Élet és Irodalom, 1957. március-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-11-15 / 20. szám - Lukács Imre: Pillanatkép Gárdos Máriáról (2. oldal) - Gárdos Mária • kép | illusztráció | grafika | rajz (2. oldal) - Tasnádi Varga Éva: Pogány-sirató • vers (2. oldal) - Vasvári István: Tűnődés • vers (2. oldal) - Röviden • Röviden (2. oldal)

Pillanatfelvétel Gárdos Máriáról Régen-régen, majd két emberöltővel ezelőtt, 1903 végén nagy szen­zációt keltett újságírói körökben, hogy egy 21 éves leányt fölvettek a Vi­déki Hírlapírók Egyesületébe. Az újságírók egy része felháborodottan til­takozott, mások meg cikkekben üdvözölték az „úttörő“ Gárdos Mariskát, aki nemcsak nő, hanem, szocialista is volt.­ Egy év sem telt el ezután s a fiatal újságírónőnek már könyve jelent meg Kolozsvárott „Az igazság az élet” címmel. Erről a könyvről az akkor ugyancsak Kolozsvárott újságírós­­kodó Kun Béla írt kritikát a Kolozsvári Friss Újságban, Ignotus pedig a Hét-ben, Kiss József hetilapjában. A fiatal írónő 1907-ben a Népszava Ol­vasótára munkatársa Ady Endrével, Bölöni Györggyel, Landler Jenővel és másokkal együtt. Ez a kezdet, Gárdos Mariska nemcsak újságíró és író volt, hanem szervező, agitátor és tanító, szocialista, majd kommunista. Ezernyi cikk és néhány könyv áll mögötte. Az első világháború alatt „Kilenc hónap” című novelláskötete, majd a harmincas évek második felében a „Nőmunkás re­gények“ sorozatban több kisregénye jelent meg, főként a haladás és a szo­cializmus.­ női harcosairól, s íra nő a történelem sodrában“ című úttörő jelentőségű könyve. Most, életének 73. évében, amikor legyengült szeme már csak a fényt és az árnyak körvonalait érzékeli, még mindig dolgozik. „Vér és verejték” címen önéletrajzi regényt ír, amely egy szocialista nő élete fordulóin ke­resztül mutatja meg a magyar munkásmozgalom fejlődését, küzdelmeit, ve­reségeit és győzelmeit a felszabadulásig. Az első kötettel — amely az írónő fiatalkoráról szól­t—­ már elkészült. Jelenleg a második kötetet írja, ebben a Magyar Tanácsiköztársaság leveréséig ábrázolja a korszakot. Amellett elő­adásokat tart, cikkeket ír. Egykori tanítványai november 24-én baráti ta­lálkozóval ünnepük negyedszázados évfordulóját annak, hogy Gárdos Má­ria hazatért az emigrációból, hogy itthon folytassa tovább a régen meg­kezdett, szocialista nevelőmunkát. Lukács Imre TASNÁDI VARGA É­VA: Pogány-sirató Lehullt a virág, vad életem legszebb virága. Siratlak Péter s konokul érzem, jaj de hiába! Nem tudtunk élni, nem értettük soha a nyelvet, ami tűnt csókjaink csendjében kérdez, felelget. Siratlak Péter, hát égjen, hát égjen a máglya, és­ asszony módra varázsigéket szórok a fákra. — Múljon el minden —, az ölelés —, szép szavak fénye.. Égjen a máglya, hát csapjon a láng fel az égre. Siratlak Péter oly pogányul zokogva látod, Te voltál nekem a szerelem, messzi világok, Te voltál nekem a szerelem, szelidség, illat, s árnyéka vagy te most csavargó, rossz napjaimnak ... Siratlak Péter oly pogányul zokogva érted, Te voltál nekem a szerelem, aranyos méreg, Te vagy most nekem a bűn és a halálos játék, — szédülve, ígérve most is csak utánad járnék ... Lehullt egy virág — tán életem legszebb virága, égjen hát, égjen hát tűzvörös fénnyel a máglya. Babonás csillagok, táltos hold siratnak látod s jajongva mégegyszer utánad szólok, kiáltok: — Siratlak