Élet és Irodalom, 1966. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-01 / 1. szám - Hárs László: Irodalmi leltárhiány • Szilveszter - 1965 (8. oldal) - Bogáti Péter: Újévi áhítat • Szilveszter - 1965 (8. oldal) - Csukás István: Gilice-síp • vers • Szilveszter - 1965 • Tamkó Sirató Károlynak (8. oldal) - Hegedüs István: Széria • kép (8. oldal)

1965 SZILVESZTER - HÁRS LÁSZLÓ: Irodalmi leltárhiány Év végi leltáram során döbbenten állapítottam meg, hogy az idén csupa mellékművet írtam. Elmu­lasztottam megalkotni 1965. évi fő­­műveimet, úgymint a tervemben szereplő nagy irodalmi riportot, lé­lektani filmdrámát és filozófiai tragédiát. Azonnal tervmódosítást kértem magamtól, de nem kaptam meg. Így kénytelen voltam posta­munkában feldolgozni irodalmi res­tanciámat, hogy ezévi főműveimet időben átnyújthassam a jelen- és utókornak. A nyolcadik nap nagy irodalmi riport Megállapodok az Esti Űrlappal, hogy felkeresem dr. Az elvtárs ok­leveles teremtőt, az Előfő, vagyis az Egek Földek Főigazgatósága ve­zetőjét. Irodalmi portrét készíten­dők markáns egyéniségéről és ki­faggatom távlati terveiről, elsősor­ban arról, hogy mikor lesz végre világosság. Kezdetben ... Sajnos nem jutot­tam be hozzá, mert az Egek kapu­jában álló portás kapucédulát kért és nevem nem szerepelt a listán. Felhívom telefonon az Elötöt, de jön este és jön reggel, a második nap, mire beszélni tudtam vala a titkárság vezetőjével, ki is másnap­ra rendele oda. Lön este és lön reggel, a harmadik nap, melyen is Gábor arkangyal éppen feketét fő­­ze a titkárságon és kijelenté, hogy nem lehet az öreggel beszélni, mert értekezlet van nála, jöjjek más­nap. Lön este és jön reggel, a ne­gyedik nap melyen is Mihály ark­angyal sajnálattal közlé vala, hogy dr. az elvtárs egyházon kívül van és aznap már nem is lesz bent. Lön este és lön reggel, az ötödik nap, midőn is kiderül vala, hogy a főigazgatóság vezetője külföldi ta­nulmányútra indult vala, holmi Föld nevű sárgömbre, de holnapra visszatér. Lön este és lön reggel, a hatodik nap, melyen is az egek ka­pujában megvártam dr. Úr elvtár­sat, ki is csupa agyag foltos vala és roppant nyájassággal közlé ve­lem, hogy rendelkezésemre áll és betekinthetek a tervdokumentáció­ba is, amennyiben megszerzem eh­hez a felsőbb szervek engedélyét. És jön este és jön reggel, a hetedik nap, mire megtudtam vala, hogy nincs engedély, mert felsőbb szerv sincs. De addigra a főigazgatóság vezetője már megpihen vala, mi­vel víkend vala. Aztán ismét jön este és jön reggel, a nyolcadik nap, melyen kiderült, hogy a huzavona miatt lemaradtam vala a nagy iro­dalmi riportról, mert közben vég­bement a Világ Teremtése. Testvérszerelem Két részes lélektani filmdráma I. rész Ketten mennek a szélesvásznú, végtelen úton. Párhuzamosan. És egyenesen. Az ifjú Alfa és az ifjú Béla. Apró szemű meteorit-eső hull, de ők csak mennek csillag­ködök, galaktikák és egyéb csilla­gászati szakkifejezések között. Miért mennek, ki tudja? Ők. Azért, mert tiltott, de ellenállhatatlan erő vonzza őket egymáshoz. Minden­áron találkozni akarnak. Oly szoro­san lépkednek egymás mellett, hogy a könyökük szinte