Élet és Irodalom, 2005. janár-június (49. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-28 / 4. szám - Borbély Szilárd: Gyilkosság Nagyváradon? Csokonai és Rhédey gróf afférja (8. oldal)
BORBÉLY SZILÁRD: Gyilkosság Nagyváradon? Csokonai és Rhédey gróf afférja Csokonai életét megpecsételte az a nevezetes temetés, amely 1804. április 15-én zajlott le Váradon. A Magyar Kurír részletesen beszámolt róla. Az irodalomtörténet több téves legendát hagyományoz az eseménnyel kapcsolatban a sírnál elmondott beszédről, hideg esőről, sűrű sértődésekről szól. Miközben sem sír nem volt, sem hajadonfőtt mondott beszéd, sem hideg, kora tavaszi zápor. A félreértések is máshol, másként estek, és a botrány is máshol lappang. A gyanú és a homály azonban alapvetően átjárja ezt a történetet. A zavarodottság és a tanácstalanság mélyén pedig, amint Kazinczy egy feljegyzéséből sejthető, mélyebb és sötétebb titok lappang: egy feltételezett gyilkosság. „Arany Kulcsos Kis Rhédei Rhédey Lajos Úr Ő nagysága” a Kazinczy által megőrzött korabeli pletyka szerint egy „frajczimerrel”, aki a szeretője volt, megmérgezte „kedves élete párját”, „néhai méltóságos Kohányi Kátsándy Therésia Aszszonyt”. Vajon mi deríthető ki a történtekről kétszáz évvel az esemény után? Ennek bemutatására teszek rövid kísérletet. 1802. június 11. napján néhány óra alatt végigsöpört Debrecenen történelmének második legpusztítóbb erejű tűzvésze, amely átrajzolta a város addig ismert képét. A szerencsétlenségnek köszönhető, hogy felépült a Nagytemplom és a ma látható Kollégium. Ugyanakkor pótolhatatlan veszteség, hogy a ma ismert Nagytemplom helyén álló Szent András tiszteletére felszentelt gótikus templom sorsát, amelyhez hasonló a török dúlta keleti országrészben a XIX. század elejére egyedül Debrecenben maradt meg, megpecsételte a tűz pusztítása. A katasztrófa alkalmat adott arra, hogy az épület sérüléseire hivatkozva mind a Szent András-templomot és a mellette álló Veres Tornyot, mind a régi kollégiumot és környékét a városi tanács lebontassa. Ugyanez a tűzvész tragikus következményekkel járt Csokonai Vitéz Mihály sorsára nézve is. Az ekkor alig egy éve hosszú dunántúli vándorlásáról visszatért, bizonytalan egzisztenciájú költőre a remélt nyugalom helyett megint fedél nélküli hányódás és anyagi bizonytalanság várt. Mivel a Darabos utcai ház újjáépítése miatt pénzre volt szüksége, adósságokba keveredett. Csokonai élete a tűzvész után az újjáépítéséről, és egy picinyke „múzeum”, nyugodt dolgozóhely megteremtésének anyagi gondjairól szólt. Valamint arról a reménytelen versenyfutásról, amely romló egészsége és műveinek pénzszerzést is szolgáló kiadása, illetve alkalmi megbízatások kapkodó teljesítése jelentett. Csokonai 1802 nyarától munkáinak gyors kiadásával igyekezett pénzt előteremteni. A könyvek kiadása azonban az alaptőke hiánya, a könyvnyomtatók ravaszkodása és trehánysága miatt rendre csúsztak vagy meghiúsultak. 1803 őszén Nagyváradon végre sikerül megfelelő nyomdát találnia, amelyet Debrecen és Várad közelsége miatt személyesen tudott felügyelni. 