Ellenőr, 1871. december (3. évfolyam, 415-439. szám)
1871-12-17 / 428. szám
Előfizetési árak Egén évre . , 20 frt. — kr. I Évnegyedre I » 5 Ért. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes számra 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-uteca 6. szám. Semmit sem közljük, de nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok vitraküldésire nem vilalkozunk. Minden értesités a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak *L Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ finnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek Irodájába (undoratona 8. a) Intézendők. 428. szám. Vasárnap, deczember 17. 1871. Hirdetési dijak: Tiahasábos petit sor egyszeri I A nyílt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nédor-utoza 6. szám. QLiAfprAdy testvérek irodájában). Ás előfizetési pdnsek helyben és vidékről Pest, kátsasutesa 14.es, 41. intasondík. III. évfolyam at i sí i nswwgBmgggiB Az „ELLENŐR“ 1872-re. Politikánk egyesíti az elégületlenség jogos követeléseinek érvényesítésére megkívántató erély tartósságát az akadályok legyőzésére szükséges türelemeszélyességével. A helyzeten nem rontani, hanem javítni akarunk. Legyen reform mindig, mindenben, hogy ne lehessen revolutió soha, semmi rosznak fentartásából. Haladni kell folyvást a kor igényeivel, hogy ne kelljen időnként rohanással pótolgatni az elmaradást. A társadalom fejlődése nem vesztegel egy osztály kiváltságainak kedvéért sem s eltiporja azt, ki útjában makacskodik. Minden hatalom csak addig élhet, amig el nem veszti átalakulási képességét. Nem a jövőre épül a múlt, hanem ennek alapján emelkedik amaz. Mi tehát demokraták vagyunk az oligarchák irányában, de aristocraták maradunk a demagógokkal sznobén. A szabadság uralmát , nem a fejetlenség zűrzavarát óhajtjuk. Az alkotmányt nem felforgatni, hanem kiigazítani törekszünk. Önkormányzatunk megvalósítására intézünk minden lépést, de a törvényszabta után, rendszeretettel, szilárdan, diadalbiztosan. Mert hazánk ügyeinek elintézéséhez csak hazánknak van joga. Mások dolgához nekünk sincs semmi közünk. Kormányunktól pedig elvárjuk, hogy hazánk állami jellege és közigazgatási természete legyen magyar, anélkül, hogy a nem-magyar ajkú polgárok nyelvének mivelődési és társalmi menetébe avatkoznék. Jelszavunk a béke mind kifelé, mind benn, mig Magyarország ellensége gyanánt nem lép elő valaki. — Ilyen irányban és szellemben fog működni 1872- ben is lapunk, melynek irói közt a párt vezértehetségeit is találják olvasóink. Rendes levelezőink vannak Londonban, Parisban, Bécsben, s lesznek Rómában és Berlinben is. Távirataink bőségét és hitelességét pedig ismeri a közönség. Tárczánk és Csarnokunk részére készen áll két regény s egy történelmi értekezés Karl, Chatrian és Michelet műveiből; apróbb beszélyek, elmefuttatások, jegyzetek angol, olasz, s német nagy íróktól; fecsegés pedig — farsangra s böjtre — tőlünk. Az általános választások közeledtére és ideje alatt másféle élénkséget, alkalmi változosságot is várhatni. Az iparosokhoz, kereskedőkhöz, gazdákhoz is van szavunk. Tévedhetlenséget e lap nem igényel értesítéseinek, de lelkiismeretességet igen. Lehet, hogy néha csalódik, midőn ajánl vagy kárhoztat vagy mellőz valamit, de nem eladó sem ajánlata, sem kárhoztatása, sem hallgatása soha, semmiféle Üzlet vagy vállalat részére. Végül pedig biztosítom tisztelt olvasóinkat, hogy bizonyos doctorok undok hirdetéseitől tiszta marad az „Ellenőr“ ezután is. Pest, deczember H. Csernátony Lajos, szerkesztő. ELŐFIZETÉS. Egy évre.....................20 frt. S Évnegyedre .... 