Élet és Irodalom, 1995. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-02-10 / 6. szám - Kovács Attila: Boston klinika • széppróza (23. oldal) - Géczi János: (ezer veszprémi naplemente) • vers (23. oldal)
ÉLET ÉS Í» IRODALOM KOVÁCS ATTILA: Boston klinika Kollár László lassan formálódó tetoválószalonjában a bizonyítékba hamuzunk. — Ezt is elvitték akkor a rendőrök — meséli Kollár. — Ezt a hamutartót. De nehogy azt hidd, hogy csak ezt, feltúrták az egész lakást, keresték a bűnjeleket. Találtak karácsonyfadíszeket, meg taknyos papírzsebkendőket és 0,7 gramm hasisgyantát. Utána beszéltem a drogklinikán orvosokkal, ők mesélték, hogy ez jóval kisebb mennyiség, mint amennyi nálad lehet legálisan, hiszen az a napi adagod kétszerese. Ez nem zavart senkit, harminchárom napig voltam előzetes letartóztatásban. Mindenképpen feltűnő volt, hogy a füzesabonyi Hardcore-fesztiválon a Boston klinika énekes nélkül lépett fel, ugyanis ilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. Egy magát azóta a Krisna-tudatban felfedezni vélő fiatalember ugyan elrikoltozta a Téged vár a papírgyár refrénű nótát, Heves megye hardcore-muzsikát kedvelő emberei azonban tudni vélték: Dugó a tömlöcben van, fű miatt. Mindezt megerősíteni látszott, hogy a közkedvelt egri együttes száz veszéllyel dacolva előadta a Börtön ablakába soha nem süt be a nap kezdetű örökzöldet, s a dealerek körében is némi óvatosságot tapasztalhattunk: aznap csak kellőképpen megbízható emberek juthattak maximális óvintézkedések után hasishoz Füzesabonyban. A Boston klinika foghíjassá válásáért egyértelműen megosztott a felelőssége A. Cs. gyöngyösi polgárnak és a Heves Megyei Rendőrfőkapitányságnak. A. Cs-t ugyanis elfogták az egyik gyöngyösi italboltban, és ott kábítószert találtak nála, így nem sokáig váratott magára a keresztkérdés: hol szerezte ezt, A. úr? A. úr látván, hogy most már nem babra megy a játék — felmerült a kábítószerrel való visszaélés alapos gyanúja —, rögvest beismerő vallomást tett, amely szerint az egri Állomás téren vásárolt harminc szál marihuánás cigarettát bizonyos Kollár Lászlótól — alias Dugó a Boston klinikából — vette hamincezer forintért. A cannabis-származékok világában járatlannak bizonyuló rendőrtiszt ezt az összeget nem sokallta, elvégre ki a fene köteles tudni, hogy mennyibe kerül egy ilyen izé. Az ügy felgöngyölítése alig váratott magára, nemsokára beidézték Kollárt, aki illedelmesen megjelent, elmondta, hogy szokott hasist szívni, viszont A. Cs-nek soha nem adott el semmit, mivel ő nem is kereskedik ilyesmivel, csupán szeretne néha vidám lenni. Erre aztán a kihallgatóember az amszterdami kapcsolatot kezdte firtatni, elvégre nyilvánvalóan onnan ered minden bűn, s nem is trafált mellé. Kollár kénytelen volt beismerni, hogy járt a holland városban, ráadásul szívott cafe-shopban hasist, arra azonban nem emlékezett, hogy az említett szórakozóhely a város melyik részén lelhető fel. Mindez nem okozott gondot a rendőrség emberének, kilátásba helyezte, hogy a helyszínre utazik, mert semmi nem marad felderítetlenül, viszont a biztonság kedvéért Kollárt azonnal letartóztatta, nehogy megsemmisítse a bűnjeleket. Miközben Kollár — akinek a fogvatartását meghosszabbították — egy apagyilkossal és egy betörővel közös társaságban időzve harapdálta a rabkenyeret és kártyázott, a nyomozók meglátogatták a barátnőjét, és örömmel körülnéztek a lakásban. A hölgy ugyan előre fehívta a figyelmet, hogy mindösszesen egy vízipipát, csekély mennyiségű hasist és egy kendercserjét találnak, ezt nem hitték el neki, s átkutatták az egész lakást, majd csalódottan a vállukra tették a cserjét, s begyűjtöttek néhány papírzsebkendőt is a hamutál mellé. Mindezt videofilmen is megörökítették, majd a megyei kórház ambulanciájára kísérték a lányt, ahol a doktornő rögvest meggyőződött arról, hogy egy újabb alkoholista került a keze közé. — A vérvétel mindent kiderít — bólintott, amikor Kollár élettársa verbálisan kívánta bebizonyítani, hogy nem fogyaszt alkoholt, és súlyosan csalódott, amikor a rendőrök felhívták a figyelmet: nem alkoholt kell keresni abban a női vérben, hanem THC-t. Cseppet találtak, aztán elengedték a nőt, aki nekilátott azon morfondírozni, hogy most akkor mi lesz a