Irodalmi Ujság, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-13. szám)
1951-01-04 / 1. szám - Fehér Klára: Új könyveket az ifjúságnak (3. oldal) - Csohány Gabriella: Emlékezés Tátralomnicra (A velünk együtt nyaralt csehszlovák elvtársaknak ajánlom) • vers (3. oldal)
1951 JANUAR 4. Irodalmi Újság 3 Miről szeretne olvasni a gyerek? Mindenről. A környező világ jelenségeiről és eseményeiről, a csillagokról, a zivatarok keletkezéséről, a tengerek állatvilágáról, távoli földrészek és népek életéről. De semmi sem vonzza úgy, mint a nagy felfedezőkről hősökről, tüdősekről, és rettenthetetlen harcosokról szóló könyv. A gyerek rendszerint a főhős helyébe képzeli magát: ő maga az, aki lóháton nyargalva kaszabolja a hazájára törő ellenséget; aki laboratóriumában a mikroszkóp fölé hajol; aki elsőnek ér fel a lábnemjárta csúcsra. A könyv szavait betűről betűre megtörtént valóságnak hiszi, sokkal mélyebben éli át, mint a felnőtt olvasó. Nem véletlen, hogy a világirodalom számos kiemelkedő alkotása az ifjúság kedvenc olvasmányává vált. Defoe Robinsonja sokmillió fiatal olvasónak mondta el, hogy a kitartó munka és az emberiség sok évezredes tapasztalatának, lakásépítésnek, tűz használatának, vdászatnak és földművelésnek ismerete nélkül Robinsonnak el kellene pusztulnia az elhagyott szigeten. Coon indián történetei nem csak pompás vadászatok és nagyszerű harcok neteit, hanem a szabadságért és történésük igazáért élni, halni kész hősök alakjait tárják olvasóik elé. Melyik fiatal ne akarna olyan szilárd és állhatatos lenni, mint Bőrharisnya, akki inkább felégeti kunyhóját, semhogy oda a gonosz Rikárd emberei belépjenek, vagy ne akarna példát venni sebesült Sasfiókról, aki büszkén felelt a a lelkésznek: ,,l karom? Azt hiszi, hogy sebesült karom miatt haragszom a bíróra? El is felejtettem ezt a semmiséget. De gyűlölöm, engesztelhetetlenül gyűlölöm ezt a telhetetlen, mohó embert, aki összeharácsolja a nulsok verejtékkel megszerzett tulajdonát, aki csak saját törvényét tiszteli s lábbal tapossa mások jogát.” Hány ezer fiatal képzelte magát a ,,Duncan" fedélzetére és utazott Maryval és Róberttal apjuk, Grant kapitány felkutatására? És hányan lelkesedtek Verne többi regényhőséért, hányan szerették meg Verne könyveiből a technikát és természettudományokat, megismerkedtek tengeralattjáróval, holdrakétával és léghajókkal, messzi tájakkal, Dél-Afrikával, az Orinoco vidékével, orosz pusztákkal, zord partokkal és viharos tengerekkel. Verne hősei céltudatos és kemény emberek, bátrak és nemeslelkűek, fáradhatatlanok — nem csoda, ha több mint fél évszázad óta minden ország ifjúsága ismeri és szereti őket. A múlt ifjúsági irodalmának sok és jelentős haladó hagyománya van. A legjobbak közé tartoznak Mark Twain ifjúsági művei, elsősorban a „Koldus és királyfi", Tom Canly és a walesi herceg ruhacseréjének története. Ez a könyv nem elégszik meg azzal, hogy egyszerűen elmondja, milyen mulatságos és tragikus fejleményei támadtak az átöltözésnek, hogyan kergeti el a palotaőrség a rongyokban megjelenő kis herceget és hogyan hiszik a királyi udvarban elmeháborodottnak a királyfi palástjában talált Tom Cantyt. A könyv éles ostorozása a babonákkal teli kornak és a fiatal olvasó a walesi herceg keserves kalandjain át megismeri VIII. Henrik korának börtöneit, megvesztegethető bíráit, aljas csendőreit, a nép nyomorát, a boszorkányperek minden irtózatát — Tom Canty pünkösdi királyságából