Irodalmi Ujság, 1951. július-december (2. évfolyam, 14-26. szám)
1951-08-16 / 17. szám
10 Irodalmi Újság 1951 AUGUSZTUS 16. Nemrég jelent meg a Szikra kiadásában „A japán háborús bűnösök baktériumpere“ című dokumentumgyűjtemény. A könyv az 1949 decemberében Habarovszkban lezajlott bírósági tárgyalás anyagát tartalmazza. Megrendítő vádirat ez az emberiség legelvetemültebb ellenségei: a baktériumfegyver előkészítői és alkalmazói ellen. Pestisbaktériummal töltött repülőbombák és töltőtollak, megfertőzött kutak, források, gyilkos „kísérletek’“ élő embereket, mérgek kipróbálása, végtagok lefagyasztása, nagyméretű baktériumháború előkészítése — ezek a borzalmak, amelyekről alig másfél esztendő előtt lerántotta a leplet a szovjet igazságszolgáltatás. Az államügyész megállapította: „A japán imperialisták, akárcsak a hitleristák, az emberiség haladásának szolgálatára hivatott legkorszerűbb technikát borzalmas emberitás céljaira használták fel." Az orvosszakértők pedig megjegyezték: „Hangsúlyoznunk kell, hogy az alakulatok által természetes környezetben alkalmazott kórokozók közül némelyeknek megvan az a tulajdonságuk, hogy olyan többékevésbbé állandó fészkeit teremtik meg a járványos betegségeknek, amelyeket a tudomány haladásának eredményeképpen ma már felszámoltunk, korlátoztunk. A vádlottak ezeket vagy járványfészkeket akarták újból mesterségesen feléleszteni." Az ember olvassa a könyvet, a vádlottak és tanúk vallomásait, kihallgatásuk jegyzőkönyveit, írásbeli bizonyítékokat és az elállatiasodott gonosztevőkön, a magukat „orvostábornokoknak“, meg „orvosezredeseknek“ tituláló hóhérokon túl meglátja gyilkosok pokoli rendszerét, az összeefüggést a pestisbombát robbantó „egészségügyi" katona, a laboratóriumban kísérletező Isii Siró, tömeggyilkos „tudós“, meg a világuralomról álmodó ,isteni’“ Hirohito császár és fasiszta bandája, a legmagasabb japán feudális és katonai körökkel összeforrott monopolista egyesülések, az úgynevezett „dzajbacu“ és a velük üzleti kapcsolatban álló amerikai nagytőkések között. Az a vonal, amely Fordtól és a Schroeder bankháztól DuMesen, Schachton és Hitleren keresztül Auschwitzba, Majdanekiba vezetett, ugyanez vonult Fordtól a General Electrictől és a többi amerikai monopóliumtól a japán Micui, Micubisi és más nagyiparosokon és „császárokon" keresztül Isii Síró Mandzsúriában felállított haláltáboráig. A kettős cél is azonos volt: zsíros üzlet a befektetések után és a Szovjetunió elleni támadás előkészítése. Mérhetetlen szenvedéseket zúdítottak az emberiségre, Oradourtól és a többi felperzselt francia falutól a Volga partjáig, Kínától és Koreától Indonéziáig. örök hála és dicsőség a Szovjet Hadseregnek, amely megszabadította a világot a fasiszta gonosztevőktől. Néhány nap múlva, szeptember 2 án lesz hat éve, hogy Sztálin elvtárs történelmi szavai elhangzottak: „Ma, szeptember 2-án Japán állami és katonai képviselői aláírták a feltétel nélküli megadásról szóló okiratot ■ ■ világ agressziójának nyugati tűzfészekét négy hónappal ezelőtt számodták fel, aminek következtében Németország kénytelen volt letenni a fegyvert. Négy hónappal azután felszámolták a világagresszió keleti tűzfészkét is, aminek eredményeképpen Japán, Németország fő szövetségese, szintért kénytelen volt aláírni a fegyverletételi okiratot." 