Irodalmi Ujság, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-13. szám)

1951-01-04 / 1. szám - Fehér Klára: Új könyveket az ifjúságnak (3. oldal) - Csohány Gabriella: Emlékezés Tátralomnicra (A velünk együtt nyaralt csehszlovák elvtársaknak ajánlom) • vers (3. oldal)

1951 JANUAR 4. Irodalmi Újság 3 Miről szeretne olvasni a gyerek? Mindenről. A környező világ jelensé­geiről és eseményeiről, a csillagokról, a zivatarok keletkezéséről, a tengerek állatvilágáról, távoli földrészek és né­pek életéről. De semmi sem vonzza úgy, mint a nagy felfedezőkről hősökről, tüdősekről, és rettenthetetlen harcosokról szóló könyv. A gyerek rendszerint a főhős helyébe képzeli magát: ő maga az, aki lóháton nyar­galva kaszabolja a hazájára törő el­lenséget; aki laboratóriumában a mi­kroszkóp fölé hajol; aki elsőnek ér fel a lábnemjárta csúcsra. A könyv sza­vait betűről betűre megtörtént való­ságnak hiszi, sokkal mélyebben éli át, mint a felnőtt olvasó. Nem véletlen, hogy a világirodalom számos kiemel­kedő alkotása az ifjúság kedvenc olvasmányává vált. Defoe Robinsonja sokmillió fiatal olvasónak mondta el, hogy a kitartó munka és az emberi­ség sok évezredes tapasztalatának, lakásépítésnek, tűz használatának, v­­­­dászatnak és földművelésnek ismerete nélkül Robinsonnak el kellene pusz­tulnia az elhagyott szigeten. Coo­n indián történetei nem csak pompás va­dászatok és nagyszerű harcok neteit, hanem a szabadságért é­s törté­né­sük igazáért élni, halni kész hősök alakjait tárják olvasóik elé. Melyik fiatal ne akarna olyan szilárd és áll­hatatos lenni, mint Bőrharisnya, akki inkább felégeti kunyhóját, semhogy oda a gonosz Rikárd emberei belépje­nek, vagy ne akarna példát venni sebesült Sasfiókról, aki büszkén felelt a a lelkésznek: ,,­l karom? Azt hiszi, hogy sebesült karom miatt haragszom a bíróra? El is felejtettem ezt a semmiséget. De gyűlölöm, engesztelh­etetlenül gyűlö­löm ezt a telhetetlen, mohó embert, aki összeharácsolja a nulsok verejték­kel megszerzett tulajdonát, aki csak saját törvényét tiszteli s lábbal ta­possa mások jogát.” Hány ezer fiatal képzelte magát a ,,Duncan" fedélzetére és utazott Mary­­val és Róberttal apjuk, Grant kapi­tány felkutatására? És hányan lelke­sedtek Verne többi regényhőséért, há­nyan szerették meg Verne könyveiből a technikát és természettudományokat, megismerkedtek tengeralattjáróval, holdrakétával és léghajókkal, messzi tájakkal, Dél-Afrikával, az Orinoco vi­dékével, orosz pusztákkal, zord par­tokkal és viharos tengerekkel. Verne hősei céltudatos és kemény emberek, bátrak és nemeslelkűek, fáradhatatla­­nok — nem csoda, ha több mint fél évszázad óta minden ország ifjúsága ismeri és szereti őket. A múlt ifjúsági irodalmának sok és jelentős haladó hagyománya van. A legjobbak közé tartoznak Mark Twain ifjúsági művei, elsősorban a „Koldus és királyfi", Tom Canly és a walesi herceg ruhacseréjének tör­ténete. Ez a könyv nem elégszik meg azzal, hogy egyszerűen elmondja, mi­lyen mulatságos és tragikus fejlemé­nyei támadtak az átöltözésnek, hogyan kergeti el a palotaőrség a rongyokban megjelenő kis herceget és hogyan hi­szik a királyi udvarban elmeháboro­­dottnak a királyfi palástjában talált Tom­ Cantyt. A könyv éles ostorozása a babonákkal teli kornak és a fiatal olvasó a walesi herceg keserves ka­landjain át megismeri VIII. Henrik korának börtönei­t, megvesztegethető bíráit, aljas csendőreit, a nép nyomo­rát, a boszorkányperek minden irtóza­­tát — Tom Canty pünkösdi királysá­gából pedig