Élet és Irodalom, 2012. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
2012-03-09 / 10. szám - László Emese: A politikai költészet Janus-arca (12. oldal) - Nagy Krisztina-Timár János: Visszatérően "egy visszatérő morális pánikról" • Reag. Bajomi-Lázár Péter II. 3-i ÉS cikkére (12. oldal) - Molnár Erzsébet: Kardiológia • Lichthof (12. oldal)
6 SAJTÓSZABADSÁG | Mérték Médiaelemző Műhely Média, háború A médiaszabályozás teljes átalakítása egyfajta főpróbája volt a Fidesz-KDNP-kormány hatalomtechnikai gyakorlatának. Ennek része a parlamenti demokrácia játékszabályainak kiiktatása, a hatalmi kontrolloknak az intézményrendszerből való teljes kizárása és a megbízható káderek bebetonozása. S ami ennél fontosabb, része az érintett ágazat nem kormányzati szereplőinek domesztikálása, illetve a lojális vállalkozások piaci pozícióinak megerősítése is. Mindez egy régóta koncepció nélkül, politikai érdekek mentén igazgatott médiarendszerre, egy hitelességét és közönségét vesztett közszolgálati médiára és a politikai alkalmazkodás kényszerében szocializálódott médiatulajdonosokra, illetve újságíró-társadalomra zúdult rá. A Fidesz-KDNP médiapolitikája nem orvosolni próbálta a korábbi zavarokat, hanem azokat saját érdekei szerint befagyasztotta és rendszerré formálta. PÁRHUZAMOSAN FUTÓ SZÁLAK Ugyanakkor ma már azt is látjuk, hogy a médiaszabályozás átalakításánál a kormányzat mindazokat a hibákat elkövette, amelyek más ágazatokban is meghiúsították az unortodox megoldások hatékony érvényesülését. A legsúlyosabb hiba az volt, hogy a kormánypártok egyszerűen figyelmen kívül hagyták azt a szélesebb környezetet, amelyben döntéseiknek működniük kellene. A médiaszabályozás és a médiarendszer átalakítása a kormányváltást követően azonnal elindult, egyszerre két, mind a mai napig párhuzamosan futó szálon. Az első hír az új kormány médiapolitikájával kapcsolatban az volt, hogy a nyilvánvalóan Fidesz közeli miniszterré választásáig Fellegi Tamás többségi tulajdonában lévő Infocenter. hu Zrt. felvásárolta az IKO Média Holding Zrt.-t, és ezzel 31%-os tulajdonosává vált az RT1 Klubot működtető M-RTL Zrt.-nek. Az ügylet végül pénzügyi okokból meghiúsult - a piaci pletykák szerint az ügylethez hitelt nyújtó banknak a bankadó hírére történő visszalépése miatt, de a piac lerohanása egyáltalán nem ért véget. Ezt követően 2010 nyarán elindult a médiaszabályozás átalakítása. Az ezzel kapcsolatos első törvénytervezetek júniusban a parlament elé kerültek. A kereskedelmi és a közszolgálati médiát felügyelő intézményrendszer átszabása már nyáron megvalósult, a médiatartalmakra vonatkozó korlátokat és kötelezettségeket előíró „médiaalkotmányt” ősszel fogadta el az Országgyűlés. A nyilvánosság kizárásával, illetve a legnagyobb piaci szereplők nem transzparens bevonásával előkészített új médiatörvény tervezetét 2010 novemberében nyújtották be, a törvényt 2010. december 21-én a kormánypárti képviselők meg is szavazták. A Fidesz-KDNP médiapolitikájának legalább olyan fontos elemei az informális, mint a formális eszközök. Sőt e médiapolitika legfontosabb célja a piaci viszonyok és a nyilvánosság tartós átalakítása, illetve a széles tömegeket elérő csatornák totális ellenőrzése a formális szabályozási eszközök nélkül is megvalósítható lett volna. A váratlanul nagy hazai és nemzetközi figyelmet kapott médiatörvények valójában hátráltatói lettek e célkitűzés megvalósításának, és sokkal inkább szolgálták személyes ambíciók kiteljesítését, mint a Fidesz érdekeit. Az egyébként védhetetlen törvények végső soron elősegítették a médiapolitikai szándékok leleplezését és az ezekkel szembeni határozott állásfoglalást, sőt Európa-szerte a sajtószabadság állapotának és az alapjogok érvényesítésének újragondolását