Ellenőr, 1871. június (3. évfolyam, 257-286. szám)
1871-06-01 / 257. szám
azt mondja, hogy Bazaine nem volt szerencsés, és hogy a metzi capitulatio nem volt sem észszerű, sem szabad elhatározás műve. Kéri végre a kamrát, ne tűrjön gyűlöletes gyanúsításokat oly férfiakon, kik dicső tábornokok voltak. — Úgy látszik tehát, hogy Changarnier tisztázni akarja Bazainet az árulás vádja alól, ellenben ügyetlenséget, habozást és szerencsétlenséget vet szemére. Lefle hadügyminiszter ezután kijelente, hogy a katonai törvények szerint minden parancsnok, ki valamely erősséget átad az ellenségnek haditörvényszék elé állítandó. Ő, mint hadügyminiszter, meg fogja tenni kötelességét, úgy a sedani és metzi, mint a többi kapitulációk ügyében. — A kamra áttérvén a napirendre, Dussansoy indítványára köszönetet szavaz a tűzoltóknak. Versaillesben javában folyik a vizsgálat Assy és társai ellen. Állítólag bizonyítékok vannak rá, hogy Assy, a márczius 18-diki felkelés egyik alapindítója, a bonapartisták szolgában állott. Jules Favre és Picard, mint az „Etoile beige“ jelenti, beadták lemondásukat. Még nem hallani, kik lesznek utódjaik. Lapszemle. A Reform ismételve a nagy városok megerőditésének kérdése mellett követ el egy vezérczikket s például hozza fel Páriát, mely megmutatta, miként milliókra menő lakossal biró városok is miként láthatók el évekre élelemmel, s mikép védhetik magukat hatalmas seregek ellenében. A Napló konstatálja, hogy az igazságügyminiszteri tárcza politikai életünknek tengeri kígyója kezd lenni s reméli, hogy Andrásy itt nem fogja Pató Pál urunk elvét magáévá tenni, miután a hosszas átmeneti állapot a kormány gépezetet szerfölött gátolja működésében. A Hon szerint csak pár hét még az új megyék zöld asztalai meg lesznek terítve; kijelenti továbbá, hogy az uj megyék jelenségeit nagy figyelemmel fogja kisérni és szívesen vesz ügybarátaitól minden hű és érdekes tudósítást. A M. Újság sajnosan említi fel, hogy kormányunk képzelt nagyhatalmi érdekből seregestőlsorozza ifjainkat a zászlók alá felszámíthatlan kárára a mezőgazdaságnak, melynek felvirágzását hasztalan várjuk a mostani kormánytól. Az U. Lloyd reméli, hogy a magyar delegátió a polgárok s gyermekeik javára a hadi budget alábbszállítására fog törekedni; inkább kevesebb ló, mint rosz bírák inkább kevesebb nyereg, mint félig éhenhaló néptanítók ! A P. Lloyd a párisi borzalmakról szólván felemlíti, hogy a Caesarok őrjöngése ott ellenlábasára talált a csőcselék őrjöngésében, mely a porosz háború szerves kiegészítéséül a legborzasztóbb forradalmat hozta színre. A M. Állam azon felfedezésére jut, hogy a porosz irányadó elemek készebbek illiberális, az új birodalom természetével és érdekeivel merőben ellenkező, tarthatlan alapokon kísérleni meg a szervezkedést, semhogy a gyűlölt katolikusokkal egyenlően osztozkodjanak a szabadságban. A Sz. Egyház a pozsonyi kath. lakosok által az országgyűléshez intézett keretet tesz közé, mely a kath. kongressus kisebbségének javaslata ellen tiltakozik. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, máj. 31. A képviselőház ma két vasúti törvényjavaslatot s egy csomó kérvényt tárgyalt le. Élénk vita volt a gácsországi vasúti törvényjavaslat fölött, mely e pálya nagyobb, emelkedésű irányváltoztatására czéloz s módosítás nélkül el is fogadtatott. A kormány örömét ez újabb diadala fölött kissé csökkentheti azon szerencsétlenség, melyet a mai nap egyik magasabb hivatalnokára hozott. Soha ügyetlenebb érvelést mint Nyiry Józsa tanácsosé, ki mai szűzbeszédével ugyancsak megmutatta, hogy a közlekedési minisztérium, mily szomorú állapotban van mostani hivatalnokai mellett. Már most egy cseppet sem csodálkozhatunk a fölött, hogy a nem szakember Gorove oda akarja hagyni e tárczát, miután volt szerencsénk megismerkedni Szapáry államtitkár és Nyiry miniszteri tanácsos szakképzettségével s körülbelül tudhatjuk, minek lesznek a most folyó gazdálkodás eredményei, melyeket csak ezután előterjesztésekben fogunk