Élet és Irodalom, 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-12 / 2. szám - Benkő Loránd: Bárczi Géza nyolcvanéves • köszöntő (2. oldal) - Vidor Miklós: Írásgyakorlat (2. oldal)
ÉLET ÉS IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP INDEX* 25 244 Megjelentik minden szombaton 16 oldalon Főszerkesztő: NEME? GYORGY Helyette? főszerkesztő: FARAGÓ VILMOS SZERKESZTOSÁG : 1054 Budapest, Széchenyi utca 1 Telefon: 111-424 310-920 314-164 14 óra után: 113-221 Nyomta: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyiBudapesten a kerületi kézbesíttthivataloknál és kézbesítőknél Külföldön terjeszti a ,.Kultúra” Könyv* és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat H—1389 Budapest. Postafiók 149 KiadjaLAPRIA DO VALLA LAT Budapest VT!.. Lenin krt 9—11 Levélcím 1906 Postafiók: 223 Telefon: 221-285 Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT Igazgató Előfizetési díj- 1 hónapra 16 forint, negyedévre 30 forint fél évre 60 forint egész évre: 120 forint KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA HÉTFŐTŐL HÉTFŐIG minden nap sokoldalúan tájékoztat a bel- és külpolitikai eseményekről a MAGYAR HÍRLAP Külön rovataink: VASÁRNAP ESTE £*T'i X'.’- • *•). r ' 1 ^ • sín HÉTFŐ Két- és féloldalas sport-, totó-, lóversenyeredmények A Centrum Hétfő titkai KEDD Rádió- és televíziónapló ^ Jogi tanácsadás Magyar Hírlap postája SZERDA Kiállításokról Budapesti moziműsor — Sakk — Filatélia CSÜTÖRTÖK Tanácsadó kirándulóknak Lóverseny-eredmények PÉNTEK Jövő heti rádió- és televízióműsor Nyugdíjasok melléklete Horgászat SZOMBAT Tudomány Hét vége melléklet Bérlakások cseréje Piaci tájékoztató A hét rendeletei Mit fizet a lottó? VASÁRNAP Vasárnapi levél Irodalom — Művészet Keresztrejtvény Sport Család-oldal Ingatlanforgalom út Ha valaki azt kérdezné tőlem, miben látom Bárczi Géza munkásságának legjellemzőbb, legfontosabb, leginkább például szolgáló vonását, habozás nélkül azt felelném: nyelvszemléletében. Abban a módban, ahogyan a nyelvet tekinti és vizsgálja. És rögtön hozzátenném, hogy ezt a nyelv általános vonatkozásai mellett különösen a nemzeti nyelv, az anyanyelv viszonylatában értem: az anyanyelvében, amelynek minden ország, nép nyelvtudományában különleges, sajátos szerepe, jelentősége van, s amelynek vizsgálatában Bárczi Géza munkássága is kiteljesedett. Bárczi Géza egész tudományos tevékenysége példázza, hogy szerinte a nyelv, különösen pedig az anyanyelv, sokkal több, mint egyszerű közlési eszköz, mint a mindenkori jelenben funkcionáló rendszer. Szerinte a nyelv az emberi életkörülmények és az emberi tudás fölhalmozódásának tárháza is, amely fényt vet az anyagi és szellemi műveltség messzi korok óta kibogozható fejlődésére. A nyelv esztétikum is, amelynek funkciójához az ember szebbre, jobbra vágyásának a kielégítése is hozzátartozik, s amely így — legalábbis bizonyos szinteken — művészi eszköz is. A nyelv — különösen az anyanyelv — érzelmi szálakkal is kötődik hozzánk, jóval többet akarunk tudni róla, mint amit mindennapi beszédtevékenységünkből ismerünk; az anyanyelv a nemzeti tudat egyik letéteményese, tehát sem