Élet és Irodalom, 1995. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1995-02-10 / 6. szám - Kovács Attila: Boston klinika • széppróza (23. oldal) - Géczi János: (ezer veszprémi naplemente) • vers (23. oldal)

ÉLET ÉS Í» IRODALOM KOVÁCS ATTILA: Boston klinika Kollár László lassan formálódó tetováló­szalonjában a bizonyítékba hamuzunk. — Ezt is elvitték akkor a rendőrök — meséli Kollár. — Ezt a hamutartót. De nehogy azt hidd, hogy csak ezt, feltúrták az egész la­kást, keresték a bűnjeleket. Találtak kará­csonyfadíszeket, meg taknyos papírzseb­kendőket és 0,7 gramm hasisgyantát. Utá­na beszéltem a drogklinikán orvosokkal, ők mesélték, hogy ez jóval kisebb mennyiség, mint amennyi nálad lehet legálisan, hiszen az a napi adagod kétszerese. Ez nem zavart senkit, harminchárom napig voltam előze­tes letartóztatásban. Mindenképpen feltűnő volt, hogy a füzes­abonyi Hardcore-fesztiválon a Boston klini­ka énekes nélkül lépett fel, ugyanis ilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. Egy magát azóta a Krisna-tudatban felfedezni vé­lő fiatalember ugyan elrikoltozta a Téged vár a papírgyár refrénű nótát, Heves megye hardcore-muzsikát kedvelő emberei azon­ban tudni vélték: Dugó a tömlöcben van, fű miatt. Mindezt megerősíteni látszott, hogy a közkedvelt egri együttes száz veszéllyel dacol­va előadta a Börtön ablakába soha nem süt be a nap kezdetű örökzöldet, s a dealerek körében is némi óvatosságot tapasztalhat­tunk: aznap csak kellőképpen megbízható emberek juthattak maximális óvintézkedé­sek után hasishoz Füzesabonyban. A Boston klinika foghíjassá válásáért egy­értelműen megosztott a felelőssége A. Cs. gyöngyösi polgárnak és a Heves Megyei Rendőrfőkapitányságnak. A. Cs-t ugyanis elfogták az egyik gyöngyösi italboltban, és ott kábítószert találtak nála, így nem sokáig váratott magára a keresztkérdés: hol szerez­te ezt, A. úr? A. úr látván, hogy most már nem babra megy a játék — felmerült a ká­bítószerrel való visszaélés alapos gyanúja —, rögvest beismerő vallomást tett, amely szerint az egri Állomás téren vásárolt harminc szál marihuánás cigarettát bizo­nyos Kollár Lászlótól — alias Dugó a Bos­ton klinikából — vette hamincezer forin­tért. A cannabis-származékok világában já­­ratlannak bizonyuló rendőrtiszt ezt az összeget nem sokallta, elvégre ki a fene kö­teles tudni, hogy mennyibe kerül egy ilyen izé. Az ügy felgöngyölítése alig váratott ma­gára, nemsokára beidézték Kollárt, aki ille­delmesen megjelent, elmondta, hogy szo­kott hasist szívni, viszont A. Cs-nek soha nem adott el semmit, mivel ő nem is keres­kedik ilyesmivel, csupán szeretne néha vi­dám lenni. Erre aztán a kihallgatóember az amszterdami kapcsolatot kezdte firtatni, el­végre nyilvánvalóan onnan ered minden bűn, s nem is trafált mellé. Kollár kényte­len volt beismerni, hogy járt a holland vá­rosban, ráadásul szívott cafe-shopban ha­sist, arra azonban nem emlékezett, hogy az említett szórakozóhely a város melyik ré­szén lelhető fel. Mindez nem okozott gon­dot a rendőrség emberének, kilátásba he­lyezte, hogy a helyszínre utazik, mert sem­mi nem marad felderítetlenül, viszont a biztonság kedvéért Kollárt azonnal letartóz­tatta, nehogy megsemmisítse a bűnjeleket. Miközben Kollár — akinek a fogvatartá­­sát meghosszabbították — egy apagyilkos­sal és egy betörővel közös társaságban időz­ve harapdálta a rabkenyeret és kártyázott, a nyomozók meglátogatták a barátnőjét, és örömmel körülnéztek a lakásban. A hölgy ugyan előre fehívta a figyelmet, hogy mind­összesen egy vízipipát, csekély mennyiségű hasist és egy kendercserjét találnak, ezt nem hitték el neki, s átkutatták az egész la­kást, majd csalódottan a vállukra tették a cserjét, s begyűjtöttek néhány papírzseb­kendőt is a hamutál mellé. Mindezt video­filmen is megörökítették, majd a megyei kórház ambulanciájára kísérték a lányt, ahol a doktornő rögvest meggyőződött ar­ról, hogy egy újabb alkoholista került a ke­ze közé. — A vérvétel mindent kiderít — bólin­tott, amikor Kollár élettársa verbálisan kí­vánta bebizonyítani, hogy nem fogyaszt al­koholt, és súlyosan csalódott, amikor a rendőrök felhívták a figyelmet: nem alko­holt kell keresni abban a női vérben, ha­nem THC-t. Cseppet találtak, aztán elen­gedték a nőt, aki nekilátott azon morfondí­rozni, hogy most akkor mi lesz a tetováló­szalonnal, ugyanis az Kollár tulajdona, s csak ő tudna hivatalosan is intézkedni. Kol­lár viszont éppen azokban a percekben fog­ta el a betörő ultimóját. A idő nem múlt el nyomtalanul A. Cst életében sem. Az egyik kellemes szabadlá­bon eltöltött reggelen rájött, hogy nem úgy történt a dolog, ahogyan korábban emléke­zett rá, de ez érthető, az ember sokszor annyira össze van zavarva. Módosított vallo­másában továbbra sem tagadta, hogy Kol­lártól származik a harminc szál marihuána, viszont időben és térben némiképpen odébb helyezte a vásárlási ügyletet, így az a jegyzőkönyv szerint immáron az eredeti időpontnál egy hónappal később történt, és az egri Dobó téren. Mindez csupán Kol­lár Lászlónak okozott meglepetést, aki megtörve a rács mögött akkor már igazán szerette volna, ha szembesítik ezzel az A. Cs-vel, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. A. Cs. a szembesítést nem vállalta, a rendőrség meg nem erőltette, ha nem akarja, hát nem akarja, ez bizonyosan személyiségi jog. Kollár szeretettel fogadta volna ügyvédjét is a börtön habljában, ennek azonban objek­tív akadályai voltak. Az általa megjelölt jo­gásznak nem szólt senki, inkább kirendel­tek egyet, aki viszont nem tartotta olyan lé­nyegesnek az ügyet, hogy beszéljen véden­cével, inkább ott maradt az irodájában. A veszedelmes bűnöző így kénytelen volt ma­ga megszervezni a külvilággal a kapcsolata­it, a beszélőn utasította barátnőjét, aki kap­csolatba lépett az Ügyészségi Nyomozó Hi­vatallal, valamint értesítette Kollár apját Ausztriában, aki erre hazatért, és felkereste az ismerős ügyvédet. Akkor telt el éppen ti­zenhárom nap. Kollár saját bevallása sze­rint vidáman viselte, hogy az őrök olykor felkínálták a lehetőséget, hogy hoznak neki egy kis füvet, elvégre ez volt a kapcsolata a külvilággal, azt leszámítva, hogy egyszer le­fényképezték. Az ügy előadója nem kereste a találkozást, neki elég volt annyi, hogy ko­rábban részletesen kifejtette: Kollár kokai­nista, aki a kábítószer hatása alatt gruppen­­szexekben vesz részt. Kifürkészhetetlen, hogy milyen a sors: Kollár László még szabadlábon elkezdett küzdeni a kapitalizmus