bemutatni. Félhető, hogy ezek nem lesznek oly felvidító hatásúak, mint Újbánya új képviselőjének mai szavai. A főrendiház mai ülésében a képviselőházi üzenet átvétele után három törvényjavaslatot, szavazott meg. A képviselőhöz illése. Elnök Somsich Pál. Kérvényeket nyújtanak be önök az erdélyi múzeum részéről és Jámbor Pál Baja városától a szab. kir. városok közé való felvétel iránt. Interpellatiók. Csiky Sándor sürgeti a pénzügyminiszterhez beadott két interpellatiójára a választ. Almássy Sándor a közlekedési miniszter feleletét sürgeti azon interpellatiójára, hogy az államvaspályánál miért német az ügyvitel s miért alkalmaztatnak oly egyének, kik nem tudnak magyarul. Gorove István közlekedési miniszter válaszol ez interpellatióra. Ő kiadott egy rendeletet, mely szerint az államvasutakhoz csakis magyar születésű egyének alkalmaztassanak. Megtörténhetik azonban, hogy ezek között vannak olyanok, kik nem tudnak jól magyarul. Az ügyvitelre nézve ki van adva az utasítás, hogy az magyarul történjék. Az illető vasúti igazgatóságok csak is a még el nem használt német jegyeket adták ki, most azonban, ha magyarul kívántatik, magyar számlákat és jegyeket adnak. Almássy Sándor nincs megelégedve a válaszszák mert nem magyar születésű, hanem magyarul tudó egyéneket kell alkalmazni. A legtöbb vasúti társulat az alkalmazandó egyénektől először is azt kérdi, hogy németül tud-e. Gorove István közlekedési miniszter még azt jegyzi meg, hogy a kormány törekvésén nem múlt, hogy nem lehet mindenhol magyar hivatalnok, hanem nem találnak elegendő alkalmas egyéneket. A ház tudomásul veszi a miniszter válaszát. Tóth Vilmos felel Horn Ede minapi interpellációjára az ünnepnapon való munkaszabadság tárgyában s azt feleli, hogy az elébe került konkrét esetekben a törvény szerint intézkedett s ezt jövőre is tenni fogja. Horn Ede megelégedéssel veszi a miniszter ígéretét, mert ebből minden község tudni fogja, hogy hasonló esetekben a minisztériumhoz forduljon. A ház tudomásul veszi a miniszter feleletét. Napirend: az első gácsországi vasút engedély okmányának megváltoztatásáról szóló törvényjavaslat. Szilágyi Virgil a közp.bizottság előadója ajánlja a bizottság jelentését, mely szerint a törvényjavaslat némely kisebb módosítással elfogadandó volna. Az ajánlott változtatás a forgalom könnyítését fogja eszközölni, az üzletkiadásokban támadó különbzetet pedig a társulat vállalja magára s igy az eredeti törvényjavaslat czélja nincs veszélyeztetve, hanem inkább elő van segítve. Simonyi Ernő mielőtt a tárgyhoz szólna azt kivánja, hogy a közp.bizottság előadója bővebb felvilágosítást adjon, mert szavaiból ő nem győződhetett meg arról, hogy a czél előmozdítása most könnyebb lesz, s a jelentésben ez szintén nincs benfoglalva. Szilágyi Virgil előadó azt mondja, hogy az indokolás megvan a kormány előterjesztésében s a pénzügyi és vasúti bizottság jelentésében. Az építésre vonatkozólag legfőbb momentuma az, hogy e vonal átalán */6o 8 illetőleg 1/10 emelkedéssel építtetik a földréteg természeténél fogva, miután igen mély bevágásokra volna szükség, az eredmény oly mértékben volna veszélyeztetve, hogy a forgalom fenakadásától lehetne tartani. Ennek elhárítására szükséges volt az 1/10 emelkedést megengedni. Csak arról volt most szó, hogy ezen 1/,0 emelkedésből a forgalom és az üzleti kiadásokra nézve eredő nehézségek miként háríttassanak el. Simonyi Ernő megengedi, hogy lehetnek körülmények, mikor az eredeti szerződéstől el kell térni, habár nehezebb körülmények között kell építeni a vasutat, mint tervezve volt, hanem azt a törvényhozás méltóságával megférőneke nem tartja, hogy e mellett oly érvek használtassanak, amelyek nem állanak. A bizottság mondhatná, hogy az építés iránti nehézségek forogtak fen és azért a kormány jónak látta új törvényjavaslatot előterjeszteni, mely ezen 1/M emelkedést megengedi, de nem érti, hogy oly indokolás nyújtatik be, mely ellenkezőjét mondja annak, ami áll. Tény, hogy ezen vasút hátrányosabb