Péter, az elmúlás hálója kerget. Nem tudtuk látod a szót, azt az egyetlen egyet. Lobban a máglya és szívemre száll most a füstje, — életed —, életem — mondd, minek is menekülne? Babonás csillagok, táltos hold siratnak látod, nincs az a szál, az a perc, ami kettőnket átfog, nincs többé semmi... — hát sírjon, sirasson a máglya, — hulló virág — hulló életem legszebb virága ... (Folytatás az 1. oldalról) tetlen („Magánvaló“ Ding an sich) zárt kapujához ju­tunk — hanem abban, hogy a fontosat a mellékestől megkülönböztessük, a végtelen összetevő között a lé­nyegeset megtaláljuk. Ma, a szocialista forradalom ko­rában, tehát megtaláljuk az életnek azokat a jelenségeit, amelyek az alkotó jövőt jelzik, még akkor is, ha ezek — látszatra­­— harsogóbb dudva közt fulladoznak. Vi­lágos tehát, hogy ha valóban érvényeset akarunk alkot­ni, akkor erről a módszerről nem mondhatunk le, még ha százszor ennyien és százszor ennyire próbálták vol­na is kompromittálni az elmúlt években. ’ A természettudományos eredmények és a „szellemi ember” elmaradottsága felveti az általános politechni­kai műveltség követelményét. Amit az említett cikkben erről írtam, azzal — úgy látom — bírálóim is egyetér­tenek. Én viszont nem értek velük egyet, ha ezt tartják mondanivalóink lényegének. A politechnikai műveltség, persze, fontos. Hozzásegít minket a kor megértéséhez. Sok olyan érvet ad, ami bennünk a dialektikus materia­lizmus kialakulását, érését sietteti. Íróknak, művészek­nek külön is igen nagy élményeket hoz: gazdagítja a képzeletet, eddig nem ismert rejtekeit tárja fel az em­beri léleknek is, igaz metaforákat kínál. A politechnikai műveltség mégis csupán eszköz; a cél az a mai harmó­nia, az az új humanizmus, amely a dialektikus materia­lizmus révén alakul ki bennünk, és a mi révünkön is a szélesebb tömegben. Szememre vethetik, hogy maximalista vagyok. Lé­nyegében azt követelem, — mondhatják, és mondták is­­— hogy lásson mindenki kommunista mó­don, tegyen mindenki kommunista. Nem, erről szó sincs. Először is nem követelek, hanem tanácsolni próbálok, jól-rosszul, a magam módján. Nem kívánom, hogy a szocializmus megvalósításának részleteiben mindenki egyetértsen a párttal. Még arra sem gondolok, hogy a dialektikus materializmust különlegesen a forradalmi m­ásunkmozgalomhoz kapcsolja mindenki. Egyszerűen a modern, konstruktív gondolkodást hiányolom szellemi életünkben. Ezen belül ezer kérdésben lehet vitánk és ellentétünk. De a vita — ily módon — valóban vita len­ne, mert közös nyelven beszélnénk. És ez az egyetlen lehetséges közös nyelv, amelyen valamit mondhatunk is. Az idealizmus és annak minden vállfája de facto megbukott. A legújabb idealista filozófiák nihilizmusa lényegében ennek a bukásnak a beismerése. Csupán annyiban különbözik a szokásos kapitulációtól, hogy nem azt mondja: „én leteszem a fegyvert a győztes előtt”, hanem azt szeretné bebizonyítani, hogy „az em­ber általában leteszi a fegyvert”. Ez az út való­ban oda­vezetne, hogy az író és művész mimus legyen abban a társadalomban, amelyet náluk ezek szerint értelmesebb emberek vezetnek. Szerintem, aki embernyi ember és akiben fikarcnyi hivatástudat él, annak minden íze til­takozik az intellektuális nihilizmus ellen. Az­ emberi lé­lek, mondhatnám, higiéniájához tartozik, hogy az „ig­noramus et ignorabimus" („semmit sem tudunk és tudni sem