Élet és Irodalom, 2000. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-07 / 27. szám - Farkas Henrik: Váratlan fordulat • reflexió | Visszhang • Deák Péter: Hogy szép lenni katonának? ÉS, június 23. (2. oldal) - Ónody Tamás: Seres Lászlónak • reflexió | Visszhang (2. oldal) - Elek Zoltán: Fekete Krónika • reflexió | Visszhang (2. oldal) - id. Molnár László: A terrorról • reflexió | Visszhang • Argejó Éva: Eichmann vajon mindannyiunkban benne van? ÉS, május 19. (2. oldal)
Váratlan fordulat Az ÉS 2000. június 23-i számában jelent meg Deák Péter írása, Hogy szép lenni katonának? címmel. A tekintélyes biztonságpolitikai szakember cikke első részében részletesen és alaposan kifejti azokat a tényezőket, érveket, amelyek bizonyítják a kényszersorozott tömeghadsereg elavultságát, célszerűtlenségét. Olyan érvet is ismertet, amely a vitákban eleddig nem szerepelt, nevezetesen, hogy „a hadászati tartalékokat mindenekelőtt a szövetség beérkező erői képezik”. Azaz Magyarországnak mint NATO- tagországnak nem szükséges nagy tömegben tartalékokat képeznie és mozgósítania, hiszen olyan mérvű konfliktus esetén, amelyet a készenlétben tartott állandó haderő már nem tudna kezelni, számíthatna a szövetség más országainak támogatására, az onnan érkező segítség valószínűleg gyorsabb és hatékonyabb lenne, mint a belső tartalékok mozgósítása, így a tömeges tartalékképzés, amelynek hatékonyságát más források, tapasztalatok szerint az ismeretek, a haditechnika amortizációja amúgy is kétségessé teszi, fölösleges, drága luxus egy kis NATO-országnak. Kár, hogy Deák Péter tanulmánya a parlamenti vita után jelent meg, a döntési helyzetbe került képviselők döntésük előtt nem olvashatták. A kitűnő elemző írásnak azonban az időzítésen kívül egy másik gyenge pontja is van. Miután a szerző cikkének első háromnegyede világosan, meggyőzően érvel a sorozott haderő ellen, váratlan fordulattal, keményen pattan elő egy megfellebbezhetetlen kijelentés: „Mindezzel együtt az állampolgárok honvédelmi kötelezettségének fenn kell maradni. ” Az ezt követő indoklásban a szokásos korszerű feladatkörök - köztük is kiemelten a katasztrófaelhárítás felsorolása következik. Ebből aztán adódik következtetésül a sorszolgálati rendszerről a sorkiképzési rendszerre való áttérés, valamint az ezt megelőző gondos, alapos (értsd: sok időt igénylő és költséges) elemzésének, előkészítésének, a feltételek fokozatos megteremtésének Fidesz-politikusokról már jól ismert logikája. A kényszersorozáson alapuló honvédelmi struktúra szakmailag és morálisan is megbukott, idejétmúlt. Olyan kijelentések is igazolják ezt a tényt, mint „Nincs egy ütőképes dandárunk” (Homoki János, Kis Újság, 2000. március 3.), és: „El kell indulni a professzionális hadsereg felé, és szakítani kell a sorkatonasággal, amely vajmi keveset ér olyan helyzetekben, amilyenekbe például Boszniában és Koszovóban kerültünk" (George Robertson NATO-főtitkár, tv2, Tények, 2000. április 4.). A morális válságra jellemzőek az 1999-es adatok: mintegy 43 ezer sorozásra behívott budapesti fiatalból mindössze kétezret tudtak katonai szolgálatra behívni. Ha a kényszersorozás a fegyveres honvédelemben ily csúfosan megbukott, joggal feltételezhető, hogy a katasztrófavédelemben is hasonló dicstelen véget érne. Ám amíg ez kiderülhetne, újabb évtizedeknek kellene eltelni. Dőreség lenne