Élet és Irodalom, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-30 / 22. szám - Faragó Vilmos: A szerkesztő jegyzete (1. oldal) - Csohány Kálmán: Illusztráció • kép (1. oldal)
XIV. évfolyam 22. szám ____________________________ 1970. május 30. IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Csák Gyula, Csontos Gábor és Lázár Ervin árvízi riportjai Molnár János: A KÖZMŰVELŐDÉS ÚJ KORSZAKA (5. oldal) Beszámoló AZ ÍRÓSZÖVETSÉG KÖZGYŰLÉSÉRŐL (6.-7. oldal) Kálnoky László: SZUBJEKTÍV JEGYZETEK WEÖRES SÁNDOR EGYBEGYŰJTÖTT ÍRÁSAIRÓL (11. oldal) Szekulity Péter riportja: BELÜL ÉLŐ KÍVÜLÁLLÓK (15. oldal) Látogatóban BOLDIZSÁR IVÁNNAL (16. oldal) A SZERKESZTŐ JEGYZETE Évek óta sürgetjük a hagyományokba merevült könyvhét reformját. Több könyvszenzációt, kevesebb formalitást, felemelt színvonalat, leszállított könyvárakat. Nem vagyunk türelmetlenek, egy-két lépés minden évben történik a reform útján. Most is. Könyvszenzációk talán nincsenek, de van jó néhány életmű-reprezentáló kitűnő verseskötet és jó néhány érdekes prózai mű. Vannak leszállított árú könyvek, lesznek bizonyára színvonalas rendezvények és lesznek könyvsátrak, amelyekben a határokon túli magyar könyvkiadás is elénk rakja kínálatát, nagyobb választékban, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Mit tehetünk mi a könyvhét sikere érdekében? Adtunk már előzetes információkat róla, közöltük Illés Endre sajtótájékoztató referátumának vallomásos részletét, és egyetértéssel közöltük. A könyv jövőjében éppúgy hiszünk, mint ő, Szenczei Lászlónak a könyv haláláról írt jóslataival (lapunk 2. oldalán) mi sem értünk egyet: a technikai kultúra válságba sodorhatja, megújulásokra késztetheti a könyvkultúrát, de megsemmisíteni sohasem lesz képes. Mit tehetünk még a könyvhét érdekében? A könyvhét kereskedelmi esemény. Vásár. Amikor indult, akkor is vásár volt, s csak azért tapadt hozzá jogos ünnepélyesség, sőt pátosz, mert a könyvvásár akkor (amikor még József Attila sem talált vevőre) irodalmi létkérdés volt. Most kevésbé az.J) könyvforgalom egész évben folyamatos, ilyenkor persze — akár csak karácsony táján — felszökik kissé, mert nagyobb a választék és hangosabb a reklám. Mit tehetünk tehát? Írunk azokról a könyvekről, amelyek — véletlenül vagy elhatározottan — most kerültek a vevő elé. Dehát: ez is folyamatos. Írtunk könyvheti könyvről már egy hónappal ezelőtt, és írni fogunk egy hónap múlva. Ahogy a kiadás ütemszeszélye, bírálókapacitásunk és helyünk engedi. Hogy ez így nem eléggé ünnepélyes? Hogy némely kritikánk (könyve válogatja) egyenesen ünneprontó? Abban reménykedünk, hogy a kedves olvasó megérti és elfogadja ezt. És abban hiszünk, hogy az olvasó megértése mindennél fontosabb, mert a lapot írók szerkesztik, a cikkeket írók írják, de elsősorban nem az íróknak szerkesztik és írják, hanem az olvasóknak. A könyvkritikákat is. Faragó Vilmos Csohány Kálmán: Illusztráció