Élet és Irodalom, 2006. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)
2006-11-10 / 45. szám - Fodor Géza: La carte de Tendre • zenekritika • Mozart: Cosi fan tutte. DVD. Virgin, 2006. | Massenet: Werther. DVD. Virgin, 2006) (30. oldal) - Csaplár Ferenc: Kassák, Mozart • zenekritika • Mozart-hangversenyek. Kassák Múzeum (30. oldal) - Podmaniczky Szilárd: Kártya és strandlabda • Fotográfia • Illés Barna és Telek Balázs fotókiállítása. Olasz Kulturális Központ • Elhangzott a szegedi Fotóhónap 2006 rendezvényén (30. oldal)
FODOR GÉZA. Zene La carte de Tendre Madeleine de Scudéry délié (1654) című regényében szerepel A Szerelem Térképe, mely arra tanítja a hölgyeket, hogy a Meghittség tengere és a Közöny tava között miként lehet elkerülni a Veszély tengerét. A Virgin két opera-DVD-jén a nőknek ez nem sikerül. Tavaly az Aix-en-Provence-i Fesztiválon Patrice Chéreau rendezte a Cost fan tuttét. Most ne „az évszázad Tömbjére” emlékezzünk, hanem hogy 1973-ban, 29 évesen Marivaux-darab, A vita rendezésével vált híressé. Mint mondta, Marivaux-t akart marivaudage nélkül, „az ember Marivaux-nak nyit ajtót - és Sade márki lép be!” A 61 éves Chéreau már nem ilyen radikális, viszont mély. Ma, amikor már az operaszínházi ingerküszöb is olyan magasra emelkedett, hogy a rendezők és - nem annyira a közönség, mint inkább - a kritikusok úgyszólván csak a legnyersebb eszközökben hisznek (s a Cost fan tutte szinte viktimológiai példa a nyers színház számára), a francia rendező a mozarti opera buffat - marivaudage, a szerelem szellemes finomkodó boncolása nélkül - a Marivaux-vígjáték pszichológiai finomságának és eleganciájának hagyományához kapcsolja. Az egykori érseki palota udvarán a 60-as évek vége óta állandó díszlettervezőtárs, Richard Peduzzi fehér házfalakkal övezett udvart?, teret? alakított ki, a két ifjú dáma plebejus környezetbe került, a szomszédság jár-kel, álldogál körülöttük, figyelemmel kíséri a számára ismeretlenül szubtilis lelki-érzelmi bonyodalmakat s közben színházi személyzetként rendezgeti a színt, adogatja a kellékeket, játékosan lebegtetve az előadást élet és színház között. Chéreau nem poentírozza az opera helyzetkomikumait és nem rendezi túl a darabot; a figurák belső állapotaira és folyamataira koncentrál, s a szereplők ezeket takarékos, finom eszközökkel, de annál plasztikusabb viselkedéssel jelenítik meg. Az előadásban két ellentétes erő működik: a szenvedély és a figyelő tekintet. Nem csak a szerelmi szenvedély. Ruggiero Raimondi Don Alfonsójának „filozófiája”, negativizmusa nem kevésbé szenvedélyes, mint a fiatalok természete, s végre egyszer a figura diabolikussága is érvényesül. Barbara Bonney Despinájának cinizmusa sem hideg, hanem az élettapasztalatok eredményeképpen kiégett, de az intrikában még fellobbanni képes szenvedély aktiválja - s még mindig tud csalódni, Alfonso intrikája az övén is túlnő. Erin Wall Fiordiligije és a szépséges Elina Garanca szédítő Dorabellája eszményien képviseli az eltérő természetű, bonyolultságú és temperamentumú testvérpárt, vonzásaik-választásaik, gátlásaik-spontaneitásuk tempó- és ritmuskülönbségét. A korábbival ellentétes vonzásaiknakválasztásaiknak típusosan felel meg Shawn Mathey Ferrandója és Stéphane Degout Guglielmója. És a figyelő tekintet! A rejtendőn intim helyzetekben mindig figyeli valaki a figurákat - ebbe a XVIII. században