5 frt. Félévre.........................10 „ ] Egy hóra..................180 kr. Eddigi előfizetőink kényelmére ismét szétküldtük a bérmentes postautalványokat, a múlt júniusban általunk kezdeményezett, s most már mások által is követett modorban. És kérjük a t. ez. közönséget, hogy ezen postautalványokat, (melyek használhatók akár félévre, akár évnegyedre) méltóztassék idejében használni, nehogy az előfizetési késedelem fenakadást okozzon a lap vételében. Az „ELLENŐR“ kiadóhivatala, Pest, nádor-utcza 6. sz. Pest, decz. 16. A költségvetés tárgyalásának folyama alatt többször volt már alkalmunk tapasztalni, hogy a kormánynak nagyon furcsa fogalmai vannak saját hatásköréről. Köt nagy horderejű szerződéseket az állam rovására, s azokat az országgyűlés beleegyezése nélkül érvényeseknek, az országot kötelezőknek és megmásíhatlanoknak nyilatkoztatja ki. Ily szerződések többi közt a zsilvölgyi kőszénbányát és a hivatalos lap kiadását illető szerződések. Hogy miben állanak e szerződések, az országgyűlési tárgyalásokból már tudja az olvasó. Nem is erről akarunk itt szólni, hanem arról, hogy egyátalában van-e joga a kormánynak a törvényhozás úgy előleges beleegyezése mint utólagos jóváhagyása nélkül szerződéseket, az országra kötelező, jogérvényes szerződéseket kötni? A képviselőház utóbbi tanácskozásai alatt bőven kifejtetett, hogy az imént említett két rendbeli szerződés egyaránt hátrányos az államra nézve, nem az ország érdekeit mozdítják elő s azért azok megszüntetése követeltetett. A pénzügyminiszter mind a két esetben oda nyilatkozott, hogy e szerződések sem nem módosíthatók, sem meg nem szüntethetők, mert azokat az illető miniszterek saját hatáskörükön belül kötötték meg, s így kötelezők az országra. Ez oly veszélyes tan, hogy e tant lehetetlen az országgyűlésnek acceptálni. Ha ily szerződéseket jogában áll a miniszternek az országgyűlés tudta és akarata nélkül kötni, és ha ezek a szerződések az országgyűlés ellenzése dacára érvényeseknek nyilváníttatnak, mindaddig míg a határidő le nem jár, akkor várjon hol végződik a miniszter, és hol kezdődik a törvényhozás joga ? Ki mondja meg akkor, hogy melyek azon szerződések, melyeknek megkötéséhez a törvényhozás helyeslése nem, csak a miniszter beleegyezése kívántatik és ismét melyek azok, melyekhez az országgyűlés hozzájárulása is szükségeltetik? Az ország vagyona felett a rendelkezési jog egyedül magát az országot, vagyis az országnak képviselőtestületét illeti. Semmiféle minisztert nem. A miniszter az állam tulajdonait illetőleg köthet szerződéseket saját tetszése és saját belátása szerint, de e szerződések jogérvényesekké csak akkor váltnak, ha a törvényhozás azokhoz beleegyezését adja. Ha elfogadnók azt, amit Kerkapoly mond, hogy a miniszter által — az országgyűlés beleegyezése nélkül kötött szerződést felbontani nem lehet, hogy minden ilyen szerződés jogosan kötelezi az országot, akkor nem kellene egyéb, mint egykét lelkiismeretlen miniszter, s tökéletesen tönkre tehetnék az országot. A költségvetésnek előleges megállapítása épen azt bizonyítja, hogy a miniszter köteles előre jelentést tenni, és az országgyűlés helybenhagyását előre kikérni minden oly ügyben, mely az államra terheket vagy kötelezettségeket iss. Mi értelme volna akár annak, hogy a miniszter saját minisztériumában még egy titkári, tanácsosi, de fogalmazói állomást sem állíthat fel, ha csak