Ellenőr, 1871. október (3. évfolyam, 364-389. szám)
1871-10-22 / 382. szám
Elfffizetési árak Egén évre . ; 20 fit. — kr. Évnegyedre I 5 fit. — kr. Félim . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 a 80 a Egye* Mám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. ■«~«. **“ kSdöak, k» «■ tudjak, kitől jön. — Kéziratok Tiszaküldérszent* Talalkonnk. Minden értesítés • S zerk*ztd*éghez intézendő. Levelek csak bémentesen fogadtatnak eL 382« szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ ünnepre következő napon. A l»Pot letö reklamátiók Légrády testvérek Irodájába (nádor-utca* e. aa.) Intézendő!*. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petít sor* 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. ( Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, ná dor-nteza o. szám. (Légrády testvérek irodájában)Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-mateza H. sx. ila intézendők. Vasárnap, October 22. 1871. III. évfolyam. Pest, oct. 21. A napi sajtónak köztudomásúlag nem lehet föladata, hogy a történelemiró objectivitásával és minden szenvedélytől ment részrehajlatlanságával szóljon a felmerülő politikai eseményekről. A sajtó a legellentétesebb pártok meggyőződését képviseli, s a egyik közlöny egyedül tart jónak és czélirányosnak, azt a másik gyakran mint a legkárhozatosabb dolgot veti el. Az első benyomások uralma alatt állva, a sajtó csak odavetőleg kommentálhatja az eseményeket, és ki akarná tagadni, hogy e kommentaritásnál minden lap a saját politikai pártállása és meggyőződése által vezéreltetik mindenekelőtt ? Történelmi tárgyilagosságot tehát soha senkinek sem jutott eszébe követelni a politikai napi sajtótól. Annál szomorúbb jelenség azonban, ha akadnak pártközlönyök, melyek a tények részint könnyelmű, részint részakaratuk elferdítésétől sem riadnak viszsza, csak azért, hogy annál eclatánsabb világba helyezhessék az általuk képviselt politikai irány helyességét. Az ily eljárás nem párttaktika már. Ez nyílt mystificációja a közvéleménynek, meghamisítása a történelmi tényállásnak, pártérdekek kiaknázása czéljából. A kormánypárti sajtó körében e dicstelen eljárás immár bevett szokássá vált. Mit törődnek e sajtó közlönyei azzal, ha napról napra arczul ütik az igazságot, és oly modorban kommentálják a politikai eseményeket, mely nyílt elferdítése a tényállásnak ? Ragaszkodva azon jezsuita elvhez, hogy a czél szentesíti az eszközöket — ha még oly erkölcstelenek is — a kormánypárt orgánumai nem haboznak fölhasználni a ferdítés és gyanúsítás nemtelen fegyvereit, hogy annál élénkebben tolhassák előtérbe az általuk képviselt politika csalhatlanságát. Nem a levegőből kapkodjuk e keserű vádat, hanem tényekre támaszkodunk, és ha a sok közül ezúttal csak egyet veszünk föl kiindulási pont gyanánt, úgy ezt azért választottuk, mivel épen napirenden áll. Értjük a határőrvidéki komi-tragikus zavargást, s azon commentárt, melyet a kormánypárti orgánumok írtak hozzá. Alig érkeztek köztudomásúlag e zavargást illetőleg az első sürgönyök a fővárosba, s már a kormánypárt lapjai nem ismertek sürgősebb feladatot, mint a horvát nemzeti pártot tenni felelőssé a rakoviczai eseményekért. Az első hírek alarmirozó befolyása alatt állva — midőn teljes képtelenség volt még fogalmat alkotni e mozgalom tulajdonképi előidézői és czéljai iránt - a kormánypárti sajtó már készen állott az ítélettel, hogy a horvát ellenzéké az oroszlánrész a pórul járt zendülésben. Míg ama lapokban vád vád után merült fel, — egyik tapintatlanabb és igazságtalanabb a másiknál — addig mi egyszerűen a megzavart rend gyors és erélyes helyreállítását sürgettük, óvatosan tartózkodva minden ítélettől vagy véleménynyilvánítástól a zavargást illetőleg. Melyik eljárás volt