ezt is kipróbálni, kivárni. Persze egészen más a helyzet, ha a sorkiképzés, katasztrófavédelem stb. önkéntes formában történik. Deák Péter cikkébe tulajdonképpen ez a lehetőség is belefér: erre utal az amerikai Nemzeti Gárdára való hivatkozás is. Farkas Henrik, a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának ügyvezetője múlt a kelet-európai jobboldali, konzervatív pártok világába. Ha átlép a Néppártba, a szabadelvűeknek nem kell többé szégyenkezniük amiatt, hogy mit művelnek a nevükben. Igen ám, de mint Seres László a múlt heti Élet rovatban meggyőzően bizonyítja, a Kelet-Európában konzervatívnak nevezett politikai alakulatoknak semmi ideológiai közük sincs a szélsőjobboldaltól mindig világosan elhatárolódó, a piac szabályait tiszteletben tartó európai jobbközép pártokhoz. Valóban, Nyugat- Európában a konzervatív nem reakciós. Nincs Szent Korona-tan, Corvin-lánc és miniszterelnöki vizit a Vasárnapi Újságban. Nem fogadják Schüsselt. Nem kap megbízást Schwajda, nem nevezik ki APEH-elnöknek Simicskát, nem lehet belügyminiszter Pintér. Nem tesznek tönkre tudományos kutatóintézeteket, nem indítanak háborút a főváros ellen. Nem gátlástalanok. Politikájuk a közjóra irányul és nem zsákmányszerzésre. Ezeket a pártokat az átlépés ötletének támogatásával nem akartuk megsérteni. Az érintettektől elnézést kérünk. Ónody Tamás SZDSZ - Új generáció Seres Lászlónak Ez végre egy jó ötlet - mondtuk, amikor nyilvánosságra került, hogy a Fidesz ki akar lépni a Liberális Internacionáléból és átül a konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppártba. Jobb a dolgokat igazi nevükön nevezni. A liberalizmus a semleges állam eszméjének megalkotásával született meg a vallásháborúk korában. Milyen liberális párt az, amelyik elveti az állam és egyház szétválasztásának elvét? Milyen liberális párt az, amely csúfot űz a parlamentarizmusból, politikai árakat szab piaci cégeknek, vagy hatalmi szóval akar „médiaegyensúlyt” teremteni? A Fidesz az állami tekintélyelvűségre építi politikáját - írtuk, s ezzel belesi- ÉLET ÉS ÍR IRODALOM 2 VISSZHANG□ Fekete Krónika Egyre nagyobb értetlenséggel szemlélem az elhúzódó Fekete Krónika ügyet. Ahogy nem csökkenő vehemenciával esik egymásnak a két szekértábor. Jobboldal = fasiszták = koncentrációs táborok. Baloldal = komcsik = Gulag. Mint az óvodások. Minderre az ürügyet egy könyv szolgáltatja. Nem vagyok történész, így a könyv egészét megítélni nem tudom. Viszont volt egy kambodzsai osztálytársam. Ha ő nem meséli el, hogy mi is történt annak idején Kambodzsában, fel sem tűnik, hogy a Fekete Könyv meglepően felületesen tudósít két eseményről. Nevezetesen arról, hogyan került hatalomra Pol Pot, és hogyan bukott el. Mert ez az, ami tanulságokkal szolgál, és nem az, hogy volt-e elég lőszer a kivégzésekhez. De nincs mindenkinek kambodzsai osztálytársa. Noam Chomsky írásai azonban olvashatók. Magyarul is. 1995-ben az MTV1-en egy vele készült interjút is láthattunk. Mégsem tűnik fel senkinek a szerecsenmosdatás? Hogyan kavarta a szart az USA? Hogyan támogatta Pol Potot? Az érdekes az, hogy ezek az információk senki elől sincsenek eltitkolva. Mégis. Mintha tabuk lennének... Kérdem én: mekkora bátorság kell ahhoz, hogy leírja valaki, Hitler/Sztálin gyilkos szörnyeteg volt? Mekkora elégtétel ennek ürügyén beletörölni a lábunkat egy - a miénkkel ellentétes