Élet és Irodalom, 2000. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-21 / 3. szám - Menyhért Anna: Történetek történetekről • könyvkritika | Követési távolság • Narratívák 3. A kultúra narratívái (Kijárat, 1999.) (12. oldal)
A HÉT KÖNYVEI A könyvújdonságokat az írók Boltjának (Budapest, VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Tóth Andrea. Költészet Holtak gondolata (Mácia költő elkárhozása, mennybemenetele és titkos üzenetei) Vál., összeáll., a Május-értelmezéseket és a kísérőszövegeket írta: Efraim Israel; társszerk.: Berkes Tamás; ford.: Balázs Andrea, Bojtár Endre, Efraim Israel, Tandori Dezső; az Utószót és a Névmagyarázatokat írta: Berkes Tamás. Kalligram Kiadó, 257 old., 1500 Ft Nagy Gábor: Lélekvesztő Széphalom Könyvműhely, 103 old., 650 Ft Röhrig Géza: Új Széphalom Könyvműhely, 167 old., 890 Ft Dráma „...mily remekmű az ember!” (Kétnyelvű Shakespeare-breviárium Müller Sándor válogatásában) Európa Könyvkiadó, 271 old., 1500 Ft Sultz Sándor: Most sincs soha Neoprológus Kiadó, 294 old., 980 Ft Elbeszélő próza Bacher Iván: Vándorbab Göncöl Kiadó, 226 old., 1200 Ft Mamut: Foglalkozás a Haver BIRO family Nyomdaipari és Kereskedelmi Kft., 55 old., 154 Ft Tad Szüle: Chopin Párizsban Ford.: Lukács Laura Európa Könyvkiadó, 602 old., 2100 Ft Stefan Zeromski: A hű folyó Magyar Könyvklub, 236 old., 1100 Ft Publicisztika Palágyi Béla: Jut eszembe... Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt., 239 old., 599 Ft Interjú „Nagyon jó egyetemre jártam, a magyar forradalom egyetemére” (Georgiosz Vasziliu elmondja életét Hegedűs B. Andrásnak) Szerk. és a jegyzeteket írta: Hegedűs B. András, Körösi Zsuzsanna 1956-os Intézet, 109 old., 750 Ft Művelődéstörténet Adrian von Buttlar: Az angolkert - Galavics Géza: Magyarországi angolkertek Ford.: Havas Lujza; a szómagyarázatokat írta: Alföldy Gábor Balassi Kiadó, 148 old., 2000 Ft Hegedűs Géza: A halhatatlan hamisjátékos Szerk.: Benczik Mária Trezor Kiadó, 128 old., 448 Ft P. Nagy István: A hely grammatikája MTA Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Testülete, 72 old., 400 Ft Történelem, politika Évkönyv 1999. VII. (Magyarország a jelenkorban) Szerk.: Standeisky Éva, Rainer M. János 1956-os Intézet, 457 old., 1900 Ft Hajdú Tibor: Tisztikar és középosztály 1850-1914 História-MTA Történettudományi Intézete, 360 old., 1250 Ft Giovanni Sartori: Demokrácia Ford.: Soltész Erzsébet Osiris Kiadó, 266 old., 2280 Ft R. Várkonyi Ágnes: Századfordulóink Liget Műhely Alapítvány, 260 old., 1120 Ft Jog Kerekes Zsuzsa-Zombor Ferenc: Az információs jogok és a sajtó INDOK, 146 old., 890 Ft Vallás Móricz Zsigmond: A kálvinista kereszt Vál., szerk. és az utószót írta: Reisinger János Sola Scriptura Főiskola, 111 old., 250 Ft Pszichológia, pedagógia Kiss Árpád: Igazság költészet nélkül Teleki László Alapítvány, 935 old. Vekerdy Tamás: Kamaszkor körül (2. kiad.) 111.: Réber László Holnap Kiadó, 168 old., 880 Ft Vekerdy Tamás: A színészi hatás eszközei — Zeami mester művei szerint (Lélektani elemzés) (3., jav. és bőv. kiad.) ÖKONET Kft., 535 old., 2900 Ft Művészetek Burger Barna, New York Ford.: Salamon Mátyás, Peter Doherty Stram-Avant Média Kft., 103 old., 6266 Ft Dizseri Eszter: Kockáról kockára (A magyar animáció krónikája 