oly gyakran ábrázolt, problematikus emberkísérleten túl mobiltelefonok uralta jelenünk felszámolt intimitásának kínosságát is beleérezhetjük. A Cosi fan tutte e finom és elegáns előadása nem kevesebb: kongeniális, ami azt is jelenti, hogy a régizene historikus interpretációjának számos eredményét hasznosító Daniel Harding szenvedélyes vezénylésében, a Mahler Kamarazenekar pazar játékában és az énekesek vokális alakításaiban teljesedik ki. A francia géniusz jóvoltából méltóságát visszakapott osztrák/német-olasz opera mellett kuriózum a német regényből formált francia operának, Massenet Wertherének 2004-es párizsi, koncertszerű előadása. Az 1892-ben bemutatott opera címszerepe eredetileg tenor. E magas férfihang a XVIII. század második,felér,elvájt , komikus vagy exaintrikus szerepkör képviselőjéből ,t.frcjfgy#,,aki,hősszerel,, mes. De a hős nemcsak igazi férfi, hanem (Akhilleusz óta tudjuk) sebezhető is, általában tragikus hős. A tenorhang fénye paradoxont fejez ki: igazi, de nem normál férfit, aki általában magában hordozza a bukást - a normál férfihang a bariton. Werther antihős, de szenvedélyében, sorsának megélésében valóban operaian intenzív, természetes, hogy Massenet a szerepet tenorra írta. Nem világos, miért volt vele mégis elégedetlen s tervezte, hogy átírja baritonra. A döntő lökést az adta meg, hogy a nagy baritonista, Mattia Battistini el akarta énekelni a szerepet. A baritonváltozatot 1902-ben mutatták be, Battistini 1911-ig énekelte, a repertoárgyakorlat azonban maradt az eredetinél. A koncertszerű előadás létrehozói Thomas Hampsonban olyan baritonistát láttak, akivel érdekességként érdemes feleleveníteni a baritonváltozatot. Kétségtelen: ha létezik ma olyan baritonsztár, akinek megvan a magassága a szólamhoz és intelligenciája a szerephez, az valóban ő. Orgánuma és technikája győzi is a szólamot, s meglepő volna, ha formálása nem lenne muzikális és intelligens. És mégis! Illetve: mégsem! A kisebb baj, hogy kiderül, Massenet elrontotta az opera méltán legnépszerűbb részletének, Ossian dalának a melódiáját, nagyobb, hogy Hampson Werthere többnyire érzelgős, modoros pianója-pianissimója, búbánatos ábrázata a nyavalygásig férfiatlan, maga a tűrhetetlen érzelmi zsarolás. A baritonsztár Werthere femininebb lett, mint egy tenoré. Felfoghatatlan, hogy egy olyan csodanő, mint Susan Graham Charlotte-ja, egyáltalán meghallgatja. De az igazi főszereplő szerencsére nem is Werther, hanem ő. S ahogy ez a nagy mezzoszoprán a felvonás folyamán végigviszi e hősnő érzelmi drámáját, a Werther szólamából sugárzó poézis általi megérintettségtől-átszellemüléstől a gondterheltségen és a szerelem önkéntelen sugárzásán keresztül a halálközelség feloldotta gátlást követő odaadásig - a pódiumon csak jelzett alakításnak mind nagy íve, mind árnyalatátmenetei bámulatosak. Egyébként is: a francia operarepertoár autentikus karmesterének, Michel Plassonnak, a zenekari muzsikusoknak és az énekeseknek a példás összjátékát szinte mint drámát-színjátékot figyelve, s a koncertszerű operaelőadások szaporodására felfigyelve úgy tűnik, a radikális rendezői operaszínház iránt a lelkesedésnél gyakoribb szkepszis kezdi felértékelni ezt az opera-előadási formát. (Mozart: Cost fan tutte, DVD, Virgin, 2006; Massenet: Werther, DVD, Virgin, 2006) A Szoba Kiadó bemutatja feLugossy László Kék Pánik Kávéház című kötetét november 13-án, 17 órától az egri Esterházy Károly Tanárképző Főiskolán november 17-én, 17 órától a Miskolci Galéria Kondor-termében november 24-én, 18 órától Budapesten a Fálk Miksa utcai MissionArt Galériában november 25-én, 18 órától Szentendrén a MűvészetMalomban Támogatók felÉ. W..E. Ulj ÉLET ÉS!