Élet és Irodalom, 2004. janár-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-30 / 5. szám - Vargha Mihály: Tényvisszaverődések. Kodály, Katona, Kölcsey…, (15. oldal)
...Csokonai, kétoldalt Tóth Árpád , Gulyás, Lestár Péter, Kada Elek, Bánszky Pál, Kerényi József... Érdemes lenne rákérdezni az újuraknál, akik ma oly nagy erővel s rém gyorsan akarnak új mindent építeni: kit mennyire ismernek az említettek közül, hogyan gondozzák a tőlük és oly sok másoktól eredő örökségünket? Kinek az örökébe akarnak lépni a környezet, a táj, a szellem és lélek vagy csupán a nyelv gondozása okán? Mert beérheti-e ennél kevesebbel bárki, aki „alkotás” aktív részese, netán haszonélvezője akar lenni? Vagy aki a köz szolgálatát vállalta, s tekinti hivatásának? Kecskemét gödre Tény: Kerényi József 2003 áprilisában és májusában levélben kérte dr. Szécsi Gábort, Kecskemét polgármesterét, hogy vesse latba befolyását a Malom tervezett bontásának megakadályozására. Vélemény: „Ilyen, különböző célokra jól hasznosítható öreg épületegyüttest ma már normális, korszerű koncepcióval rendelkező település nálunk gazdagabb országban sem pusztít el és nem is engedi elpusztítani. Ha Kecskeméten, az Erzsébet laktanya területén történt értékrombolás után még a malomegyüttest is elbontják, elmodhatjuk, hogy a Hírös Város az 1960-as évek »településrendezési« elveihez és gyakorlatához kanyarodott vissza” - írta első levelében Kerényi József építész, Kecskemét díszpolgára. Tény: a helyi védettségű ipartörténeti emlék eltűnt Kecskemétről. 2003 kora nyarán a régi Malom teljes tömbjét letarolták a buszállomás mellett, nem messze a Főtértől. Vélemény: A Malom helyén most látható hatalmas gödör hasonlatos ahhoz, amikor - a magas technika jóvoltából - pontosan csap be a magasból egy lézerirányítású bomba. Tény: a bontási engedélyt a városi önkormányzat kiadta. Dr. Szécsi Gábor testvére Szécsi Zsolt építész, aki a KÖH Állami Műemlékvédelmi és Restaurációs Központjának (ÁMRK, Budapest) igazgatója. Vajon a bontáshoz hozzájárult-e a főhatóság, a KÖH (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal)? Vélemény: Nem összeférhetetlenség-e - ami szóbeszéd tárgya -, hogy Szécsi Zsolt fontos hivatali megbízatása mellett magántervezői tevékenységet folytat, vagy tulajdonában van ilyenre szakosodott magáncég, amely több kecskeméti munkában vett részt az elmúlt években? Idézet: „Álltam a gödör mellett. Hatalmas gödör volt, lagalább fél száz méter hosszú s mélysége is megvolt három-négy embermagasságnyi. Sáros-agyagos, víztócsáktól himlős fenekének árnyékában néhány munkás etetett egy szállítószalagot - amely a gödör mellé okádta a zsíros, barna göröngyöket. Összeszereléshez előkészített daru gémje hevert mellettem, sűrű, kusza acélbordázatát a bozótba haraptatva; az emeletmagas kavicshalmok és rozsdaszínű betonvas kötegek mögül kibukkant a sebtében összetákolt, ácsolt raktárak és öltözőbarakkok teteje. A gödör látványa megdöbbentett.” (Finta József: tervek, gondok, gondolatok / MAI ÉPÍTÉSZETÜNK, 1979, Műszaki Könyvkiadó) Tény: a Malom bontási tervét Farkas Gábor kecskeméti építész készítette. Meg egy vázlattervet is, Finta József akadémikus építésszel közösen, a gödör helyére építendő bevásárló-komplexumról. Hivatalos megbízás, aláírt