helyesebb és tapintatosabb, annak eldöntését bátran bízhatjuk most bármely elfogulatlan gondolkozású ember ítéletére. Az alaptalan vádaskodás terén a kormánypárti orgánumok által meg lévén téve az első lépés, a többiek és következők nem váltak nehezükre, főleg a „Reform “-nak nem, mely a horvát ellenzéket szerencsés összefüggésbe bírta hozni a nemzetközi liga, a commune s a petroleum férfiaival, Párist és Sz. Pétervárt jelölve meg, mint a rakoviczai puti titkos rugóinak székhelyét. Nem vettünk komolyan tudomást a kormánypárti sajtó e fölfogásáról sem, mert végleges ítéletet a rakoviczai zavargásról csak akkor lehetett szándékunk mondani, ha a részletek földerítése megengedhetővé tehette ezen ítéletünk kijelentését. Ezen időpont beállott most, és minden újabb körülmény, minden újabb részlet, mely ama zavargásra vonatkozólag tudomásunkra jön, csak meghazudtolja ama gyűlöletes vádat, mintha Kvaternik és társai a nemzeti párt védszárnyai alatt izgatták volna lázadásra az ogulini ezred határőreit. Az az őrült phanthasta, ki néhány parancsa alá a „Mi Kvaternik Jenő, Nagy-Horvátország királya“ szavakat írta, nemcsak parányi összefüggésben sem állott a nemzeti párttal, de sőt annak politikáját a leghevesebben és legszennyesebb módon ostromolta, oly helyről támogattatván e működésében, honnét az legkevésbé lett volna várható. Hogy Kvaternik és pár társa — kik vele együtt már minden ajtón kopogtattak anyagi támogatásért — tán az Internazionale bizottságának is fölajánlották szolgálatukat, az nem lehetetlen, sőt valószínű. Hivatalos felderítésre vár azonban még, vájjon tényleg volt-e része a nemzetközi munkásligának a rakoviczai putsban? A látszat nem szól mellette, egyrészről azért, mivel az Internationale csak oly országokban szokott putsokat színre hozni, hol a munkás lakosság között ezrekre vagy százezrekre menő párthívekkel bír, másodszor, mivel a rejtélyes munkásliga nem szokta kímélni a pénzt általa szított zavargások alkalmával — itt pedig a pénzalapot egyedül a Bach által elsikkasztott 15,000 írt képezte. Bárhogy álljon azonban a dolog,annyi már most is kétségbe vonhatlanul hogy a kormánypárti sajtó a maga szokott ferdítő és gyanúsító modorában írta meg a napi történelmet, midőn minden részlet vagy adat bevárása nélkül a rakoviczai zavargás első hírére a horvát nemzeti pártot tette érte felelőssé. Nincs ugyan okunk eltitkolni, hogy a Rauch-féle gazdálkodás utónyomai, a határőrvidéki erdők eladása, a horvát országgyűlés összehívásának elhalogatása és egyéb okok igen keserű hangulatot idéztek elő a Dráván túl — amint hihető is, hogy Kvaternik és társai e hangulatot ismerve kísérlették meg lázadásukat — de ha a kormánypárti sajtó a horvát nemzeti párt elégületlenségét elegendő oknak tartja arra, mikép ezért a lázadók szövetségese gyanánt mutassa be, úgy ez oly könnyelmű eljárás s oly szántszándékos elmérgesítése a helyzetnek, hogy nehéz tisztességes szavakkal jellemezni e lelkiismeretlen taktikát. Egy pártot, melynek képviselői maholnap helyet fognak foglalni országházunk padjain, puszta kedvtelésből lázadási czélokkal vádolni, nem lehet ama sajtó feladata, mely a magyar kormány s a magyar országgyűlés többségének elveit akarja képviselni. A „Reform“ izgató czikkei, melyek mindig százszorta meghaladják a valóságot, léptennyomon kompromittálják a magyar nemzetet , mely nem akarja a nemzetiségek tervszerű elmérgesítését, mire a „Reform“ alarmírozó czikkei — reméljük öntudatlanul — czéloznak. Ne lásson a jobboldali sajtó s a kormány idegen kísérteteket ott, hol csak az utóbbi téves politikájának természetes eredményei mutatkoznak, és mindenekelőtt igazságot és méltányosságot a horvát nemzeti párt iránt, melynek képviselőivel így vagy amúgy pactálni fog a