1945. augusztus 8-án a szovjet kormány bejelentette, hogy a következő naptól a Szovjetunió hadiállapotban levőnek tekinti magát Japánnal. A Szovjet Hadsereg napok alatt szétzúzta a fasiszta Japán főhaderejét, a legyőzhetetlennek hirdetett Kvantung-hadsereget. Jamada tábornok, a szétvert Kvaitung hadsereg volt főparancsnoka a vádlottak padján erről így váltott: „...A szovjetunió hadbalépése Japán ellen és Szovjet Hadsereg gyors előrenyomulása Mandzsúria területén, megfosztott bennünket annak lehetőségétől, hogy a baktériumfegyvert a Szovjetunió és más országok ellen alkalmazzák .. JS megszabadította a gyűlölt fasiszta elnyomástól Korea népét, amely három évtizede, Kínát, amely 1931 óta harcolt szakadatlanul a Japán területrablók ellen, valamint második világháború alatt Japán megaszállás alá került délkeletázsiai népeket. Pontosan hat év telt el azóta. A világ népei évről évre, hónapról hónapra világosabban látják, hogy világuralomra törő amerikai imperialisták távolkeleti háborús terveikhez ismét a fasiszta Japánra akarnak támaszkodni, ott akarnak maguknak nemcsak katonai támaszpontokat, hanem olcsó fegyvereket és ágyútölteléket biztosítani. Ez a politika együtt jár a békeszerető, demokratikus és független Japán potsdami határozat megteremtését célzó elszabotálásával, a békeszerződés megkötésének meghiúsításával és Japán katonai, politikai, gazdasági és szellemi leigázásával. A JAPÁN KÉRDÉS A japán militarizmus felszámolása soha nem volt céljuk az amerikai imperialistáknak — mindössze azt akarták elérni, hogy a japán fasiszta fegyveres erők őket szolgálják. A látszat kedvéért leszerelt hadsereg helyét példátlanul felduzzasztott és nehéz harci fegyverekkel felszerelt „rendőrség" foglalta el. 1950 februárjában MacArthur vezérkara — a Telepress hírügynökség akkori jelentése szerint — azt követelte a japán bábkormánytól, hogy 400— 450.000 embert hívjanak be a rendőrséghez. 1950. végén — a koreai intervenciós háború megindulása után — MacArthur vezérkara titkos memorandumában azt javasolta, hogy a japán kormány a szárazföldi fegyveres erők létszámát egymillió, a hadiflottáét 500.000 főre emelje. A volt japán fővezérkar hadműveleti osztálya főnökének, Mijadszaki tábornoknak vezetésével 700 volt fasiszta tiszt dolgozik a cinikusan „Leszerelési Irodának" nevezett szervezetben a japán hadsereg újjászervezésén. MacArthur vezérkara 230 volt magasrangú fasiszta tisztet küldött Amerikába „szakképzettségük fokozására“. „Ontotta“ elnevezéssel már 1948-ban megkezdték a japán haditengerészet újjáélesztését. A Nippon Times című újság hírt adott arról, hogy amerikai tisztek 1950 áprilisában megkezdték azoknak a japánoknak — elsősorban a volt fasiszta „halálrepülőknek“’ — a kiképzését, akik az USA légierőinek szolgálatában állnak. Egymás után szabadon bocsátják a fasiszta háborús bűnösöket. Hirohito császár, Isii Siro, baktériumháború megszállott őrültje, a Kitonó és a japán fasiszta uralkodóklikk több más vezetője, akikről a habarovszki baktériumper során kiderült, hogy az emberiség elleni legsúlyosabb bűnöket követték el, az amerikaiak különleges védelmében részesülnek. Az Amerikában folytatott baktériumfegyverkísérletek és a koreai rablóháborúban ledobott baktériumbombák adnak erre magyarázatot... Egész Japánt behálózzák az amerikai szárazföldi, tengeri