Élet és Irodalom, 1999. július-december (43. évfolyam, 26-52. szám)
1999-07-02 / 26. szám - Juhász-Nagy Sándor: Válasz Széchenyi-ösztöndíjügyben • reflexió | Visszhang • dr. Hahner Péter: A vesztes reklamál. ÉS, június 11. (2. oldal) - (U. P.): Knicks, Spurs és a vérciki • reflexió | Visszhang • K. L.: NBA - Deutschul. ÉS, június 25. (2. oldal) - Kormanik Zsolt: Sötétszürke-állomány • reflexió | Visszhang • K. L.: NBA - Deutschul. ÉS, június 25. (2. oldal) - K. L.: Uj + Kormanik versus K. L. = 1:4 • reflexió | Visszhang • Kormanik Zsolt: Sötétszürke-állomány (2. oldal)
Válasz Széchenyiösztöndíjügyben Dr. Hahner Péter, a Janus Pannonius Tudományegyetem történész docense 1999-ben nem nyerte el a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat, noha már nem először pályázott rá. E sajnálatos, bár rendkívülinek éppen nem nevezhető fejleményt kívánta az érdemes újkortörténész közüggyé avatni az ÉS június 11-i számában megjelentetett terjedelmes cikkében, fantasztikus következtetéseket és már-már rémálomszerű meséket kerekítve az ösztöndíj létrejötte és bírálati eljárása köré (A vesztes reklamál). Holott önmagában semmi rendkívüli nincs abban, hogy egy pályázaton nem csak nyerni, nem nyerni is lehet (szándékosan nem használom a „veszteni” igenevet, mivel itt erről szó sincs!), s az adott ösztöndíjnál a nem nyerők számaránya a pályázók nagy száma miatt mintegy kétszeresen felülmúlja a nyertesek arányát. Az eddigi összes nyertes száma így is kereken 2000, ami a maga nemében a Széchenyi-ösztöndíjat az egész közép-európai földrajzi régió egyedülállóan kiterjedt rendszerévé, a magyar felsőoktatás legjobbjai számára megnyílt új támogatási lehetőséggé teszi. Ugyanakkor képtelenség olyasvalamit számonkérni rajta, amire nem hivatott, nevezetesen mindenre kiterjedő és végleges rendbetételét a hazai felsőoktatási béreknek, melyek ebben teljesen egyetértek Hahner Péterrel — valóban mizerábilisek. Nem tudok tehát mit kezdeni Hahner Péter állításával, mikor az egyetemi oktatók fizetésének az 1946-os (!) pénzügyi stabilizáció alkalmával történt leszorítását a Széchenyi-ösztöndíj nyakába akarja varrni, vagy azzal a lázálomnak is képtelen feltételezésével, miszerint az ösztöndíjat azért találták ki, hogy vele az egyetemi oktatókat megalázzák. Csak remélni tudom, hogy Hahner tanár az érvelésnek nem ezen a szintjén tanítja diákjainak az újkor történelmét - beteljesítve Moltke generális (rosszhiszemű) vélekedését, aki szerint csak ókori történetírókat érdemes olvasni, mert — ellentétben az újabb koriakkal - ők még nem vesztették el azt a képességüket, hogy az eseményeket saját valódi okaikra vezessék vissza. Az irracionalitás világába, ha akarnám sem tudnám követni Hahner Pétert. Feltétlenül helyesbítenem kell azonban cikkének azokat a ténybeli tévedéseit és ferdítéseit, melyek alkalmasak arra, hogy félretájékoztassák a gyanútlan olvasót. Csak a legkirívóbbakat kiemelve: 1. Nem egy „fővárosi kuratórium” (sic!) „néhány tagja” dönt az egyes konkrét pályázatok sorsáról. Az országos, interdiszciplináris összetételű kuratórium (11 fő) meghatározza a pályázás és elbírálás elveit, módját és rendjét, de konkrét eseteket nem bírál. Őrködik a játékszabályok betartásán, az eljárás tisztaságán és pártatlanságán, majd végső aktusként jóváhagyja a nyertesek listáját, ami minden esetben szigorúan az elért pontszámok rangsora szerint alakul ki. Nem néhány ember szeszélyéből, mint Hahner Péter állítja. 