múltbeli előzmények, sem jövőbeli alakulása nem lehetnek közömbösek számunkra Bárczi Géza azt vallja, hogy a nyelv működési törvényei megismerésének — a rendszerbeli összefüggések mellett — lényegi feltétele egyrészt fejlődésében, mozgásában való látása, másrészt térbeli és társadalmi kötöttségeinek, jellemzőinek tekintetbe vétele is. A nyelv az egész és a részek kölcsönös meghatározásának színtere, megismerésében a szintetikus és az analitikus vizsgálatoknak egymást kiegészítő szerepük van. A nyelvi megismerésben — miként magában a nyelvfejlődésben is — a konkréttől az absztrakt felé vezet az út; érvényes, helyes nyelvészeti általánosítások tehát csak a tény-ADí jliuyh. W (k )'JvJ £ .. ■ ..... ..— ... ' BÁRCZI GÉZA nyolcvanéves leges nyelvi anyag vizsgálatából fakadhatnak. Bárczi Gézának ezek a nyelvszemléleti alapelvei az ő tényleges működésében, munkáiban valóságosan is testet öltenek (mint ahogy — személyes vallomásain kívül — onnan is hámozhatók ki.) Ő a magyarországi nyelvészetben a nyelvtörténeti elv egyik legkiemelkedőbb megszemélyesítője, bármilyen tárgyról ír, megállapításaiban mindig ott van a történeti gondolkodásmód tükröződése. Művei a nemzeti múlt, a nemzeti művelődés megismerésének valóságos tárházát alkotják; ez az épület ragyogó szintézisben áll előttünk A magyar nyelv életrajzában. Nyelvesztétikai felfogása nemcsak kimondottan ilyen tárgyú tanulmányaiban mutatkozik meg, hanem a belső nyelvtípusok, az irodalmi nyelv kérdéseihez való hozzászólásaiban és nem utolsósorban nyelvművelő elveiben és tevékenységében. A nemzeti nyelv iránti hajlandósága, belső, érzelmi fűtöttsége tárgyválasztásainak vallomásán túlmenően is mindig kitűnik mondanivalójából. Annak, hogy a nyelvet térbeli és szociológiai szempontból látja, kiváló példái nyelvjárási, valamint csoport- és rétegnyelvi tanulmányai. A tér és az idő nyelvtudományi kapcsolata realizálódik iskolát teremtő nyelvjárástörténeti kutatásaiban. Bár se szeri, se száma részlettanulmányainak, összefoglaló művei nyelvtudományunk legjobb szintézis-alkotójává emelik. Munkássága nagyon sok általános vonatkozást tartalmaz, de ezek mindig a konkrét nyelvi anyag vizsgálatából adódnak, abból vannak kibontva. Munkásságában a kitűzött céloknak, eszményeknek és a tényleges megvalósításnak, az elveknek és a gyakorlatnak a harmóniája ritka egységben ötvöződött össze. Ez az egység munkásságának időbeliségére is érvényes. Annak ellenére, hogy immár hatodik évtizedében tartó nyelvészeti munkásságának korai termékei már szinte tudománytör-ItOáLí* JjöiüXJ* JJOfiiiOJi&JlOSijt/trténeti távlatnak, alkotó tevékenysége ma is töretlen. Annak ellenére, hogy az egyes nyelvészeti kérdések megközelítésének módja, metódusai, szokásai magától értetődően nála is módosultak az évek folyamán, hogy tevékenységének tematikai gazdagodása az idő haladtával egyre újabb és újabb, igen széles területekre kiterjedt, nyelvszemléletének imént kiemelt, leglényegesebb vonásai mindmáig változatlanok maradtak, alapvető nyelvészeti eszményeihez való hűsége sohasem rendült meg Legújabb munkáinak friss hangja, magas tudományos