és légihaderő támaszpontjai. A Korea elleni amerikai agresszió legfőbb ugródeszkája Japán és a környező szigetek. Japán egész hadiipara a koreai gyilkos intervenció számára gyártja a fegyvereket. Az Aszahi című reakciós japán lap közölte, hogy Japánban már 1949. végén 301 repülőgépgyár és 178 fegyvergyár működött. A békés ipar termelését azonban — az amerikai exportérdekeknek megfelelően — szigorúan korlátozták. Ennek következtében Japánnak az USA val folytatott kereskedelemből ez év elején már 800 millió dollár deficitje volt. Az amerikaiak megtiltották párnak például a kereskedelmet J a Kínai Népköztársasággal és arra kötelezték, hogy a vasérceit például — amit eddig Kínától tonnánként 10 dollárért kapott — most az USA-tól 25 dollárért vásárolja. A működő japán iparnak több, mint 90 százaléka az amerikai monopóliumok ellenőrzése alatt áll, közöttük az olyan hírhedt vállalatok, mint a Kína elleni másfél évtizedes háború nagy rablói: a Micubisi villany- és olajtársaság, a Nippon Electric, Japán Steel és a többiek. Az új gazdák: az amerikai fasizmus leglelkesebb támogatója, Ford, az atombombát gyártó Du Pont, az egész kapitalista világot fosztogató, olajháborúkat kirobbantó Standard Oil stb. Az amerikai tőkebefektetés Japánban nyolcvanszorosa az 1936 osnak! Egy ország gátlás nélküli kiárusítását talán egy lakáspolitikus sem vallotta be olyan szégyentelenül, mint Josida japán miniszterelnök, aki ez év április 21-én az oszakai Kereskedelmi és Iparkamarában kijelentette: „A japán-amerikai gazdasági együttműködésnek azon kell alapulni, hogy Japán gazdaságának bele kell illeszkednie Amerikáéba." Mit jelent ez a japán nép számára? Nyomort, fokozott munkanélküliséget. 1948 tavaszán Draper tábornok, akkori amerikai helyettes hadügyminiszter (a Dilion Read and Company, Japánban is érdekelt amerikai mamutbanfk embere) meglátogatta Japánt, ahol a h»iiipir felállításáról és az amerikai tőkebefektetésekről tárgyalt. Követelte a munkásság szakszervezeti és más jogainak megnyirbálását és cinikusan kijelentette: „Bizonyos számú munkanélküli mindig kedvez a vállalkozó szellemnek.“ Nos, Draper úr elégedett lehet, Japánban ma 18 millió a teljes és részleges munkanélküli. A japán jen árfolyamát az amerikaiak teljesen önkényesen állapítják meg — ezzel is mérhetetlen károkat okoznak a dollgozóknak. Az amerikai megszállás kezdetén 1 dollár 15 jent, 1947 ben már 50-et, 1949 ben 360 jent ért. Az élelmiszerek és iparcikkek árai — a munkabérrel ellentétben — állandóan emelkednek. A japán kormány 1949 április 16-án kiadott „Fehér könyv“ ben kénytelen volt bevallani, hogy a munkások reálbére a háború előttinek csak 47 százaléka. Azóta a helyzet rosszabbodott. A japán Szakszervezeti Tanács adatai szerint 1951-ben a létminimum személyenként 9000 jen, egy háromtagú családnál 18.600 jen — a legmagasabb szakképzettségű munkás azonban csak 8—10.000, a tisztviselők 5500—6000 jent keresnek. A munkaidő a gyárakban 12 —14 óra és havonta csak két pihenőnap van. Az amerikaiak részére dolgozó Asio-hajógyártó üzemben például csak négy-ötnapos munka után mehetnek haza a munkások. A női- és gyermekmunkások a férfiak éhbérénél is jóval kevesebbet kapnak. Hivatalos statisztikákból ,s kitűnik, hogy 16 millió japánnak egyáltalán nincs lakása. Éjszakánként a tokiói