indították el. Az elfogadott médiatörvények - amelyeket koncepciójában és részleteiben is sokan és sokféleképpen kritizáltunk - a médiarendszer működésének olyan kereteit rögzítik, amelyek a szerkesztőségek és az újságírók számára kiszámíthatatlan működési feltételeket, a médiatulajdonosoknak és a reklámpiaci szereplőknek igazodási kényszert hoznak. A közönség pedig, különösen annak a digitális médiához korlátozott hozzáféréssel rendelkező része kiszolgáltatottabbá, manipulálhatóbbá válik. A bizonytalan tartalmú rendelkezések, a kilátásba helyezett súlyos szankciók, a médiahatóság széles - bár az Alkotmánybíróság által érdemben szűkített - eljárási jogkörei, valamint a hatóság politikai egyszínűségéből eredő jelentős kockázatok együttesen akkor is egyes információk és álláspontok eltűnésének veszélyét jelentik, ha a kifogásolt rendelkezéseket soha nem alkalmazzák. A sajtószabadságon a legmélyebb sebet ejtő szabályozási megoldást, a nyomtatott és internetes sajtótermékek médiahatósági ellenőrzését az Alkotmánybíróság alapvetően helybenhagyta, noha szűkítette a hatósági eljárással fenyegetett jogsértések körét. A médiatörvények összességében mégis inkább szabályozási kudarcnak tűnnek. Ez részben abból ered, hogy a médiahatóság sajátos jogértelmezései a legnyilvánvalóbb jogsértéseket vonják ki a szabályozás alól, részben pedig abból, hogy a jogalkotó súlyosan alábecsülte a médiarendszer ellenálló képességét Ez az ellenálló képesség köszönhető azoknak az újságíróknak és szerkesztőségeknek, amelyek - vagy a rendszerváltás tapasztalataira, vagy éppen azok hiányára, a szabadság megkérdőjelezhetetlen bizonyosságára támaszkodva - nem hagyták működésbe lépni a csendes meghunyászkodás reflexét, és köszönhető annak a technikai változásnak, amely minden hibája és gyengesége ellenére korábban elképzelhetetlenül széles tömeg előtt nyitja meg a nyilvánosságban való aktív részvétel és egyúttal az alternatívtájékozódási forrásokhoz való hozzáférés lehetőségét. Ebből nemcsak az következik, hogy meg kell tanulnunk hosszú távon együtt élni a kurucinfo-val, hanem például az is, hogy a kormányzat nem formálhat büntetlenül a saját képére egy Petőfi-verset. Ma már az is világos, hogy a nyilvánosság elleni támadás olyan casus belli volt, ami az Európai Unió „okoskodó aggodalmaskodása” előtt utat nyitott a kormányzat egész politikájával szembeni fellépésre. A Médiatanács és a közszolgálati médiaszolgáltatók függetlensége, a médiaszolgáltatási jogosultságok pályáztatásának átláthatósága és ellenőrizhetősége, a médiakoncentráció, különösen a média-kereszttulajdonlás korlátozásának hiányosságai semmilyen jogi felülvizsgálatnak nem voltak tárgyai. Nem véletlen azonban, hogy e kérdések a külföldi kritikák meghatározó elemei. Amellett, hogy megteremtik a médiarendszer teljes átalakításának lehetőségét, súlyos bizalmi válsághoz is vezetnek, lehet-e egyáltalán Magyarországon pártatlan és szakmai médiahatóságot létrehozni, van-e esélyünk valódi, hiteles közszolgálati intézményrendszert felépíteni a régóta halmozódó romokból, a piaci szereplők megalkuvásai nem vezetnek-e a nyilvánosság teljes elértéktelenedéséhez? A médiatörvény a médiaszolgáltatási jogosultságok pályáztatására, illetve a médiakoncentrációra vonatkozó szabályokkal maga is megteremti a médiapiac átalakításának lehetőségét, de az egyszínű és ilyen módon teljesen átláthatatlan Médiatanácsnak alapvetően nincs szüksége a törvény segítségére. A minden esetben vita és ellenszavazat nélkül eldöntött pályázati eljárások - ez a működési mód egyébként a hatóság egész tevékenységére jellemző - kiválóan szolgálják a jobboldali médiavállalkozások terjeszkedését, adott esetben meglehetősen vitatható jogi eszközökkel. Ezzel párhuzamosan sikeresen iktatják