Élet és Irodalom, 1995. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-03-17 / 11. szám - Dérczy Péter: Szerkesztői üzenetek. E héten válaszol: Dérczy Péer (14. oldal)
World Press Photo Kiállítás a Néprajzi Múzeumban. Milyen régen is volt, amikor Török László az azóta már fotótörténeti értékű Család című képével megnyerte a World Press 1973. évi zsáner-kategóriájának első díját! A nemzetközi zsűri ebben az évben 93 ország 2429 fotóriporterének 22775 alkotásából Amszterdamban válogatta ki azt az anyagot, amely a világ legrangosabb fotókiállításán szerepel. A kiállítás április 9-ig látható. MÁS Műgyűjtők Galériája A Műgyűjtők Galériájában (Budapest, v., Kossuth Lajos u. 12.) március 24-ig tekinthető meg az a 21 darab Bálint Endre-mű, amely Szerb Antalné hagyatékából kerül bemutatásra. Viski Balás László és tanítványai Kiállítás a Budapest Galériában (Budapest, V., Szabadsajtó út 5.) Megtekinthető április 9-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. A XX. századi magyar művészettörténet markáns alakját idézi föl a Budapest Galéria Viski Balás László (1909-1964) hátrahagyott festményeinek reprezentatív kiállításával. Ennek a művésznek a pályáját háromszor törte meg “vis major”. Először a második világháború, másodszor a magyarországi sztálinizmus kultúrpolitikája, harmadszor pedig munkássága csúcspontján, az Ernst Múzeumbeli kiállításakor, ott, az Ernst Múzeumban — kedves képei között — a hirtelen halál. (...) Festészete a színekre épül. Sejtelmesen odavetett, vékonyan föstett, légies ecsetvonásai jellemzik korai és kései képeit, akvarelljeit, sőt grafikáit is. (...) A kiállításlátogató most, halála után három évtizeddel döbben rá, hogy a Viski Balás—perre emanációja ez idő alatt csak fölgyorsult, fényesedett. Akkor volt tanár a Képző— és Iparművészeti gimnáziumban, amikor ez a középiskola lekörözte a Főiskolát. Ennek elszendű bizonyítéka, hogy növendékei, Birkás Ákos, Göbölyös Gyula, Gyémánt László, Konkoly Gyula, Kóka Ferenc, Lakner László, Méhes László és Veress Sándor László az idők során maguk is élvonalbeli mesterek lettek. Kezdeményezésük és részvételük ezen a Viski Balás hommages tárlaton a magyar és külföldi magyar festészet előkelő csoportjának tüntető felvonulása.” (részlet Frank János tanulmányából) Lámpás Galéria Március 10-én nyílt meg Zsámbékon a Magyar utca 29. szám alatt a Lámpás Kisvendéglő és Galéria, ahol - első kiállítóként - Melocco Miklós szobrászművész grafikáiból rendeztek kiállítást. Gödöllői Tavaszi Napok A Gödöllői Tavaszi Napok keretében március 19-én 19 órakor a Művelődési Központban a Gödöllői Szimfonikus Zenekar hangversenyére kerül sor. Vezényel: Farkas Pál. Műsor: Pergolesi: Stabat Mater, Bach: 1. Brandenburgi versenymű. INFORMÁCIÓÉLET ÉS!· Főpap (játék a füsttel) A Picaro Művészeti Produkciós Műhely előadása március 19-én 19 óra 20 perckor a Lágymányosi Közösségi Házban (Budapest, XI., Körösy József u. 17.). A játék alapja: Az utolsó főpap. (Frankl után fordította Arany János) “Egyik: Gondoltad, hogy a füst, mely összeköti a dohányost a nem dohányossal, a cigarettát a szagelszívóval, a tüdőt az állatövvel - lelkedet démonaidhoz, szellemedet hitedhez, testedet a halálhoz láncolja? Másik: Ilyen egyszerű? Csak kapuid kulcsáról van szó? Egyik: Átszivárog a kulcslyukon, mint a gömbvillám. Másik: És mellesleg múlik az idő. Egyik: Minden, miről sejtésed volt, tudásod nem, csak megszabadul, ha kutattad, vagy elszabadul, ha bezártad. Másik: Ilyen egyszerű? Egyik: Csak füst. Kapcsolat.” (Játsszák: Bereczky Péter, Deák Tamás. Zene: Magma) Vigadó Galéria Március 17-én 17 órakor nyílik a Vigadó Galériában (Budapest, v., Vigadó tér 1.) Urbán György festművész kiállítása. Urbán György A zene és