Élet és Irodalom, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-24 / 4. szám - Gyulai Líviusz: Illusztráció • kép (7. oldal) - V. V.: Beszélgetés a Bolgár Kulturális Központ új igazgatójával • interjú • Nino Nikolov költő-műfordító (7. oldal) - Gyertyán Ervin: Az új Gábor Andor-díjas: Katkó István • Tájékozódás (7. oldal) - Hernádi Miklós: Érthető-e a közérthetőség? Vitaülés a Kossuth-klubban • Tájékozódás (7. oldal)
Beszélgetés a Bolgár Kulturális Központ új igazgatójával Nino Nikolov költő-műfordító lett a Bolgár Kulturális Központ új igazgatója. Éveken át Bulgáriában volt a magyar kultúra, a magyar irodalom leghivatottabb tolmácsolóinak egyike, 1955-ben Budapesten az ELTE magyar újságíró szakát végezte, az ezt követő két évben Bóka László professzor irányításával aspiráns volt. — Milyen tervei vannak? — Két kiállítótermünk van. Rendszeresíteni kívánjuk a képző- és iparművészeti, népművészeti kiállításokat, a megnyitókra minden esetben magyar képzőművészeket és írókat szándékozunk meghívni. Lehetőségünk nyílik a bolgár technika és tudomány új eredményeinek kiállítás-jellegű bemutatására is. — Olvasótermünkben a közönség, de elsősorban a szakemberek számára folyóiratokról és kézi könyvtárról gondoskodunk. Koncerteket és könyvkiállításokat is akarunk rendezni. Talán itt sikerül végre megvalósítani egy régi álmunkat: megünnepelni minden magyar kiadásban megjelenő bolgár irodalmi alkotást. — Nem lesz-e túlságosan irodalomcentrikus az Intézet tevékenysége? — A kísértésnek valóban nehéz ellenállni, de ígérhetem: nem. Természetesen legszívesebben író kollégáimmal működöm együtt, de a munka megkívánja, hogy a kulturális, tudományos és műszaki élet minden területének képviselőjével kapcsolatot teremtsünk. — Szeretném felhívni a figyelmet, hogy bolgár nyelvtanfolyamot indítottunk, s rövidesen megkezdjük információs szolgálatunkat a magyar közönség számára. — Irodalmi tevékenységében hasznosnak tartja-e, hogy éveken át a magyar kultúra, a magyar irodalom „közegében” élhet? — A Kalevalát fordítom bolgár nyelvre, magyar, oroszés angol változatok alapján. Úgy tudom, Képes Géza készíti az új magyar fordítást, feltétlenül hasznos lesz a vele való konzultálás. Ebben az évben jelenik meg Bulgáriában egy Petőfi válogatás, a „Világirodalom Klasszikusai” sorozatban. Terjedelme körülbelül kilencezer sor lesz; a Magyaroszágon végzett Csavdar Dobrev szerkeszti. Magam kétezer sorral vettem részt benne. Nagy László kötetét válogattam és szerkesztettem, elmondhatom: legkiválóbb költőink fordították. Április 4-re legrangosabb lapunk, a Septemvri magyar számot jelentet meg. Illyés Gyula, Benjámin László, Simon István, Nagy László, Csoóri Sándor verseit fordítottam a lap számára. És talán még annyit, hogy negyedik önálló verskötetem áll otthon megjelenés előtt. V. V. Gyulai Líviusz: Illusztráció AZ ÚJ GÁBOR ANDOR-DÍJAS: KATKÓ ISTVÁN Egy éve írok — nincs szerkesztőségem, fiatal hab vagyok ,a lengő Dunán, fehér papírom lóg fenn az égen és kormos gyárkemény a ceruzám. Több mint egy negyedszázad távlatából őrzöm magamban e négy sort, Katkó István „Bemutatkozó"-ját a Népszava 1944-es naptárában. Már régóta van szerkesztősége — jelenleg az ország legnagyobb tömegekhez szóló redakciójában, a Televízióban