állapotban lesz, mint lett volna eleinte, hanem a miniszteri jelentésben vannak oly körülmények felhozva, amelyek azt mondják, hogy ezen körülményeknél fogva kénytelen volt az eredeti tervet megváltoztatni, de hogy oly állapotban mutattassék be a törvényjavaslat, mintha ezáltal a czél elérése könnyíttetnék, azaz, hogy oly érveléssel álljon a bizottság a törvényhozás elé, amely egyátalában nem áll, azt nem tartja helyesnek. Szilágyi Virgil megjegyzi, hogy a kitűzött czélt t. i. ezen forgalomnak nemcsak előállítását, hanem biztosítékát, a változtatás nem veszélyezteti, hanem inkább elérését könnyíti. Ezt oly egyszerűnek és világosnak tartja, hogy a bővebb indokolás fölösleges. Móricz Pál: ezen ügy nem oly nagyon egyszerű s világos, mint a központi előadó mondja, sőt a képviselőház bevallhatja magának, hogy itt rászedetett. Midőn ezen családi vasút építése szőnyegre került, a közlekedési miniszter biztosította a központi bizottságot és az országgyűlést, hogy megvizsgált tervek folytán 1/60—V 70 emelkedéssel készülhet e vasút. Most kiderül, hogy 1/10 emelkedéssel akarják építeni. Ez az országgyűlés félrevezetése s ennél fogva szóló nem szavaz a törvényjavaslatra. Iványi Dániel azt kérdi a vasúti bizottságtól, miképen győződhetett meg, hogy ezen második terv, melyet a kormány benyújtott, csakugyan helyes. Erről kötelessége lett volna meggyőződni s a két ellenkező állítással szemben független szakértőt kellett volna a helyszínére küldeni. Korizmics László, mint a vasúti bizottság elnöke, azt mondja, hogy a munkálatok e vasúton megkezdettén belátták, hogy a kivitel nem ígér állandóságot. Kerestek tehát egy másik vonalt s találtak is, de ennél az emelkedés kissé erősebb. A vasúti bizottság e körülményt hátrányosnak tartotta ugyan, de belátta,hogy nem lehet mást tenni. Szakembert nem küldött ki a helyszínére, mert nem feladata a kormányt új közegekkel felülvizsgálni s ily bizalmatlanságra a kormány nem is adott okot. P. Szathmáry Károly e vasút történetére tekint vissza. Az első tvjavaslat behozatalánál a stratégia szempont volt a fő s most 1/10 vasutat akarnak építeni, mely csak félannyi teherképességgel bír mint az eredeti terv szerint, azonkívül pedig nem mindenütt lesz kettős vágánya, hanem egy helyen csak egyes lesz. Az ily vasút kiépítése s fentartása ellen tiltakoznia kell. Nyiry Józsa e javaslat ellen tett kifogásokra kiván felelni. Az mondatott, hogy a ház méltósága alatt áll, egy már hozott törvény változtatása. (Felkiáltások a balon. Nem az mondatott !) Ez mindenhol szokás, s egy czélszerűbb törvény behozatala a kormány kötelessége is. A kormány ez ügyben egészen nyíltan járt el, s ő visszautasítja azon kifejezést, mely szerint az országgyűlés rászedetett volna. Azok ellenében, kik a technikai akadályokat hozzák fel, a szimmeringi és rigi vasutakra utal. (Derültség.) Továbbá stratégiai vonalnál úgymond nem is valami rettentő nagy terhek szállításáról van szó, hanem gyors szállításról. Ezt pedig nagyobb gőzerő alkalmazásával könnyen el lehet érni. (Hosszan tartó derültség.) A stratégikus momentumok most ép úgy megvannak mint voltak. Csakhogy vannak dolgok, miket minden embernek lehet érteni, de nem ildomos minden alkalommal hangoztatni. Móricz Pál személyes kérdésben szól s nem fogadja el, hogy Nyiry visszautasítsa kifejezését. Erre csak az elnöknek van joga. Gorove István közlekedési miniszter, midőn ezen vasút ügye először került a ház elé, az előterjesztés az átalános tervek alapján történt, ezek azonban igen messze állnak a részletes tervezettől. Lehetne talán az eredetileg megállapítottnál még kisebb emelkedéssel is keresztül vinni, de a"pálya és az üzlet biztossága szenvedne általa és e tekintetben az állam érdekei a társulatéival érintkeznek. Mert, ha az üzleti akadályok a forgalom megzavarását és ez által a kiadások szaporodását idézik elő, akkor az állami kincstár érdeke szenved, minthogy a biztosíték fedezésének szüksége nagyobb mértékben áll elő. A másik ok, mely a