eziránt a törvényhozás hozzájárulását meg nem nyerte, míg ellenben szerződéseket, melyeknél százezrek, sőt milliók forognak szóban, köthet minden országgyűlési beleegyezés nélkül is. Nem lenne-e így nevetségessé az országgyűlés ellenőrzési joga ? Egy fogalmazói állomás szervezéséhez, mely körülbelül ezer frtot képvisel, okvetetlenül szükséges az országgyűlés előleges beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása, míg szerződések megkötéséhez, melyek százezreket, sőt milliomokat tesznek koczkára, előleges beleegyezése nem kívántatik, utólagos jóváhagyása pedig nevetség, mert akár jóváhagyja akár nem, a szerződés azért mint Kerkapoly kijelenté, mindenképen kötelezi az országot. A közoktatási miniszter kéri az országgyűlést, hogy engedtessék meg neki 1872-re egy kis házat venni bérbe Pesten a felsőbb női képezde számára. Egy négyöt szobából álló házat bérbe venni, ahhoz kell az országgyűlés beleegyezése, de egy kőszénbánya bérbeadására — nem. Csodálatos logika! Figyelmet érdemel még az is, miszerint a pénzügyminiszter az általa megkötött szerződés jogérvényességének bebizonyítására érvül azt hozza fel, hogy a kormány az országgyűlés hozzájárulása nélkül már máskor is kötött hasonló szerződéseket, annélkül, hogy azok jogérvényessége kétségbe vonatott volna. Íme, a törvényhozás egy — figyelmetlenségből vagy elnézésből származott — mulasztása mindjárt argumentumul használatik a további jogtalanságok s alkotmányellenes lépések igazolására. Ez ismét egy nagy ok arra, hogy a törvényhozás egyszer s mindenkorra véget vessen ezen félszeg eljárásnak s azért óhajtjuk, hogy Ghyczy Kálmán mielőbb benyújtsa azon indítványát, melyet e tekintetben benyújtani az országgyűlés szerdai ülésében megígért. Csávolszky Lajos: A baloldali kör vasárnap, folyó hó 19-én esti hat órakor értekezletet tart. — A baloldali kör értekezletén egy indítvány folytán, mely az átalános választások szempontjából pártunk országos szervezkedését czélozza, egy bizottság választatott" meg, véleményezés végett,,, következő tagokkal: Tisza K., Simonyi Lajos, Szontagh P.,Mocsáry, Jókai, Domahidy, Várady, Beliczey, Péchy, Prónay, Fejér, Horváth E., Ghyczy K., Salamon L., Keglevich B., Beöthy .I.I ....I'-—. ..'.lüUli ■ n, ■ L., Luksics B., Groraon D., Plachy T., Pap L., Orbán B., Tisza L. Csernátony.] Buffet. „úgy látszik, hogy az Ellenőr is tud szelíd lenni, sőt képes elhallgattatni elménczkedő természetét is a kormány irányában, mihelyt Lajos miniszternek Kálmán bátyja van az ellenzék élén. Woher kommt graf Orindur stb? Mam eink.“ Ez édes levélkét ma kaptam a jobboldali kötekedés padjáról, s felelek rá itt. Mameluk gonosz csont lehet, de nagyon csalódik, ha azt hiszi, hogy eltagadom az igazat, s állítani fogom, hogy a Tisza Lajos miniszteri és parlamentáris szereplése iránti hallgatásnak nincs más oka, mint a véletlenség vagy a közlendők halmaza stb. Nem állítok ilyest, s elismerem az igazat ez esetben is. Mondhatnám ugyan, hogy Tisza Lajos oly gyengének mutatá be magát miniszteri helyén s annyira nem támogattatok sem a jobboldali részvét, sem a jobboldali szavazat által, hogy a baloldali eljárás irányában bízvást szoritkozhatik a nézet szerepre. Mondhatnám, hogy a mely miniszterrel még Pulszky Ferencz úr sem fél kikötni s a mamelukság is csak félvállról tartja meg a pártfegyelmet, azt bizony az ellenzék is magára hagyhatja, mert nem tarthat fennmaradásától, ha ezt különben indokolhatlannak tartaná is. Egy szóval kérdhetném: pourquoi ouvrir