Élet és Irodalom, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-24 / 4. szám - Gyulai Líviusz: Illusztráció • kép (7. oldal) - V. V.: Beszélgetés a Bolgár Kulturális Központ új igazgatójával • interjú • Nino Nikolov költő-műfordító (7. oldal) - Gyertyán Ervin: Az új Gábor Andor-díjas: Katkó István • Tájékozódás (7. oldal) - Hernádi Miklós: Érthető-e a közérthetőség? Vitaülés a Kossuth-klubban • Tájékozódás (7. oldal)

­ Beszélgetés a Bolgár Kulturális Központ új igazgatójával Nino Nikolov költő-műfordító lett a Bolgár Kulturális Központ új igazgatója. Éveken át Bulgáriá­ban volt a magyar kultúra, a ma­gyar irodalom leghivatottabb tol­mácsolóinak egyike, 1955-ben Buda­pesten az ELTE magyar­ újságíró szakát végezte, az ezt követő két évben Bóka László professzor irá­nyításával aspiráns volt. — Milyen tervei vannak? — Két kiállítótermünk van. Rendszeresíteni kívánjuk a képző- és iparművészeti, népművészeti ki­állításokat, a megnyitókra minden esetben­ magyar képzőművészeket és írókat szándékozunk meghívni. Lehetőségünk nyílik a bolgár tech­nika és tudomány új eredményei­nek kiállítás-jellegű bemutatására is. — Olvasótermünkben a közön­ség, de elsősorban a szakemberek számára folyóiratokról és kézi könyvtárról gondoskodunk. Kon­certeket és könyvkiállításokat is akarunk rendezni. Talán itt sikerül végre megvalósítani egy régi ál­munkat: megünnepelni minden magyar kiadásban megjelenő bol­gár irodalmi alkotást. — Nem lesz-e túlságosan irodalom­centrikus az Intézet tevékenysége? — A kísértésnek valóban nehéz ellenállni, de ígérhetem: nem. Ter­mészetesen legszívesebben író­ kol­légáimmal működöm együtt, de a munka megkívánja, hogy a kultu­rális, tudományos és műszaki élet minden területének képviselőjével kapcsolatot teremtsünk. — Szeretném felhívni a figyel­met, hogy bolgár nyelvtanfolyamot indítottunk, s rövidesen megkezd­jük információs szolgálatunkat a magyar közönség számára. — Irodalmi tevékenységében hasz­nosnak tartja-e, hogy éveken át a magyar kultúra, a magyar irodalom „közegében” élhet? — A Kalevalát fordítom bol­gár nyelvre, magyar, orosz­­és angol változatok alapján. Úgy tudom, Képes Géza készíti az új magyar fordítást, feltétlenül hasznos lesz a vele való konzultálás. Ebben az év­ben jelenik meg Bulgáriában egy Petőfi válogatás, a „Világirodalom Klasszikusai” sorozatban. Terjedel­me körülbelül kilencezer sor lesz; a Magyaroszágon végzett Csavdar Dobrev szerkeszti. Magam két­ezer sorral vettem részt benne. Nagy László kötetét válogattam és szerkesztettem, elmondhatom: leg­kiválóbb költőink fordították. Áp­rilis 4-re legrangosabb lapunk, a Septemvri magyar számot jelentet meg. Illyés Gyula, Benjámin László, Simon István, Nagy László, Csoóri Sándor verseit fordítottam a lap számára. És talán még annyit, hogy negyedik önálló verskötetem áll otthon megjelenés előtt. V. V. Gyulai Líviusz: Illusztráció AZ ÚJ GÁBOR ANDOR-DÍJAS: KATKÓ ISTVÁN Egy éve írok — nincs szerkesztő­ségem­, fiatal hab vagyok ,a lengő Dunán, fehér papírom lóg fenn az égen és kormos gyárkemény a ceruzám. Több mint egy negyedszázad távlatából őrzöm magamban e négy sort, Katkó István „Bemu­­tatkozó"-ját a Népszava 1944-es naptárában. Már régóta van szerkesztősége — jelenleg az or­szág legnagyobb tömegekhez szó­ló redakciójában, a Televízióban