farkastörvényeivel, munkanélküliként élt. Ebbe azonban nem kívánt beletörődni, s bár sem menedzser­kalkulátort, sem számzáras diplomatatáskát nem vásárolt magának, vállalkozó lett, az Egerben mind erősebben jelentkező tetová­lás iránti igényt kívánta kielégíteni. Kibérelt egy helyiséget, a bért — 150 ezer forintot — három hónapra előre kifizette, majd a vál­lalkozás beindításának közepén letartóztat­ták. Sajnálatos módon Kollár nincs olyan közeli kapcsolatban a honi kábítószermaffi­ával, hogy az üzletet is tudta volna irányítani zárkájából, így aztán három hónapig nem is történt semmi, különösképpen pénz nem állt a házhoz. Pedig tervben volt. A Magyar Köztársaság emberbarát rendelkezései sze­rint ugyanis, aki munkanélküliből lesz vál­lalkozó, az egyrészt igen derék ember, köve­tendő példa, másrészt — és ez valamivel megfoghatóbb — hat hónapig még a teljes bérét kapja, hogy a hatalmas befektetés köz­ben ne kopjon fel az álla. Ez Kollár eseté­ben 132 ezer forint lett volna, amiből való­színűleg fedezhető lett volna a napi három­szori étkezés. A munkaügyi hivatal előadói azonban viszonylag ritkán keresik fel tartóz­kodási helyén azt a bűncselekménnyel gya­núsított kuncsaftot, aki előzetes letartózta­tásban üldögél meglehetősen hosszú ideje, így adódhatott, hogy Kollár, amikor har­minchárom nap múltán — meglepetéssze­rűen, mert nem történt semmi különös — kilépett a szabad levegőre, s egyik első útja éppen a hivatalba vezetett, hogy bejelentse: kiváltotta az ipart, lehet folyósítani az össze­get, csak annyit tudtak vele közölni: lekéste a határidőt, ők már semmit nem tudnak tenni. Kollár ugyan hivatkozott bizonyos ob­jektív körülményekre, amelyek hátráltatták a mozgásban, ám erre azt a biztató választ kapta: kérje a pénzét a rendőrségtől. Kollár ezzel a tudással felvértezve ballagott haza, majd eladta a kocsijukat, holott a tetoválás­hoz a festéket csak Németországból tudná beszerezni. Ez ugyanis egy bőrbarát tetová­lószalon lesz. Szó nem érheti a ház elejét: Kollár László mindent visszakapott. A szabadságát ugyan egy cseppet korlátozva, ugyanis a szabadu­láskor felhívták a figyelmét: ne hagyja el Egert, de ez végül is bagatell. Visszakapta az egészségét is. Az elején ugyanis narkósnak titulálták a kihallgatói, s figyelték is, mikor jönnek az elvonási tünetek, de aztán a pszi­chiáter szakvéleménye leszögezte: sem fizi­kailag, sem szellemileg nincsen függőség­ben, a gondolkodása összetett és nem za­vart. Kollár nem tagadta, hogy hét éve él hasissal, és soha nem mulasztotta el hozzá­tenni: nézzen meg a tekintetes plénum egy hat éve ivó embert, miképpen néz ki az, szemben vele, aki amikor dolgozott, soha nem késett el, merthogy nem volt másna­pos, ráadásul a mája is teljesen oké. Vissza­kapta a becsületét is, ugyanis A. Cs. ellent­mondó vallomásai egyelőre semmit nem bizonyítanak. Ezenkívül szabadlábra helye­zése után kapott egy papírzacskót a rendőr­ségtől ajánlva, benne volt az a doboz Davi­­doff cigaretta széttrancsírozva, amit elfogá­sakor koboztak el. Benne voltak maradék­talanul a karácsonyfadíszek, a keménnyé merevedett taknyos papírzsebkendők, vala­mint a meghurcolt hamutartó is, csikkestül, hamustól, bár azok hiánytalanságát nem állt