Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-05-22 / 21. szám
nos próbatételt a’ nőnem hivatása ’s nevelésének eszméjével összeférhetetlennek tartom. Minden nyilvános fellépés kevésbbé vagy többé maga magát való mutogatásnak tekinthető, azért is inkább fiút illet, — kitől ezt egykoriban talán hivatala kivánandja — mint leánykát, ki az intézetből kilépvén, a’ csendes házi körre szorítkozik, hogy minden örömét abban öszpontositva lelje. Nem fog-e majdan fájdalmas szívvel visszaemlékezni egykori hiúsult dicsőségére, mellyet talán elég kevés szorgalommal aratott volt, — ha majd családi körében jutalombér nem adatik neki? Valamint szinte a’ jóra buzgóan törekvő ’s szorgalmas egyén, próbatéten méltó jutalmat nem nyervén, nem fog-e az erény nehéz pályájáról jutalom hiányában lelépni ? Mi haszna lehet tehát, neve időben a’ nőnem nyilvános próbatételének ? Talán a’ röstebb gyermekek ösztöne ? Ez csak ámitgatás ! Mert ez vagy a’ növendék beteges lelkületére, vagy a’ tanítónak hiányos tanítási modorára mutat, melly a’ tanulásra buzdítani nem tud. Ha a’ növendék talán a’ tanítást nem kedveli, és azért benne nem ébred a’ tanulási vágy, vagy ha nem fogja iparát arra fordítani, hogy szüleinek örömet tegyen; akkor bizonynyal a’ nyilvános próbatét sem fogja azt a’ szorgalmat tanulásra bírni. — Mint a’ várva várt karácsonyifa (Christbaum), melly számtalan édességekkel, különféle csemegékkel rakva van, — a’ gyermekek gyomrát könnyen megronthatja — melly azonban vesszőt is hoz, mellyet, fájdalom ! az erkölcsi kihágások javítására elég czélszerüleg használni nem tudnak, úgy a’ nyilvános magasztalások vagy ócsárlatok a’ fiatal szívre rósz benyomásnak lehetnek. Talán egy nyilvános próbatétel alkalmával a’ nevelde jó működéséről meg lehet győződni azoknak, kik gyermekeik jövendő kiképezését arra bízták, vagy bizni akarják? vagy a’ növendék által készített kézi munkák, vagy a' tudományokbeli helyesebb vagy helytelenebb feleletek képesek-e szép előmeneteleikről a’ hallgatóságot meggyőződtetni ? Bizonyára nem; mert sem a’ tanítónak, sem a’ tanítványnak szorgalmát, annál kevésbbé a’ nevelde összes működését, megismerni illy kevés adatokból nem lehet; mivel egy intézet nem csupán az ismeretek terjesztésére szoritkozik, hanem az összes nevelést tűzi ki czéljául, melly mindig szeme előtt tartja a’ növendéket, iparkodik azt tisztaságban, állhatatosságban és jellemében megedzeni, hogy a’ szépet, jót, hasznost ’s nemest karolja fel. Azért tehát, ha valamelly intézet nem igy fogja fel növendékeinek nevelését, ’s a’ tudományoknak felületes és imitt-amott összekapkodott halmazában oktatja , könnyen rendez ugyan fényes próbatétet, — mert a’ gépnek is belevág egyik kereke a’ másikba, mint ezeknek gépies módra betanított feleletjök a’ kérdésekre, — mi egy közöndös hallgatóságra nagy hatást gyakorolhat ugyan, de egy józan itéletűnek és az ifjuság javáról gondoskodónak szivét fájdalommal árasztja el. Miután tehát a’ nőneveldékben a’ nyilvános próbatétet a’ paedagogicai elveknél fogva igen czélszerűtlennek látom, sőt több évi tapasztalásim után meggyőződtem arról, hogy a’ fiatal, gyenge, fogékony és ingerlékeny sziveket gyakran tévutakra vezeté, e’ szerint a’ nyilvános próbatét helyett, melly nem elég próbaköve az intézet megitéltetésének, sokkal biztosb módot, utat kivánok a szülők, felügyelők és közönség kezébe nyújtani. — Nyilatkozatom e’ részben tehát, hogy ezentúl mindazoknak, kik intézetem működéséről közelebb kívánnak tudomást szerezni, — ha engemet és intézetemet délelőtti órákban bármikor méltatnak látogatásukra, — mindenkor készen leszek, számot adni készületlen növendékeim előmeneteléről. Az illy reménytelen ’s fény nélküli próbatét bizonyára sokkal nagyobb hatással leend a’ fiatal sarjadék lelkére ’s szivére, mint a’ régen várt és hozzá készült vizsgálat, midőn amaz által a’ növendék folytonos működésre is szőrt Hátik, emez által pedig némelly könnyelmű növendék csak az év bizonyos napjaiban ébresztetik fel hanyagságából. Miért igen-igen örülni fogok, hogy ha illy modorban a’ nőnevelést szivükön hordozóktól gyakran meglepetem. —