Élet, 1918. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-06 / 1. szám
mindennapi menüjét. A hőstettek elhomályosultak a disznótoros vendégség mellett s a szerb, vagy román liba olcsósága nagyobb szenzáció volt a székely regiment minden győzelmes rohamánál. A vér és verejték szürke iszappá sűrűsödött s a front mögötti harc hősi kitartása a fronton küzdők hősiességéig magasodott. A háború véres, izzó lobogása szennyes füstként nehezedett az emberiségre, nem a szivet, hanem a torkot fojtogatta s ha itt-ott felpiroslott tüze, csak égetett, de hevítő ereje ellanyhult. Gondoljunk Gorlicére és gondoljunk az olasz offenzivára. Ez históriailag talán fontosabb amannál, de volt-e olyan lelkeket rázó hatása ? Csak örültünk, — mondjuk így — kárörültünk, de lelkesedésünk nem csapott ki medréből, nem fáklyás zenéztünk, tomboltunk, őrjöngtünk, mint Gorlice után — nem! Suttogva és hangosan is azt kérdeztük egymástól: kapunk-e a hadizsákmányból rizst ? És vájjon mennyit fejenként ? Nem rekvirálve mindent a német és a narancs rég elfeledett illatát sóvárogtuk vissza. Nem csüggesztőül írom le ezeket, hanem mert ez a háború törvénye. Ez a háború bomlása. Ez a kiéltség és kifáradás szürke stádiuma. Itt kezdődik, itt kellett kezdődnie a megújhodásnak. Nem volt emberi erő, furfangos diplomácia, mely megakadályozhatta volna a háborút, mihelyest a háború anyaga megérett a kitörésre. Évtizedek feszültsége előzte meg és kibírhatatlan idegesség. Gazdasági és erkölcsi válság, politikai epidémia, a fajiság atavisztikus gőgjének opportunus leszorítása. Egy korhadó társadalmi rend végsőt vonagló erőfeszítése régi uralma után, frázisok, előítéletek, ki nem alakult igazságok és hazugságok tülekedése — az emberiség válsága, mely mindig vérben váltódik meg. S amint megérett a háború anyaga a kitörésre, úgy érett meg immár a béke anyaga a kitörésre. Nincs emberi hatalom, mely megállíthassa. Nincs kormány, mely leszerelhesse. A háború csodaszép szuggesztiója alól felszabadult a tömeglélek és a béke csodaszép szuggesztiója alá került. A diplomaták hiába kürtölték tele a világot 1914 előtt, hogy békét akarnak, amikor a fajok lelkét a háború vágya feszítette. És hiába hirdetik ma a háborút, amikor minden lélek a béke vágyától áradozik. A béke olajága kizöldült és milliók szívében fogantatott galamb szelíd csőrére vár. A háború is megújhodás volt a hazugságok tespedéséből, s a béke is megújhodás lesz, mihelyest hazugsággá silányult a háború. Megunt, megutált hazugságokból születik az új élet és új élet gyönyörű hajnalhasadása vár reánk, ha erős, konok lélekkel hiszünk megújhodásunk törvényszerű szükségességében. Hogy elavultunk, elposhadtunk régi igazságainkban és tiszta forrásához kell visszatérnünk vezekelve. Meg kell vívnunk a béke harcát vérünkkel, verejtékünkkel átitatott szívünk minden energiájával, felismernünk minden mulasztásunkat, levetkőznünk minden fogyatkozásunkat, semmi mást nem látva, nem érezve, minthogy nem az igazság, hanem csak az igazság átérzése jutott veszendőbe. Hogy az elkövetkezendő békére már szervezett és felfegyverzett a krisztusi igazságok minden ellensége és jaj nekünk, ha nem talál szervezetten és felfegyverkezetten. Mi újult meg üdvösségesen e világon háborúban és békében Krisztus igéje nélkül ? Hol, merre a háború vagy béke, mely isteni akarat nélkül hord szenvedést vagy áldást? Epedve várjuk életünk megújhodását, minden ablak tart a béke galambja számára, de hol vannak a szívek, amelyek egyazon akarattal, érzéssel és szeretettel melengessék az olajágat terebélyes fává ? Odaátról már felénk harsog a szó: Megújhodunk ! Anyagiakban, hiúságos emberi jogokban, s óriási tömeg hajtja kemény nyakát e jelszavak igájába. S ez az ige se nem gyönyörűséges, se nem könnyű. A lélek rabszolgasága, az anyagiakhoz tapadó tömegpsziké kiszipolyozása. Nekünk a tömeglelket égi magasságba kell emelnünk. Nekünk is anyagiakban biztos talajt kell teremtenünk, hogy földiségében nyerjük meg a lelkek bizalmát. A béke felénk tárja a fehér, áldott karját és bizony mondom, nem fog magához ölelni, ha testvéri kezünket ökölbe szorítva közeledünk feléje. Megújhodás ! Meg kell újhodnunk mindannyiunknak Krisztus igazsága és a szeretet törvénye szerint, hogy közösen arathassunk ott, ahol külön-külön vezettünk. "