Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-05-29 / 22. szám
kérges hályog szemeinkről, szegénységünk könyökünkön is kibúvik, ’s mindinkább kénytelenek vagyunk min magunknak megvallani, miszerint : ,Magyarországon belül nincs élet; ’s ha van , az elég keserves. Igenis, keserves a’ magyar élet, mert mig hazánkfiai ott a’ bérezés vidékeken éhei halnak: nálunk, ez isten-áldotta rónaságon , köz szükség tör ki ’s szinte éhséggel fenyeget! Veteményeink, a’ múlt hosszú tél, hidegen nyitott tavasz , csaknem általános szárazság és a’ rögtön beállott hőség miatt silány karban leven , csekély reménynyel biztatnak bennünket, miért is olly iszonyú drágaság van mindenütt, miilyenre éltesljeink sem emlékeznek. A’ megszorult nép, a’ kegyetlen nyerészkedők körmeit ’s hálóját ki nem kerülhetvén, nyakig veri magát adósságba. Ismerek városunkban is tehetősb családot, melly az eddigi hófehér kenyeret kukoriczással váltá fel, pedig mi bácskaiak nem igy szoktunk ám élni! Mi lesz még belőlünk, ha silány reményű aratásunk a’ folytonos hőség miatt várakozásunkon alulabb üt ki ? ! Valóban aggodalommal kell tekintenünk a’ félelmes jövőbe ! E’ kétségbeejtő drágaság ’s fenyegető ínségtől kényszeritve jön a’megye, rendkívüli intézkedéseket rögtön életbe léptetni, ’s egy központi választmányt alakítani ;• ennek hatalmat, ’s kötelességül adván, miszerint a’gabonának a’ nyerészkedők által irtóztatóan felcsigázott árát (a’búzáé 30—35 forint volt múlt heti vásárunkon) illőn korlátozhassa, ’s a’ szükölködők számára 20.000 pft erejéig rendelkezhessen ’sat. Ez , ’s egyéb intézkedések végrehajtásában városunk nemes tanácsa is szigorúan eljár, hanem táplál a’ remény, hogy a’ gabonának mostani óriási ára nem sokára tetemesen alászállani’s a’ nyomor enyhülni fog ! Nem lehet itt közbevetőleg szót nem emelnünk tisztelt kapitányunknak azon túlerélyességéből folyó veszélyes eljárása ellen, miszerint a’ végzésileg kiirtatni rendelt ebeket, mint mellyek e’ szűk időben könnyen megveszhetnek, legszűkebb ’s legnépesb utczáinkon, az emberélet szembetűnő veszélyeztetésével, agyonlövöldözteti ; ’s ezt annál is inkább roszaljuk, mert innen néhány év előtt szerencsétlenség történt, mellyről a’ nemes tanács ajtónokának jobb keze legélőbb bizonyság ’s legpéldásabb intésül szolgál. Borzadály futja át az embert, midőn a’ puskadurranást ’s a’ sörétet ablaka alatt süvölteni hallja. Uraim! nem vagyunk pusztán. Ha éhhaláltól akartok bennünket megmenteni ’s e’ részbeni kötelességtöknek megfelelni. — Óvakodjatok egyszersmind olly eszközökhöz ’s módokhoz nyúlni, mellyek polgártársaitoknak szörnyű halált okozhatnak. Ennyit, szűk életünk megrázkódtató képének előtüntetéséül elég elmondani e’lapokban ;’s most megérintvén még azt, hogy Chiabay P. vezérlete alatt magyar színészetünk van, ’s hogy az a’ drágaság közepette, elég pártfogásban részesül; szomorú tudósításunkat buzgó imádsággal fejezzük be, kérvén a’ magyarok Istenét: adja nekünk mindennapi kenyerünket ’s mentsen meg minket a’ nyomor ’s véginségtől!! Kürtös. NYILATKOZAT. A’ „Szépirodalmi szemle“ 19-d. száma Carricaturiumból a’ ,Házi Bált mutatja be olvasóinak, elitéltnök : mennyivel jobban tenné az ilyenek szerzője, ha magát más mesterségre adná. Én Erdélyi János, mint szerkesztő, munkáiból francziaországi utazásait mutatom be olvasóinknak, elitéltnök: mennyivel jobban tenné az