pedig a királyi udvar léhaságát, intrikáit és mocskát. A világirodalom legszebb ifjúsági műveit sehol sem tartják olyan nagy becsben, sehol sem olvassák annyian, mint a Szovjetunióban. Grimm és Andersen meséit ugyanúgy ismerik a szovjet gyermekek, mint Puskin, vagy Tolsztoj mesegyűjteményeit. Mark Twain, Dickens könyvei Kalajev és Gajdar művei mellett kapnak helyet a szovjet fiatalok könyvespolcain. „A marxizmus, mint a proletariátus forradalmi ideológiája azért tett szert világtörténelmi jelentőségre, mert korántsem dobta el a polgári korszak legbecsesebb eredményeit“ — tanította Lenin. A szovjet nép megszívlelte a tanítást. A szovjet ifjúsági irodalom azonban nem egyszerű folytatása Verne, Dickens vagy Mark Twain művészetének. A szovjet ifjúsági irodalom a ,,szovjet irodalom elidegeníthetetlen része", — ahogy azt a szovjet írószövetség határozatban megállapította, — hűen tükröződik benne az Októberi Forradalom és a forradalom utáni hatalmas társadalmi átalakulás, az építés és a honvédelem hősiessége és nagyszerű eredményei. Mark Twain hőse, a kis Tom Canty, bíborpalásttal a vállán sem tud egyebet tenni, mint az előkerülő néhány emberen segíteni. — London nyomortanyái maradnak nyomm tárnák és a hivatalnokok tovább nyúzzák a népet. Mark Twain vagy Dickens, Cooper, vagy Verne hőse egyedül, vagy kis csoportban küzd az egész ellenséges világ ellen. És nézzünk egy szovjet ifjúsági könyvet. Kasszilj-Poljanovszkij: „Vologya utcája” című művét. Vologya egyszerű szovjet kisfiú, pajkos és kalandvágyó, bátor, nyíltszívű és állhatatos. Élete úgy indul, mint sokszázezer más Vologyáé, vagy Iváné. Iskolába jár és szabad idejében repülőmodelleket gyárt. Vologya akkor válik hőssé, amikor a náci hordák lerohanják a Krimet, amikor a férfiak — és köztük a tizenhárom esztendős Vologya Dubinyin is leereszkednek a tárnákba, hogy megkezdjék a partizánok hősi életét. A külső világtól elzárt maroknyi csoport ez, harcuk mégsem a társtalanok és elhagyottak küzdelme. A náci szörnyeteg ellen felkelt milliószírí és milliókarú nép tagjai ők, harcuk csak elenyésző cseppje a szovjet hősiesség tengerének, — de sokszázezer ilyen cseppből tevődött össze felszabadulás és a győzelem. Vologyan meghal. Akkor hal meg, amikor megérkezett már a felszabadító Vörös Hadsereg, amikor harcoktól kimerült, éhségtől, szomjúságtól elcsigázott partizántársai feljöhetnek a napfényre. Halála elszomorít, de nem leverő, — élete része lett az egész nép életének és győzelmének. Verne hősei, ha nagyot és csodálatosat akarnak alkotni, — távoli vidékekre utaznak, elhagyott szigetekre, vagy éppen a holdba. A szovjet ifjúsági regény hőse ott él Moszkvában, Leningrádban, Magnitogorszkban vagy Komszomolszkban és a könyv ifjú olvasóit az különbözteti meg legjobban Verne, Cooper, vagy bármelyik másik klasszikus ifjúsági író regényének olvasóitól , hogy ők valóban a regények hőseivé válhatnak, hogy a fiatal olvasóról, aki ma Rozsedubért, Mereszjevért, Jegorováért lelkesedik, — meglehet, hogy holnap már könyvet fognak írni. Mert a szovjet ifjúsági regény hősei a szovjet élet hősei: kőművesek és tudósok, bányászok és acélöntők, mozdonyvezetők, pilóták, kertészek. A szovjet ifjúsági regény hősi romantikája a szovjet életmunka, a honvédők hősi romantikája, a Szosnyikova könyvének, a „Jegorova brigádénak hősei fiatal lányok. Van köztük hivatalnoklány és egyetemi hallgató, — építőmunkára, majd bányamunkára jelentkeztek