2. A tényleges bírálatokat felkért szakértők végzik, az ország legjobb tudósai közül. Eddig folyamatos „rotálásukat”, pályázati fordulónkénti cseréjüket is figyelembe véve - jóval több, mint félezer szakértő. Minden pályaművet négy-négy különálló oktatási és kutatási kritériumrendszer mentén számszerűsítetten értékelnek („pontoznak”), és minden pályaművet négy, egymástól független szakértő bírál el. (A kritériumrendszerek struktúrája azonos azzal a struktúrával, ahogyan a pályázati kiírás szerint a jelölt pályaművét összeállítja, így bárki eleve tudhatja, az elbírálásnál mire számíthat!) Mindez azt jelenti, hogy egy pályázat végső pontszáma 4 X (4 + 4) + 32 független számsor értékének álagaként alakul ki, így a rangsor nem lehet a véletlen szeszély műve sem, bármit is állít a cikk írója. 3. A bíráló nem lehet a pályázó közvetlen munkatársa, beosztottja vagy felettese. Amit dr. Hahner szeretne, hogy ti. „munkatársai, egyetemi kollégái... stb.” értékeljék a pályázót éppen ellentétes azzal, amit az objektivitás megkíván, s ami nem más, mint az, hogy a bírálatokat országos szintre hozva, ki kell emelni a partikuláris helyi érdekek hálójából. (Szép is lenne: bírálat a la Micimackó, Nyuszi rokonai, bántai és üzletfelei értékelnék Nyuszit s aztán járna mindez körbe-körbe!) Végső soron tehát az a szcenárió, amit Dr. Hahner az értékelés menetéről képzeletdús módon felvázol („Ki ez? Megadjuk neki?... Ennek még ne..." stb.), egészen egyszerűen valótlanság. Sajnálom, de ami légből kapott rágalom, azt enyhébben nem minősíthetem. E sajnálat kiterjed Hahner Péter személyére is, aki feleslegesen lovalta bele magát rémlátásaiba. Hiszen amikor érdemes történészként utalok rá, az ironizálás legcsekélyebb szándéka nélkül teszem, mert eddigi munkássága - megítélésem szerint — valóban ezt sejted. (Engedtessék meg nekem, hogy ezen az egyetlen ponton, orvos létemre, túlléphessek szakmai kompetenciáim határain és éljek a minden természettudományos kutatót megillető hipotézisalkotás jogával.) Sejtésem helytállósága mellett szól, hogy már nem első ízben került az ösztöndíj elnyerésének közelébe. Vagyis olyan jó ő, akinél eddig azért volt jobb. (Megismétlődő, alig néhány hellyel történt lemaradása a listán még éppen a nyertes mögött, amit ő ominózus jelnek vagy ennél is rosszabbnak ellene rendezett összeesküvés eredményének lát, egyszerűen annak tulajdonítható, hogy időközben az Alkotmánybíróságnak a pályázás felső korhatárát eltörlő határozata értelmében a pályázók közé nagy számban áramlottak be 55 évnél idősebb kartársaik, ismételten hátrább nyomva a fiatalabbakat.) Ezért minden indíték arra kell, hogy ösztönözze őt: pályázzon tovább. Kuratóriumunk nevében is biztosíthatom Hahner Pétert, hogy turbulens írásműve, ha előnyt nem is, hátrányt sem fog jelenteni számára. Nem mintha örömünket lelnénk az övéhez hasonló megnyilvánulásokban, hanem mert az igazunk és integritásunk adta fölény birtokában nyugodtan elnézhetünk felettük. Dr. Hahner írásával önmagának tehát nem okozott kárt. Csak azoknak, akik állításait netán készpénznek vették. Juhász-Nagy Sándor a Széchenyi Professzori Ösztöndíj Kuratóriumának elnöke sét -, hogy a San Antonio Spurs (a lap megjelenésekor már minden bizonnyal bajnok) csapata idén, az alapszakaszban négyszer is játszott a New York Knicksszel, háromszor győzött, egyszer zakózott. Ezzel szemben a hülye Zárójeles - gondolja és írja Monogram - cikkében az áll, hogy idén egyszer sem volt Knicks-Spurs, a két csapat csak a döntőben találkozott. Tájékozódni kéne, újságot olvasni! - vihog Monogram. Azóta már az arcára fagyhatott a mosoly. Fájó ezt kimondani, de bizony (kormanik)-nak van igaza. Spurs-Knicks egy darab sem volt az idei, csonka alapszakaszban. De négy meccs, amennyit K. L. hozzáértésének teljes világában állít, nem