fogunk”) beletörődésével csak akkor sóhajtsunk, ha már mindent megtettünk a megismerésért. Csak egy Szókratész szintjén ismerje be az ember, hogy semmit sem tud, és akkor ez parancs a helyünkre állóknak, hogy folytassák az igazság keresését. Bízom benne, hogy megértik, akiknek szól: nem elle­nük, hanem értük „agitálok“. Közülünk még a legtehet­ségesebb is „szellemi szakbarbár” lesz, ha nem jut el a korszerű szintézisig. És minden gondunk, minden vitánk meddő marad enélkül NORMANDIA — NEMAN címmel szovjet—francia koprodukciós film készül a Nagy Honvédő Háború ide­jéből, a francia pilóták hősi tettei­ről. A film forgatókönyvét Elsa Trio­let, Konsztantyin Szimonov és Char­les Spaak írták. A BERNARD GRASSET FRAN­CIA KÖNYVKIADÓNÁL előrelátha­tólag még a jövő évben megjelennek Van Gogh összegyűjtött levelei. A cég arra kéri mindazokat, akik a nagy festő ismeretlen leveleinek bir­­toktában vannak, vagy ilyenekről tudnak, hogy sürgősen értesítsék a párizsi vállalatot. 50 000 HÉBER NYELVŰ KÉZIRAT a Szovjetunióban. Abraham I. Katsh, a New York-i egyetem tanára, az ottani Bibliotheca Judaica and Hebraica kurá­tora, az elmúlt évben tanulmányi kör­utat tett a Szovjetunióban. Becslése sze­rint a szovjet könyvtárakban mintegy 50 000 héber nyelvű kézirat van, köztük igen sok ritkaság. Katsh tanulmányútja során több száz kéziratról mikrofilmet készített; feldolgozásukkal most készült el. Általános érdeklődéssel találkozott Katshh professzornak az a bejelentése, hogy az orientalisták következő világ­­kongresszusát Leningrádban tartják meg 1900-ban. SOLOHOV VILÁGHÍRŰ REGÉ­NYÉBŐL, a Csendes Donból három­részes filmet készít Sz. Geraszimov rendező. Az első két részt most mu­tatták be Moszkvában. Grigorij sze­repét P. Glebov, Akszinját E. Biszt­­rickaja alakítja. BELGRÁD FELSZABADULÁSÁNAK idei évfordulóján érdekes bemutató zaj­lott le a belgrádi Operában. Nikola Her­­cigonja jugoszláv zeneszerző bemutatta „Hegyek koszorúja” c. színpadi oratóriu­mát, amely a jugoszláv irodalom klasszi­kusának, Petar Petrovics Njegos monte­negrói költőnek hasonló című drámai köl­teményét zenésítette meg. MÜNCHENBEN 1958 tavaszán a Művészet Házában nemzetközi film­fesztivált rendeznek, amelyen bemu­tatják a film fejlődését. A kiállítás anyagában teljes díszlet- és jelmez­tervek, eredeti forgatókönyvek­ szere­pelnek. Bemutatják az első olasz rajzfilmet, az expresszionista filme­ket, az első szovjet filmeket, vala­mint a legkülönbözőbb technikai eljárásokat. A kiállításon minden bi­zonnyal Magyarország is részt vesz. KODÁLY ZOLTÁN 75-ik születésnapján a budapesti rádión kívül — eddigi jelen­­tések szerint — a prágai, bukaresti, moszkvai, párizsi és berlini rádió is ün­nepi Kodály-műsort sugároz. OKTÓBER MÁSODIK FELÉBEN Budapesten tartózkodott a jelenleg Belgrádiján élő Debreczeni József, jugoszláviai magyar író, akinek a fel­­szabadulás után több verseskönyve és „Hideg krematórium“ c. megrázó erejű emlékirata jelent meg ausch­witzi deportálásáb­ól. Debreczeni har­mincéves írói jubileuma alkalmából a belgrádi Knjizevne Novine (Irodal­mi Újság) nagyobb cikkben emlé­kezett meg a kiváló jugoszláviai ma­gyar író eddigi irodalmi munkássá­gáról. A JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZ november 27-én mutatja be SardcU „Váljunk el“ című vígjátékának ze­nés változatát. A bemutató után rög­tön megkezdik Sikvarkin szovjet író „Egyszerű kislány“­ című vígjátéká­nak próbáit. Skvarkin neve nem is­meretlen hazánkban: „Idegen gyer­mek“ című színműve annak idején sikert aratott.