Élet és Irodalom, 2009. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-16 / 3. szám - A Népszabadság válasza Kenedi Jánosnak (16. oldal) - Dr. Bognár Éva: Kedves Rudi! • Reag. Ungváry Rudolf XII. 12-i ÉS-cikkére (16. oldal) - Dr. Gara Péter: Papírbili II. • Reag. Lázár György I. 2-i ÉS-cikkére (16. oldal)
ÉLET ÉS ÍR IRODALOM . 16 AGORA * A Népszabadság válasza Kenedi Jánosnak Kenedi János Miért nem szeretem a Népszabadságot? (2) cím alatt azt állítja az ÉS-ben, hogy „ugyanezzel a rímmel publikáltam már az ÉS-ben”. Nos, nem publikált. Ugyanezzel a címmel a Népszabadságban publikált 1998. február 3-án. Miután annak sem néz utána, hol írta, amit ő maga írt, végletes és végleges ítéletet alkot a Népszabadság egészéről az utánanézés két rendbeli elmulasztása miatt. Egyetlen lapszám két oldalára hivatkozva - arról a napilapról, mely a leghatározottabban támogatta Kenedi legfontosabb és támogatásra leginkább méltó közéleti törekvését, azt, amelyről a Kenedi-bizottság jelentése szól. Nyilván ezt is a kádárista sajtó folytonosságának jegyében tettük a III/III-as operatív tisztek kegyeit keresve. Kenedi ebben az ügyben továbbra is számíthat a támogatásunkra, mert amilyen felületesek vagyunk, mi nem alkotunk sem róla, sem az ÉS-ről átfogó és végleges ítéletet egyetlen lapszámban felhalmozott tévedések alapján. Elég lenne ennyit írnunk, ha Kenedinek legalább abban igaza lenne, amit a Népszabadság szerkesztősége ellen felhoz. De nincs. Az írás nagy része egy hirdetésről szól, melyhez a szerkesztőségnek eleve semmi köze. A hirdetésért a kiadó felel. Ha a szerkesztőség olyan (kivételesen) nagyfokú autonómiát igényel a kiadótól, amilyet a Népszabadság szerkesztősége (sikerrel), akkor a szerkesztőség sem vonhatja kétségbe a kiadó döntési kompetenciáját. A kiadónak akkor kötelessége megtagadni egy hirdetés közlését, ha az kifejezetten reklámetikai szabályokat sért. A kiadónak végképp nem feladata ellenőrizni: rendelkezik-e a hirdető valamennyi engedéllyel és jogosultsággal ahhoz, hogy a hirdetéséhez különböző fotókat az adott módon fölhasználjon. Erre lehetősége sincs. A Népszabadságnak és az RTL Klubnak semmiféle közös hirdetése nincs. Aki komolyan veszi a sajtószabadságot, egyetlen lapot sem azonosíthat a benne megjelenő hirdetések szellemével és szemléletével, s egy hirdetéssel kapcsolatos politikai kifogásait nem vetítheti rá a lapra. Ha ezt meg lehetne tenni, akkor például valamennyi párt és kormány csak a szolgálatában álló lapokban jelentethetné meg politikai hirdetéseit, a Népszabadságban pedig egyik sem, mivel mi éppúgy nem állunk semmilyen párt és kormány szolgálatában, mint az Élet és Irodalom. A második vád az, hogy a Népszabadság „habozás nélkül nyilvánossá teszi a Csalog család levelezését”. Nos, ez a levelezés ezek szerint hat rövid mondatból, illetve mondattöredékből állt, ennyit idézett Czene Gábor azokból a levelekből, melyekről íróik csak azért nem tudták, miként került munkatársunk kezébe, mert nem olvasták el tisztességesen Czene Gábor nekik írt válaszát, melyben közli, hogy a leveleket az özvegy bocsátotta a rendelkezésére. Az előzmény röviden: Czene Gábor Pornó az írói hagyatékban (dec. 3.) című cikkében összefoglalta, miért ellenzik Csalog Zsolt gyermekei apjuk kéziratban maradt pornográf művének kiadását. A gyermekek első olvasói levelükben nemcsak azt állították, hogy a legfőbb ok más volt, de azt is, hogy munkatársunk „olyan érveket ad szájunkba, melyeket nem mondtunk”. Azt nem lehet bizonyítani, hogy mondták, de azt igen, hogy írták. A bizonyításra munkatársunknak más módja nem maradt, mint idézni a gyermekek által írt levelek néhány passzusát, melyek igazolták, hogy munkatársunk nem az ujjából szopta és nem