Élet és Irodalom, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-17 / 46. szám - Tardi Sándor: Lilla • kép (2. oldal) - Szentiványi Kálmán: Tűz a könyvtárban (2. oldal) - Sallai István: Műhely és nem raktár • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • Breitner Miklós: Milyen legyen a könyvtár? ÉS, 43. szám (2. oldal)

ÉLETESte IRODALOM IPOnt" • PrimKAI HETILAP INDEX: 25 244 Megjelenik minden szombaton 16 oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Helyettes főszerkesztő: FARAGÓ VILMOS SZERKESZTŐSEG: 1054 Budapest, Széchenyi utca 1 Telefon: 111-424 310-920 314-164 14 óra után: 113-221 Nyomta: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszt) a Magyar Posta Előfizethető: a helyi (Budapesten a Kerületi) kézbesítőhivataloknál és kéz­besítőknél. Külföldön terjeszti a „Kultúra” Könyv- és Hírlap Külke­reskedelmi Vállalat, H—1389 Budapest, Postafiók 149. Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—il. Levélcím: 1906. Posta­fi­ók: 223 Telefon: 221-289 Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT Igazgató Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, fél évre: 60 fo­rint, egész évre: 120 forint KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA HOZZÁSZÓLÁS AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKÉHEZ Műhely és nem raktár Kevés olyan tájékozatlan cikket olvastam, mint Breitner Mixtosét az ÉS 43. számában. Annál na­gyobb volt a csalódás, mert elme sokat sejtetően azt jelezte: Milyen legyen a könyvtár? Ha a folyamatos nevelést fogad­juk el a nevelés központi irány­elvének, akkor így válaszolhatunk a kérdésre: „a kor parancsa, kifej­leszteni a jövendő tudás megszer­zésének készségét”. „A tanulás iga­zi eredménye a keresési-megoldási módszerek elsajátítása, a tájékozó­dás képességének és problémameg­oldó gondolkodásnak kialakítása” — amint Bernáth József írja a Könyv és Nevelés 1973. 4—5. szá­mában. A könyvtár tehát műhely és nem raktár. A szerző látszólag Vargha Ba­lázzsal vitatkozik. De igazában a Művelődésügyi Minisztérium könyvtárfejlesztési irányelveivel száll vitába. Hiszen Vargha Balázs pontosan annak szellemében vitá­zik. E szerint az iskolai könyvtár­ban egységes, a pedagógusok és a tanulók igényeit egyformán szol­gáló könyvtárakat kell működtetni 25—30 fő számára a helybenolva­­sás, tehát a helybeni kutatás, bú­várkodás lehetőségét kell biztosíta­ni, s legalább 2000 kötet ifjúsági könyvvel és még 1000 kötet tanári és ifjúsági kézikönyvtárral. Ha ezt átfordítom az alapterületi igényekre: 25—30 fő helybenolvasásra a mi­nimális másfél-két mű/olvasó nor­mája szerint is: 50 m!. A 3000 kötet elhelyezése 12 áll­ványfolyóméteren: 30 m1. A könyvtáros munkahelye a ka­talógusokkal: 5 m!, összesen: 85 m1. S ezekben a számokban még nin­csenek benne Vargha Balázs „túlzó követelései”. Itt még csupán egy hagyományos könyvtár minimális térigényét számítottuk ki, nem pe­dig egy jövőnek szóló modern esz­köztárét. Ha erre — mint legszükségesebb minimumra — az irányelvekben 50 —52 m’-t szánnak, ez nem könyv­tárpolitikai meggondolásból szüle­tett, hanem a­­ mai gyakorlat jár­ható útját követte: egyelőre átad az iskola egy tantermet, amelyben a könyvtár úgy-ahogy berendezke­dik. A múlt — legfeljebb 15—20 m1, szertárnyi — zárt könyvtárához ké­pest ez óriási lépés, de nem a jö­vőnek szól. S ha 40—50 éves táv­latban tervezünk, bizony nem túl­zás Vargha Balázs igénye. Breitner Miklós javaslata, hogy rakjuk a könyveket tömör raktár­ba, egy kis könyvtár körülményei között túlságosan drága. (A mini­mumhoz szükséges négy tömör állvány mai ára körülbelül 80 000 forint) nem is szólva arról, hogy ellentmond a könyvtári használat­nak; a tömör raktár mindenütt a ritkán keresett könyvek helye, amit szükségképpen szabadpolc egészít ki. Alkalmazása — vagy azt köve­teli meg, hogy számára külön rak­tárhelyiséget hozzunk létre, vagy pedig szüntessük meg a helyben­­olvasást és adjuk ki a könyveket egy kisablakon. A nagyüzemi for­ma kisüzemre erőltetése nem ta­karékosság, hanem pazarlás: az „anyám tyúkjának” készített gabo­nasiló. Ami pedig Vargha Balázs követelését jelzi, hogy a jövendő könyvtárában nemcsak könyvek lesznek, hanem az eszközraktár is ez igen reális és ökonómikus kö­vetelés, minthogy az eszközök cent­ralizációja nem azonos a felhasz­nálás centralizációjával, mert ha azonos volna, maguk az eszközök válnának Csáky szalmájává, amint számos művelődési házunkban a könyvtári gondozás nélkül hagyott hanglemezek és folyóiratok eseté­ben látható. Hogy nincsenek az iskolaügynek, az iskolák építésének és berendezé­sének országosan alkalmazott nor­mái, az sajnálatos. De ha lesznek, akkor ezek a jövő normái legyenek. Sallai István SZENTIVÁNYI KÁLMÁN: Tűz a könyvtárban November 6-án sietősen dol­goztam a szigligeti alkotóházban, mert a járási könyvtár egyik ve­zetője meghívott délután öt órá­ra: legyek ott az új könyvtárava­táson. Zuhogott kint az eső, a szennyes­ színű felhők alsó fosz­lányai eltakarták az ablakomba lenéző várromot. S egyszer csak megvakultak a lámpák, nem volt villanyáram. Ott maradtam majdnem sötétben az írógépnél. Feleségem gyertyát gyújtott, legalább jegyzetelhessek — állt az íróasztal sarkánál, tar­totta a világot —, megmentsem, amit leírni akartam. Aztán kiok­tatott az új ernyő kezelésére — szétnyitás előtt rázogatni kell —, majd elindultam az ünnepségre. Vihar Bélával és Harsányi Ká­rollyal, az alkotóház gondnoká­val, mi képviseltük a többieket is.• A könyvtár — a mozi és kul­­túrház fogja közre — uradalmi jellegű épületben, s elől az utca­fronton, a párthelyiség. Az udvarról még úgy láttam, az eső jobban nekikeseredett. Beléptünk az új könyvtárba és ott vaksötét volt. Mozgás, köhé­­cselés, falusi ünneplők naftalin­­szaga, virágillat. Felpislantak a gyertyák, az ünnepélyes arcok valamelyik fele árnyékban sötét­lett. Hármónkat előre ültettek, vé­gül is az írótársadalmat képvisel­tük a könyvtár avatásán. Nem mindennapi ünnepi alkalom. Sipos József tanácselnök sza­vait meghatottság fűti: a falu büszke rá, hogy a minisztérium által meghirdetett Petőfi emlék­könyvtár-vetélkedő minden felté­telét teljesítették s végre négy­ezer kötetnél nagyobb könyvtára lehet Szigligetnek. A helyiség oszlopok tagolta terem. Új polcok s katonás rendben