une porte enfoncée? De sem e kérdést nem teszem, sem a fennebb mondottakat nem mondom, hanem bevallom, igenis, hogy Mameluk általi gyanúsíttatásunk nem alaptalan. Mert hogy Tisza Lajos minisztersége irányában volt némi szótlansági szelídség az El- tenőr részéről, az tény, s hogy ezen tény csak azért történt, mert Tisza Lajosnak testvére az ellenzék egyik vezére, az is bizonyos. Mert hát ezen körülmény tekintetbe vételét nem tette lehetetlenné Tisza Lajos minisztersége részéről semmi olyan kiváló fontosságú baklövés vagy botrány, melynek kárhoztatására felszólalni kell okvetlenül rögtön, félretéve minden kíméletet. Tisza Lajos miniszterségének nincs eddigelé más bűne, mint tétele. Elég súlyos ugyan ez is, de ezért nem rajta nehezedik a felelősség nagyobb terhe, hanem gr. Andrásy Gyulán, aki — tán a Beust megbuktathatása feletti desperationális napjainak egyikében — előnyösnek gondolt tekintélyére nézve, ha (nem csak Tóth Vilmosra ezélzek) arany középszerűségekkel rendelkezik kabinetjében. Igaz ugyan, hogy miniszteri lételének bűnében Tisza Lajost sem mondhatni ártatlannak, mert saját beleegyezése nélkül mégsem igen juthatott volna tárczához. Hanem hát az emberi hiúság és rangvágy hatalma el szokta hitetni emberével, hogy nincs oly polez, mely meg ne illetné igényeit és tehetségeit, legyenek emezek bármily közönségesek s amazok bármily óriások. Tisza Lajos sem volt tehát képes arra, hogy ne fogadja el az ajánlott miniszterséget, melytől tán azért sem tartózkodott, mert külszüli embernek tartotta magát némely minisztertársánál, kivel bizony fel is ér. Terhesebbé lesz ugyan a miniszteri létesüléséből rákáromló bűnrészessége az által, hogy nem gondolta meg, mily kellemetlen állásba jöhet, ha kormánytag lesz, testvérével az ellenzék vezértagjával. S ezen megfeledkezést ítéljük mi részéről olyan hibának,mely által maga irányában — még ha nem vétkeznék is hivataloskodása másként, mint tehetetlenséggel — eljátszott minden jogot az ellenzéki kíméletességre. S ha csak őt magát tekintjük, nem is kíméltük volna legkevésbé sem, s tán kissé mulathattunk is volna országházi beszédeinek gyarlóságán. De nem csak őt tekintettük, hanem tekintettük főleg bátyját, kitől nem követeli az iránta teljes bizalommal és becsüléssel viseltető pártunk, hogy ne érezzen testvérileg öcscse iránt, ha mindjárt ez miniszter és politikai ellenfele is, s hogy ne fájjon testvéri szívének az öcscsére mért vágás, ha ezt egyébiránt megérdemeltnek tartaná is. Igenis, drága Mameluk, az ön gonoszkodása eltalálta emberi gyarlóságunkat: az E 1e nőr azért hallgatott kíméletesen Tisza Lajos miniszteri pályafutásáról, mert gyöngédséggel viseltetik Tisza Kálmán testvéri érzelmei iránt, mig e gyöngédség gyakorlatát nem tiltják el a közérdek iránti kötelesség szigorú teljesítésének előfordulható magasabb, és minden kíméletet kizáró, szempontjai. S most kövezzen meg, drága Mameluk, mert elismertem, hogy bűnös vagyok s más mentségem nincs. * Tisza Lajos után — ki alkalmasint belátta már, hogy a baloldal kevesebb ellenszenvet érez iránta mint a jobboldal, hol elfogadják ugyan, de nem szeretik az olyan csatlakozókat, kik nemcsak szavazni, hanem szerepelni is akarnak ott, — jött Szávy, ki a kabinet legrokonszenvesebb tagja s nagy kedvencze az egész háznak, mert van esze, jó modora s élete is. Nem csoda tehát, ha budgetje úgy ment mint a gondolat, s vége felé jár részletes tárgyalása is. Sajnálom, hogy elmulasztottam beszédjét, de nem hittem szeretetreméltóságát