is csupán egy ellenérdekű fél közlésére alapozva írta, amit írt. A szerkesztőség, miként Kenedi idézi, úgy vélte, az idézett részek nem magánügyeket érintenek, „hanem a közt, a nyilvánosságot érintő” kérdésekre vonatkoznak. Kenedi ezzel szemben csupán azt tudja fölhozni, hogy nem hisz benne, hogy „a szerkesztőségen belül helyesen döntik el, mi a magán- és mi a közügy”. Ebben az esetben elegendő, ha Kenedi önmagában hisz, mivel a cikke is arról tanúskodik, hogy ő is közügynek tekinti a posztumusz Csalog-könyv kiadása körüli vitát. Kenedi azzal vádolja meg munkatársunkat, hogy kizárólag az egyik érdekelt felet kereste meg. Kenedi mindenesetre megtette, amivel munkatársunkat vádolja. Kizárólag az egyik fél információi alapján állítja, hogy munkatársunk hazudott, amikor azt írta: „Többször is beszéltem Csalog Benedekkel”. Kenedi bizony még véletlenül sem csengetett rá az általa megvádolt újságíró készülékére, egyszerűen elhitte, amit az egyik fél állított. Kenedi idézi azt az e-mailt, amelyben a Csalog gyerekek neki is, a Népszabadságnak is megírják, hogy Czene Gábor áprilisban véletlenül találkozott csak egyikükkel pár percre, és aztán soha. Azt azonban Kenedi elmulasztotta megkérdezni az e-mail íróitól (hogy a másik félről már ne is beszéljünk), hogy miért nem jelent meg a levélnek ez a része a lapban. Nos, azért nem, mert a levélírók maguk kihagyták. Kifejezetten az ő kívánságuk volt, hogy a levélnek az a változata jelenjen meg, amely ezt a cáfolatot nem tartalmazza. A Csalog gyerekeknek lehetőségük lett volna rá, hogy kollégánk állítását cáfolják (illetve tagadják), de nem éltek ezzel a lehetőséggel. Ha éppoly vakon bíztak volna „egyikük” szavahihetőségében, mint Kenedi, bizonyára éltek volna a lehetőséggel. Kedves Rudi! DR. BOGNÁR ÉVA Megköszönöm, hogy elolvastad a Krisztinát.. (Tegezhetlek még?) (Előzménye az ÉS-ben: Ungváry Rudolf: A szabadság mámorában, 2008/50., dec. 12. - a szerk.) Megjegyzéseim: „Olyan Csalog Zsolt nem létezett, aki kést dugott volna az ánuszába, de leír valakit, aki erre képes a hüvelyével, noha ilyen valaki ugyancsak nincs.” Honnan tudod? Statisztikailag sem bizonyítható állítás ez részedről. „Ha mégis van (lett volna), nyomorult beteg.” Honnan gondolod? Vagy te isten vagy bíró vagy akárki, hogy ítélkezz, ki a „nyomorult beteg” és ki nem? „Beteghelyzetét normálisként leírni.. .”Nem tudom értelmezni a „normálisként” szót a Krisztina kapcsán sem. Gondolok itt pl. a következő egyelőre nem „objektív” kutatásra, mely „csupán” empirikusnak tekinthető, lásd: http://hvgfm/ emzseg/20080630 szex porrw fupypseg szenvedelybetegseg.aspx·, http://hvg.hu/kultura/20090102_tony_fekete_erotika_video. aspx. .4 szöveget - akárcsak az elődök esetén - an runk a rejtett, de velejéig hamis szakralitásnak az aurája kereted, amely olyankor keletkezik, amikor az elgondolhatóság határát áttörni akaró szellem az érzékiségét formálja meg mesterségesen.” Miért gondolod ezt, Rudi? Van esetleg objektívnek tekinthető forrásod a kitételed alátámasztására? Gondolok itt az általad hiányolt „érdemi fonáskutatás”-ra. Egyedül én maradtam életben, ki tudja, mi a megtörtént történet, s mi a fikció a Krisztinában. Tessék engem „kutatni”, én vagyok a forrás. ,a könyv dögunalmas, hiszen minden jelenete, akár egy szappanopera, ugyanarra haj az.” Neked. Kedves Rudi. Te egy olvasó vagy a sok közül szerintem. Más olvasóktól más véleményeket hallottam. Többen le is írták nekem. Szívesen elmondom, ha érdekel - persze. „.. .valaki, az író maga, valójában boldogtalan, miközben a teljességről ámít.” Éltél Te Csalog Zsolttal akár egy percet is, hogy ezt állítsd? Méghozzá kategorikusan?! ,A kézirat feltehetően 1994-95 körül, négy-öt évvel a rendszerváltás