Élet és Irodalom, 1964. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-30 / 22. szám - Kolozs Pál: Helyszíni közvetítés (10. oldal) - Réber László: rajza • kép (10. oldal) - Rab Zsuzsa: Szívem ellen villanó • vers (10. oldal)
Valamennyien le voltunk égve akkoriban, különböző okok miatt csúsztunk le, s ha találkoztunk a Vörös Oroszlánban, a Commercial Street végén, bizony csak sörre tellett. De Stanley, az Empire Cabaret fővilágosítója tegnap elcsípett egy jó befutót az agárzversenyen , így hát hoszszú idő után újra whiskyt ittunk. Stanley főként Mabel kedvéért hívta meg a társaságot; csúnya lófejű ember volt, nála állandóan a nők csináltak „rövidzárlatot”. Én pedig még mindig ügyefogyott és idegen voltam ebben a koromszagú városban. A kiszolgáltatottság és nem a barátság érzése fűzött össze minket. Társaságunkban a legfurcsábban Mabal férje, Harold Bitterton és cimborája, John Fletcher merült alá. Mindketten egyszerre vesztették el állásukat. Haroldnak — körülbelül harminc éves lehetett — rendkívül kellemes, igazi BBC- hangja volt és hibátlan dél-angol kiejtése. Bitterton és felesége, Mabel, ennek a sima, behízelgő és mégis férfias hangnak köszönhették, hogy szerényen elevickélhettek a newcastlei élet eső verte felszínén. Ha ez a hang a maga fegyelmezett, optimista zöngéivel felcsendült a hangszórókban és a műsor végén azt mondta: „good might everybody” — az ember néhány másodpercig abban reménykedett, hogy holnap kisüt a nap Newcastle felett, valami jó állást kap, és minden nyomorúsága megszűnik. Én is így voltam Bitterton hangjával. Hanoldnak egyébként vörösesszőke haja volt, szememben ő képviselte azt a fojtott szenvedélyű, de fegyelmezett szigeti fiatalembert, aki bámulatosan uralkodott hangjának minden árnyalatára. Külön biztató hangja volt például az esős idő bejelentéséhez. Két éve élvezte már a North Regional fizetését, épp a sporthíreket olvasta fel, amikor John, a stúdió ügyeletes közben megcsiklandozta az oldalát. Harold elvesztette bámulatos önuralmát, mert így kiáltott fel: „Ye... bloody !. . .en creature!” Elhangzott: „Direkt” adásiban. Ezen már nem lehetett segíteni, másnap ezrével érkeztek a trágár kifakadáson háborgó rádióhallgatók levelei, és Haroldot Johnnal együtt azonnal kirúgták. A hórihorgas Fletcher, aki azóta szerzett magának valami gyengén fizetett munkát egy Link fogadási irodában, Harolddal és Mabellel együtt érkezett az Oroszlánba. — Szép kis háromszög! — suttogta a fülembe Stanley. — Ezek, úgy látszik, a bajban is kitartanak egymás mellett. A lófejű világosító — hála a jólfutó agaraknak — sorra hozatta a pálinkát és olyan dermedt vágyódással meredt Maibelre, hogy az asszony hirtelen a keblére préselte kezét, mintha meztelen lenne. John fölényes mosollyal Stanley-re nézett. Harold mindezt nem látta vagy semmit sem akart látni, gyorsan magába döntött két pohárka whiskyt, aztán a zsebéből kihalászott egy kis csőszerű, valamit. Magnetofon mikrofonja volt, másfél méteres kábellel. Csengő, jól tagolt BBC-hangján megszólalt: — Kedves hallgatóim! Ladies and gentlemen! — Sok — vágott közbe Fletcher és az asztal alatt megsimogatta Mabel térdét. — Vagy az egyik vagy a másik. Harold kisfiúsan mosolygott és megköszörülte a torkát, majd a mikrofont maga felé fordította: — Igazad van ... Ladies and gentlemen! Itt vagyunk a Commercial Streeten, a Vörös Oroszlánban, amelyet bátran nevezhetek a művészvilág kedvenc találkozóhelyének... Az önkeretes ablakok mögött a téli est sápadt fénye