akkorának, hogy ma juthasson már szóhoz az átalános feleletre. Mindenki dicséri e feleletet, mint kedélyest és megnyerőt s hogy ilyen volt, bizonyítja a következő versecske is, melyet egyik barátomtól kaptam : Jó izűen ezáltá!, héj volt hallgatni beszéded — Ész, él s játszi kedély fűszere hatni szokott. Életet és vért hát szavazok neked ámde s zabot nem. Tapsol az ellen : pénzt szép szavaidra sem ad. — Egy bécsi távirat a következőket jelenti: A bank köreiben azon hir kering, hogy a januári szelvények beváltására már 16 millió ezüst van készletben az állampénztárakban; — anélkül, hogy szükséges lett volna átmenőleges pénzügyi műveletekhez vagy netán függő adósság csinálásához folyamodni, a bevételi többlet a folyó évben az állami előirányzatot 12 millióval haladja meg, minélfogva az 1871-ki deficit fedezése végett nem leend szükség semmiféle pénzügyi műveletre. Lapunk mai számához fél év melléklet van csatolva. Salamon Ferencz nyilatkozatáról. Pest, decz. 16. Az „Ellenőr“ tegnapi száma egész terjedelmében hozta azon nyilatkozatot, melyet Salamon Ferencz úr válaszul Tisza Kállaán általunk is közlött czikkére a „Reform" hasábjain közzétett. És ha ma hosszasabban reflektálunk e nyilatkozatra, tesszük ezt mindenekelőtt azért, hogy Salamon Ferencz úr homlokára, nyomjuk azon bélyeget, melyet ő az egész magyar journalistikára, az egész magyar írói karra sütött. Annyi a vérlázító cynisams a hivatalos lap szerkesztőjének e nyilatkozatában, hogy az összes magyar irodalomnak eddigi becsületes neve és reputatiója érdekében együttesen kellene tiltakoznia azon erkölcstelen tanok ellen, melyeket Salamon úr az irodalmi tulajdonjogot és irói becsületet illetőleg nyilatkozatában fölállít Eddigi lé — journalistikánk becsületes jellemének hanyatlásaként — oly írókkal is találkoztunk a magyar sajtó terén, kik meggyőződésük változtatásából üzletet csinálva, tollukat egy-másután eladták a legtöbbet ígérőnek. Annyi undorító vakmerőséggel azonban még e kitartott írói egyéniségek közül sem bírt senki, hogy dicskoszorút font volna a hírlapból elvtelenség, a politikai apostázia, és mondjuk ki nyíltan, az irodalmi szajhaság fölé. Salamon Ferencz úr mindannyiuk előtt elragadta a herostratusi babért. Lerontja cynismusának megdöbbentő non eb a renc e-ával azt a nagy válaszfalat, mely a világ minden culturállamában elkülöníti egymástól a servilis, megvásárolható tollakat, a meggyőződésért harczoló, független írói charakterektőől. Egy üstbe dobja az irodalmi Washingtonokat az irodalmi Jack Sheppardokkal. Az Armand Carveleket, Börnéket, Kölcseyeket egy kategóriába helyezi a Genttzekkel, Cassagnacokkal, Ludasy Gans Mórokkal. A kristálytiszta jellemeket a köpenyfordítás nagymestereivel házasitja össze. Az eszmék sirig következetes előharczosait egy piedestálra állítja az irodalmi czondrákkal, kiket mint az egészséges közvélemény megmételyezőit a jelen s az utókor utálata illeti meg. És magyar író sülyed le ennyire! Magyar iró állítja : „tagadom azt is, hogy azon esetben, ha egyik író más pártra áll, joga legyen bárkinek is azt mondani, hogy bérbe adta tollát.“ Salamon Ferencz mondja ezt, az író, a tudós, a magáról oly sokat tartó férfiú, ki már diót kiált rögtön, mihelyt valaki megtámadja az országházban a hivatalos lap szerkesztésének pártszínezetű irányát. Salamon Ferencz lép föl az írói jellemtelenség és megvásároltatás nagyhangú védője gyanánt, ő, ki annyira érzékeny a vád iránt, hogy „tolla bérbe van véve.