dolgozik — és abba a korba jutott (jutottunk), amikor fiatal helyett már fiatalosat mondanak, ha mondanak az udvariasabb emberek. Verset már — tudomásom szerint — régóta nem ír, viszont prózai műveit — regényeit, novelláit — nem is az ég irkalapjára írja. Mint tizenegy könyve tanúsítja, rendszeresen megjelennek azok földi rotációson is, újságokban,vagy könyvbe kötve, s e lap hasábjain is. Viszont a ceruzája kormos gyárkémény ma is. A fiatal vasöntő inas (vagy már segéd?), aki e sorokat papírra vetette, hű maradt ifjúkori programjához és elkötelezettségéhez. Írásai két forrásból táplálkoznak: a munkás múlt élményvilágából, nyomorából, megalázottságából, amikor, mint egyik legszebb novellájában, a Piros kenyérben, megörökítette, apja a túltermelési válság miatt megfestett búzát is összeseperte a malomban, hogy legyen mit enniök. A másik forrás a szatirikust, konokul és következetesen vallatóra fogja korunk embereit, típusait, jellemeit, hogy feleletet kapjon tőlük jelenünk problémáira, emberi-társadalmi torzulásaira. Az Opálka és a forgószél, a Félszívü apostolok, a Hátra arc, a Nap adja az árnyékot, a Dicső rokonom, a Szent Bertalan délutánja a szervilizmus, a zsarnokság, a hiszékenység, a megcsontosodás, a szélkakasság könyörtelen és szenvedélyes kipellengérezése. Valóban: a gyárkémény és a korma maradt két ihletője napjainkig. E sorok írója hat éven át egy szerkesztőségben dolgozva vele, megfigyelhette azt a komoly, áldozatos és céltudatos készülődést az írói hivatásra, amely Ratkó küzdelmes életútját jellemezte. S most, hogy munkásságát a Gábor Andor-díjjal ismerték el, őszinte jókívánságait küldi és további sikeres alkotásokat kíván a kitüntetettnek Gyertyán Ervin TÁJÉKOZÓDÁS ÉRTHETŐ-E A KÖZÉRTHETŐSÉG? : VITAÜLÉS A KOSSUTH-KLUBBAN A művészi közérthetőség fogalmát meghatározni (ez volt a célja az Irodalomtudományi és Filozófiai Intézet vitaülésének) egyáltalán nem könnyű dolog. Még akkor sem, ha a legkülönbözőbb tudományágaik képviseletében legalább ötven tudományos kutató gyürkőzik a feladatra. A másfélhappos tanácskozás első fele a referátumok meghallgatásával telt. A hosszabb-rövidebb előadások különböző módszerekkelfirtatták a közérthetőség jellemzőit. Legtöbbször csupán a kutatásra váró kérdések fogalmazódtak meg. De ez is jelentős eredmény — és a vitában máris számos hasznos gondolat ébresztőjének bizonyult —, hiszen Magyarországon ebben a kérdéskörben még igen a kezdeteknél tartunk. Mi a zenei közérthetőség kritériuma? Vitányi Iván frappáns zenei illusztrációkkal bizonyította, hogy a mű reprodukálásán túl az érthetőségnek van egy olyan szintje is, amely a műben való eligazodást feltételezi. A hallgató — ha már ismeri a művet — előre érzi, mi következik, bár a mű elemeinek csak részben van birtokában, s nem tudatosul benne például a harmóniák szükségszerű elrendező- Mae: ■' ' '/ft vn ■ ’f j,..