dereng, de bent a bárpulttól jobbra, vidám tűz pattog a kandallóban. Az első vendégek már megérkeztek ... — Meghülyültél? — kérdezte Mabel. Harold mintha nem is hallotta volna a megjegyzést, kissé közelebb emelte a mikrofont szájához és higgadtan folytatta: — Hölgyeim és uraim! Itt rövidesen érdekes helyszíni közvetítésre kerül sor. Talán izgalmasabb lesz, mint Newcastle United—Arsenal mérkőzés. Ezt mindenesetre önöknek kell eldönteni. — Harold, te már oltári részeg vagy — dünnyögte közbe Stanley —, de azért csak csináld. Bitterton nem zavartatta magát, fölényesen belemosolygott a fémcsőbe. — Előbb azonban fontos bejelentést szeretnék tenni. Szóval kint az utcán sápadt téli fény dereng, és én a napokban tárgyaltam a West Regional vezetőjével. Higgyék el, kedves hallgatóim, sokkal kellemesebb, mondhatnám emberségesebb gentleman, mint a North Regional staff-managerje. Önök jól hallották, a jövő hónapban próbariportokra fog kiküldeni. Ha beválok, riporter leszek, nem bemondó. És miért ne válna be Harold Bitterton?!... Addig gyakorolni fogok, és főleg arra vigyázni, hogy el ne veszítsem az önuralmamat. Ekkor felugrott Mabel, szürke szemével először a volt stúdió-ügyeletesre, aztán a férjére pislogott: — Ha rátok nézek, sírni szeretnék — ezzel sarkon fordult és gömbölyű csípőjét himbálva, megindult az üvegajtó felé. Mr. Reed, a tulajdonos, pöffeteg, gombaszerű alak némán nézte a jelenetet a bárpulti mögött. Stanley Mabei után futott, visszahozta asztalunkhoz és szelíd erőszakkal leültette. Mabei megcsókolta Stanley homlokát. Stanley új rundát rendelt, én valami kaparást éreztem a torkomban és Harold még mindig állva, a felesége elé tartatta a mikrofont. Fenséges és személytelen BBC-hangján szólt: — Bemutatom önöknek a rendkívül csinos Mrs. Bittertont, a tavalyi northumberlandi twist-versenyt győztesét és megkérem, nyilatkozzék egy tisztes angol asszony mindennapi örömeiről és gondjairól. Mit érez például akkor, ha férje nem egészen a saját hibájából veszti el állását? — Ülj már le és tedd zsebre azt a vackot — mordult rá Fletcher. — Csak nem gondolod, hogy szándékosan csináltam? Hisz én is ráfizettem. — Abban, azt hiszem, igazat adnak nekem a West Regional megfontolt hallgatói, hogy Mr. Fletcher is szenvedett meggondolatlan eljárása miatt... Csakhogy. .. Mr. Fletcher nem tudhatta, hogy nyugtalanító tapogatása miatt el fogom veszíteni az önuralmamat. Stanley felkacagott: — A lényeg az, hogy fegyelmezetten közvetíts! Harold felhajtotta pálinkáját és suttogva mondta a világosítónak: — Ezt gyakorlom most. — Gyere, menjünk haza, Harald. — Mabel olyan unottan hangsúlyozta a szavakat, mintha egy pohár víz megivására akarta volna rábeszélni férjét. — Borzasztó az, hölgyeim és uraim, hogy az embert csak úgy kirúgják és se előtte, se utána nem hallgatják meg. Dobhártyámon újra végiggyöngyöztek a pergő hangok, ez az elvont közvetítői hang, amely banális, összkomfortos fogalmazásában mindent az agyunkba rág — és mögötte valahol a hang holtterében üresen tátong a valóság. Rá kellett döbbenni: napjainkon és éjszakáinkon teljesen úrrá lett a közvetítés. Harold most saját zátonyra futásáról adott „helyszínit”. Eleinte groteszk volt és komikus, ugyanakkor szánalmas. Mabel, úgy látszik, megunhatta a dolgot, mert nedvesen fénylő fogaival rávicsorgott férjére: — Mondd, iflit akarsz ezzel a sok süket szöveggel? — Vigyázat, a labda elindult kilencven perces útjára — mondotta valamivel tompább hangon Bittertom, ledobta az asztalra a