szintje, lényegbevágó tematikája, új eredményei is mutatják, hogy a tudományos haladás szempontjából nincs e tényekben semmi ellentmondás. Ismeretes, hogy a tudományos teljesítmény nagysága nemcsak belső, egzakt értékeiben nyilvánul meg, hanem igen nagy részben abban is, mennyire válik ismertté, hatékonnyá. Nos, Bárczi Géza e tekintetben is nyelvtudományunk élén halad. Műveinek tudományos színvonala és jó értelemben vett ismeretterjesztő jellege sem áll egymással ellentétben ; különösen kézikönyvszerű, összefoglaló munkáit írta olyan stílusban, hogy a szakemberek széles rétegén kívül minden művelt magyar ember megérthesse. De tág körben ismert és használt művein kívül elterjedtté és hatékonnyá váltak tudományos eredményei sok évtizedes tanári működése következtében, a közvetlen emberi, pedagógiai érintkezés színterein is. Hatalmas anyagismerete, lényeglátása, választékosain, színesen előadott mondanivalója, emberi közvetlensége, a tudományhoz illő szerénysége, önmagával és másokkal szemben való igényessége tette tanári egyéniségét egészen rendkívülien vonzóvá s egyúttal tudományának igen hathatós terjesztőjévé. Túlzás nélkül mondhatjuk- kevés olyan művelője volt eddig nyelvtudományunknak, aki egy személyben úgy megtestesítette volna a nyelvészet magas, tudományos szintű továbbfejlesztését és egyúttal széles körben tanítva terjesztését, mint ő. Bencő Loránd VIDOR MIKLÓS: Próbálta már ballal? Csak úgy játékból, kíváncsian, hogy megy? Tessék, átélheti újra az öt-hatéves kori első ákombákomok gyakorlását. Persze, nem ugyanaz. Akkor ismeretlen még az egész jelrendszer. Nemcsak a pont, vessző, egyenes, hajlított vonal kézügyességi feladata okozza a fejtörést, de meg kell tanulni a betűk hangértékét, a formák értelmét is. Hát ezen most már túl van, beidegzett folyamatossággal megtanult olvasni, de a saját közlését — mit, közlését, egyszerűn csak a névaláírását, a szignóját — ballal, igen, ballal! Fura, mi? A tudata, az agya, a szemlélete azonos az életkorával, csak ez az iskolázatlan, buta kéz viszi vissza a szamárpadba. Egyszerre éli át a füzet fölé hajló felnőtt mosolygós elnézését, a lassan fötámadó türelmetlen bosszúságot, meg a boldogtalan kisgyerek verejtékes igyekezetét, amint riadtan fölsandít, talán még a nyakát is behúzza, mert mindjárt lecsap rá a magasból a hatalmas tenyér és belenyomja orrát a szörnyű macskakaparásba, amit görcsösen markolt ceruzájával a papírosra vésett. — Sosem tanulsz meg írni! Ilyet még nem is láttam! Fortésem! Hová tűntek az otthonos, biztos vonások, a beidegzett, leegyszerűsítő átkötések, hol az egész kézírás lendülete, ritmusa, amely nemcsak a személyiségből őrzött meg valamit, de még az is kiolvasható volt belőle, hogy nyugodt vagy ideges pillanatban vetette oda! Semmi. A megnyomorított betűk elveszítették folyamatosságukat, alig kapcsolódnak egybe, a szóképek helyett elgörbült hurkok, idétlen szálak dülöngélnek össze-vissza; egy erőfeszítéstől eltorzult arc, a száj sarkában kibuggyanó nyelv kísért a háttérben, az analfabetizmus határán. Ennyi maradt abból, amit úgy tartott számon: a kezem írása. Vagy az egyéniségét a jobb