a királyi udvar léhasá­gát, intrikáit és mocskát. A világirodalom legszebb ifjúsági mű­veit sehol sem tartják olyan nagy becs­ben, sehol sem olvassák annyian, mint a Szovjetunióban. Grimm és Andersen meséit ugyanúgy ismerik a szovjet gyermekek, mint Puskin, vagy Tol­sztoj mesegyűjteményeit. Mark Twain, Dickens könyvei Kalajev és Gajdar művei mellett kapnak helyet a szov­jet fiatalok könyvespolcain. „A marxizmus, mint a proletariátus forradalmi ideológiája azért tett szert világtörténelmi jelentőségre, mert ko­­rántsem dobta el a polgári­ korszak legbecsesebb eredményeit“ — taní­totta Lenin. A szovjet nép megszív­lelte a tanítást. A szovjet ifjúsági irodalom azonban ne­m egyszerű folytatása Verne, Dickens vagy Mark Twain mű­vészetének. A szovjet ifjúsági iroda­lom a ,,szovjet irodalom elidegeníthe­tetlen része", — ahogy azt a szovjet írószövetség határozatban megállapí­totta, — hűen­ tükröződik benne az Októberi Forradalom és a forradalom utáni hatalmas társadalmi átalakulás, az építés és a honvédelem hősiessége és nagyszerű eredményei. Mark Twain hőse, a kis Tom Canty, bíborpalásttal a vállán sem tud egyebet tenni, mint az előkerülő néhány emberen segíteni. — London nyomortanyái maradnak nyomm tárnák és a hivatalnokok to­vább nyúzzák a népet. Mark Twain vagy Dickens, Cooper, vagy Verne hőse egyedül, vagy kis csoportban küzd az egész ellenséges világ ellen. És nézzünk egy szovjet ifjúsági köny­vet. Kasszil­j-Poljanovszkij: „Vologya utcája” című művét. Vologya egysze­rű szovjet kisfiú, pajkos és kaland­­vágyó, bátor, nyíltszívű és állhatatos. Élete úgy indul, mint sokszázezer más Vologyáé, vagy Iváné. Iskolába jár és szabad idejében repülőmodelleket gyárt. Vologya akkor válik hőssé, amikor a náci hordák lerohanják a Krimet, amikor a férfiak — és köz­tük a tizenhárom esztendős Vologya Dubinyin is leereszkednek a tárnákba, hogy megkezdjék a partizánok hősi életét. A külső világtól elzárt marok­nyi csoport ez, harcuk mégsem­ a társ­­talanok és elhagyottak küzdelme. A náci szörnyeteg ellen felkelt millió­­szí­rí és milliókarú nép tagjai ők, har­cuk csak elenyésző cseppje a szovjet hősiesség tengerének, — de sokszáz­ezer ilyen cseppből tevődött össze felszabadulás és a győzelem. Vologya­n meghal. Akkor hal meg, amikor meg­érkezett már a felszabadító Vörös Hadsereg, amikor harcoktól kimerült, éhségtől, szomjúságtól elcsigázott par­tizántársai feljöhetnek a napfényre. Halála elszomorít, de nem leverő, — élete része lett az egész nép életének és győzelmének. Verne hősei, ha nagyot és csodála­tosat akarnak alkotni, — távoli vidé­kekre utaznak, elhagyott szigetekre, vagy éppen a holdba. A szovjet ifjú­sági regény hőse ott él Moszkvában, Leningrádban, Magnitogorszkban vagy Komszomolszkban és a könyv ifjú ol­vasóit az különbözteti meg legjobban Verne, Cooper, vagy bármelyik másik klasszikus ifjúsági író regényének ol­vasóitól , hogy ők valóban a regé­nyek hőseivé válhatnak, hogy a fiatal olvasóról, aki ma Rozsedubért, Meresz­­jevért, Jegorováért lelkesedik, — meg­lehet, hogy holnap már könyvet fog­nak írni. Mert a szovjet ifjúsági re­gény hősei a szovjet élet hősei: kő­művesek és tudósok, bányászok és acélöntők, mozdonyvezetők, pilóták, kertészek. A szovjet ifjúsági regény hősi romantikája a szovjet élet­­munka, a honvédők hősi romantikája, a Szosnyikova könyvének, a „Jegorova brigádénak hősei fiatal lányok. Van köztük hivatalnoklány és egyetemi hallgató, — építőm­unkára, majd bá­nyamunkára jelentkeztek önként, hogy