ki a politikai vélemények vagy a kereskedelmi érdekek küzdelmében ellenfélnek tekintett szereplőket, lásd a Klubrádió ügyét vagy éppen a Class FM-nek konkurenciát teremteni képes Rádió 1 pályázati kudarcait. DURVÁN KORLÁTOZÓ MODELL A médiapiaci folyamatok alakításához a pályázati eljárásokon túl más hatósági és piaci eszközök is rendelkezésre állnak. E sorba illeszkedik az Axel-Springer/Ringier fúziót visszaható hatályú rendelkezés alapján, meglehetősen gyenge szakmai érvekre támaszkodva megakadályozó, a Népszabadság helyzetét gyengítő médiahatósági határozat, az ingyenes lapok piacán domináns pozíció kialakítása, továbbá az állami reklámpénzek és ezzel közvetve a teljes reklámpiac - sajnos a korábbi kormányok gyakorlatából jól ismert - átirányítása meghatározott szolgáltatókhoz. Abban nem hozott újdonságot a Fidesz-KDNP médiapolitikája, hogy egyszerre démonizálja és lenézi a médiát, amelynek uralása kollektív világképében a hatalom előfeltétele és velejárója, és amely ugyanakkor szerinte értéktelen és romboló tartalmakkal önti el a nyilvánosságot. A médiapolitika legfőbb céljának, a valóban széles és politikailag kevésbé tudatos tömegeket elérő csatornák ellenőrzésének a lelepleződése is inkább csak a médiarendszer-átalakítás fülkeforradalmi lendületének következménye; e célkitűzés nem idegen a korábbi kormányoktól sem. Az átalakítás módszereinek brutalitása azonban példa nélküli, nélkülöz minden eleganciát. A médiahatóság egypártisága, a kézi vezérelt, mégis teljesen kaotikus közszolgálati intézményrendszer, a baráti médiavállalkozások piaci helyzetének stabilizálása és ezzel párhuzamosan a szabályozás látókörébe kerülő ellenzéki médiumok ellehetetlenítése, az újságírók és a szerkesztőségek bizonytalanságban tartása, sőt a körülbelül egymillió - jelenleg kizárólag a két országos kereskedelmi televízió és az m1 tételére képes - választópolgárt érintő digitális átállás elhalasztása is a tájékozódás és a választás szabadságát durván korlátozó nyilvánosságmodell építését szolgálja. Ugyanezek a módszerek akárcsak tíz évvel ezelőtt egy végtelenül torz, a demokráciát megbénító nyilvánosságot hoztak volna létre. Az Európai Unió és a digitális világ tagjaként azonban tartós siker már nem érhető el. Feltéve, hogy a következő kormányzat nem háborúzni akar a médiáért és a médiával, és képes lesz túllépni a rendszerváltás egyik nagy kudarcán. Akárki is jön két vagy hat év múlva, nem folytathatja ott, ahol 2010-ben abbahagytuk. Ne zárjunk el senkit a nyilvános discussiótól, mert ma tán egy nemzeties párté a többség, holnap az ellenkezőé lehet. Deák Ferenc SZÓLÁSSZABADSÁG | Bajomi-Lázár Péter A sajtószabadság két feltétele Csehországban, Észtországban és Litvániában a rendszerváltás után viszonylag gyorsan megjelent és megszilárdult a sajtó szabadsága, Bulgáriában és Romániában a mai napig sem beszélhetünk szabad sajtóról, Magyarországon, Lengyelországban, Lettországban, Szlovákiában és Szlovéniában pedig hektikusan változott a sajtószabadság helyzete. Ma csak két posztkommunista uniós tagországban - Bulgáriában és Romániában - van kevesebb szabadsága a sajtónak, mint Magyarországon - ez derül ki a Freedom House történeti adatsorából. Mi magyarázza az egyes országok közötti különbségeket? Mi kell ahhoz, hogy a sajtószabadság megjelenjen és megszilárduljon? És legfőképpen: miért nem stabilizálódik a sajtószabadság helyzete Magyarországon bő két évtizeddel a rendszerváltás után sem? A kérdés a Szabad Sajtó Napján különösen aktuálisnak tűnik. A demokratikus konszolidáció szakírói szerint egy fiatal demokrácia akkor stabil, ha három feltétel teljesül: létrejönnek a demokráciát védő intézmények (intézményes feltétel), a politikusok körében konszenzus alakul ki arról, hogy a