kormányt ezen megváltoztatásra bízta, az volt, mert kötelességének tartotta, hogy e pálya kiépítése oly esélyektől ne tettessék függővé, melyek különben más után elkerülhetlenek. Ha a vállalkozó társulat nem lett volna képes ellensúlyozni azon előnyöket, melyeket ily változtatások következtében nyer, akkor a kormány nem érezte volna magát feljogosítva arra, hogy a törvényhozást e változtatások elfogadására kérje. Ajánlja a javaslat elfogadását. Huszár Imre Nyíri szavaira tesz megjegyzés, A rigi és szemmeringi pápát hozta fel, de felhozhatta volna pl. a raont-cenisi vasutat s a budai gőzsiklót is, (Derültség.) mely kétségkívül még nagyobb emelkedéssel bir. De vajon a Feli rendszer szerint fog e épülni a kérdéses pálya, mint amazok s vajon a stratégiai szemponttal összefér-e, hogy a sebességi követelménynek nem fog megfelelni. Nem fektethet nagy súlyt Nyiry azon szavaira sem, hogy: vannak dolgok, melyeket minden embernek kellene érteni, mert ezen dolgot, melyről beszélt, Nyírinek sokkal jobban kellene értenie, mint amennyire előadásából kivehető volt, hogy érti. (Élénk derültség és tetszés.) Pártolja Móricz Pál véleményét. (Helyeslés.) Szontagh Pál (csan.) szerint a főhiba akkor történt, midőn ezen vasútra nézve az első tvjavaslat megszavaztatott. Az hogy megszavaztatott, nem bizonyított egyebet, mint azon lázas ingerültséget, mely a speculatio körül ezen országban kifejlődött, és a mely — fájdalom — a képviselőház többségében is viszhangra találván, az a dolgot kellőleg nem tanulmányozta s később a kivihetlennek bizonyult vasutakra és vasutak költségeinek megszavazására is kiterjedt. Arra nézve a mi a szakértelemről mondatott, hivatkozik Tommenre, ki kifejtette, hogy a vasutat 1/10 emelkedéssel ki lehet építeni. Ellene nyilatkozik a javaslatnak s magáévá teszi Móricz Pál szavait. (Helyeslés.) Madarász József Nyiry állításait czáfolja s helyreigazítja, a mit Simonyi E. szavain ferdített. Részéről nem bir ugyan oly technikai ismeretekkel, hogy néhány hivatalra magát képesítve érezné, hanem mint lakus is belátja azt, hogy a Nyiry technikai érvei tarthatlanok. Szapáry Gyula gr. nem tagadja, hogy hátrányos, ha egy vasútra nézve magasabb emelkedés szükségeltetik, mint amennyi az eredeti tervek szerint megállapítva van, mert a közlekedést minden esetre nehezíti, de ez nem zárja ki azt, hogy ha ezen megváltoztatás a szükség által parancsoltatik, és a hátrányok ellenében előnyök is állanak, melyeket a létező viszonyok közt elismerni kell, a változtatás mégis megszavaztassák, a változtatás pedig határozott előnyökkel jár s erre nézve szóló a miniszteri s a bizottsági jelentéseket oly kimerítőknek tartja, hogy a javaslat elfogadását, hosszabb indokolás nélkül is ajánlhatja. Szilágyi Virgil előadói rövid zárszóban felel Szathmáry és Madarásznak s a jelentés elfogadását ajánlja. — A ház átalánosságában elfogadja a közp. bizottság jelentését. A részletes tárgyalásnál : Simonyi Ernő azon ellentéteket mutatja ki, mely a miniszteri előterjesztés, a közp.bizottság jelentése és Nyiry képviselő szavai között van. A miniszter nem azt állítja mit a minisztertanácsos (Nyiry) állított, hogy nem lehet építeni, hanem azt, hogy igenis lehet, és azt mondja, hogy a „bizottság javaslatára támaszkodva, a pályának 1/60-ad emelkedéssel leendő építése iránt már egyszer kiadott határozatomat fentartottam . Tehát itt arról, hogy nem lehet építeni, szó sincs. Miért kívánja tehát megváltoztatni a miniszter, mivel az engedélyesek újra folyamodtak, hogy 1/10 emelkedéssel építhessenek és erre az mondja: „E kérést az engedélyesek helyébe lépett részvénytársulat igazgató tanácsa is ismételten szorgalmazta.