meggyőződésű - emberbe? Siralmas. „E gyönyörű tájkép pompás színeivel elragadott bennünket. (...) Azonban kellemetlenül hatott a sok vérbe fagyott tibeti katona..." „Valamennyien azonban inkább rendőrök, mint katonák..." Ezeket a sorokat nem egy kommunista kínai katona, hanem egy angol tiszt vetette papírra. Kedves Olvasó! Tudtad, hogy az angolok, a demokrácia élharcosai lerohanták Tibetet? És nem a homályos múltban. A XX. században. Kérdi a Kedves Olvasó, miért végezte az angol hadsereg ezt a mészárlást? Az emberiség védelmében. Mondhatni: internacionalista kötelességből. „...a tibetiek (...) az egész emberiségre nézve állandóan veszélyesek...” Azt mondják, az emberek nem tudtak a Gulagról. Nem tudtak a koncentrációs táborokról. Te, Kedves Olvasó, tudsz arról, hogyan vetett be biológiai fegyvert a saját lakossága ellen egy demokratikus ország? 1964-től 1977-ig? Angliában? Úgymond tesztelési célból, legyengítet, tét. Hogyan tesztelte gyermekeken a radioaktív sugárzást? Nem a sztálini rezsim. Az USA. Nem, nem. Ez lehetetlen. Akkor miért kért bocsánatot Hazel O’Leary miniszter? Az életben maradottaktól. „Amerika szégyene...” Mennyire mennyire könnyű vörös meg barna veszedelemről fecsegni. Az elvtársak tapsától kísérve. De kiben van bátorság szembenézni a demokrácia rémtetteivel? Hogyan küld egy kormány terroristákat a környezetvédők ellen? És miután lebuktak a gyilkosok, hogyan szabadítja ki őket gazdasági zsarolással? A rémtetteket nem ideológiák követik el, hanem emberek. Az emberek pedig egyformák. Nincs kommunista, fasiszta, demokrata faj. A gyilkosok köztünk vannak. Lehet, hogy mi magunk vagyunk a gyilkosok. Menteném az üldözötteket? Vagy elfordítanám a fejem? Dolgoztam űrfelvételekkel, így tudom, mire alkalmasak, és mire nem. Hányan haltak meg azért, mert néhányan úgy ítélték meg, hogy nem tartozik a plebsre, mi történt Csernobilban? Nem érdemes a kelet-nyugati enyhülést veszélyeztetni egy ilyen ügy miatt. Ha jól emlékszem, az USA hadseregének harci szabályzata megengedi túszok kivégzését, ha a civil lakosság jogellenes tetteket követ el. NATO-tagország vagyunk. Nem tehetünk úgy, mintha ez ránk nem tartozna. Vagy vegyünk egy mocskosabb sztorit? Kényszersterilizált gyerekek az USA-ban? Kedves Olvasó! Hogyan lehetséges, hogy erről nem tudsz? Vagy nem akarsz tudni... Gondolom, mindenki emlékszik még arra az érvrendszerre, hogy ezeket a torzulásokat kell csak kijavítani, és már itt is van a tökéletes kommunizmus... Ne a hibákat sorold, elvtárs, hanem a vívmányokat. Ezeknek az ügyeknek a felemlegetésével csak az ellenség malmára hajtod a vizet. Azzal kezdtem, hogy értetlenül nézem az elhúzódó vitát. Ez nem igaz. Értem én. És ez az, ami elszomorít, mert amíg itt vagyunk mi, a jók, és ott vannak ők, a rosszak, addig ilyen rémtettek újra és újra bekövetkeznek. Elek Zoltán A terrorról kivételesen érdekes és gondolatébresztő dolgok olvashatók az Eichmann vajon mindannyiunkban benne van? című interjúban, amelyet Erős Ferenc pszichológussal készített Argejó Éva az ÉS 2000. május 19-i számában. A beszélgetés pszichológiai mondanivalójával szinte maradék nélkül egyet lehet érteni, a történeti bevezetéshez azonban megítélésem szerint egy lényegi megjegyzés kívánkozik. „Nem az 1945 utáni politikai rendőrség volt az első Magyarországon, amely tömeges terrort alkalmazott [ez tökéletesen