érintkezik. Szinte, de mégsem. II. rész Hull az apró szemű meteorit-eső és ők még mindig kutyagolnak. Időnként különböző egyenesek metszik őket, melyek holmi nem-euklidészi rendszerek felfede­zéséről pletykálnak. Útjukat állja Bolyai. Megkörnyékezi őket Loba­­csevszkij. Valami Einstein gyanús reklámcédulát nyom a kezükbe, hogy van neki egy jó kis találka­helye, az általános relativitásel­mélethez címezve. Egymásra néz­nek és tovább mennek. Nem néznek egymásra és tovább mennek. ::. . msi '.ni :* . . :■ Újév napját az emberiség kü­lönböző, de nem túl változatos foglalatosságokkal szokta eltölte­ni. A többség a nap első felét többnyire átalussza, bízva abban, hogy ami az első napon történik, az jellemző lehet az egész évre. E hit biztos támasza a materializ­musnak, hiszen köztudomású, hogy már másodnap hajnalban ébresztő... Újév napjának máso­dik felét az ugyancsak közelítően többség áteszi, átissza, mindabból, ami megmaradt szilveszterről. Vé­gezetül az emberiség egy csoport­ja az új élet kezdetének erő­próbájára készül, kimeríthetetlen témát kínálva ezzel a humoristák­nak, akik éhenhalnának, ha az emberiség bizonyos tekintetben nem maradt volna meg gyermek­nek. Például éppen e fogadkozá­sok tekintetében. Amikor is azzal biztatjuk magunkat — ideje, hogy az intimebb többes első személy­re térjünk át —, hogy az új esz­tendőben új életet is kezdünk, nem dohányozunk, nem izgatjuk magunkat, negyvenen felül torná­szunk, megtanulunk szundékiul, mert ez az év az antikolonializ­­mus esztendeje, és végül, hogy nem hordjuk be többé a sarat a szobába. Azután az év első nap­ját azzal töltjük, hogy zökkenő­mentessé tegyük az átmenetet, mi­előtt szervezetünk még megsíny­­lené. Tehát megmagyarázzuk ma­gunknak, hogy ezt a csomagot még elszívjuk, mert helyesebb fo­kozatosan leszokni, nehogy meg­ártson a szívnek; a vekkert előbb el kell vinni az óváshoz, mert ké­sik és nem marad idő a tornára; a szuahélit pedig sajnos csak kö­­zépbantú nyelvjárásban tanítják nálunk, oda pedig még úgy sincs diplomáciai kapcsolatunk, csak jö­vőre lesz, addig meg szamárság törni magunkat. Ez az első nap. Aztán az első hónap. A többi tíz pedig eltelik már magától is, úgy, ahogyan mindig. Majd csak az utolsóban kezdjük az egészet újra. Én többnyire azzal töltöm — s íme eljutottam az egyes szám első személyig is — az új esztendő el­ső napjának csendes délutánját, hogy átírom a noteszomat. Nyil­ BOGÁTI PÉTER: Újévi áhítat­ vánvaló ugyanis, hogy az új év­ben nem kötelező új életet kezde­ni, de új naptárt-noteszt nyitni elengedhetetlen. Még karácsony előtt megvásárolom tehát a no­teszt, szép tiszta előjegyzési nap­tárral, telefonregiszterrel és újév­kor tollat, ceruzát ragadok a ke­zembe, hogy... Csak sorjában, sorjában. Még nem tartok ott, hogy írjak. Előbb olvasok. Kiolvasom a naptárt. Gyerekkorom óta imádok naptárt olvasni! Egy jó naptárban ugyan­is minden benne van! Benne, hogy mikor kel a Hold, mikor van Va­­lér-nap és hány öl egy láb... Vagy fordítva? Hány láb egy öl? Hamarjában nem is tudom. Fon­tos az, hogy benne van. Mint a postai díjszabás és az, hogy me­lyik a Föld legmagasabb