önként, hogy Krivordzsje minél hamarább feléledjen a náci pusztítás után. Kátya Paszkevics, aki azelőtt vajüzemben dolgozott, hőssé tudott válni, véresre lapította a tégla. Hüvelykujját nem szólt senkinek, sérült kezét zsebrevágva dolgozott a műszak végéig, hogy le ne maradjon a brigád. Pecsernyikova regényének, a „Kamaszokénak hősei iskolásfiúk. Harcuk a jó tanulásért, a pionírszervezetből kizárt Vologya megjavításáért folyik. A könyv meséje nagyon szerű. Ami történik benne, mégis egylenyűgözően érdekes, hogyan válik egy önző, elkényeztetett, akaratos fiúból komszomolista. A Szovjetunióban a legnagyobb írók írnak és írnak gyermekek és fiatalok számára. Gorkij, Majakovszkij, Alexej Tolsztoj, Gajdar, Kalajev, Fagyejev nevei szerepelnek ezek között. Gorkij így ajánlja a könyvet az ifjú nemzedék szeretetébe: „A könyvet szeressétek, mert az életre tanít, mert a gondolatok, érzések, események tarka és viharos forgatagában megmutatja az utat, embert embernek tiszteletére nevel és gazdaggá tesz a szeretet erejével” A Nagy Októberi Forradalom dicsőséges harcait, az „apák ifjúságát’ olyan remekművek beszélik el a szovjet fiatalságnak, mint Osztrovszknj műve, az „Acélt megedzik". Gajdár: „Iskola”, Katajev: „A távolban egy fehér vitorla” c. művei. A Nagy Honvédő Háború hőseiről pedig olyan könyvei vannak, mint Fagyejev: Ifjú Gárdája, a hazaszeretetnek, hősiességnek és önfeláldozásnak, Oleg Kosevojnak és társainak története. „Az Ifjú Gárda” egyik olvasója feljegyezte, hogy sokat töprengett, vájjon tudott volna-e Ő is olyan rettenthetetlen lenni, mint Oleg Kosevoj és „vájjon azok a gyerekek, akik az iskolában súgásra felelnek, vagy puskáznak, nem válnak-e olyan gyenge jellembeliké, mint az, aki elárulta társait."' Egy pionír Polevojhoz azzal a kéréssel fordult, hogy az „Igaz emberéről, Mereszjevről többet szeretne tudni. Szeretné tudni, milyen volt gyerekkorában és kamaszkorában, hogyan fejlődött jelleme, hogyan válhatott ilyen nagyszerű hőstettekre alkalmassá? És Gajdár halhatatlan hőse, Timur, példája nyomán szovjet pionírok százezreiből lettek timuristák, a hadbavonult szovjet katonák családjainak segítői. A szovjet fiatalság szereti a könvvet. ,,,Hasonlítsuk össze a sokat olvasó gyermek tanulmányi eredményeit egy olyan gyermek tanulmányi eredményeivel, aki a tankönyvön kívül soha sem vesz a kezébe semmiféle könyvet. A két gyermek műveltségét igen különbözőnek fogjuk találni. Az olvasó gyermekek hozzászoknak a könyvből való önálló tanuláshoz, jobban tájékozódnak benne és feleletet találnak az őket érdeklő kérdésekre. A könyv nem kevésbbé fontos a felnövekvő nemzedék számára, mint az iskolai" — tanította Krupszkája. Az ifjúsági irodalomnak döntő szerepet kell kapnia a magyar fiatalság nevelésében is. A szovjet ifjúsági irodalom nagyon sok kiváló alkotása, a haladó klasszikus ifjúsági művek zöme eljut ifjúságunkhoz. A magyar ifjúsági irodalomnak is vannak saját, haladó hagyományai: Petőfi János vitéze, Mikszáth, Jókai nem egy műve, a Szabadságharc és Rákóczi korának sok elbeszélése, a Toldi, régóta kedvelt olvasmánya fiatalságunknak. Móricz Zsigmond és Móra Ferenc néhány könyve komoly értékei ifjúsági irodalmunknak és külön érdemük, hogy akkor jelentek meg, amikor a Iorthy-fasizmus soviniszta és irredenta szeméttel, a kapitalizmus örökkévalóságának hirdetésével mételyezte „ifjúsági irodalom’1 címén az ifjúságot. A jó hagyományokat megőrizni — nem elég. Meg kell