is lehetett, tán nem is volt soha egyetlen alapszakaszon belül a két csapat közt, hiszen a New York (NY) a keleti, míg a San Antonio (Texas) a nyugati főcsoportban játszik, így a normális alapszakaszokban is csak egyszer játszanak oda-vissza, azaz két Spurs—Knicks meccs lehetséges. Idén még ennyi sem volt, mert harminckét meccsel rövidebb volt a szezon. Ennyit a hozzáértésről, tájékozódásról, újságolvasásáról, kioktatásról. Ez a ciki, nem a málnásfröccs. (U.P.) up@index.hu ÉS-vacsorák a Vasas Családi Vendéglőben A vacsorákat mindig a hónap utolsó csütörtökén - júliusban tehát 29-én - rendezzük 19 órától. Az előzetes helyfoglalás feltétlen ajánlott, ezt az étterem 212-8777-es telefonszámán kell megtenni. Az étterem címe: II., Pasaréti út 11- 13. Negyed nyolckor Vallai Péter felolvas, ezért kérjük, a helyüket időben foglalják el. ÉLET ÉS ÍR IRODALOM VISSZHANG□ Knicks, Spurs és a várciki K. L. monogram a júni 25-i ÉS-ben kiglosszázza a világból a Nemzeti Sport újságíróját (kormanik)-ot. K. L. szerint ez a zárójeles ember semmit sem ért a kosárlabdához, egy NBA-analfabéta. Támadott zárójeles nem a haverom, nem ismerem, nem is rokonszenvezem ővele, de még a lapjával sem, viszont K. L. glosszájával ellenszenveznék erősen. Monogram ugyanis néhány pontasan fogalmazásból, szerencsétlen szóhasználatból vonja le azt a következtetést, hogy zárójelesünk nem ért a kosárlabdához, és ez szakmailag - huhú! — bizony kifogásolható eljárás. (Ő is a szakmai igényességet kérné számon Zárójelestől, illetve lapjától, ugye.) Horribile dictu: meglehet, hogy Zárójeles ötvenszer jobban ért a kosárlabdához, mint Monogram, sőt lehet, hogy alulírottnál is jobban ért hozzá, pedig, a glosszák és glosszisták természetrajzából tudható, hogy mindig a legalulírott ért a legjobban mindenhez. A kioktató glossza — miként, tudjuk, a nagy mellkétélű fegyver, gyakorta sül el visszafele, minek folytán a glosszáló saját magát alázza porba, így történt ez Monogrammal is, bizony. Azt írja ugyanis - leleplezve Zárójeles gigantikus hozzá nem érté Sötétszürkeállomány Az Élet és Irodalom június huszonötödikei számában K. L. NBA — Deutschul című, az általam nagyra tartott „Páratlan oldalon” megjelent írásához szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot. Először is, kedves K. L. („Kicsiny Lucifer”?, „Királyi Lovagrend”?, vagy hogy közelítsünk a témához, „Knicks lose”?), szeretném tudatni, nyugi van, marha nagy nyugi. Különösen azóta, hogy elolvastam glosszáját, és megbizonyosodtam: megint olyan ember keveredett valahogyan az írás nagy fehér harcmezejére, aki sem a tények, sem a betűfelismerés iránt nem tanúsít érzékenységet. Hát van ilyen, na. Rohanunk erre, futunk arra, egy betű itt, egy másik mögötte, össze kéne őket olvasni, miközben támadnak az adatok - belátom, nem könnyű, néha a polgár azt sem tudja, hová ugorjon ebben a zűrzavarban. Nekem például a hosszú évek során felépített ÉL-kupacomra kellett felhágnom, hogy elérjem azt a labdát, amelyet Ön volt kedves olyan magasra felkínálni nekem. Belátom azt is, az én nevemet - ott van e sorok legvégén, bátran meg lehet tekintetni - nem könnyű kibetűzni, nem Ön az első, akinek nem sikerült. Engem kissé elkeserít, hogy egy írással, így valószínűleg olvasással is bíbelődő ember, mint Ön (vélem, tollában állandó az erekció), ebben kudarcot vallott, de rá se rántson. Mindegy. Ön sokat tapasztalt férfiú lehet, nyilván azért bújik monogram mögé, hogy hasonló kellemetlenségek ne éljék. Megértem. Az Élet és Irodalom olyan lap, amelynek szerzői az élet (az irodalom meg az „és”) világában otthonosan mozognak, nem kivétel a sport