1948-1998) Balassi Kiadó, 320 old., 2000 Ft Hajdú István: Előbb-utóbb (Rongyszőnyeg az avantgarde-nak) Orpheusz Kiadó, 237 old., 1280 Ft Idegen az ajtóban (Újfajta jelölési rendszerek a huszadik század második felének művészetében és irodalmában) Szerk., ford. és az előszót írta: Koppány Márton Artpool-Balassi Kiadó, 123 old., 800 Ft Kókay Károly: Művek, kiállítások, írások Szellemkép Bt., 244 old., 889 Ft Kováts Albert: A Tárlat metafizikája Liget Műhely Alapítvány, 304 old., 1200 Ft Németh Lajos: A művészet sorsfordulója Ciceró Kiadó, 222 old., 1690 Ft Radnóti Miklós: Fényképek Összeáll.: Bókay László Osiris Kiadó, 213 old., 1800 Ft Román József: Bevezetés a modern művészetbe Ciceró Könyvkiadó, 274 old., 2950 Ft Francis A. Schaeffer: Művészet és Biblia Ford.: Bádonyi Márta Harmat Kiadó, 61 old., 350 Ft Általános művek, lexikonok Enyedi Sándor: Rivalda nélkül (A határon túli magyar színjátszás kislexikona) Teleki László Alapítvány, 412 old., 2980 Ft Felsőoktatási felvételi tájékoztató 2000 Főszerk.: Kerekes Ágnes Dokusoft Informatikai Kft, 703 old., 728 Ft Felvételi feladatok és lehetőségek a felsőoktatási intézményekben 1999 Szerk.: Neuwirth Gábor, Kerekes Ágnes Dokusoft Informatikai Gmk, 235 old., 336 Ft Felvételi vizsgakövetelmények a felsőoktatási intézményekben 2000 Szerk.: Kerekes Ágnes, Neuwirth Gábor Dokusoft Informatikai Gmk, 191 old., 336 Ft Iskolarendszeren kívüli felsőoktatás, érettségi utáni szakképzési lehetőségek 2000 Dokusoft Informatikai Gmk, 111 old., 252 Ft KÖVETÉSI TÁVOLSÁG - Menyhért Anna ............... Történetek történetekről ■ Narratívák 3. A kultúra narratívái. Szerkesztette Thomka Beáta, válogatta és az előszót írta N. Kovács Tímea, fordította Kiss Gábor Zoltán, Mester Tibor, Rózsahegyi Edit, Sári László, V. Horváth Károly, Vörös Miklós. Kijárat, 1999. 216 oldal, 980 Ft Harmadik kötetéhez érkezett a Narratívák című tanulmánygyűjtemény-sorozat. Az első kettő - Képleírás, képi elbeszélés (1998), Történet és fikció (1998) - után ez a kötet a kultúra narratíváival foglalkozik. Az írások a történettudomány, antropológia, etnográfia és posztkoloniális kritika diszciplínái által határolt területen vizsgálják a narratív szerkezetek működési mechanizmusait. Néhány kivételtől eltekintve közös jellemzőjük az az önreflexív látásmód, amellyel saját tudományágukat szemlélik. Ennek egyik forrása az irodalomtudományban, pontosabban a narrativitás és a retorika bizonyos elméleteiben, tágabban a dekonstrukció, posztstrukturalizmus és hermeneutika bizonyos előfeltevéseiben lelhető fel: az a szemlélet, amely értelmező és értelmezett viszonyát nem oppozícióként fogja föl. A kultúrát/történelmet és leíróját tehát nem szembesítik egymással, az elbeszélést a tapasztalat szervező közegének tartják. Ebből kiindulva a narratíva mint szervező alap nem elsősorban a leírottra, a témára, a tárgyra vonatkozik, hanem a leírásra (és ez a leírott leíró oppozíciót át is értelmezi); a tanulmányok azt vizsgálják, hogy az antropológus/történész létrehozta szöveg miféle előfeltevéseken alapul, miféle szerepeket ír elő az antropológusnak/történésznek, miféle ideológiai mozgatórugói vannak. Ez a szemlélet az antropológia úgynevezett retorikai fordulatához, illetve a történettudományban