szerződés nélkül, de igyekezve a régi épületegyüttes léptékét és hangulatát őrző skiccet földobni. Csakhogy a befektetőknek nem ilyenre volt szükségük, és kvázi ötletpályázatot rendeztek, persze nem nyilvánosan. Ezen Farkas és Finta már el sem indult. Vélemény: Gödrészek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél? Tény: Kecskemét Önkormányzata a közelmúltban kiadta az elvi építési engedélyt a Malom helyére tervezett, közel 50 000 m2 összes alapterületű épületre. Az ismert elrendezés: többszintes mélygarázs, üzletek, multiplex mozi, valamint irodaterek. Tervezője a MÉRTÉK Stúdió, amely a budapesti Mammut 2-t is tervezte. Vélemény: a terv minősíthetetlen, hatalmas high-tech monstrum. Látványtervei megtekinthetők az interneten (epiteszforum.hu), s ott olvasható róla Borvendég Béla építész lesújtó opponensi véleménye is. Tény: Kecskeméten hosszú évek óta nincs főépítész, ezért a város például nem tud összehívni Tervtanácsot. Pedig törvény szerint az engedélyezésre benyújtandó tervdokumentáció része a tervtanácsi állásfoglalás. Különleges hazai specialitás persze, hogy egy tervtanács pró vagy kontra állásfoglalását az engedélyező hatóság nem köteles figyelembe venni (sic! - vélemény). Anekdot ha már gödörről esett szó: a délpesti procc-színház tervezésekor (emlékeznek, amikor Siklós Mária nyilvánosan kijelentette, hogy ő nem az épületet tervezi, csak programtervet készít...) az akkor illetékes FVM szervezett ún. „Központi” Tervtanácsot. Borítékolható volt ugyanis, hogy a Fővárosi Tervtanácstól nem várható szép, buksisimogató állásfoglalás a tervről. A Központi Tervtanács nyilvánosságra nem hozott állásfoglalása azután erősen kozmedikázva tartalmazta az egyes meghívott opponensek szomorú véleményét. Pedig a szűrésre nem is kellett volna energiát pocsékolni, mert mint említettem, a tervtanácsi állásfoglalás nem perdöntő. Akkortájt (2000-ben, a Fidesz vezette kormány uralma idején) egyébként sem tudta volna rábírni senki a IX. kerületi Önkormányzatot, hogy ne adja ki az építési engedélyt, sürgetett az idő... A „Központi Tervtanács”-ot üzemeltető illetékes főosztály vezetője most is ugyanaz (Kovács Imre építészmérnök), aki korábban - hivatalból - ott csücsült a pályázati zsűriben, amikor 1997-ben Bán Ferenc terve nyerte az Erzsébet téri Nemzeti Színház-pályázatot. Már szinte emberemlékezet - pontosabban az ÉVM megszűnése óta áll az Építésügyi Főosztály élén, s vándorol minisztériumról minisztériumra, ahogy a sors hozza: most a BM kötelékében. És „alkotások” aktív részese. Idézet: „Ha minden az előzetes terveknek megfelelően alakul, az építmény új városközpont lesz a városközponton belül, afféle fedett főtér. A Malom terveinek előkészítésekor közvélemény-kutatást végeztek Kecskeméten és környékén. A félezer megkérdezett, akiknek nagyobb része nő, határozott igényként egy nagy alapterületű, ismert márkatermékeket forgalmazó, színes szórakozási lehetőségeket nyújtó és multiplex mozit magában foglaló üzletközpontot jelölt meg. A számítások szerint 317 ezer ember él olyan távolságra a leendő Malomtól, hogy fél órán belül képes elérni a központot. Egyebek mellett ez teszi vonzóvá a beruházók számára a város szívében lévő telket.” Egy „sajtótájékoztatón dr. Szécsi Gábor