Élet és Tudomány, 2017. január-június (72. évfolyam, 1-26. szám)
2017-04-28 / 17. szám
ARANY JÁNOS, A MŰFORDÍTÓ A MAGYAR SZÖVEG MÉG KÖLTŐIBB... Az Arany János munkái címen a költő bicentenáriumi emlékévében elindított kritikai kiadásnak nagy érdeklődéssel várt kötetei a műfordítót is megidézik. A hivatali teendőkkel terhelt, szomorú és beteges Arany Jánosnak azt a máig elevenen élő s - úgy tűnik - felülmúlhatatlan vállalkozását, amelynek köszönhetően Shakespeare-nek három darabja, a Szentivánéji álom, a Hamlet és a János király, az ókori komédia mesterének, Arisztophanésznek pedig valamennyi fennmaradt vígjátéka anyanyelvünkön is olvasható s előadható. A Shakespeare-fordítások kritikai kiadását Paraizs Júlia készítette. A Színház- és irodalomrajongók ma is elég gyakran hangoztatott vélekedése szerint Vörösmarty Mihály Petőfi Sándor (és talán Arany János?) társaságában döntötte el, hogy ki melyik Shakespeare-művet fogja magyarra fordítani. Tudni lehet, hogy Arany János miért kapta, vagy vállalta a Szentivánéji álmot és a János királyt, „ráadásként” pedig éppen a Hamletet? — Először Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor fogott össze, hogy magyar nyelven kiadják Shakespeare összes színműveit. Hogy ők ketten valóban felosztották egymás között a darabok nagyobbik részét, arról Petőfi kézírásával egy munkaterv is fennmaradt. Arany János neve ebben a tervezetben nem szerepel. Azt azonban tudjuk, hogy 1847 őszén, amikor Petőfi és Arany először találkozott személyesen, felmerült közöttük a Shakespeare-fordítás ügye is. Ekkor hangozhatott el, hogy Arany Jánost a Windsori víg dámák és a János király foglalkoztatja. Ezt követően Petőfi leveleiben többször is érdeklődött, miként halad Arany János a két darab fordításával, Arany azonban hallgatott. Miután a lapok csak Vörösmarty és Petőfi nevével hirdették a vállalkozást, letett fordítási terveiről. Csak azt követően vette komolyan Petőfi Sándor érdeklődését, hogy 1848 februárjában megjelent a kor nagy színészének, Petőfi barátjának, Egressy Gábornak a felhívása Shakespeare összes színművének a lefordítására Vörösmarty, Petőfi és Arany közreműködésével. Illetve, amikor Petőfi megírta Arany Jánosnak, hogy az ő Coriolanusfordítása már a nyomdában van, és a sorozat címe a következő: „Shakespeare összes színművei, fordítják Arany, Petőfi és Vörösmarty”. Ebben a sorozatban végül csak a Coriolanus jelent meg, de a Kisfaludy Társaság kiadásában közreadott első magyar Shakespeare-összkiadás (1864—1878) lényegében ezt az első, 1848-as vállalkozást fejezte be, Arany János irányításával. A Szentivánéji álom lelki alkatától idegen feladat lehetett, a János király idegenségével is nyugtalanító teendő. A Hamlet földi mértékegységekkel mérhetetlen kihívás, gyötrelmes megtiszteltetés. Miután tehát Arany maga határozhatta meg, hogy mit fordít, a legfontosabb — és egyben a legnehezebben megválaszolható - kérdés valóban az, hogy miért éppen a Szentivánéji álmot, a Hamletet és a János királyt választotta az első összkiadás számára. Hogy a Szentivánéji álom lelki alkatától idegen feladat lett volna? Szerintem ez volt a kedvenc Shakespeare-darabja. Már 1836 és 1840 között lefordította németből, sőt egyes részleteit nagyszalontai műkedvelő színjátszók részvételével be is mutatta. A Hamlet magyar fordítása költői versenymű: Arany János előtt Kazinczy Ferenc és Vajda Péter fordította le, sikerrel. A Hamlet-fordítással kapcsolatban az is felmerült már szempontként, hogy Arany János Hamlet figuráját önstilizációként fogta fel, illetve az is, hogy a fordítás Juliska lányának elvesztése miatti gyászmunka. A János királlyal kapcsolatban sötétben tapogatózunk. Talán a történelmi dráma kínálta le Kass János illusztrációt a Hamlethez Élet és Tudomány ■ 2017/17 ■ 521