Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)
1844-07-03 / 1. szám
- ban, úgy keresünk most fel benneteket a’ liget lombos árnyain, a’ csevegő forrás gyöngyhulláminál, hova a’nap forró heve elől, kedves költőitek szivsugalmaival hókeretekben, menekedni siettek, vagy a’ mező hullámzöldje között, midőn az alkony hús szellője, ringatva a’ dús kalászokat, sétára csal benneteket, ’s ti, a’ természet e’ legpompásabb, legmagasztosabb tüneményében, kinn állva az enyhe ég alatt, felsohajtotok: ,,szép vagy, oh, természet, és szép, te áldott hon , gazdag lelkeiddel!“ És igy sóhajtva, szent lábra gyűl a’ tűz gyöngéd kebletekben, mellynél e’ nemzet geniusa mosolyogva áll, üdülni érezvén lankadt tagjait !— Fölkeres titeket, lelkes honleányink, fel a’ mi szerény múzsánk mindenütt, mint boldogító talizmánját keblünk kiolthatlan vágyának, dicsőűtve látni a’ világ birodalmai közt e’ hont, polgárai egybeolvadt ajka és lelke által; mit ti, és csak ti, szép hölgyeink, fogtok — talán a’legközelebb nemzedékben már — eszközölhetni. E’ hitben, ez erős és változhatlan hitben közeledünk ismét hozzátok- hegyetek, mellyet ismerünk, biztosít, mikép nem lesz kellemetlen vendég szemérmes múzsánk, melly bájkörötökbe jövend; ’s mi teljes igyekezettel rajta leszünk, hogy, unalmassá ne váljék; hogy mint eddig, úgy ezután is, tiszta ősmagyar maradjon lelke, és szivének minden dobbanása, a’ légöltöny, melly isteni termetét körűlfolyja olly szabást viseljen,mellyet a’ nyugatiabb művelődésnek a’ keletivel odvadó harmóniában összefolyt áldott szelleme tud csak nyújtani• azon leszünk, hogy kedves és kellemes legyen — keresettség; nyájas és vidám — feszesség’s mulatva-oktató, léleknemesitő — tudós szin és igény nélkül! Engedje az ég, hogy midőn a’ nyár pompája elmúlván, ’s gyümölcseit az ősz becsürözvén, a’ tél ismét meglepend, azon édes öntudattal üdvezelhessünk, szép hölgyeink, hogy lelkünk legédesb óhajtása, titeket mulatva ismertetni meg a’ tudomány ’s művészet kimerithetlen varázs-csarnokával, — legalább részben, teljesült! AZ ISTEN UJJAREGÉNY LEVELEKBEN. BÁRÓ JÓSIKA MIKLÓSTÓL*). I. LEVÉL. Zarda Jun. 3-kán 1844 — Hat hete, hogy nem vettem egy sor írásodat, kedves Francescom! hol vagy, mellyik szögletében a’ világnak? — vetted-e utóbbi levelemet? — *) Koszorús írónk e’ legújabb műve egyedül lapjaink számára készült ’s még e’ fél-