Élet, 1939. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1939-07-02 / 27. szám
Könyvek a mélegen Bókay János: A balek Könnyű, derűs apróságok Bókay János novellái. Hangjuk kulturált, mondén, minden során az a nemes iskola látszik, mely Herczeg Ferenc követőiből árad. Problémáik sokszor felszínesek, de tálalásuk mindig ízes, nagyon könnyen olvasható, megnyerő. Párbeszédeikben a kitűnő színpadi író erényei tűnnek fel. Csillogó kis flitterszem mindegyik novella. T. Koroda Miklós: A világ csak hangulat A regény címéből plasztikusan bontakozik ki mindyárt az a fájdalmas, szinte preromantikusan lankadt és századvégi férfi- és költőarc, akit Reviczky Gyulának tanultunk megismerni. Koroda Miklós végig megőrzi címválasztásának szerencséjét. Ha kicsit elnyújtottan is, de rokonszenves, pontos képet ad a költőről abban a világfájdalmas, schopenhaueriánus pózban, melyben a magyar olvasó emlékezetében él. Jó és rossz oldalait egyaránt megmutatja Reviczky régiesen dandys alakja mögé háttérnek az egész századvéget odafestette Koroda : nagyon jó, biztos arcmásokat kapunk így, sok oldalán a regénynek már-már dramatizált irodalomtörténet abból az időből, amikor Rákosi Jenő volt a színigazgató, Jászai Mari a tragika, Justh Zsigmond az arszlán és Reviczky Gyula az ifjú titán. Koroda Miklós írói eszközei simulékonyak, kellemesek , tiszta, nem túlságosan egyéni stílusban ír, tiszta konstrukciót ad. Sajnos kár, hogy Koroda Reviczky arcképének megrajzolásánál szinte teljesen figyelmen kívül hagyta azt, hogy Reviczky mélyen katolikus lélek volt és mai napig is egyik legnagyobb hatású katolikus költőnk. T. Császár Elemér: Arany János Császár Elemér egyéniségében van valami közvetlenség, amellyel hallgatóit és tanítványait magához láncolja s ezt a közvetlenséget megőrizte — az egyetemi előadásból — könyvvé lett munkája is. Császár Elemér az esztétizáló irodalomtörténet képviselője, Riedl, Beöthy és Gyulai tanítványa. Arany Jánost és műveit is abból a szempontból tekinti, s azt vizsgálja, hogy mi az, amit Arany műveiben mint újat adott a művészetnek, az irodalomnak. Magából az íróból és magukból az alkotásokból indul ki s vizsgálatának egész ideje alatt csak a két fókusznak : a művésznek és a művészetnek kapcsolatát tartja szem előtt. Császár könyvének legnagyobb érdemei épp ebből a szemléletből fakadnak, bár épp ez a pont, amelyen egyes bírálói a szerző szempontjait meg nem értve elcsúsztak. A könyv alapjai ugyanis a művész, a lélekábrázoló, az epikus és lírikus Arany áll elénk éles színekkel megrajzolva, a kor áramlatai, eszmevilága pedig, amint ez épp a magasztos célkitűzésből önként adódik, csak annyiban nyernek szerepet amennyiben azok a művész kialakításában részt vettek. André Maurois: A varázsló A varázsló nem más, mint Chateaubriand, Ki volt Chateaubriand? A korai francia romantikának megalapítója, aki egy csomó gondolattal, nyugtalansággal termékenyítette meg a francia irodalmat. Hithű katolikus lélek volt,d őnála jelentkezik a világirodalomban jóformán először egy feltételeiben, céljaiban katolikus irodalom igénye. Varázsló talán nem volt, de mágusa volt a szónak, az érzelmek ömlésének,, a színek izzásának. André Maurois könyve jó arcképet ad róla,s minden szélsőségéről és alázatáról. A legjobb forrásból dolgozott : Chateaubriand vallomásaiból, nem is kell csodálni, ha a portré hiteles lesz. T. Raffy Ádám: Heródes Raffy Ádám eddigi regényei sem mutattak rokonszenves életfelfogású írót. Nagyon lenyűgözték a materialista életfelfogás bilincsei, szívesen fordult meg nemértéssel az élet nagy indulataiban rejlő keresztény magasrendűség felé. Új történelmi regénye Heródes Antipasról alaposnak tetsző előtanulmányokkal dicsekedhet. Jó miliő- és hatásos lélekrajzot nyerünk, sikeres a Krisztus születését megelőző idők történelmi festése is. Kár, hogy az előadás ezúttal is felszínesen könnyed és Raffy Ádám semmit sem tud megéreztetni a Krisztusra várakozó, teljességükig elérkezett idők lelki feszültségéből és elmulaszt pontos képet adni arról a lelkiállapotról, mely világszerte a Megváltó után kiáltott. G. Vaszary Gábor: Szegény fiatalok Mit szóljunk a humoristáról, aki szembefordulva híveinek kíváncsiságával, ezúttal komoly regényt írt, a végén kettős öngyilkossággal? Elismerjük, hogy most is ügyes elbeszélő, nagyon kellemesen beszéltet, meséje fordulatosan, nem tagadhatjuk el, hogy a mai fiatalok sorskérdéseinek bemutatására kevés a komoly képessége : olyan hiábavalóan igyekszik, mint a lepke, amely súlyt akar hordani tündéri kis szárnyain. A probléma megoldása ellen pedig a katolikus olvasó — és az egészséges ítéletű olvasó — jogosan tiltakozhat. —1. 30