Krivord­zsje minél hamarább feléled­jen a náci pusztítás után. Kátya Pasz­­kevics, aki azelőtt vajüzemben dolgo­zott, hőssé tudott válni, véresre lapította a tégla. Hüvelykujját nem szólt senkinek,­­ sérült kezét­­ zsebrevágva dolgozott a műszak végéig, hogy le ne maradjon a brigád. Pecsernyikova regényének, a „Ka­maszokénak hősei iskolásfiúk. Har­cuk a jó tanulásért, a pionírszervezet­­ből kizárt Vologya megjavításáért fo­lyik. A könyv meséje nagyon szerű. Ami történik benne, mégis egy­le­nyűgözően érdekes, hogyan válik egy önző, elkényeztetett, akaratos fiúból komszomolista. A Szovjetunióban a legnagyobb írók írnak és írnak gyermekek és fiatalok számára. Gorkij, Majakovszkij, Alexej Tolsztoj, Gajdar, Kalajev, Fagyejev nevei szerepelnek ezek között. Gorkij így ajánlja a könyvet az ifjú nemze­dék szeretetébe: „A könyvet szeressétek, mert az életre tanít, mert a gondolatok, érzé­sek, események tarka és viharos for­gatagában megmutatja az utat, embert embernek tiszteletére nevel és gazdag­gá tesz a szeretet erejével” A Nagy Októberi­ Forradalom dicső­séges harcait, az „apák ifjúságát’­ olyan remekművek beszélik el a szov­jet fiatalságnak, mint Osztrovszkn­j műve, az „Acélt meged­zik". Gajdár: „Iskola”, Katajev: „A távolban egy fehér vitorla” c. művei. A Nagy Hon­védő Háború hőseiről pedig olyan könyvei vannak, mint Fagyejev: Ifjú Gárdá­ja, a hazaszeretetnek, hősiesség­nek és önfeláldozásnak, Oleg Kosevoj­­nak és társainak története. „Az Ifjú Gárda” egyik olvasója fel­jegyezte, hogy sokat töprengett, váj­jon tudott volna-e Ő is olyan rettent­hetetlen lenni, mint Oleg Kosevoj és „vájjon azok a gyerekek, akik az isko­lában súgásra felelnek, vagy puskáz­nak, nem válnak-e olyan gyenge jel­lembeliké, mint az, aki elárulta tár­sait."' Egy pionír Polevojhoz azzal a kéréssel fordult, hogy az „Igaz emberéről, Mereszjevről többet szeretne tudni. Szeretné tudni, milyen volt gyerekkorában és kamaszkorában, hogyan fejlődött jelleme, hogyan vál­hatott ilyen nagyszerű hőstettekre al­kalmassá? És Gajdár halhatatlan hőse, Timur, példája nyomán szovjet pionírok száz­ezreiből lettek timuristák, a hadba­­vonult szovjet katonák családjainak segítői. A szovjet fiatalság szereti a kön­v­­vet. ,,,Hasonlítsuk össze a sokat olvasó gyermek tanulmányi eredményeit egy olyan gyermek tanulmányi eredmé­nyeivel, aki a tankönyvön kívül soha sem vesz a kezébe semmiféle könyvet. A két gyermek műveltségét igen kü­lönbözőnek fogjuk találni. Az olvasó gyermekek hozzászoknak a könyvből való önálló tanuláshoz, jobban tájéko­zódnak benne és feleletet találnak az őket érdeklő kérdésekre. A könyv nem kevésbbé fontos a felnövekvő nemze­dék számára, mint az iskolai" — ta­nította Krupszkája. Az ifjúsági irodalomnak döntő sze­repet kell kapnia a magyar fiatalság nevelésében is. A szovjet ifjúsági iro­dalom nagyon sok kiváló alkotása, a haladó klasszikus ifjúsági művek zöme eljut ifjúságunkhoz. A magyar ifjúsági irodalomnak is vannak saját, haladó hagyományai: Petőfi­ János vitéze, Mik­száth, Jókai nem egy műve, a Szabadságharc és Rákóczi korának sok elbeszélése, a Toldi, régóta ked­velt olvasmánya fiatalságunknak. Mó­ricz Zsigmond és Móra Ferenc né­hány könyve komoly értékei ifjúsági irodalmunknak és külön érdemük, hogy akkor jelentek meg, amikor a I­orthy-fasizmus soviniszta és irre­denta szeméttel, a kapitalizmus örök­kévalóságának hirdetésével mételyezte „ifjúsági irodalom’1 címén az ifjúsá­got. A jó hagyományokat megőrizni — nem elég. Meg kell­­ teremteni az új ma­gyar ifjúsági irodalmat és meg kell mon­dani, hogy ezen a téren nagyon kevés az, amit eddig tettünk. Néhány könyv a magyar történelem dicsőséges lap­jairól (ezek közül kétségkívül kiemel­kedik Hegedűs Géza könyve, az Erdőn­­túli veszedelem, amely Budai Nagy Antal szabadságküzdelméről szól),­­ egy-két úttörőregény és néhány isme­retterjesztő munka. Az ú­törőregények közül Gergely Mártának most meg­jelent „Gyárváros, előre!’1 című köny­vét kell kiemelni. Gergely Márta hoz­záértéssel és írói igénnyel nyúlt a té­mához. Minden során látszik, ismeri és szereti az úttörőéletet. Neveli és gyönyörködteti fiatal olvasóit. Jól mu­tatja még a Párt irányító szerepét, a DISZ és az úttörő-mozgalom kapcso­latát. Jól mutatja meg azt is, hogy a tanulás nem öncél. Azért hogy minél értékesebb tagjai, tanulunk, hasz­nos építői lehessünk hazánknak. Az ismeretterjesztő könyvek közül kiemelkednek Leslyán Sándor: Muzsi­kál a Bükk és Teknős Péter: Az ezer­­szinü kincs c. művei. Leslyán a ter­mészet szépségére, a hazai föld sze­reletére tanítja meg ifjú olvasóit. Ked­ves és érdekes történeteket mond el a Bükkről — fákról, állatokról: élővé és érdekessé teszi, megszeretteti a gyerekekkel mindazt, amiről az isko­lában, állattan, növénytan órán hallot­tak. Nem egyszerű természetrajzi könyv ez, — megmutatja azt is, hogyan vál­toztatja meg a szocializmust építő ember az erdő életét is. Teknős­ Péter könyve olvasmányo­san, érdekfeszítően és hallatlanul vilá­gosan és egyszerűen magyaráz meg bonyolult és nehéz kérdéseket. A szén­bányászat, a szénfeldolgozás, ásvány­­olajipar, fémkohászat, a magyar ezüst bányászása és feldolgozása magával ragadják a fiatal olvasót. Kitűnő kez­deményezés, amit sok hasonló könyv­nek kell követnie. Hiányoznak azonban a hősiességre nevelő könyvek. Nincs könyvünk a Tanácsköztársa­ság koráról. Pártunk harcairól. Nincs ifjúsági mű Rákosi elvtárs és Pártunk többi vezetőjének életéről, munkássá­gáról, nincs ifjúsági könyv mártír­jaink életéről. Nincs olyan ifjúsági könyv, amely ötéves tervünkről, szta­hanovistáinkról, Indiainkról, gyáraink­ról, bányáinkról szólna. Nincs ifjú­sági könyvünk honvédségünkről. Pár­tunk és kormányunk minden támoga­tást megad, mindent elkövet azért, hogy elősegítse ifjúsági irodalmunk ki­bontakozását. Mégis azt tapasztaljuk, hogy íróink nagy rész­e még mindig le­becsüli a „gyerekirodalmat”1. Élvo­nalbeli íróink közül hat év alatt alig akadt kettő-három, aki ifjúsági köny­vet írt volna. Több ízben megtörtént, hogy íróink olyan kéziratot vittek el az ifjúsági lektorátusokhoz, sőt az új ifjúsági könyvkiadókhoz is, amit a szépiro­dalmi könyvkiadó, mint meg nem fe­lelős visszautasított. Úgy gondolták,a fiataloknak az is jó. Az ifjúsági könyvek megírása bizo­nyos szempontból kétségkívül több munkát ró az íróra, mint a felnőttek­nek szóló mű. Nem elég a téma alapos ismerete, nem elég az sem, hogy az író „ért a fiatalok nyelvén", vagyis, hogy nagyon világosan, tisztán, egy­szerűen tud írni. Ismernie kell ifjúsági mozgalmunkat, az úttörőcsapatok, DISZ-szervezetek életét és nagyon alaposan ismernie kell a szocialista nevelést, a szocialista pedagógiát. Olyan íróink, akik a múltban is írtak ifjúsági könyveket, mint például Ákos Miklós, Kertész Erzsébet, Ács Kató,­ jó és hasznos könyveket fognak al­kotni, ha tanulmányozzák Makarenko, Krupszkája, Kalinin műveit, ha ala­posan tanulmányozzák a fiatalok éle­tét. — Nem véletlen, hogy a legjob­ban sikerült ifjúsági könyveket írták, akik