Élet és Irodalom, 2002. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

2002-10-18 / 42. szám - (-fert): Keresztény üzletemberek • glossza | páratlan oldal • Az ÉS glosszaversenye 2002. IV. szakasz, 4. forduló (19. oldal) - faló: Hála Istennek? • glossza | páratlan oldal • Az ÉS glosszaversenye 2002. IV. szakasz, 4. forduló (19. oldal) - (podmaniczky): Vizes nyolcas • glossza | páratlan oldal • Az ÉS glosszaversenye 2002. IV. szakasz, 4. forduló (19. oldal) - H. Kovács János: A jognak asztalánál… • glossza | páratlan oldal • Az ÉS glosszaversenye 2002. IV. szakasz, 4. forduló (19. oldal) - (liska): Tagozat • glossza | páratlan oldal • Az ÉS glosszaversenye 2002. IV. szakasz, 4. forduló (19. oldal) - Torkos Máté: Felelősség • glossza | páratlan oldal • Az ÉS glosszaversenye 2002. IV. szakasz, 4. forduló (19. oldal) - Radó Ákos: Szeretnék polgármester lenni • glossza | páratlan oldal • Az ÉS glosszaversenye 2002. IV. szakasz, 4. forduló (19. oldal) - Sebők Zoltán: Régivel az újat. Milyen médiát használ egy médiafilozófus? • glossza | páratlan oldal • Az ÉS glosszaversenye 2002. IV. szakasz, 4. forduló (19. oldal) - Szikszai Károly: Brigádnapló • kép | illusztráció | grafika | rajz (19. oldal)

páratlan oldal AZ ÉS GLOSSZA­­VERSENYE 2002. IV. SZAKASZ, 4. FORDULÓ KERESZTÉNY ÜZLET­EMBEREK A Keresztény Vezetők társasága (KEVE) Buda legelegánsabb szállo­dájában, a Hiltonban ünnepelte megalakulásának tízéves évfordu­lóját. A társaság célja megismertet­ni az emberekkel Isten szeretetét és mindenhatóságát, elfogadtatni Jézus Krisztust mint személyes megváltójukat. Programjukban üz­leti vacsorák, előadások, imakörök tartoznak, természetesen szigorúan zárt körben. Egyszer már jótékony­kodtak is: egy lelkészt, aki évek óta foglalkozik hajléktalanokkal, a KÉVE családjával együtt befizetett egy nyaralásra. A mostani összejö­vetelen megállapították, hogy ko­runk legnagyobb problémája az emberek türelmetlensége, de Jézus szeretete átformálhatja gondolko­dásmódunkat. (­fért) HÁLA ISTENNEK? A nyelvbotlás, mindannyiunk réme egyszer csak felragyog, gazdag tar­talommal telik meg. A főszerkesztő, aki heti válaszait gondosan szerkeszti, így szól a tele­vízió beszélgetős műsorában: „A ho­­lokausztnak köszönhetően a falusi zsidó népesség száma lecsökkent. ” 2002. OKTÓBER 18. RÉGIVEL AZ ÚJAT Milyen médiát használ egy médiafilozófus? Bizonyos értékelések szerint a mögöttünk hagyott évszázad három legna­gyobb hatású médiafilozófusa Marshall McLuhan, Wilém Flusser és Gün­ther Anders volt. Lehetséges. McLuhan A Gutenberg-galaxis című harminc évvel ezelőtt írott könyve, mely végre magyarul is megjelent, máig a leg­többet idézett médiaelméleti munka, központi tézisét pedig, miszerint maga a médium az üzenet, anélkül szajkózzuk folyton-folyvást, hogy va­lódi értelmével a legcsekélyebb mértében tisztában lennénk. Ha Flusser csupán A fotográfia filozófiája című könyvecskét írta volna meg, akkor is a legnagyobb médiafilozófusok között kellene számon tartanunk, hiszen őelőtte is voltak ugyan a fényképezésnek szellemes elméletei, de a filozó­fiáját igazából ő teremtette meg. így van ez annak ellenére, hogy bizo­nyos akadémiai körök, melyektől mi sem áll távolabb, mint a gondolko­dás, szüntelenül azzal hencegnek, hogy mi mindenben nem