dolgozik — és abba a korba ju­tott (jutottunk), amikor fiatal he­lyett már fiatalosat mondanak, ha mondanak az udvariasabb em­berek. Verset már — tudomásom szerint — régóta nem ír, viszont prózai műveit — regényeit, no­velláit — nem is az ég irkalap­jára írja. Mint tizenegy könyve tanúsítja, rendszeresen megjelen­nek azok földi rotációson is, újságokban,­vagy könyvbe kötve, s e lap hasábjain is. Viszont a ceruzája kormos gyár­kém­é­n­y ma is. A fiatal vasöntő inas (vagy már segéd?), aki e so­rokat papírra vetette, hű maradt ifjúkori programjához és elköte­lezettségéhez. Írásai két forrásból táplálkoznak: a munkás múlt él­ményvilágából, nyomorából, meg­­alázottságából, amikor, mint egyik legszebb novellájában, a Piros kenyérben, megörökítette, apja a túltermelési válság miatt megfes­tett búzát is összeseperte a ma­lomban, hogy legyen mit enniök. A másik forrás a szatirikust, ko­nokul és következetesen vallatóra fogja korunk embereit, típusait, jellemeit, hogy feleletet kapjon tőlük jelenünk problémáira, em­beri-társadalmi torzulásaira. Az Opálka és a forgószél, a Félszívü apostolok, a Hátra arc, a Nap ad­ja az árnyékot, a Dicső rokonom, a Szent Bertalan délutánja a szer­­vilizmus, a zsarnokság, a hiszé­kenység, a megcsontosodás, a szélkak­asság könyörtelen és szen­vedélyes kipellengérezése. Való­ban: a gyárkémény és a korma maradt két ihletője napjainkig. E sorok írója hat éven át egy szerkesztőségben dolgozva vele, megfigyelhette azt a komoly, ál­dozatos és céltudatos készülődést az írói hivatásra, amely Ratkó­ küzdelmes életútját jellemezte. S most, hogy munkásságát a Gábor Andor-díjjal ismerték el, őszinte jókívánságait küldi és további si­keres alkotásokat kíván a kitün­tetettnek Gyertyán Ervin TÁJÉKOZÓDÁS ÉRTHETŐ-E A KÖZÉRTHETŐSÉG? : VITAÜLÉS A KOSSUTH-KLUBBAN A művészi közérthetőség fogal­mát meghatározni (ez volt a célja az Irodalomtudományi és Filozófiai Intézet vitaülésének) egyáltalán nem könnyű dolog. Még akkor sem, ha a legkülönbözőbb tudomány­ágaik képviseletében legalább ötven tudományos kutató gyürkőzik a feladatra. A másfélhappos tanácskozás első fele a referátumok meghallgatásá­val telt. A hosszabb-rövidebb elő­adások különböző módszerekkel­­firtatták a közérthetőség jellem­zőit. Legtöbbször csupán a kutatás­ra váró kérdések fogalmazódtak meg. De ez is jelen­tős eredmény — és a vitában már­is számos hasznos gondolat ébresz­tőjének bizonyult —, hiszen Ma­gyarországon ebben a kérdéskörben mé­g igen a kezdeteknél tartunk. Mi a zenei közérthetőség krité­riuma? Vitányi Iván frappáns ze­nei illusztrációkkal bizonyította, hogy a mű reprodukálásán túl az érthetőségnek van egy olyan szint­je is, amely a műben való eligazo­dást feltételezi. A hallgató — ha már ismeri a művet —­ előre érzi, mi következik, bár a mű elemeinek csak részben van birtokában, s nem tudatosul benne például a harmóniák szükségszerű elrendező- Mae: ■' ' '/ft vn ■ ’f j,..