demokrácia az egyetlen érvényes játékszabály (viselkedési feltétel) és a demokratikus berendezkedést a választók nagy többsége támogatja (attitudinális feltétel). Ennek analógiájára érvelhetünk úgy, hogy a sajtószabadság megjelenéséhez és konszolidációjához három plusz négy feltételnek kell teljesülnie - és e feltételek némelyikének teljes vagy részleges hiánya magyarázza az egyes országok közti különbségeket, illetve azt, hogy Magyarországon a sajtószabadság a mai napig nem szilárdult meg. A továbbiakban ezeket tekintem át és illusztrálom néhány példával. INTÉZMÉNYES FELTÉTEL Az Országgyűlésnek olyan médiatörvényt és médiahatóságot kell teremtenie, amely megvédi a médiát a rá nehezedő politikai és gazdasági nyomástól. A Freedom House szerint a médiatörvények első generációjának elfogadása után több pontot javult a sajtószabadság helyzete például Bulgáriában, Magyarországon és Szlovéniában, ám a magyar helyzet a második generációs, 2010-es médiatörvények után megint romlott. A többpárti ORTT-vel szemben az egypártiMédiatanács nem puffer, hanem transzmissziós szíj: nem hárítja, hanem továbbítja a kormányzati nyomást. A médiatörvény sem védi meg a médiumokat a nyomásgyakorlással szemben, hanem - gumiparagrafusaival és az azok megsértőinek kijáró milliós büntetésekkel - Damoklész kardjaként lebeg fölöttük. Az intézményes feltétel ma nem teljesül Magyarországon. VISELKEDÉSI FELTÉTEL A politikai döntéshozóknak el kell fogadniuk, hogy a sajtószabadság az egyetlen érvényes szabály. Önkorlátozást kell gyakorolniuk. Nem szabad például pártkatonát - a Fidesz volt országgyűlési képviselőjét - kinevezniük a Médiahatóság élére. Mert ennek az ellenkezőjére is van példa: a bolgár médiahatóság elnöke a független értelmiségiként tisztelt veterán újságíró, Georgi Lozanov. (Azt, hogy Bulgária ma rosszul teljesít a sajtószabadságteszteken, a magánmédia helyzete magyarázza, míg a bolgár köztévé a közvélekedés szerint az egyik legfüggetlenebb médium az országban.) Ma a viselkedési feltétel sem teljesül Magyarországon. ATTITUDINÁLIS FELTÉTEL A polgároknak támogatniuk és védeniük kell a média szabadságát. A Cseh Televízió 2001-es válsága során például százezer ember vonult az utcára és maradt ott mindaddig, amíg az alsóház új televíziótörvényt nem fogadott el, és ki nem rúgta a csatorna kompromittálódott elnökét. A Milla-tüntetések arra utalnak, hogy az attitudinális feltétel ma teljesül Magyarországon - de az sem kizárt, hogy a korlátozó médiatörvények találkoznak a csendes többség akaratával (erre az utal, hogy a kormánypártok mindeddig alig vesztettek népszerűségükből). SZAKMAI FELTÉTEL Az újságíróknak a sajtó szabadságát kell az egyetlen elfogadható szabálynak tekinteniük, és együttesen kell fellépniük az azt csorbító intézkedésekkel szemben. Szlovákiában például 2008-ban a Fico-kormány válaszadási törvényének elfogadása után a nagyobb napilapok - a SME, a Pravda, a Hospodarske Noviny, a Novy Cas, a Plus 1 Den és az Új Szó - tiltakozásul üres címlappal jelentek meg. A következő kormány - már 2011-ben - visszavonta a vitatott jogszabályt. Magyarországon ez a feltétel sem teljesül, a hírmédiumok például nem vállaltak szolidaritást az Index Parlamentből kitiltott újságíróival. BEFEKTETŐI FELTÉTEL Egy médium üzemeltetését az üzletembereknek elsősorban gazdasági befektetésnek kell tekinteniük. A profitorientált médiumok jellemzően független tájékoztatásra törekednek, hogy közönségük egyetlen részét se veszítsék el. Ezt példázza a két szlovéniai napilap, a Delo és a Dnevnik, amely egyik párttal sem vállal közösséget. Magyarországon ez a feltétel csak részben teljesül: a médiumok egy része veszteséget termel, pusztán politikai okokból tartják fenn, és pártpolitikai szemüvegen át szemléli a