Élet és Irodalom, 2000. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-19 / 20. szám - Grecsó Krisztián: tesztcsalád: unoka | Az Úr ideje • vers | irodalom (23. oldal) - Békés Pál: Bélyeggyűjtemény: Caruso | Parancsoljon | Új kor | Sportszatyor, laticel • próza | irodalom (23. oldal)
IRODALOM GRECSÓ KRISZTIÁN: tesztcsalád: unoka a kőműveskanál malter pántjait bámultam azokat a habarcs sujtásokat hogyan görbülnek fordulnak át a falról a plafonra csakhogy a legkisebb legkisebb lehetőséget is kizárjam a mészben alvó seprű minták jöttek azután míg szivárgott belőlem az a pörköltszaftra emlékeztető lé a vérem a vérem a vérem azt számolgattam valóban egy örökkévalóság volt-e mikor Mamával ugyanilyen csíkosra meszeltük a nagy szobát igen egészen biztosan az egy örökké tartó valóság volt csak már szálasra foszlott ebből a mintából mutatható ki esetleg a parkinson kor sarjadó jeleivel együtt Az Úr ideje Szilasi Lászlónak Tojni kezdtek fogoly cinkém. A hímek vastolla olvad közben, mint a zsenge lány hús. Hullámokat vet a szálas acél. Borzadva nézem, mint szorongatja őket a vész. Körbebarnulja káposztalepkéim az alkony, így látszik, nemző táncuk közben tejet permeteznek. -Elcsúsznak a sötétben. Elcsúsznak és elesnek. Már kapuban a gyarapodás, mikor derékba törik. Összegyűlik egy gombolyagnyi ökörnyál. Gyapjú fonál az idő, önmaga. Mikor telik, csörgedező lenvászon. - Keresztbe sző az Úr. Ahogy szőni lehet. Kár többet erről tudni. Emlegetni meg, mint a Halált, fölösleges áldozat. Caruso 1906 április 17-én Enrico Caruso tomboló sikert aratott a San Franciscó-i Operaházban. Rajongói vállon vitték kocsijáig, onnan diadalmenet kísérte a szállodához. Hajnalban Caruso arra ébredt, hogy mozog a padló, majd halálos csend. A földrengés leradírozta a térképről a várost. Caruso suttogva hívta reszkető titkárát: mindennek vége. Elment a hangja, megszűnt, nincs többé! A titkár azt vacogta: ne adja fel, tegyen próbát. Feltépték a betört ablakot, s a romok, tüzek, holttestek között fájdalomtól őrjöngő túlélők feje fölött fölzendült Radames áriája, zúgott a ragyogó, érces, mégis selymes hőstenor. A dal befejeztével Caruso föllélegzett. Ragyogva kiáltotta a téren támolygóknak: - Nincs semmi baj! Semmi baj! Giovanni Peteri volt az Adria-vidék legbélcegebb személyszállító fuvarosa. Aki ránézett a magas, fekete, isztriai férfira, csettintett: ez igen! Természetadta eleganciáját megirigyelték az arisztokraták is. Konflisának - majd autójának - minden alkatrésze szikrázott, ragyogott rajta a jelmondat: BÁRKIT, BÁRHOVÁ, BÁRMIKOR! Idővel az Adria-vidék, a Balkán notabilitásai és legelőkelőbb vendégei valahányan Giovanni Petek kocsiját rendelték szállásuk elé. Karrierje fölfelé ívelt. - Parancsoljon - tárta szélesre a fekete konflis ajtaját Isadora Duncan és Sarah Bernhardt előtt Triesztben, James Joyce előtt Polában, Sigmund Freud előtt Spalatóban. BÁRKIT, BÁRHOVÁ, BÁRMIKOR! Utasai elismerően biccentettek. Parancsoljon - tárta szélesre a fekete Ford ajtaját 1914. június 28-án, reggel 10 óra 7 perckor Szarajevóban. Elismerően biccentett Ferenc Ferdinánd trónörökös. Újkor Szilveszterre összejövetelt szervezett az újságos a Verem utcai hírlapboltban. Rég nem látott barátait hívta az új évezred köszöntésére, a fontosakat, a már-már elveszettnek hitteket. Radványit a Ganzból, Richten, a mozgólépcső-szerelőt, a rokkantnyugdíjas Kovalikot, a BKV-s Pásthot, a seftes Pádárt, és Borvendéget, akiről senki se tudta, miből él. Összezsúfolódtak a lapok közt a tenyérnyi üzletben, ittak, politizáltak, megrágták az elmúlt évtizedeket, egymásnak mentek, kibékültek. Fel sem tűnt, hogy nyakukon az új kor. Észbekaptak, köszönteni kell. Közös kívánsággal, bármivel, amiben mindannyian egyetértenek. Elmúlt az éjfél, de csak ittak, vitatkoztak. Hajnali négyre aztán megszületett az eljövendő évezred első közös eszméje. Üvöltő kórus harsant a Verem utca fölött: - Vesszen Haynau! Vesszen Haynau! Korándi egy sportszatyorral és egy összehengergetett zöld laticellel távozott lakásáról. Déltájt költözött a hámló falú albérletbe, a matracot a sarokba fektette, a sportszatyrot odatette lábtól, és kész. Levette a cipőjét, törökülésbe kucorodott, fejét a tenyerébe támasztotta, és úgy maradt hajnalig. Megpróbált számot vetni helyzetével. Nem tartott soká: ottmaradt egy feleség, két gyerek, tíz év - a nyereség oldalon semmi, lehet kezdeni elölről. Üresség, magány, keserűség. Kínlódva sóvárgott az együttérző emberi szóra, váltakozva zokogott, vagy tombolt volna. Zizzenésre riadt. Bogár araszolt a padlón, a fehéres fényben, feketén páncélos, gusztustalanul ízelt. Korándi felmarkolta cipőjét, előrelendült, féktelenül fröcskölve üvöltött: Halj meg! Halj meg Gregor Samsan Bélyeggyűjtemény Parancsoljon Sportszatyor, Maticel Gábor Áron munkái ÉLET ÉS ÍZIRODALOM 2000. MÁJUS 19. BÉKÉS PÁL.