megfelel a valóságnak], ez történt 1919-ben és 1944-ben is, tehát volt kontinuitás.” Olyannyira volt, hogy 1919 és 1944 között is ez történt, gyakorlatilag folyamatosan. Ha nem hisznek az 1945 és 1989 között készült „bolsevista” tankönyveknek, higgyenek egy 94. évében járó öregembernek, aki átélte ezt a negyedszázadot. Amelyet régebben, a rendszerváltás előtt, szokás volt „ellenforradalmi korszakinak nevezni és fasizmusnak kategorizálni, később, az idők változásával fasisztoid rendszernek besorolni vagy félfasisztának mondani. (A Ludas Matyi írta 1945-ben: „Mi a különbség a fasiszta és a félfasiszta között? Hogy a félfasiszta is ugyanolyan fasiszta, csak fél.’ Még később aztán lett nálunk a Horthy-korszak jobboldali, konzervatív diktatúra, mára meg szinte a parlamenti demokrácia mintaképe - nem is emlékszem pontosan, hány hetente ülésezett akkoriban a parlament, amely a numerus clausust már akkor meghozta, amikor Hitler legfeljebb még csak fogalmazta magában a Mein Kampfot. Arra viszont annál jobban emlékszem, hogy milyen volt a terror, jóllehet annak közvetlen szenvedő alanyává, a fizikai terror értelmében csak a korszak vége felé, 1941-től, a munkaszolgálat és a harmadik zsidótörvény „feltalálása” (eredeti magyar szabadalmak!) után váltam. De mindenesetre jóval 1944 előtt, amikor még nem lehetett minden szörnyűséget rákenni a németekre. El akarom kerülni azonban még a látszatát is annak, hogy a Horthy-rendszer terrorját a zsidóság elleni „intézkedésekre” szűkítsem. Sőt, még csak nem is a kommunisták elleniekre, akik, ugyebár, tudja ezt jól mindenki a jobboldalon, igen jelentős részben zsidók, illetőleg „zsidónak tekintendő személyek” voltak. „Intézkedtek” itt azonban Horthy alatt, 1919-től 1944-ig folyamatosan baloldali és kevésbé baloldali szocialisták, szakszervezetiek és más veszélyesnek tartott csoportok ellen is. Van-e még valaki e hónban, aki emlékezik a „társadalmi rend hatályosabb védelméről” intézkedő törvényre, amelyet Bethlen alatt hoztak? Van-e kortárs történész, aki felidézi? Lehet, hogy sokak által megmosolygott vagy elavultnak hitt kategóriákban fogalmazok, de a Horthy-éra osztályterror volt a javából. Amely attól függően volt enyhébb vagy durvább, hogy a rendszer mennyire volt, illetve mennyire érezte veszélyeztetettnek magát a különféle „felforgató elemek” által. 1919-20-ban, a Prónay-, Ostenburg- és más darutollas különítmények idején véresebb, mint a bethleni konszolidáció alatt. A nagy gazdasági világválság idején, a húszas, harmincas évek fordulóján keményebb (vö. Sallai és Fürst kivégzése statáriális bíróság ítélete alapján), mint a harmincas évek végén, a háborús konjunktúra kibontakozásakor. És a második világháború idején, kivált a Szovjetunió megtámadása után már „futószalagon”, a normál polgári jogrenden kívül is ment a terror, például a Magyar Királyi Honvéd Vezérkar főnökének különbírósága útján. A Mamut áruházlánc terjeszkedése nyomán a Széna téren nem csupán az utolsó fákat pusztították ki, de eltüntették (bekerítették, majd lebontották a Margit körúti fegyház áldozatainak és rabjainak emlékművét is. Minden tiszteletem az életet adó oxigént termelő fáké, de azért az egykori Mártírok útján állott mártírok emlékműve is megérdemelt volna egy halk sóhajt. Félő, hogy nélküle a mai közép- és fiatalabb generációk még kevésbé fogják tudni, milyen