Élet és Irodalom, 1996. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-11 / 41. szám - Pályi András: Vég és kezdet. Irodalmi Nobel-díj: Wislawa Szymborska (7. oldal)
— Akkor Önt lelövik. Itt milliárdokról van szó, ezekhez a külső szerződésekhez komoly gazdasági, időnként politikai érdekek fűződnek. — Erre én is gondoltam. Éppen ezért ragaszkodtam hozzá, hogy a munkaszerződésemben két biztosítás is benne legyen. Az egyik az általános felelősségbiztosítás, a másik az életbiztosítás. Pontosan tudom ugyanis, hogy komoly erők mozognak annak érdekében, hogy megbuktassanak. Ez a helyzet, nincs sok lehetőségem tévedni. De ne higgye senki, hogy én egy őrült Don Quijote vagyok, aki egy szál maga áll neki intézkedni. Ennyire ne becsüljenek le. Mikor megválasztottak, a kurátorok valószínűleg azt is mérlegelték, hogy rendet kívánok teremteni a tévében. És ehhez megvan a csapatom. Nemcsak a televízión belül, hanem azon kívül is. A politikusok közül mind a két oldalon sokan szeretnének az országban, a televízióban rendet látni, és ebben segíteni is hajlandóak. Súlyos érdekeket kell majd sérteni, már csak azért is, mert jövő évtől kezdve a jelenlegihez képest feleannyi pénzünk lesz. Az intézmény nem engedheti meg magának a jelenlegi pazarlást. A médiatörvény is kötelez, de nem cél a boszorkányüldözés, az öncélú kakasviadal. Ezzel nem zárom ki azt, hogy ha a könyvvizsgálók és a jogászok találnak az MTV-re nézve előnytelen szerződést, akkor hivatalból nem lesz kötelességünk a szükséges intézkedéseket megtenni. De nem ez a cél. — Végiggondolta már, hogy zsarolható-e? — Úgy érzem, nincs rajtam fogás. — Megvált Fodor Imrétől, a szórakoztató osztály vezetőjétől. — Az általa vezetett szerkesztőségben súlyos hiba történt. Olyan műsort indított útjára, amelyik mondandójában, üzenetében kisiklás. És ezért a műsor szerkesztője felelősséggel tartozik. Elszabadult a pokol — Maradjunk a példánál, mert ezzel eljutottunk az Ön közszolgálati televízióról vallott koncepciójához. Fodor Imre megbízatását azért nem hosszabbította meg, mert Friderikusz műsorában Zemplényi György szerepelt. Vagyis erkölcsi alapon kritizált egy haszonelvű műsort. Friderikusz televíziós pályafutása egyébként is nagyon jellemző történet. Hankiss alatt kezdett a televízió számára műsort készíteni, valódi vállalkozóként, aki bankkölcsönt vett fel, kockáztatott és nyert. Később aztán Nahlik nem tartott rá igényt, ezt a 94-es választások után az új televíziós vezetés elegáns szerződéscsomaggal kompenzálta. Mígnem Horváth Ádám úgy döntött, nem biztos, hogy kell neki Friderikusz, különösen nem ilyen magas áron. Aztán jött Székely Ferenc, akinek hirtelen nagyon értékes lett Friderikusz, állítólag jóval húsz millió felett fizet most egy show-ért. A lényeg: Friderikusz termékét a közszolgálati tévé hol megveszi, hol nem. És akkor Ön most azt mondja, hogy közszolgálatiság-koncepciójába Zemplényi nem fér bele. Amivel azt is mondja, a reklámérték, a pénz nem legitimál. Holott az elmúlt két évben az MTV leginkább egy kereskedelmi televízió logikáját követte. — Egyetértek. Miután kívülről senki és semmi nem kényszerítette az ellenkezőjére, a televízióban a belső szabályozások felpuhultak és elszabadult a pokol. Az lett, ami most van. Ami pedig Friderikuszt illeti, az ő szerződését még nem ismerem. De nem is biztos, hogy az én kizárólagos tisztem lesz ennek a megítélése. Ráadásul a műsor tartalmától és minőségétől függetlenül is mérlegelnem kell, hogy az adott produkció árát tudom-e vállalni, vagy sem, van-e erre ennyi pénzem. Lehet, hogy kiderül, nincs. Itt egy alkufolyamatról van szó, melyben egy külső vállalkozó a saját produkcióját árulja, a vevő pedig az MTV. Amennyiben a tévé mint megrendelő jól működik, az áru minőségébe is van beleszólása. Ha az áru nem megfelelő minőségű, nem veszem meg. De a másik oldalnak is célja, hogy eladja áruját. Biztos vagyok benne, hogy egy tehetséges ember tud a keresletnek megfelelő műsort szállítani. Friderikusz Sándor nagyon tehetséges. — Nekem a műsorok többsége alapján úgy tűnik, az utóbbi időben az MTV-nek nemigen voltak minőségi elvárásai. — Számomra ez az igazi probléma. Hogy az MTV hogyan érvényesíti a maga akaratát. Szerintem sem nem elég magas, sem nem elég következetes a mérce. — Ennek a