajtónak, a Nővilágnak, a Csatárnak, utóbb pedig a mindössze negyedévet megélt Szózatnak.. Önbírálat és Polgárosodás címmel röpiratokat adott ki Lipcsében. Eszméivel és hangvételével kivívta maga ellen a kor politikusainak, irodalmi köreinek ellenszenvét. Állás nélkül maradt, magánélete tragédiákba torkollott, egészsége megromlott, s mindez hozzájárult ahhoz, hogy visszahúzódó, magányos emberré vált. Az erdők és tavak nyújtottak számára menedéket, ám a költő ott is egyszerre csodálta és félte a természet erőit és kutatta a végtelen titkait. A kiállítás négy fejezetben idézi a költőóriást. Elsőül a forradalmi napok részeseként jelenik meg. A második részben a Bach-korszak esztendeiben publikáló költőt, majd a politika felé forduló újságíró és röplapíró Vajdát ismerhetjük meg. Kratochwill Zsuzsanna (verseinek Ginája) és Rozamunda alakja, a róluk és hozzájuk írt költemények Vajdának a nőkhöz fűződő viszonyát jelenítik meg. Vajda szerelmi lírája előzmény nélküli költészetünk addigi történetében: az idesorolható versek „a testi szépség s az érte gerjedt vágy himnuszai”, kozmikus természeti képekkel kifejezve. Ugyanilyen nagyszabásúak természeti és filozofikus versei is, amelyek a kiállítás negyedik fejezetében vannak jelen. Egy jelzésszerűen megépített faház, a váli erdő és nádas római művészi fényképe adja a hátteret, s itt tudjuk meg, hogy Vajda János híresen jó vadász volt, könyvet is írt a vadászatról. K. M. Rejtett bánat Barabás Miklós: Vajda János - litográfia (Magyar Nemzeti Múzeum) F. J. Sandmann litográfiája R. Alt rajza nyomán (Magyar Nemzeti Múzeum) 1066 ■ Élet és Tudomány ■ 2002/34