Hayden White retorikai nézőpontú tanulmányaihoz is köthető. A kötet első írása (Mark Currie: Elbeszélés, politika, történelem) pedig az újhistorizmus efféle irányultságát egyértelműen a dekonstrukció hatásának tartja: a sokak szerint a nyolcvanas években „kihalt” dekonstrukció, amely „kialakította öntudatosságát arra vonatkozóan, hogy mi a saját nyelvének a szerepe a tárgyszövegek újraírásában” (32.), új területen, a történeti narratívák dekonstrukciójaként él tovább. Currie olyan szocionarratológiát körvonalaz, amely tudatában van annak, hogy mit köszönhet a dekonstrukciónak (leginkább Derridának, a jel, kizárás, differance, szupplementaritás fogalmainak), s amelynek három „alapköve” a „narratív idő dekonstrukciója”, a „narratív kizárás dekonstrukciója” és a „történelem textualizációja”. Az első rész (Történelem, emlékezet, narratíva) második tanulmányában Jóm Rosen (A történelem retorikája) azt a kérdést firtatja, hogy miként egyeztethető össze a hagyományos (a XVII. század vége óta domináns) , magát objektívnak és úszta tényeket vizsgálónak tartó tudományfelfogás azokkal az elképzelésekkel, amelyek szerint a történelemtudomány szövegei is retorikai ismérvekkel bíró narratívák. Paul Ricoeur Emlékezet - felejtés - történelem című írásában azt vázolja, miként vezethet a történelem kritikai vonatkozása a traumatikus emlékek feldolgozásához, a passzív felejtés kiváltotta (freudi) ismétléskényszert a múlt újraértelmezésével aktív felejtéssé változtatva a kollektív emlékezet gyógyulásához, s ezen keresztül a megbocsátáshoz. David Carr írásának (A történelem realitása) témája az a kontinuitáselmélet, amelynek értelmében „a történeti elbeszélés (...) a történeti realitással kontinuumot alkot” (77.), hiszen a nyugati ember létmódjának, s így időtapasztalásának is a koherenciát teremtő narratív szervezettség a sajátja, nem pedig a kívülről ráerőszakolt értelmezési keret. Horni K. Bhabha Disszemináció: A modern nemzet ideje, története és határai című tanulmánya, a posztkoloniális kritika egyik alapműve, a nemzet fogalmát olyan minden megnevezésben újratermelődő, totalizáló, kizáró metaforaként, diszkurzív alakzatként értelmezi, amely a „sokaság egysége” képzetének segítségével uralja az idegenségről, vándorlásról, nyelvi különbségekről kialakított képünket. A második rész (Társadalmi praxis, kultúra és narratíva) írásai az antropológia és etnográfia problémáit tárgyalják. Paul Atkinson (A narratíva és a társadalmi cselekvés reprezentációja) a narratívákként értelmezett etnográfiákban két szálat különít el, az egyik a kutatás helyszínén, a terepen tapasztaltak megírása, a másik pedig az etnográfus értelmezése formálódásának története. Atkinson azokat a módokat vizsgálja, ahogy az egyes etnográfiai munkákban ez a két szál összeillesztődik, s azt, hogy e narratívákban az antropológus milyen szerepet kap. (A második szál egyik opusa a visszaemlékezés, amelyben az etnográfus a kezdetben csetlő-botló, inkompetens figura szerepét játssza, s szakmai állításait éppen ez teszi hitelessé: az olvasóval kötött implicit narratív szerződés értelmében a megszenvedett tapasztalat az igazán autentikus.) James Clifford híres írásának (Az etnográfiai allegóriáról) alapállítása az, hogy az etnográfiai szövegekben