“ Tehát nem azért, mert lehetetlen, hanem főleg azért, mert ezen társaság, mely eddig vállalkozott, ily feltétel alatt építeni nem akar. — Ez szólóra nem indok ez, megváltoztatására. Nyiry Józsa személyes ügyben szól s azt mondja, hogy ő mint képviselő s nem mint hivatalnok szól a tárgyhoz. Madarász József: Lehetetlen, hogy ne helytelenítse, miszerint egy minisztériumban beosztott hivatalnok merően ellenkezőjét állítsa annak, mit a miniszter mond. A miniszter jelentésében ugyanis hivatkozva független szakértő férfiak ítéletére, azt mondja, hogy hatvanas emelkedés mellett is kiépíthető, csakhogy roszabban, és most egy miniszteri hivatalnok azt állítja, hogy így lehetetlen kiépíteni. Ez az mit meg kell róni. Ezután a tvjavaslat szakaszai további vita nélkül a közp.bizottság szövegezése szerint. A gömöri iparvasutak hálózatának kiépítéséről szóló törvényjavaslat. Simonyi Ernő: Most harmadízben hivatik fel a ház arra, hogy e tárgyban határozzon. Először határozott az 1868. XLIX t. sz. által, melyben kimondotta, hogy ha a vasiparral foglalkozó bányavidékek valamelyike saját érdekében már meglevő vasutat akar kapcsolatba tétetni, ennek könynyítésére az állam 100 ezer írttal mfldóként hozzájárul, úgy azonban hogy a többi részvényessel egyenlő módon a jövedelemben osztozzék. Az ennek folytán a gömöri consortiummal megindított tárgyalásoknak eredménye nem volt. 1870-ben tv.javaslat terjesztetett a ház elé, melyben az államsegély előnyösbbé változtatott át. Ekkor már iparvasutakról volt szó és a mfldkénti 100 ezer természetesnek fogjuk találni, hogy a fiú, ki már bölcsőjénél legelőször is vitézségről hall, ez eszmével nőve föl, később nem táplál más óhajt mint fegyveres és lovas vitézzé válhatni, s igy, dalol, forint csak úgy volt kamatozandó, ha a többi részvényes kamatai tökéletesen füdözték. Most a dolog harmadik stádiumában már országos érdekeket képviselő vasutakról van szó. Most azt mondják, hogy Magyarországon a vasipar kifejlesztése országos érdek lévén, ezen vasutakat, melyek hivatvák a vasipart kifejleszteni, az államnak kell kiépütnie. Furcsa, hogy 3 esztendő kellett hozzá, hogy ezen nagy érdekeket csak most látja ezen világításban a kormány. Nem fejtegeti mennyire országos érdekű a vasipar fejlesztése, nem bonczolgatja, várjon Gömöre a legalkalmasabb pont ezen ipar fejlesztésére , de ha mindezt elismeri is, nem érti, hogyan lehet a tv. javaslatot oly formában előterjeszteni, mely ezen vasutak építésének egyetlen czélját, mely az államot érdekelheti, meghiúsítja. Ejavaslat tehetetlenné teszi — országos szempontból véve a dolgot — a vasipar felvirágzását. Lehetségessé teszi ugyan, hogy az egyes birtokosok az általuk termelt vason többet nyerjenek, mint eddig, de ez nem országos érdek. Országos érdeknek azt tartaná, ha a magyar vas a külországi vassal a magyar piacokon versenyképessé tétetnék, ez azonban épen ezenjavaslat által tétetik lehetetlenné. Ezen tjavaslat azt mondja,"hogy szerződés köttetett az ottani birtokosokkal, kik az államtól megkívánt áldozatnak körülbelül évét magukra vállalják, de ezt is csak 10 évre és ezért megkövetelik, hogy ezen 10 év alatt ők állapítsák meg ezen szálítási árszabályt és pedig oly magasra, hogy a mellett egyes vasúthámorok tulajdonosainak jövedelme szaporodhatik ugyan, de országos szempontból a vasipart előmozdítani nem lehet. Szóló nincs ellenére annak, hogy az ipar felvirágozása érdekében vasutak építessenek, ha ezen érdek az ország általános érdekeivel összeesik, de oly vasutakra, melyek csak egyes vasgyárak érdekeit mozdítják elő, szóló egy krajcrárt sem szavaz meg. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : a kérdés most az, hogy az ügy azon változott formában, melyben az a ház elé most kerül, nagyobb áldozattal jár-e, mint járt volna előbb? Szerinte, nemután 311 ezer forintnyi elsőbbségi kötvény különben is ki lett volna bocsátva, igaz azon különbséggel, hogy az állam nem vállalt volna a jövedelemért garanciát, most pedig vállal. Ez hát tovább terheltetés. De ez áron a 80 ezer frtnyi „A“ betűs részvény elenyészik és 80 ezer írtnak megfelelőleg a jövedelem már megtalálja magában a vasutban a fedezetet s igy ennek kamatoztatása nem előzi meg az állam részéről befektetendő összeg kamatozását, s az elsőbbségi kötvények kamatoztatása és törlesztése