magyar országgyűlés! Borostyáni Nándor nem akar praejudicálni a reichsrath határozatainak s ezért a landtagot utasítja, hogy fogjon a választásokhoz a reichsrath részére s a sarkalatos czikkelyeket terjeszsze ezen egyedül illetékes testület elé. A minisztertanácsban résztvettek a közös miniszterek, gr. Andrásy és b. Wenkheim, a Cislajbhán minisztérium részéről gr. Hohenwart, Schäffle Jirecsek és Habietinek. A közös és a magyar miniszterek Beust gr. memorandumához egy pótlékot csatoltak, melyben a 67-ki kiegyezést érintő sarkalatos czikkelyekre reflectálnak. Kuhn báró a hadi törvény keresztülvitelére, Lónyay gr. pedig a közös pénzügyek szempontjából tett kifogásokat, több napra Reichenauba utazott. A „N. Fr. Presse“ írja: „Tény az, hogy a közelebbi napok alatt tartott miniszter-conferentiáknak főtárgyát a cseh landtag föliratára adandó válasz képezte. Még ez ideig megállapodás nem jött létre. A helyzet nehézsége abban áll, hogy az alkudozások fonalát most már nem lehet elejteni. Nem szeretnék azt az irányadó körök, hogy most ismét mindent élőből kelljen kezdeni; félnek attól, hogy a csehek még nagyobb követelésekkel állnak elő ; másfelől pedig attól is tartanak, hogy a reichsrath létre nem bír jönni. A miniszter-conferentiákban a legpessimistikusabb hangulat uralkodott, ami azonban nem zárja ki azon lehetőséget, hogy olyan alakban irt válasz fog adatni, mely a cseheket is rá fogja birni a reichsrathba való megjelenésre, mivel a minisztériumban minden oldalról nagy súlyt fektetnek arra, hogy a cseh munkájat a reichsrath által tárgyaltassék. A baloldali kör vasárnap, f. hó 29-én d. n. 5 órakor értekezletet tart. A pénzügyi bizottság mai ülésében a diósgyőri vasművek, s egyenként a többi vasművek költségvetéseit tárgyalta. Ezután a kőszénbányák költségvetéseit, a sótermelés s végre az államnyomda költségvetését vette tárgyalás alá. Ez utóbbi szükséglete 658.000 frttal, fedezete pedig 716,000 frttal van előirányozva ; 71-re szükséglete 446,200 frttal, fedezete pedig 486,000 frttal , így 71-re a tiszta jövedelem 40,000 frt, 72-re pedig 58,800 frt. A költségek nagy mérvbeni emelkedését az egész nyomda átalakítása, s az üzlet kiterjedése okozzák. A bizottság a rendes költségeket valamint a rendes fedezetet megszavazta. A rendkívüli költségeket, melyekben 15.000 frt főleg építkezésekre s berendezésekre van szánva, később fogja tárgyalni. Szóba hozatott vállon nem lehetne e az államnyomdának a tervezett nagy építkezéseket elkerülni, ha az államnyomda az egyetemi nyomdával egyesittetnék. E tárgy fölött azonban határozat nem hozatott. A legközelebbi ülés holnap d. e. 11 órakor leend. Az ipartörvényjavaslat tárgyalására kiküldött 1508 bizottság mai ülésében a javaslat 98 8 99 § ait, melyek a czéhtársulatok ipartársulatokká való átalakulását, valamint a vagyon mikénti kezelését szabályozzák — elfogadtatott. Az V. fejezet 100 §-a valamint azon szakaszok szövegezése, melyek az iparhatóságokkal összeköttetésben vannak, függőben tartottak, miután a bizottság beható tárgyalás útján a munkakérdésekből származó perek elintézésére az iparbíróságok eszméjét életbe léptetni szándékozik. A legközelebbi ülés hétfőn d. e. 9-kor lesz; a bizottság ma, valamint hétfőn több gyárat szemlél meg. Azt hittük, ha a sokat emlegetett „nagy miniszteri tanács“ megtartatik, világosabbá válik a helyzet Lajthántól. A miniszteri tanács megtartatott, de a helyzetnek most is oly homályos képét leírják, mint eddig Nagyon helyesen jegyzi meg egyik bécsi levél, hogy midőn még a legközelebbről érdeklett kormánykörökben sem tudják, vájjon mi történik holnap vagy holnapután, akkor nem lehet rész néven venni a hírlapoktól, ha ezek sem képesek tájékozó képet adni a helyzetről. Egyébiránt ide iktatjuk a két