teremteni az új magyar ifjúsági irodalmat és meg kell mondani, hogy ezen a téren nagyon kevés az, amit eddig tettünk. Néhány könyv a magyar történelem dicsőséges lapjairól (ezek közül kétségkívül kiemelkedik Hegedűs Géza könyve, az Erdőntúli veszedelem, amely Budai Nagy Antal szabadságküzdelméről szól), egy-két úttörőregény és néhány ismeretterjesztő munka. Az útörőregények közül Gergely Mártának most megjelent „Gyárváros, előre!’1 című könyvét kell kiemelni. Gergely Márta hozzáértéssel és írói igénnyel nyúlt a témához. Minden során látszik, ismeri és szereti az úttörőéletet. Neveli és gyönyörködteti fiatal olvasóit. Jól mutatja még a Párt irányító szerepét, a DISZ és az úttörő-mozgalom kapcsolatát. Jól mutatja meg azt is, hogy a tanulás nem öncél. Azért hogy minél értékesebb tagjai, tanulunk, hasznos építői lehessünk hazánknak. Az ismeretterjesztő könyvek közül kiemelkednek Leslyán Sándor: Muzsikál a Bükk és Teknős Péter: Az ezerszinü kincs c. művei. Leslyán a természet szépségére, a hazai föld szereletére tanítja meg ifjú olvasóit. Kedves és érdekes történeteket mond el a Bükkről — fákról, állatokról: élővé és érdekessé teszi, megszeretteti a gyerekekkel mindazt, amiről az iskolában, állattan, növénytan órán hallottak. Nem egyszerű természetrajzi könyv ez, — megmutatja azt is, hogyan változtatja meg a szocializmust építő ember az erdő életét is. Teknős Péter könyve olvasmányosan, érdekfeszítően és hallatlanul világosan és egyszerűen magyaráz meg bonyolult és nehéz kérdéseket. A szénbányászat, a szénfeldolgozás, ásványolajipar, fémkohászat, a magyar ezüst bányászása és feldolgozása magával ragadják a fiatal olvasót. Kitűnő kezdeményezés, amit sok hasonló könyvnek kell követnie. Hiányoznak azonban a hősiességre nevelő könyvek. Nincs könyvünk a Tanácsköztársaság koráról. Pártunk harcairól. Nincs ifjúsági mű Rákosi elvtárs és Pártunk többi vezetőjének életéről, munkásságáról, nincs ifjúsági könyv mártírjaink életéről. Nincs olyan ifjúsági könyv, amely ötéves tervünkről, sztahanovistáinkról, Indiainkról, gyárainkról, bányáinkról szólna. Nincs ifjúsági könyvünk honvédségünkről. Pártunk és kormányunk minden támogatást megad, mindent elkövet azért, hogy elősegítse ifjúsági irodalmunk kibontakozását. Mégis azt tapasztaljuk, hogy íróink nagy része még mindig lebecsüli a „gyerekirodalmat”1. Élvonalbeli íróink közül hat év alatt alig akadt kettő-három, aki ifjúsági könyvet írt volna. Több ízben megtörtént, hogy íróink olyan kéziratot vittek el az ifjúsági lektorátusokhoz, sőt az új ifjúsági könyvkiadókhoz is, amit a szépirodalmi könyvkiadó, mint meg nem felelős visszautasított. Úgy gondolták,a fiataloknak az is jó. Az ifjúsági könyvek megírása bizonyos szempontból kétségkívül több munkát ró az íróra, mint a felnőtteknek szóló mű. Nem elég a téma alapos ismerete, nem elég az sem, hogy az író „ért a fiatalok nyelvén", vagyis, hogy nagyon világosan, tisztán, egyszerűen tud írni. Ismernie kell ifjúsági mozgalmunkat, az úttörőcsapatok, DISZ-szervezetek életét és nagyon alaposan ismernie kell a szocialista nevelést, a szocialista pedagógiát. Olyan íróink, akik a múltban is írtak ifjúsági könyveket, mint például Ákos Miklós, Kertész Erzsébet, Ács Kató, jó és hasznos könyveket fognak alkotni, ha tanulmányozzák Makarenko, Krupszkája, Kalinin műveit, ha alaposan tanulmányozzák a fiatalok életét. — Nem véletlen, hogy a legjobban sikerült ifjúsági könyveket írták, akik alaposan