után fenmaradó jövedelmi többlet egészen az állam javára válik. Ide járul, hogy az állam 100.000 írtja még a jövedelem elégtelensége esetén is jövedelmezni fog 4°0-et, miután enynyit az érdekeltek most annak biztosítnak. Kérdés csak az, vájjon az így mutatkozó előny megérdemli-e azon áldozatot, hogy az első kötvényekért a garantiákat elvállalja az állam. Szóló meggyőződése szerint az előny megérdemli az áldozatot. A tarifát az illető vasipar érdekeltjei, miután maguk kívánták azt így megállapíttatni, nem tartják olyannak, mely a vasiparra megelőlog hasson, miután teljesen valószínűtlen az, hogy azon gyáriparosok úgy akarnák a tarifát megállapítani, hogy a mellett iparuk meg ne állhatna. Szontágh Pál (göm.) nem osztja Simonyi azon nézetét, hogy itt nem országos érdekről van szó. Hivatkozik Angliám, továbbá Szerbiára és a szomszéd osztrák tartományokra, ahol ezen iparág érdekében vasutak építtetnek. Különben e kérdés már 1868-ban maga a törvényhozás által nyerte megoldását. Simonyi azon ellenvetésére, hogy e vasút csak egyes vasgyárosoknak kedvez, azt válaszolja, hogy a gyárosok haszna leginkább abban fog állani, ha olcsón termelhetnek, ezt pedig csak úgy tehetik, ha többet termelhetnek és így az ő érdekük a közönség érdekével azonos. Irányi Dániel nem tagadja, hogy a gömöri vasutaknál az ország is érdekelve van, de mig azon főfontosságu vonalak sintsenek kipitve, melyek az ország széléig visznek, addig mellékvonalak kiépítése nem ajánlatos s azért a szóban forgó gömöri vasutat sem tartja oly fontosnak, hogy azt az állam pénzén kelljen kiépíteni. Így gondolkozott ezelőtt a minisztérium és a ház is, mert az előbbi terv szerint csak bizonyos segélynyújtásra köteleztetett az ország. Csodálkozik, hogy a pénzügyminiszter, ki midőn az országos fontosságú fiumei kikötőről volt szó, lehetetlennek találta a folyó jövedelmekből még csak egy milliót is utalványozni, most a mértföldenkinti 100,000 írtra tehát a szükséges sokkal nagyobb összegre nézve nem tesz ily nehézséget. Végül kijelenti, hogy a tvjavaslatot nem fogadja el, de szívesen járul részéről is a gömöri vasipar emeléséhez, mihelyt a A rövid szakgatott s gyakran rejtélyes felkiáltásokat és elbeszéléseket ezekben magyarázó felkiáltások és párbeszédek, tájékozó leírások és gyakran lyrai ömlengések helyettesítik. Innen következik az, hogy a román népköltészeti gyűjteményekben a „ballada“ cooectio nevezett alatt osztályozott költemények nagy részt tulajdonképen nem is balladák, hanem románczok, vagyis helyesebben epicai dalok románcz alakban. A tulajdonképeni dalok közzé soroztatnak mindazon szerelmi, vigalmi s rokon tartalmú költemények, melyek a román népköltészet meséjét örökké hervadhatlan virágokkal díszítik. E dalokban a szerelem ezer meg ezer érzeménye, az igazi megkapó költészet mindig új és tisza színeivel festetik élőnkbe. E dalokban a nő egy darab a napból, könnyebb, mint a kőszáli zerges termete oly karcsú, hogy egy gyűrűn át lehetne húzni. Végül felolvasó a verselés technikájáról szólt. A román népköltészet csak legfeljebb 8 tagig terjedő trocheus sorokat ismer. Tekintve a rímeket a versszakok párosával ölelkeznek s a rímek a nyelv természeténél fogva oly tökéletesek, hogy assonancia csak ritkán fordul elő. Versszakok nincsenek , de a dallamhoz alkalmazva, kétsoros szakokra oszthatók. Mielőtt még a román írók megkezdték volna a népköltési kincsek gyűjtését, már Berlinben Kotzebue által németre fordított népdalok jelentek meg. Alexandri Vazul román lyrikus 1852-ben adta ki az első gyűjteményt, 1859. és 66-ban pedig Marienescu. A német irodalomban Schuller és Mokesch (Szeben), francziában Ubicini és Charles az angoloknál Stanley, az olaszban Ruscala, s nálunk Áts Károly ültettek át román népköltési darabokat. Ez érdekes felolvasás után Vulkáni több érdekes, általa fordított darabot mutatott be, melyekben a költészet gazdagsága, a kifejezések eredetisége valóban kiváló. Ezek közül megemlítjük a „Kakuk és gerle“ közt folyó