kezében hordta, és nélküle fölbomlott? ... Képtelenség! Látja, kár volt annyiszor zsebrevágni a balt, míg a jobb kéz szórakozottan firkált, játszogatott a terítő rojtjaival vagy finom faragású női ujjakon babrált! Mi lesz, ha a jobbat csúsztatja zsebre, és a másiknak kell elvégeznie helyette akár csak egy rágyújtást? Nehézkes dolog: lefeszíteni az élére állított gyufaskatulyát és ugyanannak a kéznek két legértékesebb ujjával erélyesen végigrántani a dörzslapon a gyújtószálat. Harmadjára ha sikerül. — Különben tudja, hogy az öngyújtó olyan első világháborús hadirokkant találmánya, akinek a fél karja odaveszett? És — balról fogadni a világot, a jobb kezes tenyérnyújtásokat üdvözléskor, bemutatkozáskor. Mert a másikat óvni kell, dugdosni esetleg. Vagy éppenséggel úgy tenni, mintha megvolna, akár a többieké, csak minek tüntetni vele! Nem próbálná ki — egy fél napra legalább? A kézmosástól az öltözködésig — a cipőfűző meg a gombok! —, az étkezés mindennapos mozdulatai — a kenyérszelés, egy keménytojás meghámozása, félbevágása, vagy épp a karóra fölcsatolása: igen, ahhoz már a fogait is segítségül kell hívnia, bármilyen megalázó a viselkedési és higiéniai szabályok szerint. Hirtelen megkísértik a derűs történetek, saját elismert kétbalkezességének csúcsteljesítményei, de most semmi mulatságosat nem talál bennük, ha egyetlen megmaradt bal kezével kínlódva igyekszik pótolni a másikat, és már nemcsak megérti, de átéli nyelvünk tökéletesen érzékletes félkezű kifejezését : az idő egy-egy cselekvés tartama riasztón megsokszorozódik, az élet lelassul és elkörülményesedik. Az ösztönös, figyelmet sem igénylő kis mozdulatokból végrehajtandó feladat lesz. Egyszerre idegen közegbe került, melyet az ingerlékenység villámai hasogatnak keresztül, minden csupa indulat és feszültség, s ha irányát keresi, visszafelé mutat, saját magára. Pedig még csak a legelején tart, a valóban bonyolult teendőket elképzelni sem merte. Hol van ettől a valóban megszenvedett élmény? Az ezentúl mindig így lesz berögzülő tudata? A változhatatlanságé, amelynek mégis túl kell vergődnie a megszokhatatlanon ? A szembenézés azzal a fityegő kabátujjú emberrel, akiben önmagára kell ismernie! S aztán az utca, a világ, az ismerősök és ismeretlenek, az odatévedő és ijedten elkapott pillantások. Vagy az otromba, meg újra fölhorzsoló tapintat. A hónapok, évek, mire túlnő a próbán valaki, és már ő vizsgáztatja hiányzó jobb kezén szűkebb és tágabb környezetét, az egész társadalmat. Hogyan férhetne bele mindez abba a fél napba! Ne is kísérletezzen. Vegye ki inkább a zsebéből a jobb kezét, így, a megszokott módon. A ballal igazítsa maga elé a papirost, úgy, hogy kényelmes legyen. És lásson neki, hátha mégis sikerül. ÍRÁSGYAKORLAT A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek SZÉPIRODALOM GENNADIJ AJGI: A SÁMÁN FIA. Versek. (Magvető) NÓGRÁDI GÁBOR: KÉTHATÚ ÉLETÜNKBEN. Szonettek. (A szerző kiadása) ARTHUR KOPIT: INDIÁNOK. Dráma. (Európa) KARINTHY FRIGYES: ÍGY ÍRTOK TI. (Szépirodalmi) BURKUS VALÉRIA: IRÁNY A TENGER. Ifjúsági regény. (Móra — Fórum, Újvidék) MARIA DUBICKOVA: A HÓFEHÉR