értenek vele egyet. A felénk kevéssé ismert Günther Andersben pedig azért érdemes az első igazi tévékritikust tisztelni, mert nem tartalmilag vagy esztétikai­lag értékelte ezt a borzalmas médiumot, hanem vérbeli filozófus módjára strukturálisan, így aztán akármilyen irányba „fejlődik” is a televíziózás, Anders vizsgálódási módszere örökzöld marad. Mindezek fényében az embernek az a benyomása, hogy a maguk ide­jében mindhárman korukat megelőző, hipermodern fickók lehettek, akik minden bizonnyal nagy-nagy lelkesedéssel használták is azokat az új technikai eszközöket, amelyekről műveikben filozofáltak. Ez a felté­telezés azonban több tekintetben is tarthatatlan. A kanadai McLuhan, aki meghirdette a Gutenberg-galaxis, azaz a nyomtatott szöveg végét, és valósággal glorifikálta a „katódcső sugárzá­sát”, eredetileg irodalomtörténész, azon belül Joyce-kutató volt, és saját bevallása szerint soha nem nézett tévét. Flusser átkok sokaságát szórta a bűnös történetiség szerkezetét megteremtő és fenntartó írásbeliségre, s nem győzte magasztalni a mitikus körkörösséget visszahozó képiséget, valamint az új információs technológiák által lehetővé váló dialogikus kommunikációt, ami reményei szerint felváltja majd a központi vezér­lésű, tehát alapjában fasisztoid szerkezetű információáramlást. Mindezt azonban, akárcsak McLuhan, Flusser is írásban fejtette ki, méghozzá egy rozoga írógép segítségével, amelynek még a szalagját is képtelen volt önállóan kicserélni. Egy interjúban elmondta, hogy ha elkopott vagy kilyukadt a szalag, kénytelen volt új masinát vásárolni. Ami Günther Anderst illeti, egy osztrák riporter nemrégiben abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy ha az éles szemű médiateoreti­kus ma élne, minden bizonnyal e-mail útján értekezne barátaival és el­lenfeleivel. Monográfusa Konrad Paul Liessmann erre megjegyezte, hogy Andersnek tényleg alkalma volt megismerni az új kommunikációs technikákat, hiszen 1992-ig élt, ám soha nem volt hajlandó másként, mint kézzel írni. McLuhannak van egy aforizmája, miszerint a halat ki kell emelni a vízből, hogy érzékelhesse eredeti közegét. Flusser többször is bevallotta, hogy képtelen írás nélkül élni. Anders pedig egykoron azt mondta Liessmannak, ha meg akarjuk érteni az újat, régi eszközökkel kell dol­goznunk. Lényegében ezt tették mindhárman. Sebők Zoltán SZIKSZAI KÁROLY: BRIGÁDNAPLÓ Jó ez a logóprobléma, de még mindig nem tudjuk, hogy ki figyelte meg Deutsch Tamás édesanyját. Igaz, hogy a semleges következté­ben, miatt helyére egyre gyakrabban tolakszik beszédünkbe a helyeslő, hálálkodó köszönhetően. Ilyen mon­datot is hallottunk: „Az árvíznek kö­szönhetően sokan maradtak fedél nélkül. ” Pedig hát ki helyesli­­ az árvizet? Való VIZES NYOLCAS Azt mondta a Viszkis nevű bankrab­ló az ítélethirdetés után, hogy a 17 helyett ő jobban csípte volna a 14 évet, mert a 14 esetén még új életet kezdhetett volna, viszont három év­vel később, közel ötvenévesen ez már nem adja olyan könnyen magát. A bírói szigorból az derül ki, hogy a törvények szerint méltá­nyolhatóbb lett volna az első rablás előtt új életet kezdeni. (podmaniczky) A JOGNAK ASZTALÁ­NÁL... Szégyen, de csak most, a jogerős ítélet után jutott el a tudatomig, hogy Várhegyi Attilát és társait a Budakörnyéki Bíróság