sem, mégis úgy érzem, nem ez a legmegfelelőbb fórum az NBA- vel kapcsolatos viták tisztázására. Az, hogy a rájátszásban a nyolcadik helyről, annak minden hátrányával rajtoló csapat kiemelt-e vagy helyezett, hogy (bocsánat, kedves olvasók, akiket nem érdekel a kosárlabda) a New York sérülje, Larry Johnson mekkora terheket cipelt a Pacers legyőzésének ténnyé merevedésekor (figyelem, a legyőzés a párharc utolsó mérkőzésének befejező pillanatában vált ténnyé!), hogy Jeff Van Gundy, a Knicks trénere - saját szavai szerint - milyen vékony szalagot kapott videójától, nem ezekre a lapokra való. És főképpen véleményes. A tények viszont, legyen a téma bármi, védelmet érdemelnek. Az egyetlen, amit Ön tényként állít, az - sajna-bajna - nem felel meg a valóságnak. Az NBA két idei döntőse, a Knicks és a Spurs, egyetlenegyszer sem találkozott egymással ebben az alapszakaszban. Nyilván értesült arról, hogy volt egy bérháború, a csapatok csak februárban kezdték az idényt, amelyet lerövidítettek, ezért a Keleti- és a Nyugatikonferencia képviselői alig-alig mérkőztek meg egymással. A Knicks és a Spurs például egyszer sem. (Azt, hogy mit jelent keletinek és nyugatinak lenni az NBA-ben, nyilván jól tudja, csak nekibuzdulásában elfelejtette, és ezért tévedt a tolla hegyére az a félmondat, hogy ez a két kiváló csapat Uj + Kormanik versus K. L. 1:4 Rosszmájú ismerősöm szerint tavaly, amikor a TV3 (áldott légyen akkori vezetőinek neve!) időnként, sajna nagyon ritkán, éjjel úgy 3 tájékán elkezdte adni az NBA- meccseket, akkor hárman ültünk a tévé előtt: Uj Péter, ifj. Knézy (ők szakkommentáltak) meg én. Talán egyér érdeklődésnek is köszönhető, hogy az idén az álmatlanság ellen küzdők már a DSF-re, meg az ORF1-re fanyalodtak, ha NBA-zni akartak. Glosszámban azt állítottam, (1) hogy az NBA-ben nincs kiemelés (ha már Kormanik úgy szeret a merev írótollakon, meg a szavakon lovagolni), amelyik csapat a legtöbbször győz, az lesz az első, két konferencia van, Keleti, meg Nyugati, Chicagónál húzzák meg dél felé a határt, Jordanék valaha a Keleti Főcsoport élén szoktak végezni. Amelyik konferencia-bajnok a másik konferencia-bajnoknál is többször győz, ha bejut a döntőbe, ott eggyel többször lehet pályaválasztó, 3:3-nál az ő pályáján játsszák a 7. meccset. A Knicks véres verejtékkel, az utolsó meccseit zömmel megnyerve végzett a Keleti Főcsoport 8. helyén (még mindig sehova nem emelték ki...). Ennek akkor a Keleti Konferencia bajnoka, a Miami Heat, nagyon örült. Utána meg az Indiana Pacers is nagyon örült, hogy a Knicks lett az ellenfelük. Amikor azután Sprewellék elverték őket is, már ajkukra fagyott a mosoly. (0:1) Azt is írtam, hogy (2.) Jeff van Gundy kispadja nem inog, 3,5 millió dolláros szerződést kötöttek vele, jó egy héttel Kormanik cikkének nyomdába adása előtt, istenem, kicsit régi amerikai újságokat olvas az újságíró, addig sem kell kosárlabdát néznie. (0:2) Azt is írtam (3.), hogy a Knicks 4:2-re legyőzte az Indianát, meg kellett volna emzítíteni, hogy ebben Larry Johnsonnak óriási szerepe volt, a 6. meccs közepe táján sérült meg. Most akkor elmesélem, hogy volt egy Johnson-alakítás. Úgy emlékszem, a 3. Knicks-Indiana meccsen, alig 12 másodperc volt hátra, az Indiana vezetett 3 ponttal, a Knicks nyerő embere, Johnson lehetetlenül távolról 3 pontos dobásra vállalkozott, bement, az egyik bíró (egyedül ő...) még úgy is látta, hogy közben szabálytalankodtak vele, a büntetőt is bedobta. Szóval Johnsonnal nyert a Knicks, nem nélküle. (0:3) Még most sem értem (4.), hogy kb.jó egytucat Spurs-vereségből (én úgy emlékszem, hogy az alapszakaszban 13-szor kaptak ki) hogyan lehet