polgármester azt mondta, hogy a Malom jól illeszkedik abba a hosszú távú tervbe, amely a városközpont nyugati részét üzleti, szórakoztató egységként képzeli el.” (petofinepe.hu.) Tény: Kecskeméti Tervtanács hiányában a Dél-alföldi Területi Főépítészi Iroda hívta össze Szegeden a Tervtanácsot, amely azonban nem találta elbírálhatónak a terveket. Borvendég Béla opponensi véleményét elfogadták, de a tanácskozást átminősítették konzultációnak. A tervvel kapcsolatban az egyik legsúlyosabb kifogás, hogy nincs szabályozási terv a város ezen környékére, s a tervezők olyan programot sem tudtak bemutatni, amiből levezethető volna, hogy a terv valóban az, ami a város élete szempontjából a legjobb megoldás. Fontos kérdés például az autózás, hiszen pont a város kellős közepébe telepítenék a jelentős forgalmat generáló komplexumot. Vélemény: egyértelműen egy telekhasznosítási cél akcióról van szó. Mondják úgy is, spekuláció, de talán a panamázás szakkifejezés sem áll túl messze az ilyen esetektől. Nyilván még a privatizáció kezdetekor - vagy azóta, egy szerencsés pillanatban - azzal a szándékkal vette meg valaki vagy valakik az öreg malmot, hogy előbb-utóbb a helyére fölépítenek egy nagy haszonnal bérbeadható, illetve értékesíthető ún. plázát, mailt, bevásárlóközpontot, nevezzük, ahogy tetszik. Főváros- és országszerte megvannak a példák: Pólus, Mammut, WestEnd, MOM, Árkád, Szinva és még tudom is én, milyen névre hallgatnak. Kerényi József fölnagyított pénztárgépnek nevezi egyik levelében... Új iparág? A városkörnyéki cipősdobozok cselesen városba hurcolt, ún. „humanizált változatai”. Álszent körítéssel, miszerint a városközpontban nem csupán a gépkocsival járók számára elérhetők, hanem a gyalogosoknak is, akiket számos autós egyre inkább alacsonyabbrendű állampolgárként kezel. Valójában mégis az autóüléshez ragadt fenekűek kiszolgálásának - s persze folyamatos megkopasztásának - fellegvárai. Idézet: „Aki autóval megy vásárolni, mozizni, enni, kikapcsolódni - a föld alatti garázsban hagyhatja járművét. 463 autó számára van hely a mélyben. Az építtetők szerint nagyon szerencsés helyen áll majd a Malom, hisz a buszpályaudvar szomszédsága kényelmesen elérhetővé teszi mindenki számára. Emellett még egy turistabusz-parkolót is létrehoznak majd 2005 márciusára.” Vélemény: Hurrá optimizmus, a beetetett közönség majd tódul... Pedig a buszok megállhatnak a város szélén is. Idézet: „...az illeszkedést segíti a már említett építészeti utalás a malomelődre. Ehhez járul hozzá a hatalmas üvegfelület, amely a falakat alkotja, s amelyben tükröződik a környezet. Az egyszerűséget, tiszta vonalakat hangsúlyozó architektúrájú Malom a díszes kövezettel simul majd a díszes kecskeméti épületek közé - tartják az ES Invest tulajdonosai és vezetői.” (petofinepe.hu.) Tény: Többen, akik szakmai körökből kifejtették bíráló véleményüket a tervről, viharos reagálási sebességgel levelet kaptak az ES Invest jogi képviselőjétől, melyben feljelentésükről értesítésülhetnek. Véleményük miatt ugyanis a céget nagy összegű üzleti veszteség érheti, és ezért például a Bács-Kiskun Megyei Építész Kamara vezetőire 2-8 évig terjedő börtönbüntetés vár. Erre nincs vélemény, „a Gangesz partján Debrecen” Tar Sándor érzékeny és lélekkel jól