alaposan ismerték azt azok is, amiről írnak és azokat is, akiknek ír­nak. (Gergely Márta úttörőregénye, vagy Sándor András parasztfiatalok­ról szóló könyve. Gergely Márta az úttörőmozgalomban dolgozik, Sándor András félévet töltött termelőcsoport­­ban mielőtt könyvét megírta.) Ifjúsági irodalmunk legnagyobb baja, hogy nagyon kevés a felszaba­dulás óta megjelent eredeti magyar, haladó könyv. Hat év alatt mind­össze három megfelelő minőségű eredeti magyar képeskönyv jelent meg. Ebből is az egyiket (Polgár István traktorokról szóló, szép és gondos munkáját) a kisebb gyerekek nem ér­tik. Hét-nyolc évesek számára semi­lyen könyv sincs és ugyanilyen mos­toha a serdülők korosztálya is. Pedig nem vitás, hogy egyik legfontosabb feladatunk a tizenöt-tizenh­atéves fia­talság nevelése. Nem helytálló sok írónak az a védekezése, hogy „minek írjunk ifjúsági könyvet tizenhatévesek­­nek, hiszen ők már mindent olvashat­nak, ami a felnőttek szám­ára jelenik meg." Ez csak általánosságban igaz Vannak a tizenöt-tizenhat évesek­nek saját problémáik is: gimnázium, továbbtanulás, egyetem, ifjúmunkások élete, sport,­ amiről olvasni szeretné­nek. Senkit sem érdekel úgy a jövő, mint őket, senkit sem vonzanak úgy a kalandok, a hősiesség, mint ezt korosztályt. És őket kell legjobban vé­­­denünk a ponyvairodalom káros befo­lyásától. A tizenöt-tizennyolc évesek számára indult meg az Ifjú Gárda könyvsorozat, — ez azonban még csak első lépés a hosszú és nehéz úton. A fiatalság — a jövő. Azokból, akik m­a az iskolapadokban ülnek, műhelyekben tanulnak, — a jövő mérnökei, tudósai, orvosai, szta­hanovistái, művészei, tábornokai lesz­nek. Az ő nevelésük hatalmas feladat. Könyvek nélkül, jó ifjúsági művek nélkül nem lehet nevelni. Íróink tart­ják megtisztelő feladatuknak, hogy épülő országunk diadalairól, a becsü­letté és dicsőséggé vált munkáról, a béke védelméről, megváltozott, boldog néphadseregünkről, és szabad éle­tünkről írhatnak ifjúságunk számára. FEHÉR KLÁRA ÚJ KÖNYVEKET AZ IFJÚSÁGNAK EMLÉKEZES­TA TRALOMNICRA (A velünk együtt nyaralt csehszlovák elvtársaknak ajánlom) A Tátrába szeretnék menni, ott most a világ hófehér — A szikrázó hegyóriások válla a fellegekig ér; a völgyekben kékül az alkony, s vékony csíkokban száll a füst; majd jön a hold ezüstre­ váltan, s minden ezüst lesz, színezüst — Milyen lehet az Öl­tó habja? — Csodálatos és fekete — Bömbölő szelek viaskodnak, és ölelőznek most vele. A sziklák sötét karéjában zeng a hang, mint az ágyúszó, és prüszkölve és kavarogva repül, szikrázik, zúg a hó —­­ nyírfák, — kiket úgy szerettem — pucéran állnak, s reszketeg: vékonyka karjuk ölelését csak a zúzmara tölti meg; csend van, bársonyos, puha csend van, és szöszmötöl egy kis patak, mint a mókus, téli álmában, a téli puha fák alatt . . . — Bizony, jó lenne arra járni! Hunyd le a szemed, s jöjj velem: fehérszárnyú madarak visznek képzeletben a szívemen — Hol szamócát szedtünk a nyáron, most egy kismadár pityereg, és cinkefogta orrocskával szánkázik három kisgyerek. Elmegyünk majd a Moravába. — Ó, kedves nyári otthonunk! —­­Körbefogózunk, s három nyelven ugyanégy nótát dalolunk; a fiatalok fürge lába táncot forog a termen át, s az öregek szigorú hévvel vívják a roppant sakk-csatát. — Éjféltájban benéz az erdő, mikor mindenki elaludt; a legédesebb karcsú nyírfa mögött fenyőfák kara zúg: „Ilyen boldog, vidám családot sohase látott még e táj!. . Elmosolyodnak bent az alvók, s a hó pihézve, lengve száll. . . CSOHÁNY GABRIELLA

Next