Élet és Irodalom, 2013. július-december (57. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-02 / 31. szám - Kovács Zoltán: Kik, ha nem a bankok (1. oldal) - Gunter Damisch: Rajzok (1-24. oldal)
* * ÉS Irodalom: Gál Ferenc, Janáky Marianna, Kántor Péter, Kőrössi P. József, Miklós Ágnes Kata, Solymosi Bálint, Szív Ernő Katona 30 - Tasnádi István ÉLET ELIE IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LVII. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM ÁRA: 495 FT 2013. AUGUSZTUS 2. Gunter Damisch: Oldalsó Világháló, 2010 © Gunter Damisch Várhegyi Éva: Terítéken a bankok * Sz. Bíró Zoltán: Navalnij - az orosz politika Robin Hoodja * „Nem a védencem dobta föl a társait” - interjú Dr. Barcsi Istvánnal, a cigánygyilkosságok egyik védőjével (Tódor János) * Cseresnyési László: Utóhang egy elmaradt vitához * Ketten egy új könyvről - Hajnóczy Péter: Jelentések a süllyesztőből (Gaborják Ádám, Svébis Bence) Vác............................. ___________________________________________________ 2013 AUG 12 KOVÁCS ZOLTÁN: Kik, ha nem a bankok Az MTI híre szerint Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter kedden civil érdekképviselettel egyeztetett a lakáscélú devizahitelekről. A minisztérium a megvitatott információk birtokában tárgyal majd a Magyar Bankszövetséggel, ősszel pedig jogszabály születik az ügyben. Jó ezt olvasni! Ilyen mondat azt sugallja, hogy van egy ország, ahol rendben mennek a dolgok, már szinte unalmasan rendben, a széles néprétegeket érintő súlyos gondok megoldásába az ügy természeténél fogva bevonják a lakosságot - a civil érdekképviseletet, és a fórumon megszülető előremutató és mindenki számára elfogadható javaslatok kerülnek majd be a hírek szerint szeptemberben az Országgyűlés elé kerülő törvényjavaslatba. A törvényhozásnak minden szükséges kelléke megvan, működik az előkészítés, az egyeztetés, a döntéseket nem szimplán a nyers többségi erő hozza, nem is kérdés hát, hogy minden részletre kiterjedő, tartalmas jogszabály születik a feltehetően heves és szenvedélyes plenáris vitát követően. Demokrata ember számára mi volna szebb, mint a demokrácia működése a mindennapokban. Enyhén sötétíti a képet, hogy a kormány számára Magyarországon voltaképpen egyetlen civilszervezet működik, ez a Civil Összefogás Fórum - Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF-CÖKA). Ezzel egyeztet a miniszter. Lehet, hogy működik több is, de azok véleményére a kormányzati szervek sosem kíváncsiak, ezzel szemben a CÖF véleményére olyannyira, hogy ez hovatovább a kormány hivatásos civilszervezeteként funkcionál. Ha civil véleményre van szükség, akkor ez a társaság, mondjuk úgy, azonnal szolgálatba helyezi magát, és akcióba lép. Szinte mindegy, mi történik, az államadósság-csökkentéstől kezdve a privatizációelutasításon keresztül a haza gyarmati sorba süllyesztésének veszélyéig, a szervezet azonnal reagál, véleményt mond, véleménye pedig megegyezik a kormányéval. Reakciókészsége példa nélküli. Bármi történik, vagy akár csak történni készül, a szervezeti vezető, Csizmadia László már hegyezi a fülét, és lép. Eleinte szimpla menetelésre szerveződtek, megjelenítendő azt a tömeget, amelyik a kormány mögött áll. Erre jelentős közpénzeket kaptak, így nyílt lehetőség később az autóbuszos utaztatásra, ami hamarosan lehetővé tette, hogy a főváros utcáin különböző ünnepeken vagy csak mint generálos kormányerő trappoljanak végig, ahol épp kell. Az igazi nagy kilépést az jelentette, amikor Matolcsy György Hódmezővásárhelyen a magyar gazdaság és vele összefüggésben saját sikereit mint trendfordulót jegyezve a japán gyerekek piros pöttyeiről szóló eszmefuttatása után nyomban rátért az angol banki ismerőseivel folytatott beszélgetésekre. „Amikor megkérdezték, miként állunk ellen a magyar kabinetet ért gyilkos támadásoknak, mondtam nekik, kell hozzá egy