★ HOLLAND, DÉL-AMERIKAI és francia szerzők művei kerülnek szín­re a Madách Színház Kamaraszínhá­zában. Az eddigi tervek szerint de­cember elején mutatják be Jan de Hartog holland drámaíró „Családi ágy“ című színművét, melynek két főszerepét Tolnay Klári és Gábor Miklós játssza. Ezt követi december közepén a dél-amerikai Figueridó „Róka és szőlő“ című színműve, majd stúdióelőadás keretében Sámuel Beckett „Godot-ra várva“ című szín­játéka következik. A PETŐFI SZÍNHÁZ új darabja „Svejk a derék katona“ lesz Pándi Lajos fordításában. A darabot előre­láthatólag Kamarás Gyula rendezi. AZ ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES felújítja „Kisbojtár” című nagysikerű táncjátékát november 17-én az Erkel Színházban. A kitűnő együttes, legutóbbi franciaországi vendégszerepléséről dokumer­tumfilm ké­szült, amelyet rövidesen több moziban ve­títenek. A BÁBSZÍNHÁZ nagy sikerrel mutatta be N. Todorovszkaja és V. Matelnyikov „Danila“ című bábjáté­kát gyermekek részére. A felnőttek számára most tanulják be Heltai Jenő Ezerkettedik éjszaka című me­sejátékából készült báb­színjátékot, valamint Petőfi János vitéze versei­nek felhasználásával készült „János vitézt“. Ez utóbbit Képes Géza alakí­totta bábdarabbá. Folynak a próbák még Lucianus „Szamár“ című ókori szatirikus művének bábváltozatából, melyet Örkény István dolgozott át. FIATAL SZOBRÁSZAINK KÉ­SZÜLŐ MŰVEIBŐL: Vigh Tamás szép kompozíciót mintázott Orosz­lány főterére; alkotása egy csikót vezető fiút elevenít meg. Segesdy György, a szegedi Juhász Gyula­emlékmű tehetséges alkotója mórt Stróbl Alajos mellszobrát készíti a városlig­eti Művészsétány számára. Csontos László széchenyi-hegyi tele­víziós adó előterére szánt három méteres aktffiguráján dolgozik. POZSONYI VENDÉGSZEREPLÉS­RE hívták meg az Állami Bábszín­házat. A magyar bábosok január ele­jén tesznek eleget a szlovákiai meg­hívásnak.★ ÉVTIZEDEK ÓTA nem játszották magyar színpadon Lev Tolsztoj „Az élő holttest“ című művét. A szegedi Nemzeti Színházban az elmúlt héten mutatták be a darabot. . FARKAS FERENC „Ludas Matyi című balettjét ebben az idényben mutatják be az Állami Operaházban. A darab koreog­ráfiáját Harangozó Gyula készíti. ★ A FŐVÁROSI TANÁCS végleges döntést hozott: az újjáépülő Erzsébet hidat Ady Endréről nevezik el. ★ JEAN-LOUIS BARRAULT TÁRSULATA öt hónapra kibérelte a Nemzetek Színhá­zát (Sarah Bernhard Színház). A tech­nikai személyzetet Julien, a színház igaz­gatója bocsátja rendelkezésükre. A dísz­letekről a társulat gondoskodik. Nagy ne­hézséget okoz a világhírű francia szál­­társulatnak, hogy nincs állandó próba­helyük és a díszletek egy részét a lakásu­kon tartják. „Nomád életre vagyunk kár­hoztatva — mondja legutóbbi nyilatkoza­­tában Barrault —, de mosolyogva visel­jük a nehézségeket.” TIZENHAT ÍRÓ ÉS KRITIKUS munká­jából, 660 cikkből álló mű jelenik meg Svájcban, „A modern balett szótára” címmel. A könyv a klasszikus, az ex­presszionista és a „szabad” tánc, vala­mint az új­ klasszikus balett történetét tárgyalja. Többszáz kép mutatja be a legszebb táncjeleneteket, díszleteket, jel­mezeket és szövegkönyv kéziratokat. A HUNNIA FILMGYÁRBAN az elmúlt héten két új film-forgató­­könyv megírására kötöttek szerző­dést. Sarkadi Imre Fábry Zoltán tár­saságában „Falusi dúvad“ címmel ír filmet, a fiatal Fejes Endre pedig Fehér Imre rendező társaságában egy Párizsba szakadt magyar fiatal viszontagságos életét viszi filmre. A darab címe „Yvonne“. A COMÉDIE FRANCAISE meg­egyezett két francia filmvállalattal, hogy megörökítik filmszalagon a leg­nagyobb hagyományú francia szín­pad klasszikus műsorát. A műveket húzás nélkül, teljes szövegükben ve­szik föl.