bécsi Pressének közleményét, mi pedig még csak azt jegyezzük meg, hogy prágai táviratok szerint Clam Martinitz és Rieger Bécsbe hivattak. A „Presse“ írja: „A helyzet az alkotmányhű párt javára változott. A koronának a cseh landtaghoz intézett válasza határozottan megjelöli az utat, melyen a csehek a sarkalatos czikkelyekbe foglalt követeléseiket elérhetik. Ez az út pedig, a mint magától értetődik, az alkotmányos. A korona Pest, oct. 21. —z. — Göthe használja Faustban a hasonlatot azon állatról, mely hűvös erő által vezetve egy puszta, kietlen körben kénytelen forogni, midőn a legnagyobb közelségben gazdag legelők s viruló rétek terülnek el. E pillanatban nem mondhatjuk meg, kiről lett a hasonlat eredetileg elmondva, de mi nem képzelhetjük találóbb alkalmazását, mintha a deákpártra és jelen helyzetére vonatkoztatjuk. Mert a 67-es törvények oly dilemmát alkottak kormányunkra és uralkodó többségünkre nézve, melynek kikerülhetlen katastróphához kell vezetni a legrövidebb idő alatt. Mi sem volna ugyan könnyebb, mint szabadulni a kárhozatnak saját maga által teremtett köréből, csak a hazatiasság hangosan nyilatkozó követelményeinek meghallgatására, a körülmények szerencsés kedvezésének legegyszerűbb számbavételére, mindennapi eszély és becsületességre volna szükség, és a nemzet tetemes áldozatok, nagyobb erőfeszítés nélkül a törvényesség szigorú megtartásával elérhetné azon dúsgazdag vívmányokat, hol nyugodt fejlésnek indulhatna a nemzeti élet, biztosítva volna az állami lét. De nem mondanánk igazat, ha magunkat ily reményekkel eltelteknek hirdetnők. úgy látszik végzetszerű sorsa lesz a deákpártnak, hogy látva és tudva rohanjon a veszedelembe, és ne legyen képes a megmentésre kínálkozó eszközöket megragadni. Nem fogjuk ismételni a már többször elmondottakat. Most már teljesen fölöslegesnek tarthatjuk a fáradságot úgy olvasó közönségünkkel, mint ellenfeleinkkel szemben, és ha volna még valamire szükségünk, hogy kifejtett véleményeink és következtetéseink igazsága minden kétségen fölül legyen helyezve, e hiányzó bizonyíték is meg volna adva deákpárti laptársaink magatartásában. Íme egy oly kérdésben, mely a közösügyi törvények életképességét a legerősebb próbának fogja alávetni, és egy oly alternatíva előtt, mely mindenkép a 67-es egyezmény további fenállása fölött fog dönteni, jobboldalunk legtekintélyesebb közlönyei a legkülönbözőbb véleményeket fejtik ki e törvények hordereje és folyományai fölött. A lajthántali ügyekbe való beavatkozás igazoltságát s foganatosíthatását más szempontból ítéli meg a P. Napló, másból a Reform és ismét másból a P. Lloyd. Ki vehetné rész néven tőlünk, ha az elégtétel bizonyos nemével tekintünk a deákpárt mai tanácstalanságára és véleményzavarára, mert hisz öntetsző kedvteléssel hánytorgatták azon oldalról, hogy az ellenzék nincs tisztában czéljaival és közlönyeik állandó themáját képezte a baloldal programmjainak homályossága. Vakon hittek a létezőben csak azért, mert létezett, nem gondolva meg, hogy az idő a legnagyobb monstruositás iránt is türelemmel viseltetik bizonyos határig. A 67- es alap egyedül üdvözítő volta volt rögeszméjük, a rögeszme talánynyá vált a hívek előtt is. Nehézzé válik hinnünk, hogy hisznek-e ők maguk állításaikban. Ellenvetéseinket nem tudják megcáfolni, állításainkat nem indokolják, saját állításaikat eltorzítják. Eltérnek a tárgytól, mihelyt veszélyessé válik az a mellett megmaradás, és ravasz taktikájuk megczáfoltnak állítani azt, mit megczáfolni meg sem kísérlettek. Saját ér i a T IT' I II j | mTlljr Tpff.iiiB) ...immmm veikből kifogytak, és az ellenfél érveinek helyessége iránt elvesztettek minden értéket. Milyen fej nélküli gazdálkodást űznek nálunk a kormányférfiak, a diósgyőri vasgyár szomorít