világ is volt itt minálunk a „felszab” (no de nem akarom megsérteni senkinek se az érzékenységét, inkább elharapom) előtt, kívánok inkább minden honfitársamnak nyugodtabb, békésebb, még a Horthy-korszak legszelídebb éveinél is terrormentesebb XXI. századot. id. Molnár László Megjelent Budapesten megvásárolható a Balassi Könyvesboltban (II., Margit u. 1.), a Fókusz Könyváruházban (VII., Rákóczi út 14.), az írók Boltjában (VI., Andrássy út 45.), a LÁNG-TÉKA könyvesboltban (XIII., Pozsonyi út 5.), Markó Könyvszalonban (V., Balassi B. u. 7.), a PONT Könyvesboltban (V., Nádor u. 8.), a Saxum Kft.-nél, a Sunbooks Kft.-nél, a TÓTHÁGAS-nál, valamint országosan a LIBRI Kft., a LÍRA és LANT Könyvesboltjaiban és a nagyobb hírlapárusító üzletekben. Nagyítás Könyvek Fizessen elő az ÉS-re! forintot kell kiadnia, ha nem hetente vásárolja, hanem szerkesztőségünknél fizeti elő lapunkat egy évre. Előfizetési csekket, illetve számlát a 210-5149 vagy 210-5159-es telefonszámon, a 303-9241-es faxszámon, az es@es.hu e-mail címeken kérhet. 994 Ft helyett csak 7400 Levélcímünk: 1089 Budapest, Rezső tér 15. Bankszámlaszámunk: 10102237-07105005-00000008 ÉLET ÉS IRODALOM] Kiadja az Irodalom Kft., ÉS Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő: SZIRA PÉTER Szerkesztők és fogadóórák: Széppróza: DÉRCZY PÉTER kedd 10-13 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA csütörtök 9-13 Irodalomtörténet: ΒΑΤΑ IMRE Vers: KÁNTOR PÉTER kedd 11-13 Interjú: SERES LÁSZLÓ hétfő 11-13 Tervezőszerkesztő: BORSOS SZVETLÁNA KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: BAKÁCS TIBOR SETTENKEDŐ DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET ORBÁN OTTÓ Riporterek: KÓCZIÁN PÉTER ÓSZABÓ ATTILA VAJDA ÉVA Korrektor: WEISZ GYÖRGYI Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25-44 HU ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Rezső utca felől) Budapest 1443. Pf. 274 Telefon: 303-9211, 210-0969, 210-5861 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Internet-cím: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Mester Nyomda Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Veszprémi Nyomda Rt. Felelős vezető: Erdős András igazgató A lap a Soros Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap és az Inertia Kft. támogatásával készül. További támogatóink: EGIS Rt., valamint olvasóink, akik adóforintjaikkal támogatták a lapot. Az ÉS kommunikációs partnere: Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. Előfizetési információk A Magyar Posta Rt. Levél és Hírlapüzletági Igazgatóságnál (1089 Bp. Orczy tér 1.) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban illetve a hírlapkézbesítőknél az előfizetési díj egy évre 7894 Ft, fél évre 4200 Ft, negyedévre 2244 Ft, egy hónapra 780 Ft. Kedvezményes éves előfizetés 7400 Ft az írók Boltjában (Budapest VI., Andrássy út 45.), a Pont Könyvesboltban (Budapest V., Nádor u. 8) valamint a szerkesztőségben. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149, 210-5159-es telefonon, a 303-9241 -es faxon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül. Éves előfizetési díj: 110 USA-dollár, a környező országokba 90 USA-dollár a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). További előfizetési információk a honlapunkon www.es.hu Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. 2000. JÚLIUS 7.