· IRODALOM CSAPLÁR FERENC. Kassák, Mozart Kassák és a zene kapcsolatáról szólva legtöbbször azt a hódolatot szokták megemlíteni, amivel az író fél évszázadon át Bartók személye és zenéje iránt viseltetett. Kevéssé ismert, hogy zenei élmények teremtette világában mások is jelen voltak: róluk írt verseinek, publicisztikai munkáinak, leveleinek, naplórészleteinek, folyóirat-szerkesztőként végzett munkájának tanúsága szerint a régi mesterek közül Bach, Haydn, Mozart és Beethoven, a modernek közül mindenekelőtt Debussy, Stravinsky, Schönberg, Milhaud, Britten és Honegger, a magyarok közül Kodály Zoltán, Lajtha László, Szelényi István, Jemnitz Sándor és Kadosa Pál. A befogadás e tágasságot illetően jelképes, ami élete végén történt: a 80. születésnap alkalmából rendezett szerzői est egyik műsorszáma Kurtág György brácsára szerzett Jelek című kompozíciója volt, a jubileumra készített portréfilm bevezető és záró zenéje az Allegro barbaro lett, a temetésen Mozart Requiemjének egyik tétele, a Lacrimosa hangzott el. Kassák életművében Mozart neve az Egy ember élete 1931 végén megjelent Kifejlődés című kötetében bukkan fel először. A 6. fejezetben felidézett jelenet szerint 1912 tavaszán egy este Kassák és sógora, Uitz Béla a budapesti állatkert zenepavilonja mellett az odabent zajló koncert kiszűrődő hangjainál Wagnerről vitatkozik. Ennek során Kassák kijelenti: „De még Mozartot is nagyobbra tartom, mint Wagnert.” Nincs adat arról, milyen élmények vezettek e meggyőződés kialakulásához. A Mozart-élmény évtizedeken át magánügy volt számára. Hosszú hallgatás után akkor tartotta szükségesnek szólni róla, amikor úgy érezte, a válságok és megpróbáltatások gyötrelmei közepette a vigaszra lelés élményét meg kell osztania másokkal. 1955 őszén, a megbélyegzettség és elhallgattatás nyomasztó korszakának végén naplójában, a Szénaboglyában arról ír, hogy reményt adó élményekre vágyva a régi mesterek műveit meghallgatni hangversenyre jár: „Haydn, Beethoven, Mozart [...] valóban isteni eledel és csodálatos gyógyír azoknak, akiket még nem altatott el a szocialista realista demagógia.” A kényszerűen vállalt belső emigráció idején verssel is hódolt Bach, Mozart és Beethoven alkotói nagyságának, zenéjének. Mozart című költeménye a legkorábbi kéziraton olvasható rájegyzés tanúsága szerint 1952/53-ban született. A vers néhány részlete a további kéziratokon változott. Az utolsó versszak első sora először az egyik Mozart-opera címét tartalmazta: „Ő ahogyan szól hozzánk Mozart Don Juanja”. A ceruzaírású kézirat 1956 nyarán történt legépelésekor „Mozart Requiemje" került a versszövegbe. Ezt a változatot Kassák a Csillag 1956. augusztusi számában történt közlés előtt „Mozart ifjú szíve” sorvégre javította. A Requiem 1957 áprilisában, a forradalom leverése utáni súlyos időben az egyéni és közösségi sors közös voltára, a pusztulás és halál közeli élményére, az Isten létezésébe vetett hit reményt adó erejére emlékeztette. A drámai zene hallgatása nyomán támadt érzéseit, megrendültségét a Két fűszállal a kezemben című versében