Uenoparkban és a poros utcákon tömegesen alszanak a rongyokba burkolózott munkanélküliek. A Jomiuri című polgári újság szerkesztősége nemrégiben levelet kapott egy embertől, amelyben az bejelenti, hogy ha egy héten belül sem tudja adósságait kifizetni, kénytelen lesz feleségével együtt öngyilkosságot elkövetni és négy gyermekét árván hagyni. Ezért 50.000 jenért rabszolgának ajánlkozik és kéri, segítsenek neki vevőt találni. Ugyanakkor a Jos’di-kormány költségvetés 70 százalékát a hadsereg a újjászervezésére és az amerikaiak koreai rablóháborújának támogatására fordítja. A koreai háború kirobbantásától 1951 márciusáig az árak 62 százalékkal emelkedtek, a bérek lényegében változatlanok maradtak. Ezt a rablást és háborús kalandorkodást az amerikai imperialisták és japán bérenceik a haladó erők féktelen üldözésével és a legvadabb, amerikanizált „kultúrpolitikával“’ igyekeznek alátámasztani. Terrorral, rendőrsortüzekkel, jobbolldali szociáldemokraták és más provokátorok bevetésével próbálnak harcolni a hétmillió munkást egyesítő szakszervezetek, az egymillió 200 ezer haladó paraszttagot számláló Parasztszövetség és a négymillió békeszerető, demokratikus fiatalt egyesítő Hazafias Front ellen. A háborús gyújtogatók dühe elsősorban a békéért, demokráciáért és függetlenségért folyó harc vezetője, a Japán Kommunista Párt ellen irányul. Sorozatos támadásokat intéztek a Kommunista Párt helyiségei és sajtója ellen és törvénytelen rendőri eljárással próbálják megakadályozni a Párt vezetőinek munkáját. A Kommunista Párt az üldözés ellenére egyre erősödik, az 1950 júniusi választásokon, fasiszta rendőrterror légkörében, körülbelül hárommillió dolgozó szavazott a kommunista képviselőjelöltekre. Milliós tömegek vesznek részt a nyomor és a háborús politikai elleni a sztrájkokban. Japán „kulturális” amerikanizálásáról számol be a Novoje Vremja július 18 i számában A. Rudnyev tokiói levele. Az állami költségvetésnek mindössze négy százalékát fordítják népművelésre. Kevés a pedagógus, kevés az iskola — és azok felének sincs helyisége, több mint 7000 osztályt csűrökben, istállókban, vagy más hasonló helyeken tanítanak. Az iskolaépületeket a rendőrségnek álcázott hadsereg kaszárnyáivá alakítják át. A tanítók jelentős része szappanfőzéssel, cipészettel, vagy más mellékfoglalkozással próbálja biztosítani megélhetését. Ez év januárjában a fővárosban iskoláslányok előadást rendeztek, hogy a belépődíjakból fedezhessék iskolájuk fenntartásának költségeit. A „fizetőképes" közönség megjelenése érdekében arra kényszerítették a lányokat, hogy meztelenül lépjenek fel. Iskolaköteles korú gyerekek jelentős része egyáltalán nem tud tanulni, a főiskolai hallgatók 70 százaléka valamilyen sikálni munkával próbálja fenntartani magát. Igen sok diáklány tánciskolákban, amerikai mulatókban tudja csak kenyerét megkeresni. Az iskolai oktatás egyre reakciósabb lesz — írja Rudnyev. A tanítók között sok a volt fasiszta tiszt. Általában amerikai tankönyvek alapján folyik az oktatás, minden egyes órán dícsérik az „amerikai kultúrát és életformát“, az amerikai „segítséget". Féktelen uszítás folyik a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Az iskolás fiatalokat a cserkész és más szervezetekben a régi militarista szellemben nevelik. Egész Tokióban csak egy állandó