tetoválószalonnal, ugyanis az Kollár tulajdona, s csak ő tudna hivatalosan is intézkedni. Kollár viszont éppen azokban a percekben fogta el a betörő ultimóját. A idő nem múlt el nyomtalanul A. Cst életében sem. Az egyik kellemes szabadlábon eltöltött reggelen rájött, hogy nem úgy történt a dolog, ahogyan korábban emlékezett rá, de ez érthető, az ember sokszor annyira össze van zavarva. Módosított vallomásában továbbra sem tagadta, hogy Kollártól származik a harminc szál marihuána, viszont időben és térben némiképpen odébb helyezte a vásárlási ügyletet, így az a jegyzőkönyv szerint immáron az eredeti időpontnál egy hónappal később történt, és az egri Dobó téren. Mindez csupán Kollár Lászlónak okozott meglepetést, aki megtörve a rács mögött akkor már igazán szerette volna, ha szembesítik ezzel az A. Cs-vel, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. A. Cs. a szembesítést nem vállalta, a rendőrség meg nem erőltette, ha nem akarja, hát nem akarja, ez bizonyosan személyiségi jog. Kollár szeretettel fogadta volna ügyvédjét is a börtön habljában, ennek azonban objektív akadályai voltak. Az általa megjelölt jogásznak nem szólt senki, inkább kirendeltek egyet, aki viszont nem tartotta olyan lényegesnek az ügyet, hogy beszéljen védencével, inkább ott maradt az irodájában. A veszedelmes bűnöző így kénytelen volt maga megszervezni a külvilággal a kapcsolatait, a beszélőn utasította barátnőjét, aki kapcsolatba lépett az Ügyészségi Nyomozó Hivatallal, valamint értesítette Kollár apját Ausztriában, aki erre hazatért, és felkereste az ismerős ügyvédet. Akkor telt el éppen tizenhárom nap. Kollár saját bevallása szerint vidáman viselte, hogy az őrök olykor felkínálták a lehetőséget, hogy hoznak neki egy kis füvet, elvégre ez volt a kapcsolata a külvilággal, azt leszámítva, hogy egyszer lefényképezték. Az ügy előadója nem kereste a találkozást, neki elég volt annyi, hogy korábban részletesen kifejtette: Kollár kokainista, aki a kábítószer hatása alatt gruppenszexekben vesz részt. Kifürkészhetetlen, hogy milyen a sors: Kollár László még szabadlábon elkezdett küzdeni a kapitalizmus farkastörvényeivel, munkanélküliként élt. Ebbe azonban nem kívánt beletörődni, s bár sem menedzserkalkulátort, sem számzáras diplomatatáskát nem vásárolt magának, vállalkozó lett, az Egerben mind erősebben jelentkező tetoválás iránti igényt kívánta kielégíteni. Kibérelt egy helyiséget, a bért — 150 ezer forintot — három hónapra előre kifizette, majd a vállalkozás beindításának közepén letartóztatták. Sajnálatos módon Kollár nincs olyan közeli kapcsolatban a honi kábítószermaffiával, hogy az üzletet is tudta volna irányítani zárkájából, így aztán három hónapig nem is történt semmi, különösképpen pénz nem állt a házhoz. Pedig tervben volt. A Magyar Köztársaság emberbarát rendelkezései szerint ugyanis, aki munkanélküliből lesz vállalkozó, az egyrészt igen derék ember, követendő példa, másrészt — és ez valamivel megfoghatóbb — hat hónapig még a teljes bérét kapja, hogy a hatalmas befektetés közben ne kopjon fel az álla. Ez Kollár esetében 132 ezer forint lett volna, amiből valószínűleg fedezhető lett volna a napi háromszori étkezés. A munkaügyi hivatal előadói azonban viszonylag ritkán keresik fel tartózkodási helyén azt a bűncselekménnyel gyanúsított kuncsaftot, aki előzetes letartóztatásban üldögél meglehetősen hosszú ideje, így adódhatott, hogy Kollár, amikor harminchárom nap múltán — meglepetésszerűen, mert nem történt semmi különös — kilépett a szabad levegőre, s egyik első útja éppen a hivatalba vezetett, hogy bejelentse: kiváltotta az ipart, lehet folyósítani az összeget, csak annyit tudtak vele közölni: lekéste a határidőt, ők már semmit nem tudnak tenni. Kollár ugyan hivatkozott bizonyos objektív körülményekre, amelyek hátráltatták a mozgásban, ám erre azt a biztató választ kapta: kérje a pénzét a rendőrségtől. Kollár ezzel a tudással felvértezve ballagott haza, majd eladta a kocsijukat, holott a tetováláshoz a festéket csak Németországból tudná beszerezni. Ez ugyanis egy bőrbarát tetoválószalon lesz. Szó nem érheti a ház elejét: Kollár László mindent visszakapott. A szabadságát ugyan egy cseppet korlátozva, ugyanis a szabaduláskor felhívták a figyelmét: ne hagyja el