örökítette meg. Az akkori kiadói viszonyokat ismerve meglepő, hogy sem a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent Költemények, rajzok című kötet lektorai, sem az irodalmi élet felügyeletét ellátó hivatalok munkatársai nem figyeltek föl a Mozart Requiemjét két helyen is megszólaltató költeménynek az erőszak, a pusztítás miatti keserűséget, a remények szertefoszlása miatti gyászt kifejező jellegére. Két évtized múlva a Requiem az élettől való búcsú zenéjévé vált a 81. életévébe lépő Kassák számára. Az elmúlásra készülődve meghagyta, hogy temetésén ennek egyik részlete hangozzék fel. Kívánsága a Budapest-Belvárosi Főplébánia ének- és zenekarának közreműködése révén teljesült. (Mozart-hangversenyek a Kassák Múzeumban a zeneszerző születésének 250., a múzeum megnyitásának 30. évfordulója alkalmából, november 12., 19., 26., vasárnap 11 óra.) PODMANICZKY SZILÁRD: *_________________________ 31 Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egyszerre láthatjuk két remek fotóművész, Illés Barna és Telek JstífiáóS munkáit,.. &?JWWt az állítási|jii;t((tpii)dj;u;t cáfolnom is kell, mert szemünk optikai paraméterei nem teszik lehetővé, hogy egyszerre lássuk a képeiket, amelyek között feltűnő hasonlatosság, hogy valamiképp emberábrázolások, portrék. Közös bennük az is, hogy a róluk való beszéd kivált alkalmas arra, hogy a sokunk által kedvelt és tisztelt matematika nyelvére fektessük őket. Kezdjük mindjárt Barna képeivel, melyeknek összefoglaló címe sem titkolja a matematikai inspiráltságot. Algebra és Bika. Szívet dobogtató! A Bika nevű, rendkívül izgalmas kártyajáték zártkörű világbajnokságának tíz résztvevőjét páronként fotózta, méghozzá sokak által ismert és használt bútordarabok, két szék társaságában, azok fölhasználásával. A kérdés az, hogyan és hányféleképpen ültethető le tíz Bika-játékos. Tíz Bika-játékos úgy ültethető le, ahogy leülnek, ahogy a két székkel és egymással kiadják a képet. Az, hogy hányféleképpen, komolyabb zsebszámolást igényel, ugyanis tíz emberből kell a létező párokat kiválasztani. Ezt a kombinatorika nyelvén úgy hívják, hogy ismétlés nélküli kombináció, amely kifejezéstől idegen országban érezhetjük magunkat. Ám a lényeg, hogy összesen 45 pár hozható létre, ismétlésmentesen. A párok, a fotók elkészültek. De mi a manó jön ezután? Ismereteim szerint a Bikát úgynevezett magyar kártyával játsszák. A magyar kártya sajátja, hogy alsó része a felsőnek középpontos tükörképe, többek között azért, hogy a kocsmában kártyázok ne szédüljenek le a székről a lapok igazgatása közben. Vegyük észre azt is, hogy Barna fotóin szintén két figura látható, melyek egymással nem geometriai, hanem mondjuk baráti, kártyatársi viszonyban állnak. A hasonlóság azt sugallja, főként, hogy a képek szereplői Bika-játékosok, hogy Illés Barna kártyázókból egy újabb pakli kártyát rakott össze, amely 45 lapból áll. De miféle kártyacsomag ez? Ha jól megnézzük az úgynevezett magyar kártyát, a következő személyeket találjuk rajta: Harras Rudolf, Stüszi vadász, Fürst Walter, Tell Vilmos, Kuoni pásztor, Rudenz Ulrich, Reding ítéli és maga Hermann Gessler.,Jól sejtjük,,^chiller Tell Vij^ws ciggy, (darabján^,^gereplői, azaz mindnyájan svájciak. Svájciak a magyar kártyán? Mindezeket egybevéve eljuthatunk a végkövetkeztetésig. Illés Barna megalkotta az igazi magyar kártyát, amelynek minden lapját