után születhetett.” Nem akkor „született”. Kérdezz meg engem, s elmondom a tényeket. Természetesen, A kéziratot birtokló özvegy hebehurgya magánkiadása során sem történt érdemi forráskutatás. ” Válaszom e buta - egyben sértő (lenne), ha sértődés lennék! - megjegyzésedre: Mindössze tizenegy évig gondolkodtam, mit kezdjek e kézirattal. Aztán döntöttem, férjem valóságos akarata szerint. (Annak hogyanjáról később.) A „magánkiadása” kitételed számomra - de jogilag is! - értelmezhetetlen. Van - szerinted - nem magán kft. ma Magyarországon? Vagy bárhol a világban? „Megkönnyíti a dolgot (látszólag), hogy az ilyen könyvekben a nemi szervek működnek, akár a parancsolat. A valóságban így soha nem merevednek és soha nem nedvesednek...” Van Neked, kedves Rudi, annyi empirikus tapasztalatod az emberek szexuális életéről (s annak minden részletéről), hogy ezt megállapítsd? Meg. Voltál te valaha is nő? „»Ha meggondolom, egyebet se látok ez árnyékvilágban, csak megannyi ’szexuális sérülést’, vonat alá fekszenek,felvágák az ereiket, bezabálnak egy patikát, vagy ’mindössze’alkoholisták lesznek, futóbolmdok, szétment roncsok, hanem épp a szerelmük csapja ketté kisbaltával a fejüket, ontja ki a belüket, lövi őket szitává (amúgy persze mindennemű szexuális öröm nélkül!) - szegény szerencsétleneket! Miközben én: virágom«Ráczcá Csalog Zsoltot. Igazat írt. E mondatom tudományos háttere: különélési, válási statisztikák, válóperek, szexuálpszichológusok és pszichiáterek publikációi etc. „Szar világban élünk,felfogom...” - írta le férjem, Csalog Zsolt, anno. Igaza volt és van. Olvasd el, milyen lehetőségek előtt áll a világ 2009-ben: No Growth in China and Other Outrageous Prophecies, Provided by CNBC, Friday, December 19, 2008. „De ha valaki posztumusz műben pénzt orront, akkor pénzt akar vele szerezni. ” Bólintani tudok e mondatodra. Valóban pénzt akarok a Krisztina eladásából „szerezni” a Csalog Zsolt Alapítvány számára, melynek bejegyzése folyamatban van. Ez alapítványnak adom át tartós használatra Pócsmegyer-Surányban lévő ingatlanomat annak kétszintessé növelése után. A Csalog Zsolt Alapítvány jogi értelemben is vett létezésének és céljainak közzétételét magam intézem. A Csalog Zsolt Házat 2009. június 14- én nyitom meg - a jelen tervek szerint. Én, Dr. Bognár Éva - Csalog Zsolt özvegye - gondoskodom az alapítvány és a Csalog Zsolt Ház nemzetközi és honi hírveréséről. „ Van az úgy, hogy valaki - akár az egész társadalom - saját szabadságának lesz a foglya. Sok baj lesz ezzel az elkövetkezendő évezredekben, amíg a következményeit kiheverjük.” Évezredek? Mármint a jelen embereké és az azok által elcsinált társadalmaké? Olvasd el kérlek: http://nol.hu/tvdtech/vege_az_emberi_civilizacionak_ Papírbili II. DR. GARA PÉTER Lázár György Papírbili főcímű, és Százmilliárd forint ingyenpénz kétes innovációkra alcímű írásában (ÉS, 2009/1., jan. 2.) több dolgot állít. Nézzük a tényeket, ki és miképpen támogatta a papírbilit: az állam a szabadalomra adott 900 000 forintot viszsza nem térítendő és 900 000 forintot visszatérítendő támogatásként 2004- ben. Ezenkívül 275 000 forint támogatást a Kind und Jugend kiállításra (2007-ben Kölnben kiállítottuk a papírbilit). Saját pénzemből a szabadalomra, trade markra még a fentieken kívül költöttem 5,6 millió forintot. A fejlesztés, gyártás-előkészítés sokmilliós költségeit nem is említem. Ezenkívül a papírbili senkitől semmilyen pénzt nem kapott. Ha bárki mást mondott Lázárnak, az, bizony mondom, hazudott. A Valdealnak én fizetek, nem ők nekem (nem fosztogatnak, hanem osztogatnak). De nézzük tovább, mennyit fizetettem az államnak eddig a papírbili létrejötte óta. Jól olvassa Lázár György: én fizetek az államnak. A