világot. GAZDASÁGI FELTÉTEL Gazdasági függetlenség nélkül nincs politikai függetlenség. Ugyanakkor minél erősebb a gazdaság, annál pezsgőbb a reklámpiac, és annál nagyobb szabadságot élveznek a médiumok. Bevételek hiányában azonban egyes médiumok arra kényszerülnek, hogy - állami hirdetések reményében - összeszűrjék a levet a politikai pártokkal. A közép- és kelet-európai országokban az összefüggés egyértelmű: minél magasabb az egy főre eső GDP, annál nagyobb a sajtó (Freedom House által mért) szabadsága. A gazdasági válságtól különösen sújtott, ugyanakkor sajtóalap nélküli Magyarországon, ahol az állami hirdetéseket pártpolitikai szimpátiák alapján osztogatják, ma ez a feltétel sem teljesül. KÜLSŐ FELTÉTEL Az Európai Unióhoz való csatlakozásra készülő keleteurópai országokban többé-kevésbé folyamatosan javult a médiaszabadság helyzete, mert a tagjelölteknek meg kellett felelniük a csatlakozási kritériumoknak. A belépés után azonban - külső kényszer híján - a tíz országból nyolcban a Freedom House adatsora szerint romlani kezdett a helyzet; kivételt csak Csehország és Románia jelentett. Magyarországon ma a külső feltételek csak részben teljesülnek. Az Európai Bizottság nyomására 2011 februárjában a kormánytöbbség több ponton módosította ugyan a vitatott 2010-es médiatörvényeket - ám a legvitatottabb rész, az egypárti Médiatanács változatlan maradt. NÉHÁNY JAVASLAT A fenti feltételek persze különböző súllyal esnek latba, és talán továbbiakat is lehet találni. Hogy a különböző volt kelet-európai országokban milyen mértékben szilárdult meg a sajtó szabadsága, az magyarázhatja, hogy e feltételek miként teljesülnek: minél több feltétel minél nagyobb mértékben teljesül, annál szilárdabb a sajtó szabadsága. A hét feltételből ma egy-másfél teljesül Magyarországon. Ez kevés. Bár ez sem csodaszer, a leggyorsabban az intézményes feltételen lehet javítani, a médiapolitika eszközeivel. Különösen arra lenne szükség, hogy a Médiatanács kiegyensúlyozott módon működjön: az ellenzéki pártok delegáltjainak is helyet - és akár többségi szavazatarányt - kellene kapniuk benne. A médiatörvény magánmédiumokra vonatkozó tartalmi előírásait, amelyek megszegését a médiahatóság dermesztő hatású büntetésekkel szankcionálhatja, törölni kell. A rádió- és tévéfrekvenciákat „szépségverseny" helyett egyszerű sorsolással kell kiosztani. Gondoskodni kell az állami vállalatok és hivatalok hirdetéseinek transzparens és politikailag semleges módon való elosztásáról, meg kell fontolni egy sajtót támogató sajtóalap felállítását. És újra be kellene vezetni az előfizetési díjat, helyreállítva a közszolgálati média és a közönség közötti lényegében megrendelői (jog)viszonyt. Március Tizenötödike 2012. március 15. Huszonhárom évvel ezelőtt egyszer már megjelent a negyvennyolcas márciusi ifjak fésületlen lapjának modern kori változata, de új alcímmel, mint „A nemzeti kiútkeresés tizenkét oldala”. A rendszerváltásra még csak készülődött az ország, a stílus és a szótár még a megelőző idő foglya volt. Ám a problémarendszer, az öröklött adósságok, a megoldandó feladatok majd negyedszázad elmúltával is ismerősek a ma emberének. Bántóan, elkeserítően ismerősek. MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE. 1 D___________________l M.H/M1 kll llIRLMi liil.Ull —— L. Ili* lw»l Ez a mostani lapszám, amit a Kedves Olvasó a kezében tart, már a modernebb közlésmódok és a megváltozott nyilvánosság viszonyai között született. Alkotói arra kérik a figyelmes és felelős olvasót, ha kiolvasta a lapot, adja tovább családjában egy huszonévesnek. Ő talán az interneten jobban szeret olvasni, ahol a régi és új kiadvány, az új cikkek teljes szövege, valamint a rengeteg hivatkozás is megtalálható. www.alkotmanyozonemzetgyules.hu