fények című performance-klipjében közreműködik Leskó Gabriella. Megtekinthet április 2-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. Arcok és helyek Március 14 és április 7-e között tekinthető meg a Francia Intézetben (Budapest, I., u.17.) Gál G. László fotókiállítása. Gál G. László a hatvanas évek végén Svédországba, majd a hetvenes években Németországba emigrált, ahol egy fotóművészeti főiskolán folytatott tanulmányokat. Művészetét nagyfokú érzékenység és tudatosság jellemzi. A fényképész hivatásos csavargó — vallja. Jártában-keltében a városok zegzugaiban fedezi fel anyagát és fényképen rögzítve közvetíti a szemlélőhöz. Ezek a „talált képek” egy történetet mondanak el önmagukon és felkelőjükön keresztül, valamiféle titkos életrajzzá, útleírássá állnak össze. Egy város képei maguk is portrék: az utcák, az udvarok, terek pillanatonként változó arckifejezéséből a fotós kiemel és rögzít egyet-egyet. Az eddigi hét év rendszeres kiállításain ezek a képek csak töredékként jelentek meg. Ez itt az első összegzés: jó utazást a nézőknek. (Gál G. László) Budapesti Történeti múzeum Június 11-ig látható Gyarmathy Tihamér festőművész kiállítása a Budapesti Történeti Múzeumban (Budavári Palota E épület) kedd kivételével naponta 10-18 óráig. A csodálatos dzsip Amerikai katonák az európai hadszíntéren egyenruhák és felszerelési tárgyak 1944-1945 Mesterházy Sándor magángyűjteményét a Hadtörténeti Múzeumban (Budapest, Tóth Árpád sétány 40.) július 2-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Kispályás foci Szegeden Ságvári Gimnázium — ÉS 5-1 Ságvári Gimnázium — Délmagyarország 6-3 ÉS — Délmagyarország 3-3 1995. MÁRCIUS 17. IRODALOM Szerkesztői üzenetek E HÉTEN VÁLASZOL: KEDVES GYEREKEK! Mesét mondok nektek. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szerkesztő. Gőgös, hiú állat Úgy hívták, hogy Dérczy Péter. Itt a vége, fuss el véle. Ennyit talán a történetmondás nehézségeiről is. Egyébiránt—úgy is, mint újsütetű prózarovat vezető — a következőket mondhatom. Néhány évvel ezelőtt szerkesztők, irodalomtörténészek, kritikusok meglehetősen sokat nyavalyogtak azon, hogy mi is van a magyar prózával, különös tekintettel a novellára. Én már akkor sem voltam kétségbeesve, egyrészt azért, mert az irodalom szerintem amúgy sem terelgethető, mint egy kedves kis nyájacska, hanem szépen megy a maga útján. Ő tudja merre, hova. Ha nincs novella, hát nincs. Másrészt, akkor is úgy véltem, hogy van novella — és itt nem szeretnék névsorolvasásba bonyolódni, legfeljebb annyit jegyzek meg: a nyavalygások idején érdekes módon szinte senki nem gondolt rá, él és írogat közöttünk — már elég jó ideje — egy Bodor Ádám nevű novellista. Akiről csak akkor vettek tudomást, amikor megnyerte a Holmi novella pályázatát. Ennyit most a figyelemről. Na már most, az ÉS prózarovata is, legalább is az itt felhalmozódott iszonyatos mennyiségű kézirat, azt bizonyítja, van novella. Igaz, ez egyenlőre az elméletnek — melyet oly mohón tanultunk boldogult lufi korunkban — csak a mennyiségről szóló oldalát támogatja Úgy mondhatnám, nem csaptunk még át a minőségbe, avval meg nem vagyok teljesen tisztában, hogy milyen mennyiségű mennyiség szokott átcsapni, így most csak reménykedni tudok, hogy ez már legalább is közelíti azt Majd meglátjuk. Az előbb említett mennyiség viszont különös felfedezésre vezetett. Eddig úgy tudtam, Magyarország a költők hazája, a versek országa Mindenki ért e műfajhoz, s műveli is szorgalmasan. (Majdnem olyan, mint a foci.) Nézeteimet, töredelmesen bevallom, felül kell vizsgálnom. A rámmaradt prózatömeg azzal a jóérzéssel tölt el, hogy nem, nemcsak versírók élnek e hazában, de meglehetős számban prózaírók is, azon belül is novellisták. Persze, kicsit