a könyvek. Mészáros György, a járási ta­nács osztályvezetője — két gyer­tyát tartottak oda a kislányok — ülve olvasta fel ünnepi beszédét. Jó beszéd volt. Ránk nézett a szónok — fe­szengtünk Vihar Bélával —, a Szigligeten alkotó írókat is kö­szöntötte , hogy öröm és büszke­ség a falunak, most már találko­zóra is hívhatják az olvasók őket, akik amúgyis itt élnek — rövi­­debb vagy hosszabb ideig — kö­zöttük. Petőfi-verseket mondtak úttörő kislányok. Majd a tapolcai pedagógusok énekkara szerepelt — jól — s en­gem, személy szerint megütött egyik számuk, Monteverdi szer­zeménye, a halálról szólt. Úgy véltem, nem való az ünnepi al­kalomra. Sajnos, tévedtem. Sipos tanácselnök azzal zárta be az ünnepséget, hogy az eredeti terv szerint még maradtunk vol­na egy kis olvasgatásra, ismerke­désre a könyvekkel, de hát vil­lanyvilágítás nélkül ez nem megy. Ám ezentúl majd rendsze­resen találkoznak az új könyvtár­ban. Hazamentünk. A gyertyákat gondosan eloltották. — Éppen hazaértem — mondja Bekő Lajos községi orvos. — Az órát is néztem, hét óra múlt tíz perccel. Kipillantok, hát az épü­let közepén, a mozi gépháza fe­lett füstöt látok... Aztán felröp­pen egy pala ... s kibújt a fekete szélű láng. Kirohantam: „Tűz van! Ég a kultúrotthon, hé embe­rek!” Mire mozdultak a majoriak is. Ott van még a nádtetős hosszú épület a szomszédban — major­nak nevezzük, ez örökség, ott cse­lédlakások voltak — s magam re­pültem Niklai Ferenc tűzoltópa­rancsnokhoz ... Riasztottunk. Az­tán beszóltam a tanácsházára, te­lefonáltunk a keszthelyi tűzoltók­nak. Vacsoráztunk az alkotóházban. Beszédült az egyik fehér köpe­nyes asszony: — Tűz van! Ég a kultúrotthon meg az új könyvtár! Lecsaptam a kést, villát. Ponto­san negyed nyolc volt. Futottam a tűzig. Három perc­nyire van az alkotóháztól Az udvari szárny tetőszerkezete végig lángolt már. A háborúból emlékezetes durrogás: a tüzes pa­la szállt el a tetőről. Még nem tudták oltani a tüzet, a helyiek vontatták ki a fecs­kendőt. Kongattak a toronyban. Kongatott az alkotóház — más­kor étkezésről tudósító — ko­­lompja is. Régen hallottam félrevert ha­rangot. Magasabbra nyújtóztak a lán­gok. Dobogva futottak lefelé a hegy­ről ereszkedő utcákon. Szállt a kiáltás is: — Tűz van! Szemben a járdán — akik se­gíteni nem tudnak, hiszen nem fér mindenki oda sem — síró asszonyok: — Oda a szép könyvtár... má­ma avatták. S a lecsapódó sűrű füst jellege alatt bújkálva, munkaruhás em­berek cipelik kifelé a könyveket. Lerakják egyelőre a kerítésen kí­vül. Egyre többen nyomulnának befelé, rendet kell tartani, valaki átveszi a parancsnokságot.­ Már zubog a víz is, megérkeztek a keszthelyiek a motoros fecsken­dővel, veretik. Néhány öt könyvet kihoztam én is. Aztán félreszorítottak a tűzoltók. Már senkit sem enged­tek be m­ég a mennyezet! S az hamarosan le is szakadt, nádpalló a vakolat alatt, parázslott, égett Messzebbre kellett húzódni-Szörnyű látvány tart fogva az esőben. Idáig ér az asszonyok sírása. S ahogyan nézem, középen a legmagasabbak a csavargó lán­gok, ott a könyvtár... égnek a könyvek­. Az elnök azt mondta: büszkék rá a szigligetiek, az énekkar a halálról énekelt. Legjobban a könyvtár ég. Az utcai front is égett már, de ott eloltották. Tűzoltók szekercé­­je csattogott, agyoncsapták a kis lánglepkéket a deszkaszegélyen. Vezényszó: a gerendákat vezet­ni a vízsugárral, még parázsla­­nak.