Élet és Irodalom, 1975. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-26 / 30. szám - N. I.: Max Frisch nem akar többé Faber lenni. A svájci író nyilatkozata egy lengyel lapban (8. oldal) - Benkő Ákos: Búcsú Gál Lászlótól • nekrológ (8. oldal)
A BUDAPESTI MOZIK MŰSORÁBÓL 1975. július 24-30. ALFA: Enyém, Tied — Kié? (mb. ol—fr—sp) £4, h6, f9 BARTÓK: Enyém, Tied — Kié? (mb. ol—fr—sp) n, 11, £2 énoké a szó (kubai) 4, n7, f9 BÁSTYA: Nyomorultak I—II. (mb. NDK—fr—ol) nl0 Vadállatok a fedélzeten (sz) n2, f4, h8, 8 Piedone, a zsaru (pl) este 10 BÁNYÁSZ: A MAGYAR FILMEK MOZIJA A Noszty fiú esete Tóth Marival fl0, fl2 Fekete város I—n. h2 Szent Péter esernyője h6, 8 COR VLN: A szórakozott (fr) f4, h6, 8 CSOKONAI: Önöké a szó (kubai) f9, fnl, hl Nyomorultak I—II. (mb. NDK—fr—ol) 3, 7 DUNA: Nona (belg.) 4, n7, f9 KOSSUTH XIII.: Özönvíz II. (lengyel) 4, 7 MÁJUS 1.: Enyém, Tied — Kié? (mb. dl—fr—sp) i’9, 11, 12 Gyilkosság leírása (lengyel)** 4, 8, 8 MŰVÉSZ: Elefántkirály (mb. am.) 9, 11, 1 A második áldozat (cseh) 3, n6 Özönvíz L (lengyel) f8 PUSKIN: Özönvíz II. (lengyel) nlo. ni Egy királyi álom (mb. am.) 14, h6, 8 SPORT: Piedone, a zsaru (dl) f4, h6, 8 TOLDI: STÚDIÓ MOZI Magánbeszélgetés (am) f2, 4, f7, 9 TINÓDI: A szórakozott (fr) f9, fn, fi Vadölő (NDK) f3, fő Négy muskétás újabb kalandjai (fr) f7, f9 URANIA: Enyém, Tied — Kié? (mb. ol—fr—sp) f9, 11, f2 Nagyvárosi fények (am) 4, 6, 8 UGOCSA: Magánbeszélgetés (am) 3, 16, 3 Enyém, Tied — Kié? (mb. ol—fr—sp) este fii 26-án VÖRÖS CSILLAG: Egy királyi álom (mb. am) 9, n12, 12 Puha ágyak, kemény csaták (ang)** 4, n7, 19 ALKOTMÁNY : Enyém, Tied — Kié? (mb. ol—fr—sp) 3, 16, 8 Egy királyi álom (mb. am) 26-án este fni BUDAFOK: Négy muskétás újabb kalandjai (fr) két amerikai (mb. am)** 26-án éjjel 10 DÓZSA: Enyém, Tiéd — Kié? (mb. dl—fr—sp) 24—29, 3, f6, 8 ördögcsapat (sz) 30-án f4, h6, 8 FELSZABADULÁS: A kétéltű ember (sz) 24-én 3, n6, f3 Magánbeszélgetés (am) 25—30., f4, 6, f9 Apacsok (mb. NDK) 27-én de. nlő, ni2, n2 FÉNY: Egy királyi álom (mb. am) n9. fn. hl Vörös sivatag (ol)** 24-én 3, f6, f8 Magánbeszélgetés (am) 25—30, 3, f6, 8 Volt egyszer egy vadnyugat I—II. (am—ol) 25-én éjjel fn KÖLCSEY: Özönvíz II. (lengyel) 24—27, 3,6 Egy királyi álom (mb. am) 28—30, 14, h6, 8 KŐBÁNYA: özönvíz I. (lengyel) 24—27, 3. f7 Vörös sivatag (pl)** 28-án 3. f6, 8 özönvíz II. (lengyel) 29—30, 14, f7 MADÁCH: Négy muskétás újabb kalandjai (fr) 4. 