HERCEGNŐ. Mesék. (Mladeletá, Bratislava — Móra) MIRNICS ZSUZSA: ELLOPOTT CSILLAGOK. Ifjúsági regény. (Móra — Fórum, Újvidék) NÉMETH ISTVÁN: KI IÁTTA AZT A KISFIÚT. Mesék. (Móra — Fórum, Újvidék) EMLÉKIRAT, ALBUM, ÚTIRAJZ DE GAULLE: HÁBORÚS EMLÉKIRATOK. (Gondolat) GARAS KLÁRA: OLASZ RENESZÁNSZ PORTRÉK. (Corvina) SZÁSZ IMRE: SZÁRAZ MARTINI KOKTÉL: Útirajzok. (Szépirodalmi) MAGYAR FESTÉSZET A XX. SZÁZADBAN. (Képzőművészeti Alap) TANULMÁNYOK, ESSZÉK ARADI NAGY ZOLTÁN: SWIFT, A SZATIRIKUS ÉS A TERVEZŐ. (Akadémiai) ERDEI FERENC: PARASZTOK. Hasonmás kiadás. (Akadémiai) KAVASSY SÁNDOR: LATINCA SÁNDOR. (Akadémiai) ROZSA GYÖRGY: MAGYAR TÖRTÉNETÁBRÁZOLÁS A 17. SZÁZADBAN. (Akadémiai) KORNYEJ CSUKOVSZKIJ: KÉT ÉVSZÁZAD TANÚJA. (Európa) SÁROSI BÁLINT: ZENEI ANYANYELVÜNK. (Gondolat) FORGÁCS LÁSZLÓ: A MINDENSÉGGEL MÉRD MAGAD. Válogatott tanulmányok. (Magvető) Filmbemutatók JELSZÓ: A PUSZTÁK ANGYALA. Szélesvásznú szovjet film. Bemutató: január 17- én. ÉVA ÉS ADAM. NDK-film. Bemutató: január 17-én. VOLT EGYSZER EGY VADNYUGAT. Színes, szélesvásznú USA—olasz film. Bemutató: január 17-én. Színház ILLÉS ENDRE: NÉVTELEN LEVELEK. Bemutató a Madách Színházban, január 18-án. PETER WEISS: HÖLDERLIN. Bemutató a Nemzeti Színházban, január 18-án. HUSZKA JENŐ: GUL BABA. Bemutató a PécsiNemzeti Színházban, január 18-án. LEHÁR FERENC: A VÍG ÖZVEGY. A Miskolci Nemzeti Színház előadásának bemutatója az egri Gárdonyi Géza Színházban, január 17-én. Hangversenyek KERTÉSZ LAJOS zongoraestje a Zeneakadémia kistermében, január 12-én. ANA SAVARAIN BUSTILLO csembalóhangversenye a Zeneakadémia kistermében, január 13-án délelőtt 11 órakor. KISS ANDRÁS hegedűestje a Zeneakadémia kistermében, január 13- án este. Zongorán közreműködik: Lakatos Katalin. A BUDAPESTI KÓRUS hangversenye a Zeneakadémia nagytermében, január 14-én. Vezényel: Forrai Miklós. Közreműködik: Pászthy Júlia, Tokody Ilona, Keönch Boldizsár, Gáti István, Rohmann Imre, Schiff András, Kerecsényi László, Varsányi László. FALVAI SÁNDOR zongoraestje a Zeneakadémia nagytermében, január 15- én. PERTIS ZSUZSA csembalóestje a Zeneakadémia nagytermében, január 16- án. A MAGYAR RADIO ÉS TELEVÍZIÓ SZIMFONIKUS ZEnEKARÁNAK hangversenye a Zeneakadémia nagytermében, január 17-én. Vezényel: Milan Horvat. Közreműködik: Szabó Csilla. A MÁV SZIMFONIKUSOK hangversenye a Zeneakadémia nagytermében, január 18-án. Vezényel: Lukács Miklós. Közreműködik: Tusa Erzsébet, ,Barlay Zsuzsa, Bartha Alfonz, Rozsos István, Jámbor László, Molnár Miklós, Ujlaky László és a Néphadsereg Művészegyüttesének Férfikara. Karigazgató: Kis István. Kiállítások RADÓCZY GYARMATHY GÁBOR grafikus kiállítása a Stúdió Galériában. Megtekinthető: január 19-ig. PATAKI MIHÁLY festményeinek, tusrajzainak és kisplasztikáinak kiállítása a Mélyépterv Központi Kultúrtermében. Megtekinthető: január 16-ig. PAJER EMILIA textiltervező kiállítása a Fészekben. Megtekinthető: január 19-ig. KORNIS PÉTER fotóművész kiállítása a Műcsarnokban. Megnyitó: január 19-én. ELEDDNÉ PÁSZTHY MAGDA textiltervező kiállítása a Fényes Adolf-teremben. Megnyitó: január 18-án. [ÉLET És j^l l IRODALOM]1974. JANUÁR 12.