különböző allegóriák - mint vezérlő történetek/előfeltevések - működnek; a szöveg „valami mást is mond”, de ez nem hozzáadódik az eredeti értelemhez, hanem a narratíva jelentésteliségének feltétele. Clifford Paul de Man allegóriafelfogását vitatja: a lehetséges olvasatok száma csak elméletileg végtelen, mert az adott történeti pillanatban az adott közösséghez tartozók számára hozzáférhető allegóriák száma véges. Clifford szerint az antropológiai szemléletet „etnográfiai pasztorálként” itatja át a megmentés allegóriája, azaz az idegen kultúrákat az antropológia a jövő számára „bebalzsamozza”, s ezzel múlt idejűvé teszi őket. Clifford tanmeséje arról a törzsfőnökről, aki az őt faggató antropológus kérdésére a népéről korábban írott könyvből nézi ki a választ, felhívja a figyelmet arra, hogy az idegen kultúra leírása befolyásolja annak további létét, s hogy az nem a leírás rögzített tárgya. Edward M. Bruner szerint (Az etnográfia mint narratíva) az etnográfiai leírások vázát egy, a vizsgált népcsoportról kialakult implicit narratív modell alkotja, amely befolyásolja a használt elméleti terminusokat, a szintaxist, azt, hogy mi számít adatnak, és az események, szereplők értékelését is. Ezt az állítást az amerikai indiánokra vonatkozó két domináns narratíva elemzésével bizonyítja: az első, az 1930-as évekre jellemző narratíva az idegennek tekintett indiánok múltját az aranykor, jelenét a széthullás, jövőjét az asszimiláció jegyében írja le, míg az 1970-es években kialakult narratíva az indiánt áldozatnak tekinti, múltját kizsákmányolásként, jelenét ellenállásként, jövőjét újraéledésként értelmezi. John Bomneman írása (Elbeszélés, genealógia és történeti tudat: a széthulló személyiség) Foucault és Gadamer bizonyos - nem igazán produktívan hasznosított - elgondolásainak segítségével értelmezi Susan R., egy Amerikában született, osztrák állampolgárságú, életének legnagyobb részét az NDK-ban töltő zsidó nő élettörténetét, a haza, az otthon, az anyanyelv, az identitás problémáit. E tanulmányok legfontosabb tanulsága számomra az a mód, ahogyan bizonyos (irodalom)elméleti tételeket a gyakorlatban - nagyon radikálisan — mozgósítanak. Például azt, amiről N. Kovács Tímea az Előszóban beszél: hogy a tudományos szöveg nem neutrális vagy áttetsző, a történeti és kulturális idegenség bemutatásának sajátosságai nem személyes döntések következményei. Ebből kiindulva kérdésként az fogalmazódhat meg, hogy miként hasznosíthatja az irodalomtudomány azokat a válaszokat, amelyeket saját kérdéseire más tudományok adnak. Ha a szövegek olvasását dialogikus viszonynak tartjuk, akkor - amiként az antropológus azt vizsgálja, hogy az adatközlőkkel folytatott párbeszédekből hogyan alkotja meg narratíváját - az antropológushoz hasonlóan az irodalomértelmezői gyakorlat is foglalkozhat a szövegeit uraló allegóriákkal, narratívákkal, ideológiai összetevőkkel, vagyis a „más” értelmezése oly módon válhat önértelmezéssé, hogy a „másról” szóló történetek egyben saját, a „mást” és magukat létrehozó történetvoltukat is számításba veszik. »EZ AZ NEM mindegy/ 1% - ADJON EGY RÉSZT A CIVILEKNEK! WWW * információs zöld számát! *Nonprofit Információs és Oktató Központ, Soros-NIOK iroda 12 ÉLET ÉLIT IRODALOM ■ 2000. JANUÁR 21.