papírbili az Innotech ipari parkban készül, ott gyártjuk munkatársaimmal. A hely az állam tulajdona. Bérleti díjként eddig 6,25 millió forintot fizettem ki, fizettem be az államnak. A munkatársak bérjárulékai (tb), az áfa, az adók több millió forint befizetését jelentette az állam számára. Az egyenleg: sok-sok millió forintot kapott eddig az állam a papírbiliből. Fentieket bármikor bárkinek hitelesen tudom bizonyítani! A papírbili, mondja szörnyülködve a szerző, Kínában készül. II. Kínában készül az amerikai piacra. És Magyarországon az európai piacra. Budapest, XI. Andor utca 60., ahogyan honlapunkon is látható, pottyflip.com, a nagy oknyomozó bármikor megtekintheti, ha kíváncsi az igazságra, a valóságra, s leleplezésre éhes tekintetét körbejárathatja a műhelyben. A következő feliratot fogja látni: „A Michelin Development támogatásával”. A Michelin sem adott pénzt, de bankgaranciát vállalt bankkölcsönünkre (amit vissza kell fizetnem, plusz a kamat). Lázár a papírbilit gúnyosan, szellemeskedve a „magyar tudástársadalom csúcstermékének” nevezi. A nyájas olvasó is elmosolyodik. Én nem annyira: nekem többéves munkám, sok fáradságom, sok pénzem fekszik a termékben. Tudom, hogy nem a papírbili a tudás csúcsa: ez csak egy kis bili, egy hasznos kis termék. Akik használták már, kisgyerekesek, pár százezren, szerte a világban, azok szerencsére szeretik. Lázár nem szereti. Csak biztatni tudom, tervezzen jobb termékeket az enyémnél! Nyerjen vele innovációs díjakat (Magyar Termék Nagydíj dicséret, 2005; Párizs, innovációs ezüstérem, 2006; Genf, innovációs ezüstérem, 2006; Év Üzleti Ötlete, 2007). Eközben senki se támogassa. Kockáztassa családja pénzét, vegyen fel sokmilliós személyi kölcsönt (harminc százalék THM), sok-sok milliós baráti kölcsönt (tizenöt százalék kamat), fizesse a szerszámokat, az anyagokat, az embereket, a beszállítókat, kockáztasson, és egy könnyed kis mozdulattal, amit ő bizonyára bravúrosan tud, vezesse be termékét az európai és amerikai piacokra - és akkor majd én írok róla egy jó kis bántó cikket egy általam eddig nagyra becsült és szeretett újságban. A rend kedvéért: Lázár György nem ír dr. Gara pénzügyeiről, a kérdéses rész így szól: „A Valdeal nevű magyar vállalkozás 550 millió forint ingyenpénzt kapott innovációra, és weblapjuk szerint eddig egyetlen licencszerződést kötöttek, mégpedig a Potty Flip nevű találmányra, amelyet dr. Gara Péter, a műszaki egyetem szakértője ötlött ki, és ez nem más, mint egy összehajtható papírbili. Nem kell finnyásnak lenni, jó ötlet ez, ha a szükség rájön a gyerekre. A találmány munkahelyeket hozhat az országnak, magyar papírbilivel láthatjuk el az egész világot, csak Amerikában 75 milliós piaca van a dolognak. Valóban, a papírbilit Amerikában is árulják, 16 dollárba (kb. 3400 forint) kerül hat darab, ami bizony méregdrága. Csak akkor lepődöm meg igazán, amikor kiderül, hogy a magyar tudástársadalom csúcstermékét Kínában gyártják).” Ezt ója Lázár György. Tény azonban, hogy a szerkesztőség (és nem Lázár György) által adott alcím olyan érzetet kelthet, mintha a fejleszteni juttatott összeg a papírbilit gyártó céghez került volna. - a szerk. Szépfalvi Ágnes: Rendezés A József Attila Művészeti Centrum és Terézváros Önkormányzata szeretettel meghívja 2009. január 22-én (csütörtökön) 17 órakor kezdődő "SZAVAKKAL A ZENE SZOLGÁLATÁBAN" című, Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő-műfordító műsorára. Közreműködnek: Balczó Péter operaénekes, Szalkay Zita és Kassai Franciska előadóművészek. Kísér: Hegedűs Valér zongoraművész. József Attila Klub, Budapest, VI. kerület, Eötvös u. 27-29. Telefon: 06/1/373-0860 e-mail: jozsefattilaklub@jamca.hu, honlap: www.jamca.hu 2009. JANUÁR 16.