Egert, de ez végül is bagatell. Visszakapta az egészségét is. Az elején ugyanis narkósnak titulálták a kihallgatói, s figyelték is, mikor jönnek az elvonási tünetek, de aztán a pszichiáter szakvéleménye leszögezte: sem fizikailag, sem szellemileg nincsen függőségben, a gondolkodása összetett és nem zavart. Kollár nem tagadta, hogy hét éve él hasissal, és soha nem mulasztotta el hozzátenni: nézzen meg a tekintetes plénum egy hat éve ivó embert, miképpen néz ki az, szemben vele, aki amikor dolgozott, soha nem késett el, merthogy nem volt másnapos, ráadásul a mája is teljesen oké. Visszakapta a becsületét is, ugyanis A. Cs. ellentmondó vallomásai egyelőre semmit nem bizonyítanak. Ezenkívül szabadlábra helyezése után kapott egy papírzacskót a rendőrségtől ajánlva, benne volt az a doboz Davidoff cigaretta széttrancsírozva, amit elfogásakor koboztak el. Benne voltak maradéktalanul a karácsonyfadíszek, a keménnyé merevedett taknyos papírzsebkendők, valamint a meghurcolt hamutartó is, csikkestül, hamustól, bár azok hiánytalanságát nem állt módjában ellenőrizni. A nyomozás jelenlegi állása szerint a februári egri Boston klinika-koncertnek nem lesz akadálya. veszítesz azzal, ha belépsz, most mondd meg? — kérdezte. —A függetlenségemet — feleltem. — Ugyan már, a függetlenség — legyintett savanyúan Paszkál. — Lószart se ér a függetlenség. Akkor bezzeg, amikor idekerültél, akkor jó volt a párt, mi? Meg a szocializmus, mi? Aztán meg leszarjuk, mi? Micsoda vircsaft, öregem! De aztán mégis ennyiben maradtunk. Legjobban a szülői értekezletektől tartottam. Kissé nevetségesnek éreztem, ahogy ott, az iskolapadokban ülve beszélgetnek a tanárok a szülőkkel a diákokról, akik otthon vannak Miért nincsenek ők is ott? — Ne gyere nekem ilyen reformokkal — legyintett Paszkál Ervin. — A szülői értekezletnek éppen az a lényege, hogy azok a nyomorult gyerekek nincsenek itt A nevelés alapja a szülők és a tanárok összefogása. —A gyerekek ellen? — Naná, majd értük A végén majd mind olyan puhafaszú értelmiségiek lesznek, mint te. Azt feleltem, hogy most már értem. Aztán összeomlott a rendszer és maga alá temette Zalatárt, meg Paszkált is, de inkább azért Zalatárt. Persze nem azokat temette maga alá, akik építették, hanem azokat, akiknek nem volt idejük vagy tehetségük időben kimenekülni. Azok, akik építették, már régen odakinn röhögtek. Olyan volt ez is, mint a Szent Lajos király hídja. Zalatárt a Knauth Ede utcában láttam viszont, a Májas teraszán. Rosszul nézett ki, ócska, pecsétes ballonkabátot viset, az arca beesett volt, a haja belenőtt a nyakába. Bizalmatlanul nézelődött. — Megbánjátok még ezt — mondta nekem, amikor meglátott Nagyot szívott a cigarettájából. — Megbánjátok mind. GÉCZI JÁNOS: (ezer veszprémi naplementei 189. a légszomj mint a rózsa vértelen napra nap ismételem rákopírozom a papírnagy tájra feltöltöm nyurga halovány motívummal majdcsak levegőt veszek belőle egyszer 190. belelép és nem marad árnya láthatatlan lesz látatlan a szárnya mint a rímtechnika a fedlap alatt a gyors szóforgatás ha bevonul a kék borító alá új ragyogás fogja kitölteni nem marad belőle más csak a jövő 191. (nem hosszú vers, 35 sor+cím) begyűjteni avagy szétszórni kiékelve a felszólító móddal úgyhogy onnan kezdve mindegy gyűjteni vagy szórni e vidéket ha elhallgatjuk ha egyéb ha vízszintes kis nyikorgások a tájban s a tájlakóban ugyanolyanok a hatalomban cinke lakik reggelre róka és sötét antracit egyszerre énekelnek ki belőle a hatalom néma de nem a lakói a lakókórus teljes széthuzatolják a belakott tömeget a modorról sincs mást mondani egybemarkol meg oszt rendetvág s betartatja azt a karneváli fölvonulást amely összeköti a nyüzsi élőképeket a jobb és a bal mutatványait úgyhogy mindegy ligetmoha növöget a lomberdőben és közösen futnak föl a hegyoldalra lapokra hasadnak a trükkös ásványok a vártornyok a városi sikátorok egyik a másikra másik az egyikre váltogatják a dimenziókat a fahéjszagú dimenziók egymást áthatják a vers nem kilátó nem agyagbánya vagy mészkőgukker a vers vers és ebbe belehal begyűlik magába szétszóródni ési hogy nyelv hogy elrozsdásítják hogy ráérősen megrontják majd végül gyáva lesz és följelentő s tájvigyázó smasszemek is beáll ploz. SZÉPIRODALOM 1995. FEBRUÁR 10.