• Nem tudtam elaludni hajnalig. Másnap csak senyvedtem, nem ment a munka. Odamentem a majorhoz. — Ha nem zuhog az eső, elv­társ — mondja egy cejgruhás öreg —, mi leégünk ... Kinéztem, hát a tetőn láng volt és pirosan izzott a gépház vasajtaja. Kiabál­tam: Mihozzánk futottak a köny­vekkel ... itt van, vigyázunk rá, elvtárs. Sipos József tanácselnök sze­mében fekete üszők. — Négyszáz könyvet megmen­tettünk ... a többi elégett. A ko­pasz falak maradtak. Nincs kul­­túrotthonunk, könyvtárunk, mo­zink. Minden oda van. Ami kö­zel volt az ajtóhoz, az ábécé utol­só betűi szerint... azokat hoztuk kifelé, sajnos, a lexikonok, a drá­ga könyvek elégtek. Benn volt a sok társadalmi munka is, de az nem számos , hanem az érték! S most, mi legyen velünk? A szigligetiek máris azzal köszön­nek rám, hogy szívesen dolgoz­nak, megteszik, amit lehet... de felső segítség nélkül, mire jutha­tunk? Telefonáltak a megyei könyv­tárból, hogy még egyszer át kell forgatni a pernyét, hátha vannak megégett könyvek, be lehet őket köttetni. Sipos Józsefné könyvtárossal megyünk be a falak közé. Csak a falak ... minden elégett a földig. Korom és pernye, égésszag. Né­hány polc maradványa. S égett könyvek ... némelyik csak félig semmisült meg. A könyvtárosnő sír. Üszkös lécdarabbal forgatom, ami megmaradt. Az első beköthető kön­yvet én találom: Bartók Béla válogatott művei. A fedele leégett, de hasz­nálható még, helyre lehet kozme­tikázni. A következő leletem: Magyar Irodalmi Lexikon. A vastag kötésű könyvek né­melyike átvészelte a halált. Sokat felveszek, épnek látszik szinte, aztán porlik a kézben, le­válik a fekete pernye. Kölcsey Ferenc versei — ezt is be lehet kötni. Hetvenhét magyar népmese. A tartalomjegyzék is elégett, majd pótolják, ez még jó lesz a gyerekeknek. Körkép 1972. Kicsit forgatom, kell róla verni a kormot. A Kárpáti rapszódia, Illés Béla fényképével. S utoljá­ra lelem meg az agyonolvasott Puszták népe egy példányát, összeszedtünk már két ruhás­kosárral. S aztán öt gyerek érkezik. Se­gíteni akarnak. Azt mondja nekem egy kislány, három mesekönyvel a kezében. — Ugye, ezeket is bekötik? A könyvek széle is égett, sar­kuk sincs. — Nem, ezeket nem érdemes már. — Tessék megengedni, hogy el­­vihessem ... azért elolvassuk a a testvéreimmel. Hogyan adjak engedélyt? Nem tudok megszólalni. Bólintok. • Mit tehetünk? Soha nem kezdeményeztem semmiféle akciót, most ezt te­szem. Kérek minden művészt, festőt, szobrászt, írót, akinek kedves Szigliget, a táj s az itteni embe­rek, segítsen! Adjunk először is könyvet, magam is felajánlok húsz kötetet. A Művészeti Alapot értesítet­tük, de ezúton is kérjük, gyűjtse össze, illetve vegye át Budapes­ten az adományokat, aztán jut­tassa el Szigligetre, itt már vár­ják. Adjunk legalább ezer köny­vet az új könyvtárnak, együtt. Mást már nem akarok az ügy­ben elmondani. Még ennyit: előadás előtt befű­­tötték a