1803 végén a Dorottyát készítették itt sajtó alá, üzleti okok miatt 1804-es farsang idejére tervezték a megjelenést. Ennek a kiadásnak az ügyében járt 1803 decemberében Váradon. Ekkor szemelte ki Rhédey Lajost munkái kiadását támogató mecénásnak, aki azonban erről még nem tudott. Egy alkalmi költeményben - amely talán el sem jutott Rhédeyhez - ezt nyíltan ki is mondja. Rhédeyvel ekkor nem találkozott. Első személyes megbeszélésükre - szerencsétlen csillagzat alatt - a következő évben, 1804. április 12-én került sor. * A szomorú alkalmat Rhédey Lajos gróf feleségének halála adta. Kohányi Kácsándy Terézia 1804. április 6-án hajnalban hunyt el. Ezt követően hamarosan megszólaltak Várad harangjai. Kácsándy Teréz, akihez Kazinczyt Kassán érzékeny kapcsolat fűzte, egykori nagy szerelmének, Kácsándy Zsuzsannának a testvére volt. A kortárs beszámolók egybehangzó véleménye szerint hosszan betegeskedett, halálára tehát környezete fel volt készülve. A nagyváradi állatkert területén ma is álló, sokáig méltatlanul elhanyagolt, ám nemrég felújított mauzóleumot ekkor már befejezték „kívül régi Ghothus formára, belül igaz Római ízlés szerént”. Az építés ideje nem ismert, azonban az 1800-ban felvett városi leltár szerint már állt, nem sokkal ezt megelőzően épülhetett. A halál beállta után a temetési előkészületeket azonnal megtették. Fényes, barokk pompával járó eseménysor vette kezdetét. Április 7- én, a halál beálltát követő napon a vármegye főorvosa és más seborvosok jelenlétében felboncolták és bebalzsamozták a testet. A barokk temetési szokások továbbéléseként, a hosszan elnyúló szertartás miatt elterjedt volt a testek tartósításának gyakorlata. A boncolás, a romló belső szervek eltávolítása és a balzsamozás után került közszemlére a kíváncsi közönség elé. Rhédey palotájának egyik termét kiürítették, amelyben felravatalozva feküdt Kácsándy Terézia, hogy aki kívánja, végső tiszteletét tehesse. A Kurír beszámolója szerint akkora volt az érdeklődés, hogy kint a hajdúknak, bent a gránátosoknak kellett rendet tartani. A bent strázsáló gránátosok azonban inkább a halotti pompához tartoztak. Várad egyik utolsó barokk eseménye volt ez a temetés. A látványosság rendkívüli volt, és mindez szólhatott a katolikus Váradnak is, mint Szilágyi Márton felveti. De indokolhatja az is, hogy hatalmas pompával valamit el kívántak fedni. Ha közszájon forgott a pletyka, akkor volt is mit. A halál nagy barokk szimbóluma is erősen élt még a köztudatban. Ezért sokan vonultak el a halál egyenlősítő hatalma előtt, hogy megnézzék, hogy a világ szemében hatalmas ember minként veszít el mindent. Hogy példázatként tekintsenek a talmi pompára, a hiú, díszes, színpadias külsőségekre, a hiábavalóságok pazar felvonultatására, és levonják a tanulságot, hogy a halál előtt mindenki egyenlő. De vonzhatta a kíváncsiskodó sokaságot a pletyka is, a titok, a csiklandó izgalom, hogy tényleg megmérgezték a boldogult nagyságát? Csokonai nem sokkal korábban fordította magyarra Somssich Lázár királyi tanácsos Rhédeyt dicsőítő latin ódáját. Talán ezért is került szóba. Annyi bizonyos, mert Csokonai leveléből tudjuk, hogy április 8-án este Rhédey megbízására Csokonaihoz érkezik az ekkor Debrecenben tartózkodó Frimont generális megbízottja azzal az üzenettel, hogy másnap a császári tiszt haladéktalanul Váradra viszi a poétát. Frimont államügyekben a gyors és kényelmes királyi postán utazik. Csokonait azonban váratlanul érte a felkérés, és a generális szabta határidőre nem tudott elkészülni. Ezért azt a választ adja, hogy 10-én, vagyis egy nappal később, egyedül kel majd útra. A Rhédeyben mecénást remélő Csokonai számára ez a felkérés visszautasíthatatlan