- A e: Milyen határai vannak érzék­szerveink felfogóképességének? Tánczos Zsolt azt­ fejtegette, hogy az úgynevezett „appercepciós li­­meszek” nagy részében a hetes szám jut fontos szerephez. Hétig elemszámlálást végez az érzékelés, hét fölött már csoportokat alkot. Nem az egyes érzékszervek korlá­tozottságáról, hanem centrális ideg­­rendszeri határról van tehát szót Hankiss Elemér oldott hangvéte­lű referátuma a regény befejezések típusairól szólt. Hogyan megy elé­be a regényíró az olvasói elvárá­soknak? Kétszáz múltszázadi és eszázadi regény vizsgálata alapján Hankiss arra a következtetésre ju­tott, hogy míg a múlt század re­gényírói a cselekményben jelentke­ző értékfeszültségeket oldják fel, addig századunk regényei — „ér­­téknélküli” cselekményükből faka­dóan — inkább pozitív hangulatú zárómondatokkal, zárószavakkal végződnek. Mik a nyelvi kommunikáció érthetőségének feltételei? Minden nyelv felszíni szerkezete alatt van egy mély szerkezet is — fejtegette Szépe György —, amely az ember biológiai mélységű alaptermészeté­ből fakad. A beszéd a kommunika­tív csatornán kívül intellektuális, ritmikus, esetleges elemeket is tar­talmaz (köhentés, arcizomrángás), de utal a beszélőt körülvevő térre is (mutogatás). Az írás ebből legföljebb két csatornát tart meg. A másodlagosan orális kommuní­ctó (rádió-tévé) egyelőre mara­­dian őrzi az írásos kommunikáció struktúráját. Minél mélyebb, minél bonyolul­tabb a mondat, annál kevésbé ért­hető. Mik itt a határok? V. Ungve amerikai kutatóra hivatkozva Szé­pe György kifejtette, hogy • a mon­datban megfogalmazódó állítás előtt halmozódó funkciók, például a többszörös birtokviszonyok, nem léphetnek túl egy bizonyos számot. Az állítást kiegészítő, folytató funkciók viszont elvben végtelen számú elem esetén is érthetők ma­radnak. A művészi közérthetőség a hiva­tásos művészetekben bizonyításra szorul. A folklórban viszont tapasz­talati tény, sőt, létfeltétel — állí­totta Voigt Vilmos. Ismertette a folklór funkcionális elemzésének módszerét. Meletyinszkij szovjet kutató kettős blokkokra bontotta a folklór funkcióit, amelyek dialekti­kusan egyesítik a mesehős kudar­cára, illetve győzelmére utaló ele­meket. Ami ennek a szerkezetnek megfelel — márpedig a folklór egésze így funkcionál — az közért­hető. Szecskő Tamás az úgynevezett tömegkommunikációs szituáció közérthetőségi szempontjait vázol­ta fel. Az alapvető ellentmondás: maga a tömegkommunikációs kö­zeg köznapiságra kondicionálja a hallgató-nézőt, viszont ebben a szi­tuációban műalkotásokat is sugároz neki. Az üzenet kódolása tehát a művészi visszatükrözés mezőnyé­ben, a dekódolás viszont a köznapi tükrözés m­ezőnyében történik. Szecskő érdekesen szemléltette a „műsorfertőzés” jelenségét, a rádió­tévé egy adott műsorának a rákö­vetkező műsorra kifejtett megmá­sító hatását Meglepő számadatok­kal szolgált: a tévénézőknek majd­nem olyan magas százaléka foglal­kozik mással is, miközben tévét néz, mint ezt a rádióirás szituáció­jában tapasztalhatjuk. Szecskő sze­rint a műsorból történő válogatás szinte nagyobb aktivitást kíván, mint a hagyományos döntés, hogy elmenjünk-e a színházba, hangver­senyre stb. Zoltai Dénes referátumának fő­­gondolata az volt, hogy az esztéti­kai közérthetőség többlépcsős szer­kezetű. A művek érthetőségének, tudatos előmozdítása elsődlegesen nem a közvetítőkön áll vagy bu­kik: a tömegek esztétikai nevelését mindenekelőtt maga a művészet végzi el. Ennyit a vitaülés gondolatgazdag referátumairól. Az első nap végére az az álláspont alakult ki, például Németh Lajos ösztönzésére, hogy a vizsgálódásnak feltétlenül ki kell terjednie a társadalmi—történelmi —szociológiai aspektusokra is. A hozzászólásokból