hegye, leghosszabb folyója. Utóbbi kettőt ugyan különösen nem tudom, hogy miért kell beleírni egy naptárba, de jó, hogy benne van, mert ép­pen ezért szeretem a naptárt. Megveszem, kiolvasom az utolsó betűig és aztán egy évig soha többé bele nem nézek a nyomta­tott részbe. Mekkora bélyeg kell Alsódabasra, és Mariska néninek Ottawába, azt úgyis megmondják a postán, és hiába kérnék a Közértben másfél font sonkát, úgyis azt felelnék, hogy: — Lehet két dekával több? Viszont szigorúan csak olyan naptárt veszek, amelyben van te­lefonregiszter. Minden betűre leg­alább egy oldal jut és minden betű a szélén kiáll egy keveset, hogy könnyű legyen fellapozni! Mert a telefonregiszter minden notesz lelke. És egy kicsit napló is. Szigorú­szomorú napló, amely a maga módján pontosabban és érzéke­nyebben jelzi szűkszavúságával, számokra leképzett jelrendszeré­vel a családi és társadalmi, érzel­mi és politikai változásokat tu­lajdonosa mikrovilágában, mint kötetnyi beszámolók és esemény­naplók. Ilyenkor derül ki, hogy Ková­csot áthelyezték, új száma van, Baloghot pedig leváltották, már semmilyen száma sincs. Laciék el­váltak, most már külön szám La­ci is, Jaci is. Lajos — vele öt éve nem beszéltem, mégis vezessük át a számát, mert titkos szám, és soha nem lehet tudni, mikor lesz rá szükségem, hiszen ő az elnök élt, abban az izébizottságban. Sze­gény Gyuri meghalt. Őt már nem kell átvezetni. Vajon ki kapta a telefonját? Te jó isten, Sümegit a múlt héten fel kellett volna hív­ni és elfelejtettem, pedig itt a száma! És így tovább, és így tovább­i életünk, évünk hat kis számban, amelyek vándorolnak noteszról noteszra, kihullanak, mint a haj­szálak és szaporodnak, mint a ráncok, de változnak — mint a telefonszámok. Talán jön egyszer egy író — új stílusirányzat? —, aki majd megírja valamelyikünk életregényét a noteszeink telefon­névsorából ... Az előjegyzésekbe talán már bele sem néz, ötödikén Mezőker — mi a fenét kerestem én a Me­zőőrnél februárban? Pedig ki­pipáltam, tehát ott voltam. És itt egy szombat este nyolckor Kati az Emkében... Erre nagyon jól em­lékszem. Kati... Szép volt, május volt, kimentünk a Szigetre... A telefonszámát már nem kell át­vezetni az új noteszbe. Fiatalabb koromban sosem ír­tam be előjegyzéseket a note­szembe. Hetykén azt vallottam, hogy ami elintézni valót elfelej­tek, azt azért felejtem el, mert nem is volt igazán fontos nekem. Ma már tele van előjegyzéssel a noteszem, s nem tudom, a dol­gaim szaporodtak meg, vagy az emlékezetem gyöngült? Ez azon­ban lehet még magánügy. De va­lamivel több, amikor a letelt év jegyzeteit böngészve, megnyugta­tom magam a kipipálások láttán, hogy mennyi mindent elintéztem. Mert igaz, elintéztem — de: in­téztem is valami keveset velük? Körülnéznek, hátha már elérkez­tek a végtelenbe? De sehol egy ha­tároszlop, sehol egy útjelző tábla. Csak a meteorit-eső (apró szemű) és a szférák kísérőzenéje. Tulajdon­képpen már el is ment a kedvük az egész találkozástól. De azért men­nek tovább a végtelen unalom felé. És még mindig nem tűnik fel az a bizonyos ideális pont, amely azt je­lentené, hogy VÉGE Dodóra várva Filozófiai színmű 