szerelmes párbeszédet, mely gyöngédség tekintetében ritkítja párját. A „Kis bárány“ czímű népballadából pedig idézzük a következő gyönyörű részt: TÁRCZA. A Kisfaludy-társaság május havi ülése. A Kisfaludy-társaság máj. 31-iki ülése nemcsak hosszú, hanem tartalmas is volt. Érdekes értekezéseket hallottunk Vulcanu külső tagtól, Toldy Ferencztől s egy hangulatteljes lyrai verset Dalmadytól. Az első értekezés Vulcanu Józsefé volt, ki székfoglalóját tartván, Greguss Ágost mint titkár emlékezetbe hozta, hogy az alapszabályok szerint ily alkalomkor a tagot üdvözölni kell, a miről eddig megfeledkeztek. Bár ezúttal is megfeledkeztek volna s ne üdvözölte volna oly esetlen, tapintatlan köszöntővel a román írót. Elkezdett politizálni, beszélni nemzetiségi viszályról, bujtogatásról, stb. úgy hogy a nagy számmal egybegyült románok csak néztek jobbra balra s a meggratulált sem érezhette magát szépirodalmi intézet csarnokában, hol azt magyarázzák neki: milyenséges és szabadelvű szellem lengi át a mi nemzetiségi törvényeinket. Vulcanu pár szóval megköszönte megválógtatását, aztán a román népköltészet ismertetéséről olvasott föl egy tüzetes tanulmányt, melyet lehető bő kivonatban közlünk. Átalánosan szólva a népköltészetről, igen érdekesen ismertette a román népköltészet sajátságait. Mint minden népnél, úgy itt is a népköltészet fejlődött ki először, még pedig úgy, hogy ma n.Az igen gazdag az. A természettől dús képzelő tehetséggel s mélyen érző szívvel megáldva, lelkűnek titkait hangzatos dallamokban s rögtönzött költeményekben önti ki. Felolvasó idézi több idegen író ítéletét a román népköltészet felől, többi közt Michelet következő véleményét: „Mihelyt kinyitod Alexandrinak népköltészeti gyűjteményét, fejedet és szívedet szokatlan illatát tölti be, mámorral és részegítő elemmel vegyülve. Nem tudod miért, de sírsz. Édes és mégis lenge búskomolység fog el. A felleg nem oly sűrű, hogy egy napsugár át ne hasson rajta.“ A román nép dalos voltát leghívebben jellemzi általa énekelt következő dal : Ha tavaszi szellő leng, Dalom a mezőben zeng, Játszom a virág felével, Versenyzek a fülmisével , Ha jö a tél zúzmarája, Dalolok szobába zárva, Vigasztalom magamat, Éjeimet s napjaimat. Ha az erdő lombja zöldül, Dalt éneklek vitézségbű, S ha hervad a fa levele, Az én dalom is sir vele. Dalt mondok, dalt sóhajtok, Dallal tartom éltemet, Dalt éneklek, dalt súgok, Ed csak dallal élhetek. Ebből látszik a természet iránti előszeretet. Alig van dal, melyben ez érzeménynek hangot ne adjon. A nap és a föld, a hold és a csillagos ég, az évszakai, a természet teremtményei, az erdők, virágok, lovak, madarak stb. nagy szerepet játszanak a román népköltészetben. A napot mindig szépnek gyakran szentnek is nevezi; a földet és holdat szintén magasztalja. De különösen a csillagokat kedveli. Ez a nép hiedelemmel van összeköttetésben, mert a román nép a csillagokból sok mindent vél kiolvashatónak. A virágok majd mindenikét megéneklik, különösen a bazsalikomot. Ezt a leányok hajukban hordva azt képzelik, hogy elbűvölik vele a férfiakat. Az erdők szeretetét e pár sorral igazolja egy dal vége: Még csak a zöld erdők tesznk igazságot a szegénynek. A lovak dicsőítése e dal töredékben éri el tetőpontját: Román lévén, román lesz én, Hű pajtásom mindig révén. A madarak szintén kedvenczei a román népköltészetnek. A gerlicze a szerelem és hűség jelvényeként szerepel, a sólyom mint a vitézség és gyorsaságé. Leggyakrabban emlegeti azonban a kakuk madárt, mert e madarat a nép rejtélyesnek s az emberi sorssal összeköttetésben levőnek tartja. A természet szeretetéről tanúskodik azon jellemző körülmény is, hogy a román népdalok nagy része „zöld levél“ („frundia verde“) kezdéssel indul meg, s e zöld levél fájának megnevezése nemcsak puszta véletlenségre van bizva. A cser, babér, fenyő stb fákhoz s a virágok mindenikéhez külön fogalom van kötve. E szerint aztán a román népdalokban a „zöld levél“ fájának megnevezése már előre jelzi a dalnak vig