6, 8 PALOTA: Csapda (rom) 24—25. és 27-én 5. fS Rocco és fivérei I—n. (pl)** 26-án f6 Bredow lovag nadrágja (mb NDK) 27- én h3 özönvíz II. (lengyel) 28—30, 6-kor PEST-BUDA: Enyém, Tied — Kié? (mb. ol—fr—sp) 24 és 26—27, 5, f8 Vörös sivatag (ol)** 25-én 5, f8 A kalóz menyasszonya (fr)*** 27-én h3 A rendőrség csak áll és néz (mb. ol) 28— 30, n6, f8 rideg sÁndor műv. ház: Gyilkosság leírása (lengyel)** 25—27, h5, 7 Kis nagy ember (mb. am)** 27-én n3 Csapda (rom) 28—30, h5, 7 TÁNCSICS: Puha ágyak, kemény csaták (ang)** 14, h6, 8 TÁTRA: özönvíz n. (lengyel) 24—27, 4, 7 A második áldozat (cseh) 28—30, 4, n7, 19 Havonta kétszer ÖNNEK SZÓL A 1 mmm SZÍNES, KÉPES FOLYÓIRAT ÉLET ÉS# IRODALOM MAX FRISCH NEM AKAR TÖBBÉ FABER LENNI A svájci író nyilatkozata egy lengyel lapban Max Frisch elvonultan él Svájcban, Zürichtől nem messze. Otthona szerény, „az egyszerűségre szükségem van írás közben is” — mondja. Nincs benne semmi természetellenes, semmi póz. A látogatót — Jerzy Grent, a lengyel „PRZEKRÓJ” munkatársát — vörösborral kínálja, asztalához ülteti. A környezet nyilvánvalóvá, teszi, hogy az író a rohanás ellensége. „Valamikor régen oly lassan múlott az idő! Ma egy perc, egy óra annyi élményt jelent, annyi feszültséget és félelmet, hogy az intenzíven ledolgozott nap után hirtelen a semmibe zuhanunk. A kisembert körülveszi az unalom, retteg a megsemmisüléstől, beleül hát kocsijába, hogy valamilyen tevékenységbe meneküljön ... Mindegy neki, milyenbe. Csak menekülni a problémáktól, a félelemtől, ettől a semmitől. És rohan. A száguldás feledést jelent. Talán rövid feledést, talán hamisat De mégis feledést ...” Frisch nem érzi jól magát Svájcban. A „semlegesség szigete Európa politikai tengerén” nem felel meg neki. „Az én hűtőszekrényem üres. Tudja, mit jelent ez ebben az országban? Azt, hogy megszegem a törvényt. Mert minden svájci állampolgárnak kötelessége hogy házában két hétre elegendő élelem álljon. Háború esetére... A rettegés itt mindenütt jelen van. Ez a csődbejutottak félelme. Embereké, akik már csak az anyagi javaikat védik és képtelenek bármilyen új eszmét kitalálni. Sőt, még egy szuggesztív utópiára sem telik nekik.” Annak idején, mikor a Biedermann és a gyújtogatók diadalmenetben vonult végig a földrész színpadain, Frischről kizárólag mint drámaíróról írtak és beszéltek. „A színház...? Az szerelem volt, de ahogy az a szerelmekkel történni szokott, vége lett. Minden sajnálkozás nélkül állítom ezt. Soha többé nem térek vissza a színházhoz.” Egy ideje rögeszmeszerűen csak a „másmilyen próza” foglalkoztatja. A „másmilyen” jelzőn önéletrajzit ért. Az önéletrajzot tartja a prózaírás csúcspontjának. Néha úgy nyilatkozik, hogy szavaiból némelyek a „fiktív irodalom” sírja felett tartott halotti beszédet vélik kihallani: „Nem akarok többé Faber, Don Juan, Stiller, Gantenbein, Biedermann lenni — csak saját magam.” Amikor a „fiktív irodalom” legmegszállottabb művelője volt, kritikusai (titokban) és olvasói (nyíltan) azzal gyanúsították, hogy regényeibe önéletrajzi elemeket szőtt bele. A legtöbb ilyen „vád” a Homo Faberrel kapcsolatban érte. „Faber egy apa, aki beleszeret saját lányába, sőt vele is él, de nem tudja, hogy ez az ő lánya. Ezzel