4 felvonásban Helyhiány miatt csupán az utol­só jelenetét teszem közzé színmű­vemnek, mely a Főorvos létrával, két amforával és egy vetítővászon­nal ízlésesen berendezett nőgyógyá­szati rendelőjében játszódik. Sze­replők: Professzor Prof, a mélyen idealisztikus, gyökeréig pesszimisz­­tikus és velejéig negatív filozófus felesége, a Főorvos és Dodó. Profí­né immár tíz hónapja hordja szí­ve alatt magzatát, ami nem nevez­hető áldott állapotnak, inkább ál­datlannak. A Főorvost vizsgálat közben Dodó, a magzat, fültövön rúgja. Majd közli, hogy kár a gő­zért, nem óhajt megszületni, mivel teljesen el van idegenedve. Ezt ap­jának, az agg harcosnak köszön­heti, aki új munkáit mindig felol­vasta feleségének, az öreglánynak. És mivel egy magzatnak az anya­méhben nincs más szórakozása, ő odafigyelt és kilenc hónap alatt atyja végleg meggyőzte róla, hogy az élet a világerő értelmetlen, cél­talan és szükségtelen kísérlete. A főorvos három felvonáson ke­resztül filozófiai vitát folytat — vetített idézetekkel tarkítva — az az anyaméh­hez görcsösen ragasz­kodó Dodóval. Miután három és fél óra hosszat hasztalanul kapaci­­t­álja... Főorvos: (felragyog)... és megszü­letésed után azonnal kapsz egy mo­tort. Dodó: (az anyaméhben. Hallgat.) Főorvos: Egy kocsit. Dodó: (az anyaméhben) Stop. Erről szó lehet, agg krapek. Két hét gon­dolkodási időt kérek. Dodó keresztbefont karral töp­reng. Főorvos és Profné kényelem­be helyezkedik, hogy ki ne merül­jön, Dodóra várva. Függöny­ ét Hegedűs István: Széria CSUKÁS ISTVÁN: Gilice-síp l­ambd Sirató Károlynal Gyalókára gyalog mentünk, Vencsellőre elcsellengtünk, Görgetegen átgörögtünk, Tiszasülyön elsüllyedtünk. Gyónón gyóntunk, Nyögéren nyögtünk, Dadon dadogtunk, Búj­on bújtunk, Duzson dúskáltunk, Dőrön dörmögtünk, Ácsán acsarogtunk, a szemünk, szánk tátva, így értünk Tátra, s bedugtak, mert nem köszöntünk, Zsákán egy zsákba. Bicsérden a bicsérdisták ránkolvasták a bünlistát. Mecsekszakálra mekegve kecskepatákon mentünk be, sem aranyért, sem bagóért nem találtunk egy jó borbélyt, Orfűn fű nőtt az orrunkból, kaszát fentek irgalomból. Sósvertikén vertikális cincsatorna, menny-kanális, lüktető, nagy isten-erek kint a ház falán függenek. Ásványrárón a föld alatt nyihognak az ásványlovak, — szemük éjjel fölparázslik ■— egy sem pókos, egy sem sántít. Gigén elkérték gigánkat s rajt egy húsat trombitáltak, aki hallotta gigánkat, szeme lassan könnybe lábadt. Kömlőn tömlőbe, Süttön sütőbe, ölben bő ölbe, Kámon kámzsába, Bődén bödönbe, Zsibriken ibrikbe, Pátrohán potrohába, Penyigén zöldültünk vén venyigén. Bősárkányon szappannál mosdik a szárnyas, kormos hal, míg az apja kövéren szunyókál a főtéren, s rámordul: „Még ezer év, s igen híres lesz e név!” Etesen etessél, Pátyon pátyoljál, Imolán szeressél. Sárfimizden mocsár hömpölyög, várj rám éjjel-nappal, megjövök, gerincem csontfokán hold lépked, megtiszi tánchoz feréked. Akkon egy mukkot, Kosdon egy kost, Küngösön egy inget, Epölön kölest, Látványon kátrányt, Upponyon puttonyt, * Méhkeréken lépesmézet, Apcon, Pencen szövőszéket. A horizonton gurul Görömböly, álmod pinceajtóján dörömbölj!

Next