volt. Annál is inkább, mivel a gróf bőkezű művészetpártoló hírében állt. Csokonai pedig a tűzvész óta versenyt futott az idővel. A szorongatott anyagi helyzetben lévő poéta számára kecsegtető alkalmi megbízatás volt ez. A temetésen való részvétel maga is lényeges szempont, mivel a korabeli Magyarországon - a vásárok mellett - a temetés volt az egyik legfontosabb társadalmi esemény, amely a nyilvánosság lehetőségét és a társadalmi kapcsolatszerzés kivételes alkalmát jelentette. Különösen igaz ez egy főrangú halotti szertartására. Rhédey Lajos ekkor Bereg megye császár által kinevezett főispánja és Bihar megye főispáni helyettese. Ezért a temetésen a két megye nemessége és a hivatalnoki kar is képviseltette magát. Ezekben a napokban a Váradra vezető utak megteltek szekerekkel, díszesekkel és egyszerűekkel. A királyi postajárat delizsánszaiban a jobbmódúak utaztak. A rokonok, a bihari megyei nemesség és a familiáris kör az Alföldről és a Partiumból saját fogataikon érkezett. Nagyvárad ideiglenes szállásai, üres szobái és ágyai ekkor néhány napra megteltek. Az 1763-ban született Rhédey Lajos gróf nem véletlenül állt jó mecénás hírében, művelt ember volt. 17 éves korában, 1780-ban, Bihar megye ajánlására a Mária Terézia által szervezett híres magyar királyi testőrségbe lépett. Műkedvelő költő volt, szabadkőműves, mint a kor legkiválóbbjai, és támogatta a színészetet is. 1799-ben József nádor tiszteletére írt rövid darabját, A nagylelkű herceget előadták. Amikor 1792-ben leszerelt a katonaságtól, Ferenc császár koronázásakor az uralkodó Bihar megye főispáni helyettesévé nevezte ki. Karrierje udvarhűségről és folyamatos emelkedésről tanúskodik. 1802-es Diétán a megye követe. 1808-ban még megkapja a Lipót-rendet, de ekkoriban pályája megtörni látszik. Mintha kegyvesztetté vált volna. Valamikor az 1810- es évek folyamán Nagyváradról is elköltözik. Végül 1831. május 21- én, 71 éves korában Pesten halt meg utód nélkül. Felesége, Kácsándy Teréz pompás temetése feltűnést keltett; a hosszú hírlapi beszámoló is rendhagyónak számított.10 A nagyravágyó Rhédey azonban, úgy tűnik, nem maga találta ki a temetés koreográfiáját. Státusa, kapcsolatai és udvarhűsége okán részt kellett vennie Alexandra Pavlovna, a „nádorispán” feleségének temetése alkalmából rendezett szertartássorozaton, Budán, alig három évvel korábban. Ezzel a gyászszertartással - amelyről részletes hírlapi tudósítás olvasható 11 - feltűnő hasonlóságot mutat Kácsándy Terézia temetése. A Kazinczy véleménye szerint pazarlónak tartott temetési pompa a nagyravágyó társadalmi reprezentáció céljait szolgálta, de erős túlzás rejlett benne. Nem véletlenül írta Kazinczy diáriumában, hogy Rhédeyné „hercegi pompával temettetik”.12 * Csokonai a Frimont közvetítésével érkező hírt követően egy nap késéssel kelt útra. Egyes irodalomtörténészek feltételezése szerint már Debrecenben fogalmazni kezdte búcsúztató versét. Mások úgy vélik, ekkor még csak tárgyat keresett halotti búcsúztatójához. Vannak olyan feltevések, miszerint ekkor a Halotti versek első jelentősebb része már készen állhatott, és Csokonai azt vitte magával Váradra. Csokonai beszámolója alapján azonban csupán annyi bizonyos, hogy április 10-én „sorsponton megindult”, és ahogy maga írja: „...