Életképek, 1848. július-december (6. évfolyam, 2/1-25. szám)
1848-10-29 / 18. szám
560 „lásd fiam a* hely, melly X. nagy embert szülte a’ te honod is. Járj nyomdokin.“ Egy vasárnap reggel — a’ falusiakat az ember csak vasárnap kapja hon — lovamra ültem, ’s Szőkefalvára hajték. Kis falu ez a’ kis Svüküllő partján, egy pár csinos udvarházat kivéve, ronda, szúrtos épületekkel, még rondább lakosokkal — egy sártenger elterülő rónája közepében. Krónikásaink nevét alig jegyezték, notabilitása szinte semmi — és mégis nevezetes hely. Itt született Werbőczy István — Szapolyai János palatínusa. — És a’ hely, kérdém vezetőmet, hol e’ nagy ember először pillantá meg az Isten szép egét, mellyik az ? Egy szobát mutattak. E’ szobáról a’ századok nyomát letörölték. Az agg falakat uj stylbe önték ’s a’ szegénység nyomát dús és fényes bútorzattal takarták el. Emberi hiúság! mert e’ háznak uj fényéért hozzá senki sem zarándokol, mig ama véletlenért falait mindenki pietással tekinti. Ha ez ember életén végig tekintünk, jelleme igen csodás színben tűnik előttünk fel. De higgadt vizsgálatok után ez agitátort egészen más színben látandjuk. Kezdetben a’ gyáva király alatt honát veszendőbe látván nyíltan föllépett, ’s (1525) a’ rák ősi gyűlésen elragadó szónoklatával rábírni igyekezett a’ nemességet erővel is kicsikarni a’ királytól a’ szegény haza sorsán javitni. Mint heves ember mindent rögtön akart, ’s két óra hosszant szónokolt magyarul a’ hon sérelmeiről sürgetvén a’ bűnös tanács megújítását. — Majd Lajos szerencsétlen halála után (1526.) a’ haza két pártra szakadt. Werbőczy a’ Szapolyai részén volt, kinek ügye mellett buzgón agitált. Ez ember azt hivé, hogy magyart csak magyar kormányozhat. Nem akart külföldi uralkodót, ki a’hontól távol annak sérelmeit felfogni képtelen, nem szívelte, hogy ollyan legyen első magyar ember, ki külföldi nyelven hallgassa ki a’ haza tarjait. Osztán a’ sváb királyra rá is unt. Olly embert szeretett volna a’ trónon ki legalább akarni bírjon. Én Werbőczy István szilárd jellemét, és mély tudományát bámulom* 2). V. Szőkefalvától több órai járásra éjszakfelé menve, az utas Szentpál határára ér. E’ falvat is múltja örökíti. Két csata történt itten, mindkettőben a’ szabadalmai kivívásáért fölkeltett Székelység. Első volt 1518-ban Szapolyay János bukott tervei után Magyarhonból Erdélybe jött, megvívni itt a’ zendülő Székelyekkel. ’S valóban e’ falu és Darócz közt megütközött velek ’s annyi szerencsével, hogy rajtok teljes diadalt nyert. Elfogott vezéröket iszonyú kínok közt ölette meg.) És alig egy félszázad múlva, ugyan a’ nép szabadalmai visszanyeréséért ugyan itt vett részt egy csatában, melly olly embernek volt trónt adandó, kit a’ Sátán költött fel, Erdélyt aláásni akaró. Ez ember kornyátni Békés Gáspár. Ama kicsis teljes időkben élt, midőn Erdély testvérétől, ’s az idegen kormánytól elszakadva, függetlenségét ’s önállóságát megalapitni tört. ’S a’ szegény, alacsony sorsban 2) született ember az időt és körülményeket tudta felhasználni, lelkes szónoklatával ’s kedves bánás módjával a’ körülre valókat *) Mások Nógrádmegyéből, némellyek pedig Hontból származtatják. — *) L. Istvánffy, Kollár, Pray és Gusterman munkáit ’s ezek ellenében Jankovich Miklós tudós értekezését Werbőczy Istvánról. — *) Miles Siebenbürgens Würgengel ad an. 1518. 2) Wolf, de Bethlen. II. köt. Lib. V. 222. ’s köt.