vagy bus, szerelmi, epicai vagy elegiai jellegét, így például: Gyönyvirágnak zöld levele. Volt nekem egy jó testvérem Édes szerető nővérem, stb. Gyomnak gajnak zöld levele. Hazám rész hernyókkal tele. Rozmarinnak zöld levele. Jaj a szegény idegenre, Mert őt csak a hold szereti, És csak a nap melegíti. Említi a fölolvasó a román népköltészet hajlamát a bűbájos és rejtélyes felé. A mesés csodákon kivül, mint, az aczélhegyekre épített kristálypaloták, felhőkig nyúló fák, melyeken tündér fészek van, találunk még itt arany almákat, melyek földre dobva császári palotákká válnak, ezüst rokkákat, melyek maguktól fonnak stb. A tündéri és szellemi lényeken kívül létezik egy alak, mely valamennyi közt a fő helyet foglalja el. Ez Cosinzán Hona (Ilén’a Casan-diean’a), ki tökéletesen megfelel a magyar Tündér Ilonának. Ő képviseli a fiatalságot, szépséget, szűzi ártatlanságot, angyali jóságot, szóval az emberiség tökéletesített példányképét. A nép aranyhaja s varázsló tekintetű tündérnek képzeli. Annyira szép, hogy a napba lehet nézni, de az ő arczába nem. A sok népköltészeti mű közül legnépszerűbb azon kis költői elbeszélés, mely Argil királyfival való szerelméről szól. Az itt előadott után a román népköltészet jellemzésére e szó felelhetne meg legrövidebben: pásztori. De a román népköltészet nem csupán idylly darabokból áll. Igaz, hogy benne túlnyomó a lyrához való hajlam, de mégsem lehet tisztán lyrai költészetnek mondani, mert ezt megczáfolná a sok „vitézi ének.“ A román népköltészetben jelentékeny epicai anyag is létezik. Példa erre a következő bölcsődal: Beli, beli kis babám, Drága kedves fiacskám, Mert anyád majd elrenget, Bölcsődnél énekelget, Hogy lehess majd nagy vitéz, Harczba, tűszbe menni kész. Nagy vitéz s olyan szép épen, Mint a fényes nap az égen, S hőn szeretve a csatákat, Mentsd meg ellentől hazádat. A gyermekkori benyomások a legmaradandóbb emléket hagyják lelkünkben. Azért nagyon Fegyver nélkül a vitéz Hal, mely víz nélkül elvész, fé ló nélkül a legény Hal, száraz tó fenekén. A román, mint latin faj népköltészeti tekintetben legtávolabb áll a francziától, közelebb az olaszhoz, s még közelebb a spanyol s portugálhoz. A szomszéd népek közül pedig legközelebb áll a szerbekéhez. Vagyis: a román népköltészet epikai magán lyrai költészet, mintegy: epikai test, lyrai mezben. Az alak, mely előttünk áll, epikai, de e hang, mely belőle szól : lyrai. Három főrészre oszlik: 1.) colindák, 2. balladák és románok, 3.) dalok. A colindák, vagy másképen corindák ezen latin szóból „colo“ eredvén, mint neve is mutatja, oly ének, melyeket valaki tiszteletére zengenek. Ezek legrégibb darabjai a román népköltészetnek. Eredetük a rómaiak idejére vihető vissza s azon jelből ítélve, hogy igen sokban Aurelian uralkodó említtetik, ezen római imperator idejére tehetők. Ezek azonban nemcsak azon korbeli eseményeket írnak le, hanem kiterjednek sokkal előbbre is. Sőt a nép ajkán ma is él egy colinda, mely a sabin nők elragadtatását énekli meg. A colinda tisztán római eredetű. A rómaiak legjelentősebb calendájuk volt az uj évi, midőn egymást üdvözölték, megajándékozták, és szokásban vala a házaknál énekelni E szokás most is él a románoknál s az akkor énekelt dalokat nevezzük colindának. A colindák egy része vallásos, más része világi. Az elsők folytatását képezik a pogány mythologiának, a kereszténység eszméivel vegyítve, az utóbbiak pedig megörökítik a legrégibb nemzeti szokásokat Némely colinda aztán valóságos krónikaszerű ballada, mely elbeszéli Dácia colonisadóját. A balladák és románc sok felénél többet foglalják el az egész román népköltészetnek. Ha ezeket a skót költészet e nembeli példányszerű termékeihez hasonlítjuk, a különbség mind alanyi, mind alaki tekintetben feltűnő. Ezek — mint Russo mondja — valóságos krónikák. Nem állítják élénkbe a drámai eseményeket, hanem azokat elbeszélik. A nem király lánya, A világ arája, És nászunkkor legott Egy csillag lehullott. A hold és nap várták koszorúnkat.