éjjel nappal sebessen folytatván utamat másnap reggel, azaz Ápr. 11. Napján Váradra beértem.” A drága királyi posta delizsánszához képest a forspont kényelmetlenebb utazási mód volt. A többnyire nyitott, következésképp olcsóbb parasztszekeret jelentette ez. Forspontra a jobbágyokat többnyire kényszerítették. De az is elterjedt volt országszerte, így Debrecenben is, hogy a szabadparasztok vagy a parasztpolgárok „vállalkozásként” művelték a személyszállításnak ezt a formáját. Az olcsóbb utazásnak azonban meglett a következménye a gyenge szervezetű, ekkoriban már sokat betegeskedő költőre nézve. A nyitott szekéren való éjszakai utazás közben áthűlt és kifáradt, mire Nagyváradra ért. A szekér a rossz utakon összerázta a reumatikus problémákkal küzdő poéta testét.13 Debrecen és Nagyvárad között a királyi postaút, amelyet a sorspont is használt, ekkoriban Hosszú-Pályin, Pocsajon, Régényen keresztül vezetett, mely a korabeli fogalmak szerint öt postát jelent. Egy postára két „mértt-föld”-et számítottak, vagyis a korabeli adatokat átszámítva Csokonainak mindösszesen körülbelül ötven kilométernyi utat kellett megtennie a forspont-szekérrel „éjjel nappal sebessen” haladva. Mindez azt is jelenti, hogy Csokonai közel 12 órán keresztül utazott Debrecenből Váradra. És bár az 1804. évi Házi és úti új kalendárium előrejelzése szerint „szép, meleg, fényes nap” volt várható ezekben a napokban, ám amint a kortárs beszámolókból tudjuk, hogy mind 10-én, mind az azt követő napokban hideg és esős idő volt. * Április 11-én Csokonai, megérkezve Váradra, igyekezett kipihenni az utazás fáradalmait, amelyek szervezetét próbára tették. Erről a napról mást nem tudunk. Csokonai beszámolója szerint április 12-én „Dr. Sándorfi Úrral” Rhédey gróf „személyes udvarlására” mennek délelőtt 10 óra tájban. Sándorffi doktor, a későbbiekben nagy szerepet játszó orvos, ekkor lép színre. Úgy tűnik, ő a Rhédey család orvosa. De szerepéből ítélve akár ennél fontosabb funkciókkal is rendelkezik, mintha titkári teendőket is ellátna a gróf mellett. Az 1767. április 20-án Bihar megyében született, lelkészi családból származó Sándorffyt Csokonai már korábbról is ismerhette. Talán még Debrecenből, a Kollégiumból eredhetettkapcsolatuk, hiszen a Sándorffynak írt, Tüdőgyulladásomról című versben „az orvos és barát” kifejezéssel illette. Sándorffy több alkalmi verses művet jelentetett meg a kilencvenes évek közepén, majd a század elején a Kurír segítségével egy orvosi lap kiadására gyűjtött előfizetőket. A végül 1803-ban meginduló lap csupán néhány számot ért meg. A tanulmányai befejezését követően Bécsben praktizáló orvos 1802-ben, az előzőleg Tatán történt szerencsétlen balesetéből lábadozó Kazinczyt is gyógyította. Az orvosi folyóirata 1803 végére megbukott, és Sándorffyt 1804-ben, áprilisban már Nagyváradon találjuk. Április 13-án Csokonai - az előző napon Rhédey gróftól kapott instrukciók alapján - „az atyafiaktól való bucsúztatást” írta „magánosan” szállásán, melyet meglepő módon nem a gróf biztosított számára, hanem „egy szegény papista Papnál” jutott neki kvártély. Csokonai sértve érezhette magát emiatt. Rhédey kifogásolta később, hogy kevésszer jelent meg „udvarlására”. Az erőltetett, feszített tempójú munka ösztönzése érdekében, illetve a testi elesettség ellensúlyozására a kortársak - nem feltétlenül rosszindulatú - emlékezete szerint borral erősítette magát. A bor gyógyszerként és stimuláló eszközként való használata nem mond ellent a korabeli