miniszterelnök, egy frakció, egy kormány, egy nemzet, egy nép, egy békemenet és még néhány egyéb dolog. Azt mondták, ők ezt nem értik. Megebédeltünk, hazajöttem” - számolt be londoni kalandjairól. A magyar hivatásos civil állomány Matolcsynak ezzel a mondatával lépett ki a viszonylagos ismeretlenségből, nyert új minőséget, ameny Vigiben a fél világ példájukon keresztül szerezhetett tudomást arról, hogy a gazdasági bajok, a térségi és globális válságok leküzdhetők sok ember köztéri fölvonulásával, amit békemenetnek nevezünk. Nem is érthető, hogy válságok idején miért nem közlekedik a világ békemenetben. Kicsit ugyan a múlt rendszert idézi, annak is egy mélysötét időszakát, amikor a gazdasági nehézségek fő okát abban jelölte meg az akkori kormányzat, hogy nem dolgozik a magyar rendesen. Ennek a gondolatnak a következménye volt aztán a munkaverseny-mozgalom, ami a gazdaságot természetesen nem mozdította ki sehonnan sehova, legföljebb további raktározási gondot okozott, amennyiben a kommunista és egyéb szombatokon előállított eladhatatlan termékeket valahol még tárolni is kellett. Az amúgy kész szerencse, hogy a civil összefogás véleménye hajszálra egybeesik a kormányzatéval, és miután a kormányzat a Civil öszszefogáson kívül nem ismer másik civilszervezetet, egy lépés kell annak fölismeréséig, hogy a lakosság pontosan azt akarja, mint a kormány. Ha a kormány feje az Unió ellen beszél, akkor az Andrássy úton fölharsan a „Nem hagyjuk!”, ha a kormány feje az IMF hitelei ellen szól, és azt harsogja, hogy nem vagyunk másodrendű ország, akkor az Andrássy úton azt harsogják, hogy „Nem leszünk gyarmat!”. Nem véletlen, hogy idén a békement kapta a Polgári Magyarországért Díjat. A kitüntetést Balog Zoltán adta át, és Kövér László, az Országgyűlés elnöke méltatta: óriási jelentőségűnek nevezte a békemenet idei tevékenységét, amellyel meg tudta védeni a polgári Magyarország kormányát, megvédte a demokráciát. Kövér szerint „ha a békemenet 1994-ben, a kommunisták első visszatérése előtt szerveződik, ma nem itt tartana az ország. A mozgalom szervezőinek köszönhetjük, hogy meghallották az emberek hangját, felemelték a zászlót” - hangsúlyozta az Országgyűlés elnöke. Az elismerést Csizmadia László köszönte meg, s megígérte, hogy az új évben várható küzdelmekben is a kormány mellé állnak. Mire jutott például a devizahitelek ügyében a civilszervezet? Hát, amire a kormány. „A mi elképzelésünk az, hogy forintosítani kell abban a pillanatban a devizahiteleket, amikor a felvételre sor került” - mondta a Hír TV-nek Csizmadia László. Az ebből fakadó veszteségeket pedig megosztanák a bankok, az állam és az adósok között. „Legfontosabbak a bankok, akiknek nagy részt kell felvállalniuk a teherből kárenyhítés címén” - mondta a CÖF elnöke. „Ebben a pillanatban, véleményem szerint, üzletileg és jogilag is a civil társadalom rendkívüli mértékben megalapozott és az igazságát megfelelő mértékben fogja tudni képviselni” - vélekedett Csizmadia. Ez a logika, ne legyen kétség, azt a verziót ambicionálja, hogy forintosítják a hiteleket, öszszevetik a valódi forinthitelekkel, és kiszámolják, így mennyit fizettek már be az ügyfelek. A fennmaradó részt, gondolom, a bankoknak kell állniuk, hiszen ők szedtek be jogosulatlan pénzt az adósaiktól, erre utal a „kárenyhítés” kifejezés használata. Hogy történt-e károkozás, arról Csizmadia nem beszél, ő a jelek szerint úgy gondolja, hogy ha valaki az üzleti életben veszteségeket szenvedett el, annak előzménye minden esetben valamiféle károkozás. Ha pedig az egyik fél bank volt, akkor magától értetődően a bank a bűnös. Valahogy így gondolja Csizmadia, de hogy ő mit gondol, az nem annyira érdekes, hanem az már nagyobb baj, hogy az ország miniszterelnöke is valahogy így látja. A legnagyobb baj pedig, hogy ilyen tartalmú üzeneteket küld a bíróságok felé, ami már nem szimpla hitelügy.