mikrofont, végre leült, orra körül mintha vörösen égtek volna a szeplők. Fejét előreszegte, Mabel szemébe nézett. — Mióta vagy John szeretője? Az asszony szótlan megvetéssel vicsorgott vissza rá. Stanley beszívta az ajkát, aztán mint egy szappanbuborékot, úgy fújta maga elé a mondatot: — Harold, úriember ilyet nem kérdez társaságban. — Munkanélküli vagyok, nem gentleman ... Mabel! Felelj! — Kérdezd meg a barátodat — mondta kihívóan az asszony. — Egyébként halálosan unom azokat a gentlemaneket, akik egy nőt nem tudnak eltartani. Fletcher nagyot nyelt és kissé elhúzódott Mabei mellől. Stanley megigézetten az asszony félig nyílt száját nézte. — Eredj haza, Mabei — mondta még mindig előregörnyedve Harold. — Velem ne rendelkezz. Talán te fizetted ki a lakbért és a villamykályha most esedékes részletét? — Utolsó dög vagy — állapította meg Bitterton tárgyilagosan. — Szóval nem mess haza? — Nem. Harold vállat vont, majd Johnhoz fordult — Tehát nem hiába gyanakodtam.. Igaz... John? — Négyszemközt szeretnék veled beszélni — Fölösleges. Harald a zsebébe nyúlt, én azt hittem újra a mikrofont akarja elővenni, pedig az ott hevert az asztalon. Rövid kés villant meg a kezében. Még csak megdöbbenni sem értünk rá, nemhogy megakadályozni Bittertont őrültségében. Egyetlen kanyarintással reszelte Fletcher bal fülét. Sosem fogom elfelejteni, hogy a hórihorgas John milyen bambán nézett maga elé, csak mikor a vér már elöntötte az arcát, szácsongott kabátjára, és meglátott valamit a vörös-fekete kockás kőpadlón, ami az előbb még az övé volt — akkor bődült fel ijesztően panaszosan. Haroldot nem kellett lefegyverezni, a kést utána rögtön a bárpult elé dobta. Meredten megállt a bárpult mellett, hátat fordítva a sikoltozó Mabelnek, fagyott nyugalommal így szólt hozzám: — Nem féltékenység... Bosszút akartam, állni Johnon, mert miatta vesztettem el önuralmamat. Nem most... mert az előbb leszúrhattam volna... Asszony nélkül lehet élni, de munka nélkül nem. — Egy szót sem a rendőrök előtt, te őrült! Igenis féltékeny voltál — üvöltött rá Stanley. Reedet már nem közvetítette Bitterton, pedig az gondosan bebugyolálta egy fehér asztalkendővel Fletcher vérző fejét, aztán orvost hívott, majd a rendőrséget tárcsázta fel. Nem adott közvetítést a Salon-Bárba lépő, megrökönyödött vendégekről sem. Az orvosról sem. A rendőrökről, valamint a polgári ruhás úriemberről sem, akik végül kivezették, hogy betuszkolják a járda szélén álló sötét autóba. Mabelről sem, az édes kiesd Mabelről, akit Stanley nyerítésre hasonlító biztatások közepette, karonfogva vezetett el a helyszínről. Ladies and gentlemen! Minthogy véletlenül szemtanúja voltam a helyszíni közvetítésnek — állíthatom, hogy Harold a végén híven számolt be a szerencsétlen esetről. Valóban nem féltékenységből cselekedett, miközben „az emkeretes ablakok mögött a téli est sápadt fénye derengett”. Ám furcsa és bonyolult módon, kirúgásának riasztó következményeit akarta megbosszúlni, feleségei szeretőjén. Utólag derült ki, hogy jelentkezett ugyan a West Regional személyzeti főnökénél, de az rögtön ajtót mutatott neki. Héber László rajza KÖNYVEK A POLCON Az első polcon könyvek voltak... »Ábrázoló geometria” ... „A jó gyümölcskertész”... „üzemtan”... István bácsi, úgy látszik, itt tartotta régi könyveit, minden rendszer nélkül, mert egy természetrajzkönyv mellett — például — szakácskönyv volt, azután pedig Petőfi Sándor összes költeményei. Petőfi — széles karddal az oldalán — jóindulattal nézett a májas hurkák és töltött szárnyasok nyájas gyülekezetére, talán azért, mert a vékony pénzű költő sokat koplalt hajdanán, telt hasú és szürke polgártársai között, ... 