sorsa is mutatja. E vasgyár felállítása milliókba került az államnak, fölszerelésére mesés összegeket fordítottak és miután már elkészült, nem képesek azt jövedelmezővé tenni. Tavaly a vasgyár kiadásai és bevételei közt 596,000 frt deficit volt, az idén szintén deficit lesz s még a jövő évi költségvetés is deficittel van A vasgyár minden évben kcvboTMu^. __ _ mez, mint a mennyi kiadása van. De hát mi ennek az oka? Szakértők szerint az, hogy Diósgyőrnek nincs sem jó vasércre sem jó kőszene, vagyis, hogy a vasgyárt nem odaépítették, ahová kellett volna. Mi tevők legyenek most a vasgyárral? A pénzügyi bizottság tegnapi ülésében maga Kerkapoly is elismerte, hogy Lónyay ideái közül ez is azon szerencsétlen ideák egyike, mely tömérdek kárt hárít az államra, de most már nem segíthet — úgymond — a bajon. Ha eddig beleölték a roppant sok pénzt, most minden kísérletet meg kell tenni, hogy legalább a veszett fejszének a nyele kerüljön meg, így gazdálkodnak nálunk. Páris, oct. 17. (Saját levelezőnktől.) A választások eredményét még bizonyossággal nem tudni. Eddig érkezett tudósítások a köztársaságiak győzelméről tudósítanak. A radikálok Lyon, Rouen után Toulouse és Bordauxban is jelentékeny előnyöket vívtak ki. Több helyről érkeznek a legitimisták bukásáról a hírek, azonban még nem határozhatni meg a mennyiséget, melylyel szaporították a kilencven képviselő számát, kik első nap az isteni jog tiszteletére nagyot buktak. Mindegy, visszajőve annál dühösebbek lesznek. Okulni a tényekből nem szokásuk, híveik ők a bourbonoknak, akik semmit sem feledtek és semmit sem tanultak.“ Hogy nem tréfálok, bizonyítja a kegyelmi bizottság első ülése, melyben a többség hiénái étvágygyal csattogtatták mindig éhes fogaikat. Thiersnek nagy küzdelembe s minden ékesszólásába került, a humanitásra is fordítani a bosszú gondolatához forrott figyelmüket. Minden eredmény csak annyi lehetett, hogy a határozatban megegyezés nem birván, Drolcz napi gondolkodási haladékot vett magának a minden ájtatosságra örökké kész kegyelmi bizottság. A választásokon kívül nem megvetendő leczkével szolgál Say Páris profetje a húsz maire által tiszteletére adott díszebéd alkalmából. A „Debats“ban közölt pohárköszöntő balgának nevezi azokat, kik Párist fontos állásából kivetkeztetni vélték, s megelégedését fejezé ki a municipális tanáccsal és kiválóan ennek radikál pártjával, megerősíté azok tévedését, kik a szabadon választott községtanácsban felforgatást láttak s romlást vártak. Say Londonba utazott, hogy a Lord major meghívásának eleget tegyen. Az összedisputálás ellen hatalmas praecautiót vett a két világóriás feje: Say nem tud angolul s a Lord major francziául. A Chateauduni hős védelem évfordulójára Páris képviselői meghivattak. Köztudomású, hogy magát a torlaszok mögül védő kis Chateaudun a porosz által nem csak bombáztatok, hanem fel is gyujtatott s a fogylyul esett franc-tiveursök főbelövettek vitézül. Napoleon herczeg megkapta útlevelét s utazhatik Corsikába minden akadály nélkül. E bir más kettő kapcsában érkezett. Első, hogy az Orleans herczegek elkobzott vagyonaikat vissza fogják kapni s az indítványt a parlamenti kedeményező bizottság tenné és a kormány semleges magatartásával nem ellenezné , tehát bizonyosnak volna tekintendő. Kétségtelen, hogy legveszélyesebb elv, ha a kormány a magányvagyont nem tiszteli s a politikai büntetést saját vagyona növelésére kizsákmányolhatja , hanem különbséget kell tenni a magán vagyon s a király nevében a királyi család közt felosztott államjavak közt; ezek nem számíthatók magántulajdonnak. S ha az ilyeneket nem adják vissza az orléans herczegeknek, nem lesz a kedvezmény nagy. A második bir távirat Marseilleből, hogy Corsikában zavargások ütötték volna ki, melynek