Magyar Életképek, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-6. füzet)
IV. füzet
HÁZASSÁGI KALAND. PITYEFOKI JUNG MÓRICZ-TÓL. ü jurátusi élet véghatárán állok. Gyönyörű kor, az élet aranykora ez , melly felé ’s mellyre vissza , mint virág nap felé, vágyva fordul a’ vándor pillanata. Buján virító váz, csábitó kellemü étlen, tele kéj folyókkal ’s nyugalomra kísértő árnyakkal; felejtve itt múlt, jövő, mert a’ jelen mindkettőért nagyszerű kárpótlást nyújt ugyan, hanem vajmi ritkán teljesíti azt, — ne kárhoztassátok értté, hiszen csak a’ jelenkor divat szellemének hódol. De, fájdalom! ezen paradicsomnak is megvannak a’ maga kígyói, mellyek a’ könnyelmű ifjú életfájára tekerőzve, gyakran elsorvasztják azt; megvannak ördögei is, sima barát álarczába rejtezve. Én hála nemtömnek , sem Scyllának , sem Charybdisnek nem lettem martaléka , azaz magyarábban szólva, a’ test ’s lélek nemesebb részeit bemérgező ragályok kár nélkül viharzottak el fölöttem , bár sodró örvények körültem sem hiányoztak, ’s gondtalan szívvel tértem vissza szülőföldemre. Az évek után visszatérőre nem mosolyogtak apai ’s anyai kétittas szemek, ’s nem röpültek felé testvéri nyájas karok. Én nem ismertem őket; szóval, árva voltam, ez mindent kifejez. Nem volt az mély fájdalom, nem sajgó kín, mit éreztem, hanem lecsillapithatlan óhajtás, örök vágyforrás a’ szív fenekén, melly Életképeit. II. kötet. 18