annak ide­jén azért mentette fel a vesztegetés vádja alól, mert bár formálisan meg­valósult a vesztegetés, de a támogatás­ból sértsd: csalás, H. K. J.) nem Vár­hegyinek, hanem a Fidesznek szárma­zott előnye (értsd: zsozsója, H. K. J.). A felmentéseket az ügyészség is tudomá­sul vette (idézet a Népszava október 8-i számából). Bíró Úr! Ügyész Úr! Tessék már megmondani, én, mint párton kí­vüli, vesztegethetek-e büntetlenül, ha a „támogatásból” . a) családomnak; b) barátaimnak; c) ismerőseimnek; d) hajléktalanoknak; e) betegeknek; f) árva gyerekeknek; g) éhezőknek; h) kisegyházaknak; i) civil szervezeteknek; j) a Fradinak; k) stb. 19 Az új nemzedék extrém értékrendje Salinger Richárd: Apám beájulna származik előnye? Vagy a büntet­lenség kizárólag a hatalmon lévő pártokat és azok vezetőit (továbbá rokonaikat, barátaikat és üzletfelei­ket) illeti meg? H. Kovács János TAGOZAT Újra választások, újra lehet buzgól­­kodni az Ügyért. Én egy belvárosi liberális képviselőjelölt plakátozási akcióját szemelem ki aktivitásom színteréül. Persze a liberálisok pol­gármesterjelöltje ebben a kerület­ben is, mint majd mindenütt a fő­városban, szocialista politikus, s a két párt közös képviselőjelöltjeinek kétharmada is MSZP-s. Nem ha­gyom magam elrettenteni, a pla­kátkupacok között kikeresek egy szabad demokrata jelöltet, aki ha­mar megérkezik, maga is ragasztja magát aznap este. Elindulnánk, a felnyalábolt paksaméta azonban nemcsak a képviselőjelölt plakátjait tartalmazza, hanem keskeny felira­tozott csíkok formájában a szocia­lista polgármesterjelölt reklámját is. Félig viccesen javaslom, hogy én majd ragasztom őt, a liberálist, a szoci jelöltet nem szívesen, azt csi­nálja ő. Mély döbbenet. Lássam be, ez egy elvi kérdés, lehetetlen, hogy én csak őt plakátozom, a szocialista jelöltet pedig nem. Szerintem áthi­dalható a probléma, szerinte nem. Ingerülten válik el tőlem, így nem kellek. Azóta nem buzgólkodtam az ügyért. Igaza lett volna? Tényleg összenő? (lista) FELELŐSSÉG „Kertész Imre Nobel-díjas magyar író. Nyilván még ő maga is csak óvatosan, hitetlenkedve képes kimondani a címet és barátkozni a gondolattal. Hiszen egy díj nemcsak dicsőség, hanem felelősség is nemzetünk iránt” — írja Pósa Zol­tán a szombati Magyar Nemzetben. Nem, kedves honfitársam, a fele­lősség éppen fordított irányú. Torkos Máté SZERETNÉK POLGÁRMES­TER LENNI „Szeretnék polgármester lenni, szavaz­zanak rám!” Így hangzik az egyik fővárosi kerületi polgármesterje­lölt felhívása. Tiszta beszéd. Nem meséli vég nélkül, hogy ő már mi­lyen régen a kerület lakója, és hogy mi mindent visel a szívén, mit szeretne megvalósítani, meg hogy fogjunk össze, és a többi, úgyis tudjuk, hogy egyet akar, pol­gármester lenni! De azért az önzésnek ez a foka nekem mégiscsak túl sok. Hát mi már egy kicsike manipulációt sem érdemlünk meg? Thurzó Gábor egy drámája, A szent jutott eszem­be. Ő a darabban Loyolai Szent Ig­nácot idézi: „A te ajtódon megyek be veled, hogy a magamon jöhessünk ki együtt.” Majd immár saját szavaival így folytatja: „De hogy mi az én ajtóm, amin együtt velem jön ki, azt mindig a rám bízott egyénisége dönti el. Az üd­vösség felé a magam ajtaján, de az őt üdvözítő módon igyekezem kivezetni. ” Legalábbis a választások előtt. Radó Ákos ÉLET ÉS ÍR IRODALOM

Next