is úgy vagyok, mint a dróttal, amely itt fekszik az asztalomon. Kézbe veszem, játszok vele, hajlítgatom, formálom ... Így voltam a Homo Faberrel is. A kezdetét egy látogatás jelentette. Az anya és a lánya nagyon szép nők voltak. Néztem őket, semmi érdekes nem történt. A levegőben nyugalom, a forró dél nyugalma és lastító unalma — és akkor elkezdtem játszadozni a különféle lehetőségekkel, esetleges eseményekkel... Hármunk közt, természetesen. Köztem és az anya közt, aztán köztem és a lánya közt, majd a két nő között, és így tovább ... Így született a Homo Faber. Mert az ilyen játéknak nálam mindig ez a következménye: impulzusra van szükségem, hogy megörökítsem gondolataimat.” Frisch igyekszik elszigetelni magát a világtól, de úgy, hogy az ne ártson írói-művészi érzékenységének. Nagyon fél attól, hogy halála után mindaz, amit alkotott, megsemmisülhet. „Bennem tudat alatt mindig él a vágy, hogy ez is, az is fennmaradjon utánam. Mikor írok, eltűnik a magányosságom. Nincs kétségem, hogy arra, amit írok, az embereknek szükségük van. És ... örülök, hogy sikerült, hogy másoknak tetszett.” Max Frisch tisztában van felelősségével. Tudja, hogy manapság az írók cselekedeteikkel vagy paszszivitásukkal nagy hatást gyakorolhatnak az olvasókra. „Főleg a fiatalok keresnek műveimben mintát, így hát számolnom kell velük is. Minden emberrel, minden csoporttal szemben felelősséget érzek ... De ennek a felelősségérzetnek is vannak határai. Például az ember ne legyen megalomániás!” A népszerűség terhére van, de az évek folyamán kidolgozta magában a „menekülés” módjait: ilyenkor a benne levő naivsághoz futamodik. Hogy ne tartsa magát erkölcscsősznek, játszó gyermekké, táncoló dervissé kell válnia ... „Ettől függetlenül kiderülhet, hogy amit írtam, nem ér semmit. Mégis meg akarom írni a bennem élő naivságot. Ha nem ezt tenném, minden szó, amelyet leírok, hamissá válna ...” — fejezi be nyilatkozatát Max Frisch, N. I. Több ezer szovjet lapból közöl havonta válogatást a 180 oldalas zsebkönyv formájú szputnyik tzLitrCeljvlival a mai szovjet írónemzedék legtehetségesebb egyéniségeivel; közli a szovjet szellemi és irodalmi élet vitacikkeit a SZOVJET IRODALOM CÍMŰ FOLYÓIRAT Búcsú GÁL LÁSZLÓTÓL Ismét nagy veszteség érte a jugoszláviai magyar irodalmat. Szirmai Károly és Majtényi Mihály után a harmadik „nagy öreg”, Gál László is eltávozott. Tudtunk betegségéről, július 15-i halála mégis váratlanul érte az irodalmi közvéleményt, hiszen alig egy héttel korábban — abból az alkalomból, hogy a Július 7-e díjjal tüntették ki — terveiről, újabb verseiről és prózai írásainak összegyűjtéséről nyilatkozott. Gál László 1902-ben született Alsókabolon. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, 1922-ben. Novellija címmel ott jelent meg első verseskötete is. Budapesti és római újságíróskodás után a harmincas évek derekán költözött Jugoszláviába, ahol a szabadkai és az újvidéki magyar lapok közölték írásait. Munkatársa volt a Kalangyának, a Hídnak, szerkesztője és alapítója a Grimasz című haladó szellemű szatirikus hetilapnak, amely a felszabadulás után — ugyancsak az ő szerkesztésében — a Magyar Szó heti mellékleteként került újra az olvasók asztalára. Bár a két világháború között írt költeményei is a jugoszláviai magyar közéleti líra első vonalába tartoznak, a háborús években munkásmozgalmi múltja miatt — 1918 óta tagja volt a KMP-nek —nem publikálhatott. Költészete csak a felszabadulás után bontakozhatott ki. Sorra jelennek meg verseskötetei, humoreszkjei, elbeszélései, glosszái, jegyzetei. A Szerb Népköztársaság állami díja után megkapja a legrangosabb irodalmi elismerést jelentő Híd-díjat is. 70. születésnapjára napvilágot lát költeményeinek Rozsdás esték című reprezentatív gyűjteménye. Gál László nemcsak verseket, hanem rádió- és tévéjátékokat is irt. Az utóbbiak közül Az éhes hajót a magyar televízió is bemutatta. Benkő Ákos A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek SZÉPIRODALOM DALLOS SÁNDOR: TÁMADÁS A SZELLŐ UTCÁBAN. (Szépirodalmi) GYURKOVICS TIBOR: SZERETLEK, AKÁRKI VAGY. (Szépirodalmi) MÓRICZ VIRÁG: HIÁBA. (Szépirodalmi) SZENT MUHALYI SZABÓ PÉTER: LEBÍRHATATLAN. (Szépirodalmi) BÁRÁNY TAMÁS: EMBERI HANG. (Szépirodalmi) TANULMÁNY A JEL TUDOMÁNYA. (Gondolat) SZAMUELY TIBOR: ÖSSZEGYŰJTÖTT írások és beszédek. (Magvető) IRŐK, KÉPEK II. írók, költők gyermeke és ifjúkora. (Tankönyvkiadó) Filmbemutatók SIVATAGBAN, ŐSERDŐBEN. Színes, kétrészes lengyel film. Bemutató: július 31-én. A HATTYÚK IDE SZÁLLNAK. Szélesvásznú szovjet film. Bemutató: július 31-én. HOGYAN KELL EGY SZAMARAT etetni? Színes NDK-film. Bemutató: július 31-én. Színház BEETHOVEN: FIDELIO. Bemutató a Szegedi Szabadtéri Játékokon, július 26-án. Hangversenyek A MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR hangversenye Magyar Tudományos Akadémi martonvásári kutató intézetének parkjában, július 28-án. (Esőnap július 27-én). Vezényel: Oberfrank Géza. FELLEGI ADÁM zongoraestje a Zenélő Udvarban, július 28-án. (Eső nap: július 29.) A MAGYAR KAMARAZENEKAr hangversenye a Kiscelli Múzeum udvarában. július 30-án. (Esőnap augusztus 1.) Hangversenymester Tátrai Vilmos. A COLLEGIUM MUSICUM hangversenye a Zenéld Udvarban, júliu 30-án. (Esőnap: július 31-én.) A MAGYAR KAMARAZENEKAr hangversenye a Kiscelli Múzeum udvarában, július 31-én. (Esőnap augusztus 1.) Hangversenymester Tátrai Vilmos. KOVÁCS ENDRE orgonaestje a Mátyás templomban, augusztus 1-én Kiállítások III. KISGRAFIKAT BIENNALE A keszthelyi Balaton Múzeumban. Megtekinthető: szeptember 12-isr. RATKAI GYÖRGY grafikus kiállítása a Stúdió Galériában. Megnyitó Július 30-án. 1975. JÚLIUS 26.