Élet és Tudomány, 2010. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-01 / 1. szám
Európa legősibb erszényese A legősibb ismert erszényes maradványaira bukkant Charente-Maritime környékén a Francia Természettudományi Múzeum (Muséum national d’hlistoire naturelle) és a rennes-i egyetem kutatóiból álló paleontológus csoport. A felfedezés újraírhatja a legkorábbi erszényes emlősök elterjedési útvonalairól szóló elméleteket. Az első modern emlősök (erszényesek és méhlepényesek) kréta időszaki történetében Európa még csaknem ismeretlen földrész, „terra incognita”. A 125-84 millió évvel ezelőtti időszakból eddig egyetlen fosszília sem került napvilágra, és a kréta-tercier időszak (K/T) határáig, azaz 65 millió évvel ezelőttig is csak nagyon kevés ilyen leletről van ismeretünk. Charente-Maritime 99 millió éves — a földtörténeti korbeosztás alapján a felső-kréta cenomán emeletéből származó — leletei fontos információkat szolgáltatnak a korai emlősök európai fejlődéstörténetére vonatkozóan. A földtörténeti korbeosztás cenománi emeletéből való, a leletek mindössze néhány fogból állnak, amelyeket 5 tonna üledék átszitálása során gyűjtöttek össze a kutatók. A fogak egy aprócska emlőshöz tartoztak, amelyet a kutatók Arcantiodelphys marchandinak neveztek el. Eddigi ismereteink szerint ez a világ egyik legősibb és legprimitívebb erszényese és egyben a modern elevenszülő emlősöknek (Theria alosztály; erszényesek és méhlepényesek) a legkorábbi európai képviselője. A felfedezés annak a kréta időszaki gerincesekre irányuló kutatási programnak az eredménye, amelyet a rennes-i egyetem a Francia Természettudományi Múzeummal (MNHN) együttműködve indított, Charente tartományban. Az Arcantiodelphys marchandi új megvilágításba helyezi az erszényesek történetének korai szakaszát, amelyet eddig főként északamerikai maradványokból ismertünk. Jelentősége leginkább abban rejlik, hogy az erszényesek fejlődésének kezdeti időszaka Európában is tetten érhető. A lelet megerősíti, hogy a kréta időszak közepén Európa és Észak-Amerika állatvilága kapcsolatban állt egymással. Ezekből a kréta időszaki „euro-amerikai” primitív erszényesekből fejlődtek ki azok a modern erszényesek, amelyek meghódították a déli földrészeket, Dél- Amerikát és elsősorban Ausztráliát, ahol manapság nagy változatosságban fordulnak elő. Az északi eredetű, ősi erszényesek ma élő jellegzetes képviselői az oposszumok és a kenguruk. A parányi állat felfedezése módosíthatja az erszényesek elterjedésével kapcsolatos elképzeléseket. Az új elmélet szerint lehetséges, hogy Ázsiából közvetlenül Európába vándoroltak az ősi erszényesek (1—2’ vándorlási útvonal a térképen), míg a klasszikus elmélet szerint Európába csak Észak-Amerikán keresztül jutottak el (1—2 vándorlási útvonal). A leletek mindenestre megerősítik Európa és Észak-Amerika földrajzi kapcsolatát a kréta időszak közepén, így a két kontinens állatvilága is kapcsolatban állt egymással, állatföldrajzi szempontból az Euroamerikai paleoprovinciát alkották. Forrás: http://www2.cnrs.fr/en/1605.htm Harsányi Tibor P| Szuperfényes H szupernóva: Ki a legelső csillagok |h egyike? | Egy közeli törpegalaxisban megfigyelt rendkívül fényes és szokatlanul hosszú ideig ragyogó szupernóva, az SN 2007bi valószínűleg a Világegyetem egyik legősibb csillagának a robbanásáról hoz hírt. Az SN 2007bi-t 2007-ben fedezték fel a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium (Berkeley Láb) által működtetett nemzetközi Nearby Supernova Factory (SNfactory) automata szupernóva-keresőprogrammal. Mivel a szupernóva spektruma szembetűnően szokatlan volt, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) csillagászai is bekapcsolódtak abba a nemzetközi kutatócsoportba, amely Avishay Gal-Yam (izraeli Weizmann Tudományos Intézet) vezetésével a felfedezést követő másfél éven át — a szupernóva elhalványodásáig — további spektrális megfigyeléseket végzett. Már az eredmények első elemzése jelezte, hogy a felrobbant csillag eredeti tömege meghaladhatta a Nap tömegének kétszázszorosát, és kezdeti összetételében a hidrogén és a hélium mellett csak elenyésző mennyiségű nehezebb elem szerepelt — azaz a korai Világegyetem egyik legelső csillaga lehetett. „Mivel a szupernóvának csak a magja is meghaladta a 100 Naptömeget, hamar felvetődött, hogy a csillag robbanásában az elméletileg már 1 mm Az Arcantiodelphys marchandi felső őrlőfoga A felső-kréta paleogeográfiai térképe az ázsiai eredetű ősi erszényesek feltételezett vándorlási útvonalával Élet és Tudomány • 2010/1 ■ 3 octN iár 2 O VI IÁI