színház- és operatársulat van ezzel szemben minden utcasarkon, a hollywoodi stílust utánzó, erotikus revüket hirdetnek. A szadista, erkölcsromboló amerikai filmek teljesen kiszorították a mozikból a japán filmeket, a milliós példányszámban megjelenő pornográf és bűnügyi ponyvák pedig az igazi irodalmat. Japán amerikanizálásának betetőzése kíván lenni az a békeszerződés-tervezet, amelyet az amerikai imperialisták két nappal a japán fegyverletétel hatodik évfordulója után, szeptember 4. és 8. között akarnak San Franciscóban elfogadtatni. Ez a „békeszerződéstervezet“, a jaltai és potsdami határozat durva megsértése: az imperialisták kizárták a békeszerződéstervezet előkészítő munkálataiból egész sor olyan országot, amely a japán fasizmus ellen harcolt, közöttük a Szovjetuniót, amely szétverte a japán fasiszta hadsereget. Kizárták a Kínai Népköztársaságot is, holott a kínai nép 1931 óta harcolt a japán hódítók ellen. Trumanék szerették volna suba alatti békeszerződéseként szentesíteni távolkeleti agresszív elképzeléseiknek tervezetét. A világ népei azonban látják miről van szó: további bűnbocsánat a katonai és nagyiparos fasiszta háborús főbűnösöknek és a japán fasiszta hadsereg nyílt újjászervezése. A New York Times Magazine április 15-én nyíltan megírta hogy az USA részéről előkészített békeszerződéstervezet „arra kényszeríti Japánt, hogy a jelenlegi világkonflktus egyik oldalára álljon“. Még világosabban kifejezte ezt Radway tábornok, aki a New York Herald Tribune jelentése szerint kijelentette, Japánnak meg kell engedni az újrafelfegyverzést és 300.000—500.000-es létszámú szárazföldi hadsereg felállítását, hogy „fegyveres segítséget" nyújthasson Amerika ázsiai terveinek végrehajtásához. A „békeszerződés“tervezet végül az USA „gyámsága” alá szeretné helyezni a Kínához tartozó Tajvan és Pescadores szigeteket, az Aleuti és Riukju szigeteket, biztosítaná a további amerikai megszállást Koreában és Japánban. A Szovjetunió, amely eddig is következetesen harcolt a Kelet népeinek szabadságáért és békéjéért, június 10-i jegyzékében tiltakozott az amerikai kormány törvénytelen lépése ellen és követeli a kairói, jaltai és potsdami határozatokon alapuló igazságos békeszerződés megkötését mindazon államokkal, amelyek harcoltak a japán fasizmus ellen — a békeszerető demokratikus Japán megteremtése érdekében. Nem kétséges, hogy a mai helyzetben is megtalálja a módot arra, hogy a békét akaró emberiség érdekében folytassa harcát a Távol-Kelet békéjét biztosító igazságos japán békeszerződésért. Kína, Korea, Vietnam és a Távolkelet többi hősi népe fényes példákkal bizonyította be, hogy akar és tud is élni a szabadság lehetőségével, amit a felszabadító Szovjetuniótól kapott hat esztendővel ezelőtt. És a japán nép sem kíván az amerikai imperialisták rohamcsapata, ágyútölteléke lenni. Az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötését követelő felhívást, a terror ellenére, eddig mintegy egymillió, az összes érdekelt felekkel kötendő igazi japán békeszerződés követelését pedig kétmillió japán dolgozó írta alá. A Szovjetunió és a világ békét akaró népei őrködnek azon, hogy az imperailisták ne szőhessék — nyíltan, vagy titokban — sem nyugaton, sem keleten háborús terveiket Ezt bizonyítja a japán háborús bűnösök baktériumperének tanulsága