felfogásnak, és önmagában nem jelent erkölcsileg elítélendő tettet. Ha a Halotti versek teljes szövegét Váradon írta, vagy ha már rendelkezésére állt egy elkezdett munka, az bizonyos, hogy sokat kellett ekkor dolgoznia Csokonainak. Talán nem értesült a pletykáról, vagy nem volt elég óvatos és valami félreérthetőt tett vagy mondott. Személyes megjelenése és a „hisztriába” illő előadásmód. A pletyka gyanakvóvá tehette Rhédeyt, és a hangulat a halottas háznál bizonyára feszült volt. De hogy mi okozhatta a sértődést, nem tudható. A gyilkosság gyanúját hagyományozó szóbeszéd a Rhédeyre érezhetően személyes okokból is mindvégig neheztelő Kazinczy elbeszélésében ekként maradt fenn: „Midőn Kácsándy Theréz 1804. Apr. 6d. meghala ’s már ki akaják teríteni, ez a’ gaz teremtés [t. i. e Borcsa nevű „frajczimer”] azonnal szalada a’ házhoz, ’s eggykori asszonyát holtan pofon verte ’s megtépte hajait. Ez által még inkább megerősödött a’ világ azon hitelbe, hogy ez a’ gaz személy és Lajos Gróf a’ Szegény Asszonyt, régi Római módra, méreggel küldék ki a’ más világba. Lajos Gróf a’ nem leány leányt azonnal vissza vette a’ házhoz, ’s midőn Almási Pál Aradi Fő Isp. Exc. mint Kir. Commissárius ellene investigálta a’ Domokos Jakab által tett panaszokat, Rhédey ezt a’ becstelen teremtést asztalához ültette még akkor is, midőn Almási nála evett.”14 A vád igen súlyos, és bizonyos, hogy a hangulat nem lehetett mentes a gyanakvástól és a fokozott érzékenységtől a Rhédey-házban. A beszámoló két mozzanatot is tartalmaz, amelyről nem tudunk közelebbit. Az egyik szerint Borcsa Kácsándy Terézia szolgálója volt, de nem tudjuk meg, mi miatt kellett a Rhédey-házból eltávolítani. Mivel Borcsa a halott „nagyságán” tölti ki haragját, vélhetően Rhédey felesége kérésére történhetett a közelebbről meg nem nevezett Borcsa eltávolítása. A másik, hogy Kazinczy idézett visszaemlékezéséből látható, a mérgezés gyanúja Domokos Jakabban is megszületett, akinek bejelentésére a kormányzat Almási Pál aradi főispánt nevezte ki ezek szerint annak a commissiónak, bizottságnak az élére, amely az investitiót, a vizsgálatot végezte az ügyben. Rhédey gróf Almási látogatása alkalmával - igen merészen - asztalához ültette a „frajcimer” Borcsát, ami - figyelembe véve a korabeli szokásokat - sértő lehetett a vendégre nézve. Domokos Jakab gyanúja nem lehetett teljesen megalapozatlan, hiszen a felesége, Urai Julianna - amint az Budai Ézsaiás halotti orációjából tudható - Kácsándy Terézia mellett halálos betegségben mindvégig kitartó, legjobb barátnője volt. Ha valakinek, neki tudnia kellett a Rhédey-házban történtekről. Másnap, április 14-én szombaton délután kezdődött a temetési ünnepség a halott koporsóba helyezésével. Csokonai jelen volt a szertartáson, majd az Udvarnál vacsorázott, és este Rhédey és „Tekintetes ÉLET ÉS ÍR IRODALOM Egy televízió, amely humánus, hiteles, független, amelyen egyre több népszerű tudományos műsort, dokumentumfilmet, kulturális műsort és meghitt beszélgetést láthat. A FŐNIX TV IRODALMI-KÖZÉLETI MŰSORA MINDEN PÉNTEKEN 19-30-kor ÉS SZOMBATON 16.00-kor a képernyőn. ....ÉS.... arcok E heti vendég Sándor Iván, beszélgetőtárs: Wiegmann Alfréd Miért hagytad, hogy így legyen? A „harmadik" szerepe a pszichés trauma kialakulásában Adás: szombat 18.00, ismétlés: vasárnap 14.00 FŐNIX TV - UHF 31. AZ IGÉNYES EMBEREK TELEVÍZIÓI 2005. JANUÁR 28.