- A e: Milyen határai vannak érzékszerveink felfogóképességének? Tánczos Zsolt azt fejtegette, hogy az úgynevezett „appercepciós limeszek” nagy részében a hetes szám jut fontos szerephez. Hétig elemszámlálást végez az érzékelés, hét fölött már csoportokat alkot. Nem az egyes érzékszervek korlátozottságáról, hanem centrális idegrendszeri határról van tehát szót Hankiss Elemér oldott hangvételű referátuma a regény befejezések típusairól szólt. Hogyan megy elébe a regényíró az olvasói elvárásoknak? Kétszáz múltszázadi és eszázadi regény vizsgálata alapján Hankiss arra a következtetésre jutott, hogy míg a múlt század regényírói a cselekményben jelentkező értékfeszültségeket oldják fel, addig századunk regényei — „értéknélküli” cselekményükből fakadóan — inkább pozitív hangulatú zárómondatokkal, zárószavakkal végződnek. Mik a nyelvi kommunikáció érthetőségének feltételei? Minden nyelv felszíni szerkezete alatt van egy mély szerkezet is — fejtegette Szépe György —, amely az ember biológiai mélységű alaptermészetéből fakad. A beszéd a kommunikatív csatornán kívül intellektuális, ritmikus, esetleges elemeket is tartalmaz (köhentés, arcizomrángás), de utal a beszélőt körülvevő térre is (mutogatás). Az írás ebből legföljebb két csatornát tart meg. A másodlagosan orális kommuníctó (rádió-tévé) egyelőre maradian őrzi az írásos kommunikáció struktúráját. Minél mélyebb, minél bonyolultabb a mondat, annál kevésbé érthető. Mik itt a határok? V. Ungve amerikai kutatóra hivatkozva Szépe György kifejtette, hogy • a mondatban megfogalmazódó állítás előtt halmozódó funkciók, például a többszörös birtokviszonyok, nem léphetnek túl egy bizonyos számot. Az állítást kiegészítő, folytató funkciók viszont elvben végtelen számú elem esetén is érthetők maradnak. A művészi közérthetőség a hivatásos művészetekben bizonyításra szorul. A folklórban viszont tapasztalati tény, sőt, létfeltétel — állította Voigt Vilmos. Ismertette a folklór funkcionális elemzésének módszerét. Meletyinszkij szovjet kutató kettős blokkokra bontotta a folklór funkcióit, amelyek dialektikusan egyesítik a mesehős kudarcára, illetve győzelmére utaló elemeket. Ami ennek a szerkezetnek megfelel — márpedig a folklór egésze így funkcionál — az közérthető. Szecskő Tamás az úgynevezett tömegkommunikációs szituáció közérthetőségi szempontjait vázolta fel. Az alapvető ellentmondás: maga a tömegkommunikációs közeg köznapiságra kondicionálja a hallgató-nézőt, viszont ebben a szituációban műalkotásokat is sugároz neki. Az üzenet kódolása tehát a művészi visszatükrözés mezőnyében, a dekódolás viszont a köznapi tükrözés mezőnyében történik. Szecskő érdekesen szemléltette a „műsorfertőzés” jelenségét, a rádiótévé egy adott műsorának a rákövetkező műsorra kifejtett megmásító hatását Meglepő számadatokkal szolgált: a tévénézőknek majdnem olyan magas százaléka foglalkozik mással is, miközben tévét néz, mint ezt a rádióirás szituációjában tapasztalhatjuk. Szecskő szerint a műsorból történő válogatás szinte nagyobb aktivitást kíván, mint a hagyományos döntés, hogy elmenjünk-e a színházba, hangversenyre stb. Zoltai Dénes referátumának főgondolata az volt, hogy az esztétikai közérthetőség többlépcsős szerkezetű. A művek érthetőségének, tudatos előmozdítása elsődlegesen nem a közvetítőkön áll vagy bukik: a tömegek esztétikai nevelését mindenekelőtt maga a művészet végzi el. Ennyit a vitaülés gondolatgazdag referátumairól. Az első nap végére az az álláspont alakult ki, például Németh Lajos ösztönzésére, hogy a vizsgálódásnak feltétlenül ki kell terjednie a társadalmi—történelmi —szociológiai aspektusokra is. A hozzászólásokból