egyetlen, vékonyka videókazettát csinálni, erre a problémára pedig Kormanik nem kínált megoldást. Arra gyanakszom, hogy valamit nagyon félreértett. (0:4) Mea culpa, mea maxima culpa, csak egy ismerősömmel (nálam picit fiatalabb, kicsit többet nézett eddig NBA-t) ellenőriztettem glosszingerem utolsó állítását, még most is azt állítja, hogy négyet nem is, de legalább kettőt azért játszott még ebben a csonka alapszakaszban is egymással a Spurs meg a Knicks. Ha valaki hajlandó — helyettem is — az NBA.com-on (Internet-bajnokok, előre!) ellenőrizni, és kiderülne, hogy mégis, csak azért is... Addig is, főhajtással, elismerem. (1:4) Szeressük egymást, gyerekek, meg főleg az NBA-t! K. L. P. S. Deutsch nem is kosárra dob, egy penetránsan szép kisgyermeket oktat az NS-képén valami bazi nagy labdával dobódni, ha most szavazhatnék, csak őt választanám. négyszer is játszott egymással az alapszakaszban, ráadásul a Spurs hármat meg is nyert e virtuális mérkőzések közül. Biztosan Ön is tudja, hogy ez lehetetlen. A térkép előtt állva általában a bal kéz felel meg nyugatnak, a jobb pedig keletnek - de ez csak kiegészítő információ, vegye úgy, hogy nem is szóltam.) Az pedig, hogy Deutsch Tamás hogyan dob kosárra, engem nem érdekll. Önt igen. Eltér az ízlésünk, van ilyen. Az viszont aggaszt, nem is igazán merek beléje gondolni, hogy az Ön sötétszürke-állománya szerint milyen munkát végez az általam nagyra tartott és sűrűn olvasott Kovács Zoltán, ha lapjában bizonyos K. L. ily könnyedén falba billentheti a tényeket. Kormanik Zsolt (Nemzeti Sport) ÉLET ÉS IRODALOM ! Kiadja az Irodalom Kft. ÉS Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő: SZIRA PÉTER Szerkesztők és fogadóórák: Széppróza: DÉRCZY PÉTER csütörtök 10-13 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA csütörtök 9-13 Irodalomtörténet: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10-13 Vers: KÁNTOR PÉTER kedd 11-13 Interjú: SERES LÁSZLÓ hétfő 11-13 Tervezőszerkesztő: BORSOS SZVETLÁNA Munkatársak: BAKÁCS TIBOR SETTENKEDŐ DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET ORBÁN OTTÓ Riporterek: KÓCZIÁN PÉTER ÓSZABÓ ATTILA VAJDA ÉVA Index: 25-44 HU ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Rezső utca felől) Budapest 1443. Pf. 274 Telefon: 303-9211 Telefax: 303-9241 E-mail: Irodalom@westel900.net Internet-cím: http://es.westel900.net Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Mester Nyomda Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 303-9211 Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt. és alternatív terjesztők Előfizethető a szerkesztőségben, postautalványon vagy átutalással, a Hírlap Előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóságánál (Bp. 1846 Csokonai u. 6. Postabank Rt. 219-98636, 021-42795) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban és a hírlapkézbesítőknél. Előfizetési díj: egy évre 4512 Ft, fél évre 2256 Ft, negyedévre 1128 Ft, egy hónapra 376 Ft. Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül. Éves előfizetési díj: 90 USA-dollár, környező országokba 60 USA-dollár a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Veszprémi Nyomda Rt. Felelős vezető: Erdős András igazgató A lap a Soros Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap és az Inertia Kft. támogatásával készül. További támogatóink: CAOLA Rt., EGIS Rt., Graphisoft Kft., Hungagent Rt., Inter-Európa Bank Rt. MOL Rt., MTESZ, Róna és Társai Rt., továbbá olvasóink, akik tavaly adóforintjaikkal támogatták a lapot. Az ÉS kommunikációs partnere: iijeou_ A KAPCSOLAT Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. 1999. JÚLIUS 2.