módjában ellenőrizni. A nyomozás jelenlegi állása szerint a feb­ruári egri Boston klinika-koncertnek nem lesz akadálya. veszítesz azzal, ha belépsz, most mondd meg? — kérdezte. —A függetlenségemet — feleltem. — Ugyan már, a függetlenség — legyintett savanyúan Paszkál. — Lószart se ér a függet­lenség. Akkor bezzeg, amikor idekerültél, ak­kor jó volt a párt, mi? Meg a szocializmus, mi? Aztán meg leszarjuk, mi? Micsoda vircsaft, öre­gem! De aztán mégis ennyiben maradtunk. Legjobban a szülői értekezletektől tartot­tam. Kissé nevetségesnek éreztem, ahogy ott, az iskolapadokban ülve beszélgetnek a taná­rok a szülőkkel a diákokról, akik otthon van­nak Miért nincsenek ők is ott? — Ne gyere nekem ilyen reformokkal — le­gyintett Paszkál Ervin. — A szülői értekezlet­nek éppen az a lényege, hogy azok a nyomo­rult gyerekek nincsenek itt A nevelés alapja a szülők és a tanárok összefogása. —A gyerekek ellen? — Naná, majd értük A végén majd mind olyan puhafaszú értelmiségiek lesznek, mint te. Azt feleltem, hogy most már értem. Aztán összeomlott a rendszer és maga alá te­mette Zalatárt, meg Paszkált is, de inkább azért Zalatárt. Persze nem azokat temette ma­ga alá, akik építették, hanem azokat, akiknek nem volt idejük vagy tehetségük időben kime­nekülni. Azok, akik építették, már régen oda­­kinn röhögtek. Olyan volt ez is, mint a Szent L­ajos király hídja. Zalatárt a Knauth Ede utcában láttam vi­szont, a Májas teraszán. Rosszul nézett ki, ócs­ka, pecsétes ballonkabátot vis­et, az arca bee­sett volt, a haja belenőtt a nyakába. Bizalmatlanul nézelődött. — Megbánjátok még ezt — mondta ne­kem, amikor meglátott Nagyot szívott a ciga­rettájából. — Megbánjátok mind. GÉCZI JÁNOS: (ezer veszprémi naplementei 189. a légszomj mint a rózsa vértelen napra nap ismételem rákopírozom a papírnagy tájra feltöltöm nyurga halovány motívummal majdcsak levegőt veszek belőle egyszer 190. belelép és nem marad árnya láthatatlan lesz látatlan a szárnya mint a rímtechnika a fedlap alatt a gyors szóforgatás ha bevonul a kék borító alá új ragyogás fogja kitölteni nem marad belőle más csak a jövő 191. (nem hosszú vers, 35 sor+cím) begyűjteni avagy szétszórni kiékelve a felszólító móddal úgyhogy onnan kezdve mindegy gyűjteni vagy szórni e vidéket ha elhallgatjuk ha egyéb ha vízszintes kis nyikorgások a tájban s a tájlakóban ugyanolyanok a hatalomban cinke lakik reggelre róka és sötét antracit egyszerre énekelnek ki belőle a hatalom néma de nem a lakói a lakókórus teljes széthuzatolják a belakott tömeget a modorról sincs mást mondani egybemarkol meg oszt rendetvág s betartatja azt a karneváli fölvonulást amely összeköti a nyüzsi élőképeket a jobb és a bal mutatványait úgyhogy mindegy ligetmoha növöget a lomberdőben és közösen futnak föl a hegyoldalra lapokra hasadnak a trükkös ásványok a vártornyok a városi sikátorok egyik a másikra másik az egyikre váltogatják a dimenziókat a fahéjszagú dimenziók egymást áthatják a vers nem kilátó nem agyagbánya vagy mészkőgukker a vers vers és ebbe belehal begyűlik magába szétszóródni ési hogy nyelv hogy elrozsdásítják hogy ráérősen megrontják majd végül gyáva lesz és följelentő s tájvigyázó smasszemek is beáll ­ploz. SZÉPIRODALOM 1995. FEBRUÁR 10.

Next