Bika-játékosok díszítik. Pusztán annyi technikai malőrrel kell szembenéznünk, hogy a negyvenöt lapos magyar kártya pakliját csak három, öt vagy kilenc játékos között tudjuk szétosztani maradék nélkül. A többi esetben: jut is, marad is! Telek Balázs Arculatok című munkáit is mihamar matematikai alapokra feszítjük. Előbb azonban kora gyerekkori emlékeimbe kapaszkodva hasonló arcokat idéznék az Elvarázsolt Kastély tükörterméből. Ott a tükör felületének egyenetlenségei gömbölyítettek jókora pofazacskót, gumi szemeket, szétnyíló tupákot és elálló elefántfüleket. Itt viszont a leképező fotólemez anyagának egyenetlenségei, görbületei formázzák az arcot. A kérdés az, hogy az átalakítással nyert arc mit mutat, milyen újat hoz vagy régit visz? Például alkalmas-e ez a módszer egy régi tételem bizonyítására, miszerint Salvador Dali II. Rákóczi Ferenc reinkarnációja. Nagy valószínűséggel létrehozható olyan elvetemült lemezgörbület, amely II. Rákóczi Ferenc arcképét első Salvador Dali arcképévé változtatja, és viszont. Ebből újabb kérdés következik. Daliból II. Rákóczi Ferencet görbíteni az előbbi negatívjának számít vagy sem? Úgy látjuk tehát, hogy Telek Balázs igen komoly és szerteágazó munkába fogott. A magam módján elképzeltem, hogyan tudnám a nyelvet a képeihez igazítani. Például hogyan nevezhetnénk közismert személyeket elformált arcuk alapján. Mert például használhatnánk-e Charlie Chaplinre ily módon a nevét? Nagyon valószínű, hogy nem. Telek Balázs Chaplinjét minden bizonnyal úgy hívnánk, hogy „Csőrli Csiplája”. Vagy Agatha Christie-t a,,Ugataukréstü”nek kellene szólítani. Nagyapát tárgyapának, nagyanyát agyantána, és magát Telek Balázst is, portréja alapján, Tőlük Belázsnek. Engem pedig, ha székében jól meghajlítjuk a lemezt, Bucifejnek. Balázs munkáinak matematikai alapjait az úgynevezett nem euklideszi geometriában találjuk. Ez a rendesen gondolkodó emberek nyelvén annyit tesz, hogy például az euklideszi geometria ismérvei szerint egy háromszög szögeinek összege mindig 180 fok. De ha ezt a háromszöget nem franciakockás füzetbe, hanem egy hatalmas, unicumos strandlabdára rajzoljuk, tehát görbe felületre, akkor szögeinek összege nem 180 fok lesz. (Halkan mondom, kevesebb! Bár az is igaz, a kevesebb néha több.) Ezt a fajta elfajulást próbálja bemutatni a nyelv is, ha mondjuk egy nevet erősen változatos felületre próbálunk leírni, például húsz darab fürjtojás tartójára. Ha egy olyan egységes tudományban, mint a geometria, a felület deformációja fenekestül képes fölrúgni évezredes tudáshalmazt, akkor a hajlított, deformált felületre történő fotózás a hagyományos érzékelésen túlra akar mutatni, s egyfajta optikai paradigmát hoz létre. Azt ezekből a képekből még nem tudom megállapítani, hogy Balázs megelégszik-e a fenekestül való fölrúgással, vagy számunkra is belakhatóvá teszi a hajlított képek világát. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, fogadják szeretettel az új, 45 lapos magyar kártyát, és a nem euklideszi geometriát játszó, unicumos strandlabda megújult látásmódját. (Elhangozott a szegedi Fotóhónap 2006 rendezvényén Illés Barna és Telek Balázs kiállításán, november 3-án az Olasz Kulturális Központban. A kiállítást a Kép és Szöveg Fotográfiai Iskola és Stúdió szemezte.) Fotográfia Kártya és strandlabda THY ÉS HANNA A TILOSBAN! pénteken 4-től 6-ig !?. Zene 2006. NOVEMBER 10.