kiderült (például Kelemen János szegedi nyelvészéből), hogy a műalkotás már csak azért sem elemezhető az érthetőség mennyiségi paramétereivel, mert — ha valódi műalkotás — saját, újszerű kódot alakít ki magának. Fontos szempont az is, hogy az ideológiák is nyomot hagyhatnak a művészi kódrendszer szerkezetén. Szépe György ekkor emlékeztetett rá, hogy a nyelvészet tudja, meddig terjed kompetenciája, mégis történt kísérlet például Jakobson munkáiban a nyelvészet művészeti alkalmazására. Szecskő Tamás hozzászólása a jelentéstan és a szociológia közelítésére buzdított, Pataki Ferenc pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a közérthetőség adott szintje sokfajta szelekciót foglal magában, nem utolsó sorban a divattal kapcsolatos pszichológiai tényezőket Vitányi Iván azt hangsúlyozta, hogy a közérthetőség egyetlen normája — képtelenség. Csupán közérthetőségek léteznek — a korok, társadalmak szerkezete szerint. Hajnal Albert érdekes ábrán szemléltette, hogy az információk növekedése végső fokon ijedelmet, csökkenésük pedig felszabadultságérzetet kelt. Az érthetőség fogalmának minden bizonnyal egyik döntő lélektani körülménye ez. Voigt Vilmos is a kvantitatív, illetve társadalomtudományi módszer közelítésében látta a megoldást, bár a művészet — mondotta — jócskán elemezhető mennyiségileg is, ha invariáns elemeivel foglalkozunk elsősorban. Mérei Ferenc néhány fontos lélektani körülményt ismertetett hozzászólásában. A fogékonyság fejlődése eltérő időt vehet igénybe, de belső szakaszainak sorrendje kötött. Mi az érthetőség érzelmi összefüggése? A megértés biztonságérzetet, a kétértelműség vagy érthetetlenség kellemetlen szorongást kelt. Rácseng-e a műalkotás struktúrája a műélvező egyerű helyzetére? A műélvezet lényegében: a valódi és műalkotásbeli helyzetek szembesítése és azonosítása. A teljes megértés nem „kötelező”, a megértés hegycsúcsa tövében ott vannak a megértés egyéni dombjai is, a maguk „miniatűr” katarzisaival. Bojtár Endre a művészi befogadást négy szakaszra osztotta: az érzékelési határok által, a társadalmi-történelmi emlékképek által a pillanatnyi élethelyzet által és az Irodalmi-nyelvi emlékképek által megszabott szakaszra. A műalkotás szemantikai jel és esztétikai érték együttese. Hankiss Elemér a bonyolultság válfajairól beszélt (nyelvi, szerkezeti, érzelmi, gondolati-logikai stb.) A különböző irodalmi műfajokban a bonyolultságok különböző relatív mértékeivel találkozunk. Tőkei Ferenc a közösségelmélet bevonását javasolta, hiszen — ahogyan a termelésieszközök előállítását — a műalkotások megszületését is végső soron a közösség mozdítja elő. Közérthetővé éppen akkor vált a művészet (tehát potenciálisan az egész emberiség számára érthetővé), amikor a társadalom egy része már nem férhetett hozzá a műalkotáshoz — a kapitalizmusban. Vitazáró végszavában Tőkei rámutatott: újszerű és hasznos vállalkozásnak bizonyult egy „interdiszciplináris”, tudományközi vitaülés összehívása a sokrétű kérdésről. Ilyen alkalmakkor jöhet rá a tudós, hogy mennyire hasonló problémák foglalkoztatják őt és kollégáit, ha módszereik különböznek is. A felszólalások egyike sem tanúskodott „szakmai gőgről” — a tudományágak efféle együttműködését feltétlenül folytatni kell. Hernádi Miklós