mozi kazánját, de mert nem volt áram, nem működött a forró levegőt a terembe fújó be­rendezés, ebből lett a baj: a tető­­szerkezet, a mennyezetben levő nádréteg gyűlt meg. A hivatalos vizsgálat megvolt, még nem nyi­latkoztak. De hogy így történt, a faluban beszélik, a vezetők is ezt mondták. A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek SZÉPIRODALOM MARIO SOLDATI: A SZÍNÉSZ. Re­gény. (Európa) PETER WEISS: HÖLDERLIN. Dráma. (Európa) EÖTVÖS JÓZSEF: A NŐ­VÉREK. Re­gény — elbeszélések. (Helikon) TÜNDÉREK, TÖRPÉK, TÁLTOSOK. Tündérmesék a világ minden tájá­ról. (Móra) G. BEKE MARGIT: ÉSZAKI ISTE­NEK. Történetek az Eddából. (Mó­ra) TANULMÁNYOK VÁRKONYI ÁGNES: A POZITIVISTA TÖRTÉNETSZEMLÉLET A MA­GYAR TÖRTÉNETÍRÁSBAN. (Aka­démiai). BEKE LÁSZLÓ: SCHAAR ERZSÉBET. (Corvina) NY. M. NYIKOLSZKIJ: A TUDOMÁ­NYOS-TECHNIKAI FORRADALOM. (Kossuth) SZABÓ IMRE: A KULTURÁLIS JO­GOK. (Közgazdasági és Jogi) Filmbemutatók PLUTO ÉS PUCK. Színes magyar természetfilm. Bemutató: novem­ber 22-én. JOG AZ UGRÁSRA. Színes szovjet film. Bemutató november 22-én. FELÜGYELŐ ÉLETVESZÉLYBEN. Szí­nes, széles vásznú angol filmvíg­­játék. Bemutató: november 22-én. Színház CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: TEMPE­­FŐI — KARNYÓNÉ. Bemutató a Debreceni Csokonai Színházban no­vember 17-én. SMETANA: ELADOTT MENYASZ­SZONY. Bemutató az Állami Déryné színházban november 17-én, és Szécsényben 19-én. MÓRICZ ZSIGMOND: ROKONOK. Be­mutató a Nemzeti Színházban no­vember 17-én. M. PAGNOL: A PÉK FELESÉGE. Be­mutató a Győri Kisfaludy Színház­ban november 22-én. KERTÉSZ ÁKOS: NÉVNAP. Bemutató a Kecskeméti Katona József Szín­házban november 23-án. Hangversenyek PAUK GYÖRGY hegedűestje a Zene­­akadémián, november 17-én. Közre­működik: Michael Isadore. SCHIFF ANDRÁS Bach­, Beethoven­és Schubert­ hangversenye a Zene­­akadémián, november 18-án. A KISZ KÖZPONTI MŰVÉSZ­EGYÜTTES KAMARAZENEKARÁ­­NAK hangversenye a KISZ Közpon­ti Művészegyüttes hangversenyter­mében, november 18-án. (Jeney Zol­tán: A szem mozgásai, bemutató) A TÁTRAI VONÓSNÉGYES Schubert­­estje a Zeneakadémián, november 18-án. JOHN PEA (Uruguay) zongoraestje a Zeneakadémián, november 18-án. A BUDAPESTI FILMHARMÓNIAI TÁRSASÁG zenekarának hangverse­nye (Pest-Buda egyesítésének 100. évfordulója alkalmából), az Erkel Színházban, november 19-én. Műsoron: Liszt, Berlioz, Bartók, Ko­dály művei. Vezényel: Ferencsik János. A BARTÓK VONÓSNÉGYES Beetho­­ven-hangversenye a Zeneakadémián, november 20-án. A SZOMBATHELYI SZIMFONIKUS ZEnEKAR Mozart-hangversenye az Erkel Színházban, november 20-án. KÖRMENDY KLÁRA zongoraestje a Zeneakadémián, november 21-én. BRAHMS-EST a Zeneakadémián, no­vember 22-én. Közreműködik: Ban­da Ede, Kovács Béla, Szűcs Lóránt, Konrád György és a Bartók Vonós­négyes. A MAGYAR ÁLLAMI HANGVER­SENYZENEKAR Mozart-koncertje a Zeneakadémián, november 24-én. Vezényel: Ferencsik János. Kiállítások MIKLÓDI MÁRTA festőművész kiállí­tása a Fényes Adolf teremben. Meg­nyitó: november 16-án. EDOUARD PIGNON francia festőmű­vész kiállítása a Műcsarnokban. Megnyitó: november 24-én. ÉLET ESIS1 IRODALOM)1973. NOVEMBER 17.

Next