Magyar Életképek, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-6. füzet)

IV. füzet

HÁZASSÁGI KALAND. PITYEFOKI JUNG MÓRICZ-TÓL. ü jurátusi élet véghatárán állok. Gyönyörű kor, az élet arany­kora ez , melly felé ’s mellyre vissza , mint virág nap felé, vágyva fordul a’ vándor pillanata. Buján virító váz, csábitó kel­­lemü étlen, tele kéj folyókkal ’s nyugalomra kísértő árnyakkal; felejtve itt múlt, jövő, mert a’ jelen mindkettőért nagyszerű kár­pótlást nyújt ugyan, hanem vajmi ritkán teljesíti azt, — ne kárhoz­tassátok értté, hiszen csak a’ jelenkor divat szellemének hódol. De, fájdalom! ezen paradicsomnak is megvannak a’ maga kígyói, mellyek a’ könnyelmű ifjú életfájára tekerőzve, gyakran elsor­vasztják azt; megvannak ördögei is, sima barát álarczába rejtezve. Én hála nemtömnek , sem Scyllának , sem Charybdisnek nem let­tem martaléka , azaz magyarábban szólva, a’ test ’s lélek ne­mesebb részeit bemérgező ragályok kár nélkül viharzottak el fö­löttem , bár sodró örvények körültem sem hiányoztak, ’s gondta­lan szívvel tértem vissza szülőföldemre. Az évek után visszatérőre nem mosolyogtak apai ’s anyai kétittas szemek, ’s nem röpültek felé testvéri nyájas karok. Én nem ismertem őket; szóval, árva voltam, ez mindent kifejez. Nem volt az mély fájdalom, nem sajgó kín, mit éreztem, hanem lecsillapithatlan óhajtás, örök vágyforrás a’ szív fenekén, melly Életképeit. II. kötet. 18

Next