kiderült (például Kelemen János szegedi nyelvészé­ből), hogy a műalkotás már csak azért sem elemezhető az érthető­ség mennyiségi paramétereivel, mert — ha valódi műalkotás — saját, újszerű kódot­­ alakít ki magának. Fontos szem­pont az is, hogy az ideológiák is nyomot hagyhatnak a művészi kódrendszer szerkezetén. Szépe György ekkor emlékeztetett rá, hogy a nyelvészet tudja, meddig terjed kompetenciája, mégis tör­tént kísérlet például Jakobson munkáiban a nyelvészet művészeti alkalmazására. Szecskő Tamás hozzászólása a jelentéstan és a szociológia közelí­tésére buzdított, Pataki Ferenc pe­dig arra hívta fel a figyelmet, hogy a közérthetőség adott szintje sok­fajta szelekciót foglal magában, nem utolsó sorban a divattal kap­csolatos pszichológiai tényezőket Vitányi Iván azt hangsúlyozta, hogy a közérthetőség egyetlen nor­mája — képtelenség. Csupán közérthetőségek léteznek — a korok, társadalmak szerkezete szerint. Hajnal Albert érdekes ábrán szemléltette, hogy az információk növekedése végső fokon ijedelmet, csökkenésük pedig felszabadultság­­érzetet kelt. Az érthetőség fogal­mának minden bizonnyal egyik döntő lélektani körülménye ez. Voigt Vilmos is a kvantitatív, illet­ve társadalomtudományi módszer közelítésében látta a megoldást, bár a művészet — mondotta — jócskán elemezhető mennyiségileg is, ha invariáns elemeivel foglalko­zunk elsősorban. Mérei Ferenc néhány fontos lé­lektani körülményt ismertetett hoz­zászólásában. A fogékonyság fej­lődése eltérő időt vehet igénybe, de belső szakaszainak sorrendje kötött. Mi az érthetőség érzelmi összefüggése? A megértés bizton­ságérzetet, a kétértelműség vagy érthetetlenség kellemetlen szoron­gást kelt. Rácseng-e a műalkotás struktúrája a műélvező egyerű helyzetére? A műélvezet lényegé­ben: a valódi és műalkotásbeli helyzetek szembesítése és azonosí­tása. A teljes megértés nem „kö­telező”, a megértés hegycsúcsa tö­vében ott vannak a megértés egyé­ni dombjai is, a maguk „miniatűr” katarzisaival. Bojtár Endre a művészi befoga­dást négy szakaszra osztotta: az érzékelési határok által, a társa­dalmi-történelmi emlékképek által a pillanatnyi élethelyzet által és az Irodalmi-nyelvi emlékképek által megszabott szakaszra. A műalkotás szemantikai jel és esztétikai érték együttese. Hankiss Elemér a bonyolultság válfaj­airól beszélt (nyelvi, szerke­zeti, érzelmi, gondolati-logikai stb.) A különböző irodalmi műfajokban a bonyolultságok különböző relatív mértékeivel találkozunk. Tőkei Ferenc a közösségelmélet bevonását javasolta, hiszen — aho­gyan a termelési­­eszközök előállítá­sát — a műalkotások megszületé­sét is végső soron a közösség moz­dítja elő. Közérthetővé éppen ak­kor vált a művészet (tehát poten­ciálisan az egész emberiség számá­ra érthetővé), amikor a társadalom egy része már nem férhetett ho­zzá a műalkotáshoz — a kapitalizmus­ban. Vitazáró végszavában Tőkei rá­mutatott: újszerű és hasznos válla­l­kozásnak bizonyult egy „interdisz­ciplináris”, tudományközi vitaülés összehívása a sokrétű kérdésről. Ilyen alkalmakkor jöhet rá a tu­dós, hogy mennyire hasonló prob­lémák foglalkoztatják őt és kollé­gáit, ha módszereik különböznek is. A felszólalások egyike sem ta­núskodott „szakmai gőgről” — a tudományágak efféle együttműkö­dését feltétlenül folytatni kell. Hernádi Miklós

Next