külső és a belső kontroll hiánya mellett, véleményem szerint, talán az is oka lehet, hogy több műsort is olyan, úgynevezett producerre bíztak, aki elsődlegesen a közpénzek és a Magyar Televízió kvázi monopolhelyzetéből fakadó előnyök minél tökéletesebb „lenyúlásában” érdekelt. — Ezt maga mondja. Ennél talán még nagyobb probléma az, hogy akik nem pénzemberek, azok is alapvetően abban lettek érdekeltek, hogy pénzbevételre tegyenek szert, és pénztermelők legyenek. Ebből a szempontból az MTV valóban úgy működött, mint egy kereskedelmi televízió, amelyiknek az a feladata, hogy vállalkozásként, pénzügyi szempontból is sikeres legyen. Miközben egy közszolgálati tévének nem ez a feladata. De az MTV, éppen azért, mert megszűnt költségvetési intézmény lenni, ezután is jelentős mértékben a reklámbevételekre lesz utalva, ha talpon akar maradni, és finanszírozni akarja a műsorokat. Tehát a pénzt a műsorokra továbbra is elő kell teremteni. Ez nem elsősorban az aktuális műsorokra vonatkozik, inkább a művészeti műsorokra. Ezért sikeres, nézhető és népszerű műsorokat kell csinálnunk, az értéket érdekesen kell eladnunk, már csak azért is, mert a nézett műsorok a jó reklámhordozók, az ezekhez kapcsolódó reklámidőket lehet a legjobban értékesíteni. Azok maradjanak, akik hitelesek . És kikkel fogja ezeket a műsorokat készíttetni? A televízió jelenlegi munkatársainak nagy része kénytelen volt a fent leírt viszonyokhoz alkalmazkodni, vagyis sokak szakmai és morális tőkéje ráment erre az időszakra. Sajnos, így van. Egy biztos: az átszervezések fő szempontja az lesz, hogy azok a munkatársak maradjanak itt, akik minden értelemben hitelesek, és az elmúlt időszakban nem sérültek nagymértékben. És ezzel most senkit sem kívánok megbélyegezni. Mindenesetre ez irgalmatlan nehéz folyamat lesz, szakmailag és emberileg egyaránt. — Honnan veszi az új embereket? Van-e utánpótlás? — Nem nagyon, és a generációváltás évekig fog tartani. — Műsorokat közben is kell készíteni, és ehhez a szakmához hosszú tanulás szükséges. Az ilyen irányú oktatási tevékenység a televízióban soha nem volt jelentős, nem véletlen, hogy többnyire a rádiósokat hozták át. — Én is rádiós voltam valaha, és tény, hogy mivel ott mindig intézményesített műhelymunka és gondolkodás folyt, az utánpótlást jórészt a televízió is onnan biztosította. Most nálunk is el kell kezdenünk a belső oktatást. — Pályamunkájában kitér a különböző típusú összeférhetetlenségek szabályozására is. — Most is érvényben van Hankiss Elemér rendelkezése, miszerint az MTV munkatársai például konkurens televízióban nem dolgozhatnak. Ezt most újra megkíséreljük betartatni. El kell dönteni azt is, hogy valaki bent dolgozik, vagy külső vállalkozásban. Amikor az új szerkesztőségi rendet kialakítjuk, meg kell majd pályázni a helyeket... — ...a szerkesztői helyeket is? — Igen. És nem csak belsősök pályázhatnak. Szeretnénk megteremteni az esetleges teljes átrendeződés lehetőségét. A pályázat során mindenkinek lesz lehetősége rá, hogy végiggondolja, mit is kíván tenni az MTV-ben. És ki kell majd tölteni egy nyilatkozatot, hogy a pályázó személy szerint vagy a rokonsága révén milyen külső vállalkozásokban érdekelt. — Lehetséges tiszta lappal indulni? — Lesz egy átmeneti időszak, amelyhez türelmet kérek. — Mihez kér türelmet? — A Televízió nem tud már holnaptól más műsort adni. De változtatnom kell, erre kötelez a pályamunkám is. Az eddigi elnököknek a saját tisztességükön és elképzeléseiken túl nem voltak fogódzóik. Az én helyzetem más. Megszületett a médiatörvény, amely egyfelől kétségtelenül túlszabályozza a működésünket, mert annyi előírást tartalmaz, ami már-már gúzsba köt. Ugyanakkor bizonyos értelemben véd is, mert van hivatkozási alapom. Az a tény, hogy az én pályamunkámat fogadták el, elképzeléseimet, a kuratórium révén, a televízió programjává emelte. Ezt kell végrehajtanom, ezt fogják rajtam behajtani. ÓH BANKPAPÍROK ÓH MAGÁN-BANKSZÁMLA ÓH STANDARD ATM KÁRTYA ÓH NYUGDÍJPÉNZTÁR ÓH 1996. OKTÓBER 11. Véges kezdet Irodalmi Nobel-díj: Wislawa Szymborska Nem tévedés, így értendő: a vég a kiinduló pont, a vég a kezdet, ez a korántsemfotogén” pillanat, amikor a televíziós kamerák már rég valamely új háború közvetítésével vannak elfoglalva. Ez az a pillanat, amikor valakinek