folytán Marseilleből egy zászlóalj menesztetett a szigetre. A lárma hihetőleg alaptalan lesz, s ha nem, igen csekély mérvű lehet a rendetlenség, legalább ezt kell következtetnünk a szállított csapat csekélységéből. A katonai rangot felülvizsgáló bizottság alkalmilag említettem eljárása mint érthető nagy izgatottságot idézett elő s ezt növelte, általánosította, hogy minden tiszt fölött ítéletet fog mondani, kik az adott szó ellenére Németországból megszöktek, vagy reversalissal haza, Belgium vagy Svájczba bocsáttattak és mégis szolgálatot vállaltak. Ez bármily szigorúnak tűnjék is föl egy kétségbeeséses vívott harcz után igen helyes. A katona legyen férfi s a férfi szavának embere. A kapitulálok fölött ítélendő bizottság holnap fogja tartani első ülését. Thiry tábornok helyébe Larchey tüzértábornok neveztetett ki. Wimpfen tábornok mint a sedani fegyverletétel aláírója fog legelőbb megjelenni s már Párisba érkezett Bonaparte Lajos még nem követelte megidéztetését s a „L’ordre“ nélkül is merem állítani, hogy szándékában sincs a „nagy napról“ számolni. A tunisi kormánytól az algíri felkelés alatti magatartásáért felvilágosítást kért a franczia külügyér. Sabey küldi rendkívüli követségbe Sidi-Ali fivérét és Hussein ezredest, kik majd elmondanak egy csoport több kevesebb ügyességgel összekombinált mentséget és minden renden lesz. Hogy is ne, mikor a souverain öcscse hazudik. A diplomatában már ez elfogadott szokás, hogy a fejedelmi vér egy két füllentése mindig felér ugyanannyi tizenhárom próbás igazsággal. A francziák indiai birtokán is ütött ki egy kis lázongás, mondják az angol lapok; a „Journal officiel“ szerint az egész csak hibásan alkalmazott fegyelmi kérdés. Tehát csak hibásan alkalmazott A munkás-kérdés. — Vonatkozólag a földbirtokosokra, s különös figyelemmel az alföldiekre. — Megfoghatlan — pedig igaz — hogy nincs egy osztálya e hazának, melynek érdekei lucközFéTB&Fu, mint a^lbldT^n-toUoa osztályé daczára, hogy a kormány és törvényhozó test túlnyomó része földbirtokosokból áll. Minden közteher, mely közvetlen és közvetve a haza lakosaira rovatik, legnagyobb mérvben s aránytalanul a földbirtokosokra súlyosodik, mert a földbirtok azon egyetlen egy adóalap, mely el nem titkolható, ez azon tőke, mely birtokváltozásnál, pénztőkéknél kereskedési üzleteknél használtatni szokott fogásokkal a törvényes százalék fizetését s váltó adóságokat ki nem játszhatja. A földbirtokra fictitius és önkényesen megállapított jövedelem után vettetik ki az egyenes adó, tekintet nélkül arra, váljon azon jövedelembe vehető-e, vagy nem? Ez azon vagyon, melynek csak helyhez kötött értéke van, s melynek jövedelmezhetésénél elhárulatlan s legyőzhetlen természeti s elemi akadályok nagyobb szerepet játszanak, mint az emberi ügyesség és szorgalom, s ez az a vagyon, melynek hitele legreálisabb biztossága mellett a pénzpiaczon legmostohábban képviseltetik. Isten tudná elszámítani mindazon bajokat, melyekkel a földbirtokos minden más üzlet és vállalat emberei fölött küzködni kénytelen, azokat érezni lehet, de elszámitani lehetetlen. Vegyük még azokon kivül gondolóra a néhai aristokratiáról — melyben ezelőtt fél századdal a nemzet majd minden anyagi s szellemi ereje összpontosult — utódaira örökségül átszármazott s a szó teljes értelmében aristokratikus szellem és jellemhez tapadt nemes kötelességek terheit. A közvélemény — figyelem nélkül az az előtt szűz vállaira nehezedett nagy adójára — máig is mintegy követeli a földbirtokos osztálytól azon ezernemű önkénytes adakozásokat, segélyezéseket jótékony és közczélokra való áldozatokat, melyek előtt a pénzaristokraták a papirbárók bureauik ajtait bezárják. Efcfin 1p.GffnhK Ao tchoi« íiAf J A «»•— tályból azok, kik a törvényhozó test