ismerték azt azok is, amiről írnak és azokat is, akiknek írnak. (Gergely Márta úttörőregénye, vagy Sándor András parasztfiatalokról szóló könyve. Gergely Márta az úttörőmozgalomban dolgozik, Sándor András félévet töltött termelőcsoportban mielőtt könyvét megírta.) Ifjúsági irodalmunk legnagyobb baja, hogy nagyon kevés a felszabadulás óta megjelent eredeti magyar, haladó könyv. Hat év alatt mindössze három megfelelő minőségű eredeti magyar képeskönyv jelent meg. Ebből is az egyiket (Polgár István traktorokról szóló, szép és gondos munkáját) a kisebb gyerekek nem értik. Hét-nyolc évesek számára semilyen könyv sincs és ugyanilyen mostoha a serdülők korosztálya is. Pedig nem vitás, hogy egyik legfontosabb feladatunk a tizenöt-tizenhatéves fiatalság nevelése. Nem helytálló sok írónak az a védekezése, hogy „minek írjunk ifjúsági könyvet tizenhatéveseknek, hiszen ők már mindent olvashatnak, ami a felnőttek számára jelenik meg." Ez csak általánosságban igaz Vannak a tizenöt-tizenhat éveseknek saját problémáik is: gimnázium, továbbtanulás, egyetem, ifjúmunkások élete, sport, amiről olvasni szeretnének. Senkit sem érdekel úgy a jövő, mint őket, senkit sem vonzanak úgy a kalandok, a hősiesség, mint ezt korosztályt. És őket kell legjobban védenünk a ponyvairodalom káros befolyásától. A tizenöt-tizennyolc évesek számára indult meg az Ifjú Gárda könyvsorozat, — ez azonban még csak első lépés a hosszú és nehéz úton. A fiatalság — a jövő. Azokból, akik ma az iskolapadokban ülnek, műhelyekben tanulnak, — a jövő mérnökei, tudósai, orvosai, sztahanovistái, művészei, tábornokai lesznek. Az ő nevelésük hatalmas feladat. Könyvek nélkül, jó ifjúsági művek nélkül nem lehet nevelni. Íróink tartják megtisztelő feladatuknak, hogy épülő országunk diadalairól, a becsületté és dicsőséggé vált munkáról, a béke védelméről, megváltozott, boldog néphadseregünkről, és szabad életünkről írhatnak ifjúságunk számára. FEHÉR KLÁRA ÚJ KÖNYVEKET AZ IFJÚSÁGNAK EMLÉKEZESTA TRALOMNICRA (A velünk együtt nyaralt csehszlovák elvtársaknak ajánlom) A Tátrába szeretnék menni, ott most a világ hófehér — A szikrázó hegyóriások válla a fellegekig ér; a völgyekben kékül az alkony, s vékony csíkokban száll a füst; majd jön a hold ezüstre váltan, s minden ezüst lesz, színezüst — Milyen lehet az Öltó habja? — Csodálatos és fekete — Bömbölő szelek viaskodnak, és ölelőznek most vele. A sziklák sötét karéjában zeng a hang, mint az ágyúszó, és prüszkölve és kavarogva repül, szikrázik, zúg a hó — nyírfák, — kiket úgy szerettem — pucéran állnak, s reszketeg: vékonyka karjuk ölelését csak a zúzmara tölti meg; csend van, bársonyos, puha csend van, és szöszmötöl egy kis patak, mint a mókus, téli álmában, a téli puha fák alatt . . . — Bizony, jó lenne arra járni! Hunyd le a szemed, s jöjj velem: fehérszárnyú madarak visznek képzeletben a szívemen — Hol szamócát szedtünk a nyáron, most egy kismadár pityereg, és cinkefogta orrocskával szánkázik három kisgyerek. Elmegyünk majd a Moravába. — Ó, kedves nyári otthonunk! —Körbefogózunk, s három nyelven ugyanégy nótát dalolunk; a fiatalok fürge lába táncot forog a termen át, s az öregek szigorú hévvel vívják a roppant sakk-csatát. — Éjféltájban benéz az erdő, mikor mindenki elaludt; a legédesebb karcsú nyírfa mögött fenyőfák kara zúg: „Ilyen boldog, vidám családot sohase látott még e táj!. . Elmosolyodnak bent az alvók, s a hó pihézve, lengve száll. . . CSOHÁNY GABRIELLA