el kell takarítania a romokat, valakinek félre kell kotornia a véres rongyokat és üvegcserepeket, utat nyitva a hullákkal megrakott kocsiknak, hogy végre beinduljon az élet. Aligha van aktuálisabb közép-európai vers, mint Szymborska A vég és a kezdet című, a kilencvenes évek elején keletkezett költeménye, amely utolsó, 1993-ban megjelent kötetének is címadó darabja (és amelyet annak idején Reiman Judit fordításában az Élet és Irodalom is közölt), nemcsak azért, mert nyilvánvalóan a délszláv háború szolgáltatta az apropót ehhez a vershez, s nem is csak azért, mert ő az esztelen és vak vérfürdő elején is arról beszélt, egyébként csalhatatlan asszonyt ösztönnel, hogy minden háború véget ér egyszer, s elkezdődik az élet — amelyet írhatnánk nagy kezdőbetűvel is, ha nem állna oly távol Szymborskától a nagy betűk és a nagy szavak használata —, tehát nem pusztán ezekért oly aktuális ez a vers, hanem azért is, ami a legidőszerűtlenebbnek tűnik benne: ama bölcseleti reflexió okán, amely a pusztulásban is az életet látja. Az irodalmi Nobel-díj odaítélése után a hírügynökségek és a sajtó többnyire csak a kulisszatitkok, a háttérben mozgó lobbyk és a felfedezhető politikai szempontok iránt érdeklődik, ám ezúttal nemigen akad világgá röpíthető szenzáció. Egy igazi, autentikus költő kapta e magas kitüntetést, aki ritkán kér szót, keveset ír, azt mondják róla, hogy minden alkalommal „a verset” írja meg, de minden szava súlyos, és minden versére oda kell figyelni. Az egyetlen megszellőztethető kulisszatitok, hogy állítólag azért esett a választás a kiváló lengyel költőre, mert már oly rég nem kapta meg nő az irodalmi Nobelt Csakhogy Szymborska esetében ennek a tényezőnek is megvan a maga mélyebb jelentése. Ő nem egyszerűen költőnő, hanem a női princípium költője, ami annyit tesz, hogy a modern civilizáció megosztottságban-töredékességben vergődő emberét ő mindig egységben látja. Ez hatja át sajátos intellektualitással erotikus verseit, s ez gazdagítja bölcseleti líráját megejtő testiséggel. Habár az ilyesféle kifejezések, el kell ismerjem, mint „áthatja” vagy „gazdagítja”, nem éppen szerencsések Szymborska költészetével kapcsolatban, hisz pusztulás és élet, erotika és szellem, elmúlás és kilépés az időből— ez nála mind egyszerre van. És pontosan ez a „van” a legfontosabb mondandója. Nézem a lengyel tévéhíradóban a döntés kihirdetésének napján (egyébként nem tartozik azok közé, akik gyakran láthatók a képernyőn), s ami a leginkább megragad, az a zavara. Nem lámpaláz ez, sőt. Nagyon is mélyről jövő és igen hatásosan képviselt zavar, mondhatnám, filozofikus természetű. A költő, aki tisztában van a maga értékével, s tudja azt is, hogy a világ nem az efféle értékeket szokta méltányolni, most csodálkozva veszi tudomásul, hogy lám, mégis. Kicsit még tart is a következményektől, nem alaptalanul, hisz az aznapi tévéinterjú elől sem térhetett ki. Mostantól sok minden elől nem térhet ki. Másnap a tévé azt is elárulja, hogy az éppen tartó frankfurti könyvvásáron egyetlen Szymborska-kötet sem volt (nagy üggyel-bajjal gyorsan vittek néhányat), s hogy egyébként is mindössze két varsói könyvesboltban kapható a kötete. A lengyel tévébemondó hangjából egyértelműen kihallható a felháborodás. Én nem csodálkozom. Jól ismerem azt a két boltot, ha Varsóban járok, mindig benézek, azokban minden valamirevaló szerző kapható. Ott vettem a magam Szymborska-példányát is. Gondolom, ő is valahogy így kommentálná e körülményt. Egyébként is az a nemzedék, amelynek képviselői közül a magyar olvasó (eddig) Tadeusz Rózewiczet vagy Zbigniew Herbertet jobban ismerte, már a pálya kezdetén megtanulta, hogy ne higgyen a nagy szavaknak és a nagy pózoknak. Szymborska 1923-ban született Poznan mellett, 1945-ben debütált. Gyerekkorában Krakkóba került, azóta is ott él. A Naples folyóirat köréhez tartozik: ez az a kör, amelyet a költői szó erejébe vetett hit tart össze. Alig kétszáz verset írt, kötetei többnyire vékonyka füzetek. Magyarul Csodák vására címmel jelentek meg válogatott versei 1988-ban, egyik legavatottabb ismerője és tolmácsa, Csordás Gábor gondozásában és utószavával, aki egyszerre hallja ki e költészetből „a kozmikus távlatú tanú toleranciáját” és „az áldozat lobogó igazságkeresését”. Pályi András ÉLET És+ IRODALOM