Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-07-05 / 1. szám
26 Vagy alkalmazta: Éneklő lök homlokára Borostyánág kanyarul. Lesz idő ’s tán nem sokára, A’ mikor a’ magyarul Éneklő lilik markába Bankó teljes tárcza hull. Boldog órákat töltöttem Kerényivel és Tompával. Nem említem a’ többieket, kiknek barátsága örökre édes emlékezetűvé tette ezt az utamat, mert annyian vannak, hogy egész lajstrom lenne, ha mindegyik nevét leírnám Egy este a’ tanuló ifjúság fáklyászenével tisztelt meg. Megvallom , hogy ez engemet meg nem lepett. Nem elbizottság ez, a világért sem. Mikor még nyomva sem láttam nevemet, csak magamnak firkáltam; mikor még statista voltam a’ pesti nemzeti színháznál 's hordtam a’ színpadra a’ székeket és pamlagokat, ’s a’ színészek parancsára kocsmába szaladtam serert, borért, tormás kolbászért "stb. mikor még strázsáltam vagy főztem a’ kukoriczagombóczokat közlegénytársaim számára ’s mosogattam a’ vasedényt olly téli hidegben, hogy a’ mosogató-ruha ujjaimhoz fagyott, ’s mikor a’ káplára menjen kend !-uje lehajtott a’ havat kihordani a' kaszárnyaudvarból, mindenkor már világos sejtéseim voltak arról, mi velem egykor történni fog, ’s mi meg is történt. Megálmodtam az őrszoba meztelen faágyán, hol — mint de Manx báró — az egyik oldalamat alain lettem derékaljnak é s a’másikkal betakaróztam, megálmodtam itt, hogy nevet szerzek két országban, mellyet az egész világ kritikusainak ordító csordája sem lesz képes megsemmisíteni. És álmom teljesül lassanként ... nem, sőt hamarabb, gyorsabban, mint gondoltam. A" merre csak jártam, öleltek, szerettek............bár gázoltatásomra mindent elkövetnek a’kritika hősei. És én csak azt mondom nemzetemnek, melly figyelmére méltatott, hogy figyelme nem lesz eltékozolva !-----Ha kritikusok nem volnának , a’ világon legjobban utálnám a’ tejfölös—torma — mártást, de igy azoké az elsőség, ’s csak második helyet foglal a’ tejfölös-torma. Ettől reszketek, ha valahova ínnak ebédre, mi Eperjesen — ’s átáljában egész utam közben gyakran megesett. Ezt csak azért írtam ide, hogy ismét Eperjesre térhessek valami összefüggéssel. - Petőfi Sándor. (Folyt, követ.) A’ MAGYAR IDŐSZAKI IRODALOM. Korunkban ez időszaki irodalom az összes irodalom egyéb ágánál elhatározólag izgatóbb, éltetőbb ’s vezérlőbb hatást, nagyobbszerű befolyást gyakorol az álladalmi életre és az élet minden viszonyaira ; mert az időszaki irodalom a’ kor eszméit rohanó tüzként, és mint százágú csatorna árasztja szét az emberi tömegben ’s tanultatja el, fogamttatja meg és karoltatja fel a’ cselekvés terén. Mig hajdan több évtized, felszázad, sőt néha századok kivántailak valamelly uj eszme megismerte.