is. Erre hívta fel az államügyész a bírák — és az egész világ — figyelmét: „önöknek ítéletükkel nemcsak a bíróságnak átadott bűnösöket kell szigorúan és igazságosan megbüntetniük, nemcsak a japán agresszorok gaztetteit kell megbélyegezniük. Legyen ez az ítélet félelmetes figyelmeztetés az új világháború gyújtogatóinak, akik ugyanolyan kegyetlenek és ugyanúgy gyűlölik az emberiséget, mint azok a bűnösök, akik felett Önök ítélkezni fognak. Akik az emberiség ellen irányuló újabb gonosztetteken törik a fejüket és új, tömeges emberirtás céljait szolgáló eszközöket készítenek, emlékezzenek arra, hogy a világ nem feledkezett meg a második világháború tanulságairól. A világ békéje és biztonsága felett őrt áll a sokmillió egyszerű ember, a nagy Szovjetunió vezette demokratikus tábor. Ez hatalmas és minden akadály felett győzedelmeskedő erő, amely meg tud fékezni és szigorúan meg is tud büntetni minden új háborús gyújtogatót. Harsogjon az önök ítélete, bíró elvtársak, félelmetes, intő szóként!" Nemes László HOWARD FAST ÚJ KÖNYVE a „Peekskill USA" bemutatja az erősödő amerikai fasizmus egyik legnyíltabb megnyilvánulását: az 1949 augusztusában és szeptemberében kirobbant peekskilli zavargásokat. Peekskill egy New York melletti üdülőhely, ahol 1949 augusztus 27-én haladó amerikai művészek Paul Robeson részvételével nagyszabású szabadtéri hangversenyt rendeztek. Az előadást nem tudták megtartani, a fasiszta csőcselék — a rendőrök tevékeny részvételével — megtámadta a közönséget. A négy óra hosszat tartó harcban az Amerikai Légió és más fasiszta szervezetek tagjai ellen, Howard Fast is részt vett. A támadók fasiszta jelszavakat kiabáltak, Hitlert éltették és Robeson meglincselését követelték. A haladó művészek a fasiszták nyílt fenyegetései ellenére elhatározták, hogy szeptember 4-én minden körülmények között megtartják a hangversenyt és Robeson is elvállalta a fellépést. A hangversenyt 2500 szakszervezeti gárdista őrizete mellett megtartották. Az előadásról hazatérőket a fasiszták ismét megtámadták igen sokan megsebesültek. A peekskilli eset nemcsak az amerikai fasizmus érlelődését mutatta meg, hanem a haladó és békeszerető amerikai tömegek növekvő harci elszántságát is. EGY „MŰVELT" AMERIKAI KRITIKUS A londoni Daily Express, amely az angol konzervatív párt és egyben a nagytőkések lapja, „American Colourn“ című állandó rovatában is igyekszik népszerűsíteni kis hírek közlése útján az „amerikai életformát”. Hellyelközzel azonban olvashatunk ebben rovatban olyan kis híreket is, amelyek a akarva-akaratlanul panaszként hangzanak amerikai gazdáik felé. A Broadway színházi kritikusai panaszolják, hogy nagyon drágán mérik a belépőjegyeket Shakespeare és Shaw két művének előadásaira. Arról van szó, hogy decemberben hosszabb vendégszereplésre New Yorkba érkezik Laurence Olivier és Vivien Leigh, a két kiváló angol színész, hogy eljátszák az Antonius és Cleopatra és a Caesar és Cleopatra főszerepeit. jobb jegyek árát hét dollár húsz centiben állapították meg! John Champan, „elsővonalbeli“’ amerikai színikritikus erről úgy emlékezett meg, hogy „miért fizessenek az amerikaiak hét dollár húsz centet ilyen ósdi darabokért, amelyekben egy csomó olasz (!) tábornok nyavalyog valami Cleopatra nevű ókori nővel?” MORRISON esete a Pravdával (Gáspár Antal rajza)