illyenek szerzője , ha a’ helyett, hogy utazik, honn csücsülne, ’s más mesterségre adná magát. Különben annyit mindazáltal őszintén bevallhatok, hogy én Erdélyi Jánost mintegy 18 ívnyi talentuma daczára is szeretem; mert ha munkáival nem remélhet halhatatlanságot, mindazonáltal népies szelleme által több hasznot hajtott a’ magyar irodalomnak, mint a’ ,Koncza czimü vigjáték szerzője Paduaban gradualt Dr. Henszelmann Imre, ki a’szépirodalomban olly competens biró, mint én a’ müncheni Pinacothekában. — Minden pártatlan bírálatot, ha még olly szigorú is, örömmel veszek, sőt hasznomra is tudom fordítani; ellenben holmi 8 pengő forint adósság miatt eredeti , és aljas invectivák által gerjesztett indulatrohamos piszkolódásokat eltűrni soha, de soha nem fogok. — Erdőd, május. 18-án 1847. Lauka Gusztáv: Mondani valónk. Nagy-Váradról kaptunk egy levelet, mellyben ,nagy világ divatjai czimü vígjátéknak a’ tűzvész által károsult szalontaiak számára műkedvelők által történt előadása dicsértetik. Mi szívesen osztozunk a’ dicséretben , bárha a’ levelet egész kiterjedésében tilt is adnunk a’ hely szűke; szivesen osztozunk azon dicséretekben is, mellyekben a’ t. levelező a’ nagyváradiakat részesíti, mert a’ kedves várost, szép vidékével és jó embereivel, szivünkből szeretjük ; üdvözöljük őt, mint a’ vasúti forgalom által gazdagulandó Debreczen ékes menyaszszonyát. Csak azt tartjuk különösnek, ’s értté neheztelni is volna kedvünk , miért hogy épen e’ városbul, melly különben a’ legtöbb íróval, és ezek közt kitünöekkel, ajándékozá meg hazánkat, nem bírhatunk egy rendes levelezőt ? Ha ez még tovább is így tart, azt kell hinnünk , hogy Nagyvárad lelkes fiai csak akkor barátkoznak meg a’ lúdtollal, ha Budapest levegőjét szúják, vagy hogy a’ derék város minden szelleme csak néhány választott fiaiba központosult. — A ,Temesvári czimü versezet írójának mézesmadzagnál mi sem nyújthatunk egyebet mostanság. Érje be vele ; sok magyar ember beérte már. Ha beéri ’s szorgalmasan keresi a’ madzag végét, rajta idővel még becses sejteket találhat, mellyek szüretére mi is ajánlkozunk. — Múlt számunk pozsonyi levelezőjétől szivesen fogadjuk tudósításai folytatását.— A’ B. M.-hoz intézett ,Viszhangok írójában szép a’ buzgalom , ’s dicséretes benne , hogy a’ bölcs beszédekre föllelkesül. Nálunk ezt kevés ember teszi. Tanuljon szorgalmasan, ’s buzgalmának és szorgalmának ő és hona annak idején hasznát veendik. Ne siessen, közönség elé lépni idő előtt, mert itt terhes az examen és szigorú a classificatio.— Derék ,bukkantónk Győrrül czáfolatot küldött be a’ ,Hazánk egyik levelezője ellen, ki vele méltatlankodott. Munkástársakat senki sem véd nálunknál buzgóbban, hol ezt tenni érdemes, de itt egészen felesleges. Miért minden kis szóért apró tárgyban csatára kelni ? Effélékkel úgyis elegen mutatnak bennünket irodalmunkban. — Simontornyáról levelet kaptunk, a’ lapjainkban P. H. L. aláírással közlött ,keleti levél re vonatkozót. Kimutattatik benne, hogy P. H. L. úrapril 18-dikán indult kelet felé Pestről,s így két nappal korábban nem lehetett Konstantinápolyban . . . Helyes ! Kérjük a’ 1. értesítőt, lapjaink 19-dik számának boritékán az e’tárgyra világitó sorokat elolvasni. — Gróf Keglevich Béla a’ szalontai tüzkárvallottak számára öt pengő forintot adott kezünkbe, mit minél előbb rendeltetése helyére eljuttatni iparkodandunk.