tapintható írásai nyomán a két debreceni ügy, Kölcsey Ferenc és Csokonai Vitéz Mihály már bőséggel szerepelt tavaly e hasábokon. A konferencia-központról csak annyit: a 2001- ben rendezett tervpályázatra 18 tervet adtak be, és azok közül 11 számolt a régi épület, a művelődési központ átalakításával, csak 7 javasolta a bontást (a díjazott pályaművek nagy része most is látható az Építészfórumon). Sajnálatos, hogy ezek után mégsem a józan megfontolás diadalmaskodott, és a Kölcseyt mégis lebontották. Mert ha nem volt is különösebb esztétikai értékekkel bíró építészeti mű, közös szellemi energiák befektetése árán még akkor is remekül megőrizhető és átalakítható lett volna. Csak egyelőre még mindig ott tartunk, hogy új épület létrehozásához a pénz könnyebben elérhető, a lényeg pedig, a szellemi sűrűsödés szinte már senkit nem izgat. Pedig a végeredmény, az új ház az esetek nyomasztó többségében riasztó. Néha mégis előfordul, hogy például debreceni polgárok koncentrált együttműködése jó eredményt hozhat, lásd Főnix Csarnok. S a város nem nélkülözi a főépítészt sem, Filippinyi Gábor hosszú évek óta tölti be ezt az állást, és számos tervpályázat bonyolításában közreműködött. Nem tudom, hogy a Kölcsey hol bukott el... Az ügyre érdemes lesz majd visszatérni, ha tényleg megépül valami a helyén. Végül: Szegény Csokonai már életében sok mindent megtapasztalhatott szülőhajó városában. Számunkra pedig az sem lehet meglepő, ami emlékműve körül fakad ismét e hazában. Idézet: „Magára vonván consistoriumunk figyelmét a helybeli Professor urak, nevezetesen Professor Péczely József Úr s több tiszttársai között a néhai költő Csokonai Vitéz Mihály felállítandó emlékének tárgyában közelebb támadt, s már a Hazában köztudomásra jutott kedvetlen összeütközés, melynek haladéknélküli megszüntetését anyaiskolánk ez által nagy mértékben veszélyeztetett java sürgetve kívánja, sőt parancsolja...” A kollégium tanárai között a vita 30 évvel Csokonai halála után tört ki, amint az egyházkerület 1836 elején tartott gyűlésének idézett jegyzőkönyvéből kiderül. Mindehhez képest már említésre sem méltó Túri Gábor, mai debreceni alpolgármester szereplése a Visszhang rovatban, melyre a következő számban méltó választ adott M. László Ferenc. Az írás nyelvi rémségei mellett se szaladjunk el, hisz’ megvan benne a tartalom és forma egysége, például „a Csokonai-sírhely áthelyezésére vonatkozóan”. Túri utolsó mondata: „Mi mindenesetre bízunk abban, hogy a társadalmi konszenzuson alapuló döntés, amelynek gyakorlatával fontos kulturális kérdésekben - mint az egykori Lenin-szobor helyén kialakítandó Kölcsey-emlékhely - a jövőben is élni kívánunk, megteremti a széles körű összefogással tervezett megemlékezés alapjait, és a Csokonai-emlékkertet nem a költő utóéletével kapcsolatos, elfogult, légből kapott állítások alanyává, hanem a város lakói által büszkén vállalt, látogatott és gondozott szakrális hellyé teszi Debrecenben.” Vagyis: „én magam teszem szakrális hellyé”, jelenti ki nekünk az úr, anno 2003. A síremléken Csokonai sorai olvashatók: „Múzsáknak szózatja / A Sírt is megrázkódtatja, / S életet fuvall bele. ” VARGHA MIHÁLY: Tényvisszaverődések Kodály, Katona, Kölcsey,... Végh András rajza 2004. JANUÁR 30. 15 ÉLET ÉS IRODALOM