úgy, hogy „nem tudják, de teszik”, hogy egy másik nagy mondást idézzek. (Nem tudom, mit foglalkozok én állandóan ilyesmikkel?) Igaz, ha megkérdeznének, hogy mi is az a novella nemigen tudnék rá válaszolni (tehát ne kérdezzenek meg). Talán csak annyit tudnék mondani, amit pályakezdő kritikusként szerkesztőmtől kaptam útravalóul (ezt már egyszer megírtam, most sem fogom pontosabban; önidézet, belső utalás, hogy némi prózapoétikát is bevessek). A hamuba sült pogácsa a következő volt: drága fiam, Dérczy, hogy kritikát hogyan kell írni azt nem tudom, az úgy jön magától, belülről. Ezen úgy húsz éve nyammogok, de mostanra beérett a felismerés: a dolog nem túl értelmes, de használható, működik. Legalább is ami a novellát illeti, jelen esetben működőképesnek ítélem. Sőt, műfajilag közelebbi meghatározást is tudok már adni arról, hogy mi is az a novella. Például, nem vers, amelyet nem tördeltek verssorokra, és nem írtak hozzá rímeket, de nem is esszé, melyben prózáról (esetleg versről) értekezünk, továbbá aligha riport, melyben az élet sűrűjébe vetjük magunkat, s kicsi a valószínűsége, hogy kabarétréfa lenne, az anekdotával — már ha persze, igazi, jól megírt anekdotával nézünk farkasszemet—kissé megengedőbb vagyok, igaz, az meg akkor anekdota és nem novella. De úgy esztétikailag, mint poétikailag ebbe most nem bonyolódnék bele. Talán majd máskor, később. Tervezem — ez egy hoszszabb távú terv, már-már stratégia —, hogy szerkesztői üzenetként összeállítok egy kisebb fajta poétikai lexikonocskát, na jó, lehet, hogy csak egy apró útmutató lesz belőle. Olyasmire gondolok, hogy például lenne ott egy címszavacska, hogy azt mondja: epikai hitel. Igen, arra az Arany János félére gondolok, régi, de még használhatónak látszik. Hát legalább is, ha realista történetről van szó. (Hogy posztmodern vagy realista, abba most újfent nem fogok belebonyolódni, kedves gyerekek; ezt is talán később, most legyen elég annyi, hogy én ,bírom” mindkettőt, feltéve, ha jó. A ,jó” fogalmáról vö. és lásd: kritikaírás.) Tehát az epikai hitel. Most még név nélkül gyerekek, de jó lesz vigyázni, nem lesz ez mindig így. Én is emberből vagyok, mondta az egyszeri tanító. Mit értek én a poétikai kifejezésen? Szemléltető példával élek. Férfi találkozik nővel, régi szerelem, akkor, a múltban nem beteljesülő (értsd: nem keféltek, hagyjuk miért nem; közbevetőleg: a kéziratokból úgy ítélem, a szerzők hálás témának érzik ezt a kefélést, nem is lennék ellene, de uraim (szólal meg a mocskos hímöntudat) , amit mellett talán a hogyanról is gondolkodjunk el), most végre itt a pillanat Megtörténik, férfi utólag rádöbben, valami nem stimmel, se egy szó, se egy sóhaj, kiderül, a nő tökrészeg valamint bekábszerezett (később mindent összehány). Nos, van ilyen, kérdezem szeretettel, hogy férfi nem veszi ezt észre előzetesen? Na jó, megkérdezhetnék, s ha ne adja isten mégis így, éppen így történt a történet. Akkor sem. Epikailag nem hiteles. Mint ahogy az sem hiteles, ha valaki leírja szó szerint családi tragédiáját, hogy az alkohol, hogy a gyerek, a részeges férj — és még sorolhatnám napestig mi minden történik velünk. Csak hát attól, hogy e szörnyűségeket lejegyezzük, attól az még nem mű, nem novella. Hiteles, mert bizonyára megtörtént csakhogy az nem a szépprózára tartozik. Az epikai hitelről egyelőre ennyit esetleg majd folytatom. De itt most befejezem, mert azt mondta a Váncsa, amikor az értekezlet súlyos csendjében felhívta a figyelmemet a szerkesztői üzenetek szinte beláthatatlan jelentőségére, hogy úgy három és egyharmad, három és fél flekk. Ez most már épp annyit (A terjedelem, a terjedelem! — bíztatnám én is szerzőinket) De komolyan, szeretettel várom és gondozom kézirataikat