1. és 34. vízszintes — 4. és 11. függőleges. VÍZSZINTES: (Kétbetűsek: ÖT, ST, EH, NK) — X. Az idézet első része. 4. Világhírű tenorista és énekpedagógus, Operaházunk volt főrendezője. 8. A felsőfok képzője. 12. Az Indiai főváros déli része. 14. Társadalmi csoport. 16. Vésett ékkő. 17. I.EK”. 18. Görög betű. 19 .ZEH. 21. Hajlított. 23. Pénz, idegen nyelven. 25. Disznóvágás. 29. Gyakorolta, cselekedte, régiesen. 81. GAN. 32. Helyhatározó. 33. Libanon fővárosa. 34. Az idézet második része. 35. Magasság, eszperantóul. 36. Festmény, rozsdás levelű fákkal. 38. Találsz. 46. Halványodik. 42. ... Hikmet: török költő. 46. Életveszélyesen verekszik. 48. Palota, idegen nyelven. 50. ... futás: veszélyes ázsiai elmebetegség. 53. Hímez. 54. Tömegszórakoztató eszköz. 56. Két darab. 57. Vízforralód. 59. Rámolj! 60. Csaknem fél tucatan. 61. Macska, olaszul. 64. Francia személyes névmás, kiejtve. 65. Eleven. 67. Falu a szikszói járásban. 68. Mértani test. 70. Sült marhaszelet (kiejtve). 71. Nagy hőerőművünk. 72. Vonatkozó névmás. 73. Névelővel: Buda volt városrésze. FÜGGŐLEGES: (Kétbetűsek: Kü, NI, BA, IA.) —3. Ábécérészlet. 3. Régi német rövidítés: Rampfbund deutscher Architekten und Ingenieure. 4. Az idézet harmadik része. 5. Cinklemez. 6. összeadja a párokat. 7. Vendéglátóipari létesítmény. 8. Vizenyős terület. 9. Kettétép. 10. Lóbiztatás. 11. Az idézet negyedik része. 13. Poe Annácskája. 15. Decemberi alkonyat. 20. Világhírű fürdőnk. 22. Szétdarabol. 24. Gyermekgondozó. 26. Magas arab vallási cím. 27. Virradni, pirkadni, németül. 28. Az ő lakásán. 30. Helyes magyarsággal: lyukak. 37. Fametszetek, faragások kitűnő alapanyaga. 39. Mályvaféle gyomnövény. 41. Körmöt rövidít — olló nélkül. 43. E napon kell felkeresnem őt. 44. Ez az ember a családhoz tartozik. 45. Édes mártás. 47. A durva futballista igéje. 49. Vas megyei falu. 51. További példányt készítek. 52. Kiről, tájszólással. 55. Tökfejű. 58. Csillagászati pont. 62. Lakoma. 63. Előidéz. 65. Korszak. 66. Igen régi. 69. ... Inisztráció. (Fenyősy Antal) A rejtvény négy sorában elrejtett idézet megfejtését kérjük beküldeni 1964. június 8-ig. — A megfejtők között tíz példányt sorsolunk ki Fekete István „Tüskevár” című regényéből Megfejtés a 26. számból: Bimbózott bennünk sok jó, megbecsülni való törekvés, amit gondozni, ápolni érdemes lett volna. (Ideengedem. Veres Péter. Megfejtik-e? Goromba hang. Otthon sosem. Heliométer.) JUTALMAZOTTAK: Bakó József „Följebb a kaptafánál” című könyvét nyerték: Ambrus János, Fájsz; Székely Jánosné, Szigetvár; Kékesi Margit, Szentes; Barlai Annamária, Tiszaszederkény; Komlós Géza, Röjtökmuzsaj. — Zsille Zoltánná, Surán Tihamér, Kiss Mária, Hollósi András és Venczel Istvánná, budapestiek. — A jutalomkönyveket postán elküldjük. —« — RAB ZSUZSA: Szívem ellen villanó is Minden utam hurok lett nyakamon. Minden szavam: vesztemre-hatalom. Jóságom: szívem ellen villanó kés. Szerelmem vastagfüstű nádas-égés. Vállammal tartok, roggyanó falat. Tudom, tudom, tudom, hogy rámszakad Erőm is: szívem ellen villanó kés. Szerelmem vastagfüstű nádas égés. Futni! Az út hurok lesz nyakamon. Szólni! A szó vesztemre hatálom. Ha rámszakadna, térdig földbe verne! Ha rámszakadna, évig földbe verne! Utak, kígyók, sziszegő kötelek. Ha kioldom is, merre mehetek? Magam vagyok a vastagfüstű égés. Magam a szívem ellen villanó kés.