★ A DEBRECENI ROMÁN HŐSI EMLÉK­MŰ pályázatán Gyenes Tamás, Kocsis András, a debreceni Némety László is Szabó István szobrászművész méri össze erejét. MÜNCHENBEN MEGJELENT Heinrich Gerlach: „Az elárult had* * sereg“ című regénye. A szerző a Sztálingrádnál harcolt német hadse­reg egyik páncéloshadosztályának se­gédtisztje volt; 90 000 társával együtt ő is hadifogságba esett. Gerlach hi­teles képet fest a felbomlóban levő német hadseregről. ★ AZ ELSŐ SZOVJET-MAGYAR koprodukciós film forgatását jövőre kezdik el. A forgatókönyv Illés Béla „Kárpáti rapszódia“ című könyvéből készült. A szovjet filmesek rövide­sen Budapestre jönnek, hogy a szer­zőnek bemutassák a forgatókönyvet és a magyar filmesekkel megbeszél­jék a munka elindítását, valamint kiválasszák a magyar szereplőket. ★ KAMOTSAY ISTVÁN, a nemrég leleplezett ceglédi Lenin-szobor al­­kotója kiállításra készül, Kurucz D. Istvánnal közösen szeretne bemutat­kozni jövőre.★ MIECZYSLAW LEPICKI, lengyel író, aki a háború óta Brazíliában élt, nem­régiben hazatért Lengyelországba Az utóbbi hónapokban egyébként a lengyel kulturális élet sok képviselője tért haza az évtizedes emigrációból, köztük Maczkiewicz, a londoni emigráció íróinak egyik vezető alakja. ★ A BUDAPESTI FILMSTÚDIÓ rö­­v­id filmet készít Kollonits Ilona ren­dezésében a rádió mindennapi életé­ről, a stúdió munkájáról. négy Évtizedig volt a cirkuszok és varieték koronázatlan királya Grock, a nálunk is jól ismert, világhírű clown. Emlékiratai a stuttgarti német kiadás után most jelentek meg angol nyelven is. ★ A BELSENBERGENI FIATALOK ■— az Anna Frank naplójából készült dráma bemutatása után — szakadó esőben felvonultak a mártírok tö­megsírjához, ahol Anna Frank holt­teste is nyugszik — és virágokkal, koszorúkkal halmozták el az emlék­művet. A darabot egyébként 90 né­met színházban mutatták be. ■k­­ PÁTZAY PÁL BALASSI BÁLINT SZOBRA és Kis Kovács Gyula Vak Bottyánja már az öntödében van. Mint hallottuk, tavasszal mind a kettőt felállítják a Köröndön. ★ CHARLIE CHAPLINNEL beszél­gettek a régi némafilmekről és Chaplin így nyilatkozott: „Végered­ményben nagy kár a némafilmért.. . mert nincs annál gyönyörűbb, mint az a pillanat, amikor a film pereg s megjelenik rajta az asszony... ki­nyitja a száját... a szája jár, jár. ■ és nem hallani a hangját! Hát ilyen fenkölt gyönyörtől fosztották meg az emberiséget?“ VKJW1'MVV-’V.r­V -•srcwrv-»-*­ VASVÁRI ISTVÁN: TŰNŐDÉS Ha közeledik majd a hamvas öregkor s lenyugodni késztet késő alkonyatkoz, mi marad belőled gyöngyöm-kincsem, élet? Vizek folyása, szelek futása, őszi mezők hűs harmat­ozása, ifjú tenyeremben melled nyugovása. Vadludak felett a dermesztő magas ég, völgyszántott falvakkal sokasuló vidék; botomra hajolva, hulló ködben nézlek. Füstöket tekergő köményes messzeség, őrzöd-e szeledben szomjúságom hevét, s Földedben nyomomat — virágnak, mesének?

Next