tagjai, előre nem láthatólag önmagukra s érdektársaikra nézve oly törvényeket alkottak, melyeknek életbe léptetése folytán jövendőre nemcsak a rendes és czélszerű földművelési gazdálkodás követelményeinek meg nem felelhetnek, hanem a munkáskéz hiányában a takarítás és csépelés kikerülhetlen hátra maradásával — már az idén is — aggodalommal néztek eleibe azon időszaknak, melyben a rendesen beállani szokott esőzések miatt vagy asztagokban rothadt volna el — különösen az alföldön — évi fáradságunk és költségeik gyümölcse vagy télre, sőt talán jövő tavaszra maradva férgek eledelévé váltak volna, ha nekik az úz isten hat heti hosszasan tartó meleg szárazsággal segedelmet nem nyújt. Azon törvények, melyek a földbirtokos osztályt ily szomorú helyzetbe hozták, az átalános katona-kötelezettség, a rendkívüli kedvezményekben részesített vállalatok és a vasút építések érdekeiben hozott törvények. Ezen törvények teljesen megváltoztatva, a napszámos osztály állását s a munkaadó termelőházi viszonyát a munkás kéz hiányában a földbirtokos — különösen a gyér népességű alföldön — termesztményének hihetetlen nagy részét természetben és készpénzben a földművelő munkás osztálynak kénytelen átengedni ; ha a munkás kéz hiányának a földbirtokos osztály védgátat nem képes mielőbb teremteni, a veszély, mely a munkás kéz hiányában rejlik, a földbirtokos osztályt menthetetlenül el fogja sülyeszteni s magával fogja sodorni a hazát, melyre oly büszke, s melyet megtartani és fenntartani — legalább a jelenben — ezen osztály volt hivatva. Ezen évre a már meglévő károk kiszámíthatatlanok. Itt az ideje, hogy legalább a jövő évre eleje vétessék a megújulandó gazdálkodási calamitásoknak; itt az ideje, hogy a földbirtokos osztály a kormány figyelmét szomorú állapota iránt felébressze, mely kormány onnan magas Budavárából csak annyit tud, hogy az idén nagy termés van, s a gabonának nagy ára van, s jó előre kibocsátott körrendeletében fenyegetődzik a szigorú és erélyes adóexecutióval.*) A munkás osztálynak a termelők : a földbirtokosok irányábani magatartása, bér és napszámbani túlkövetelése azzal megfordított arányban hanyag és rész munkatétele; a munkaadó méltatlan boszantása, minden ok nélküli sűrű munkaszünetelése , vesztegetéssel űzött korhelykedése elerkölcstelenedése, a munkaadó birtokossal kötött szerződésének cinizmussal való folytonos megtörése, mind oly jelenetek, melyek aggodalommal töltik el a gondolkozó embert s bár a földművelő munkás osztály magatartása nem azonos ama világtörténelmi mozgalommal, melyből a munkának a tőke ellen s már rendszeresített életharcza egész nyugati Európában kifejlődött; a földbirtokosok és a kormány közönsögsége és indolentiája folytán igenis vészthozóvá válhatik, principiis obsta sero medicin’aparatur. Az iparmunkásoknak a munkaadók elleni associátiója egészen más okokban keresendő, mint a magyarországi s különösen az alföldi munkásoknak a termelők irányábani mindenben túlhajtó s minden összebeszélés, minden rendszeresített egyesülés nélküli kielégitletlen követelése, de mindkettőnek végeredményében kiszámithatlan a hordereje s szolgáljon a birtokos osztálynak intéséül az iparmunkások — még e század elején alig figyelmet érdemlő homályos és nem ismert czéljainak s azoknak elérésére, mesterileg űzött taktikájának óriási *) Ily tartalmú körrendelet küldetett szét az oron il»kin m Al« m/al/ítt t háttól . fegyelmi kérdés miatt gyújtották fel a laktanyát , kellett a cipayak egy részét feloszlatni. Nem hiában tartatik legelső diplomatikus nyelvnek a franczia, milyen szépen lehet holmit kifejezni ss körülírni úgy a dolgot, hogy ne is legyen az a mi. Tegnap este volt „Erostrate“ első előadása, mirel holnap Dumas fils darabjával együtt fogok számolni. U. Gr.