“ Annyira érzékeny, hogy bősz nyilatkozáti mánia lepi meg, holott őt magát sem az országházban, sem azon kívül nem nevezte senki „bérelt tollú“ írónak. És elértékelésében arczul üti galád tanaival az írói morált, koszorút dob a journalistikai jellemtelenségnek, és apotheoziást ír a politikai köpenyforgatásra. Salamon Ferencz úrön álarcz nélkül mutatta be magát ez egyszer Magyarországnak. Attól a torzképtől, melyet legutóbbi nyilatkozata a közönség elé tár, óvja meg a magyar irodalmat eddigi jó nemzője! Az ön erkölcstana nem ismer bérelt tollakat, Salamon F. úr, mert ön szerint jogtalanság azt mondani egy jzóról, hogy bérbe adta tollát, amiért egyik pártról a másikra ment át. Általánosságban ez tényleg jogtalan. Ha például ma egy jól díjazott kormánypárti író átlép az ellenzék soraiba, hol nincs száz meg százféle hivatal, rendelkezési alap, kitüntetés és nagy írói honorárium — akkor bizonyára még a kormánypárti közlönyöknek sem fog eszébe jutni azzal vádolni az illető szót, hogy tollát bérbe adta. Azonban nézzen ön körül Salamon F. ur a kormánypárti journalistika soraiban, és aztán vadja be önmagának — ha erkölcstanjának idétlenségei megengednek ily önvallomást — várjon nem lát-e irodalmi leretteket, akik Schmerling alatt az egységes reichsrath érdekében, Zichy Hermann alatt a provisorium föntartása mellett, mostan a közös ügyes politika érdekében írnak — ön azt mondja „hazafias, vallásos és morális meggyőződésből“ —, a közvélemény ellenben azt mondja, hogy pénzért írnak. Vagy annyira vas az ön homloka, Salamon Ferencz úr, hogy az sem „bérelt író“ az ön szemében, aki azért hagyta oda az ellenzéket, mert dúsan subventionált kormánylapot szerkeszthetett, vagy egyébként jutalmaztatott politikai hitehagyásáért ? Úgy látszik, hogy önből kiveszett a politikai szemérem utólsó magig, Salamon Ferencz úr, mert különben nem bírná fölhozni az irodalmi szajhák „mentségére" Amerikát, „hol vallását is változtathatja akárki anélkül, hogy meggyőződése őszinteségét valaki kétségbe vonná.“ Drága Salamon Ferencz úr, meggyőződésből itt nálunk is bátran változtathatja vallását mindenki anélkül, hogy bárki gyanúsítása alá esnék. De aki ma zsidóból protestánssá, holnap protestánsból katholikussá lesz azért, mert akad e komédia mellett „rebach“ is — mint akadt a kormánypárti írók subventionált része számára is bőven, a miért egyéb tévtanokat odahagyva a közösügyes kormány igaz hitére tértek át — az ily valláscserélőnek az egész világon egy közös neve van, melyet a magyar nyelv két szónak öszszekötése által fejez ki. Hogy a politikai meggyőződéseket cserélgető irók azon faja, mely hasonlólag csak „rebach“ után utazik, más név illik-e, azt határozzák meg mások. Amesse arczul frivol erkölcstanával Salamon Ferencz továbbá is az irói becsületet és politikai jellemességet. Galád munka ez egy oly iró részéről, a ki tanulmányai és tehetségénél fogva nemesebbre volna hivatva, mint dicshymnusokat zengeni az irodalmi szajhaságra. Azonban Salamon Ferencz maga magát jellemezte ily undorfgerjesztői nyilatkozatában. Ne csodálkozzék hát, ha mások sem fognak elnézőbb jellemzést adni róla. (b.) Bécs, decz. 13. (Saját levelezőnktől.) Valóban eredeti, mint dühösködik a magyarfaló „N. fr. Presse“ valahányszor valami hír, vagy tény jön tudomására, mely a magyar kereskedelem és ipar vagy átalán Magyarország előnyére szolgál. Bizonyosan ismeretes már önök előtt is, hogy egy pesti bankconsortium és az angol osztrák állampapírok birtokosai között szerződés jött létre magyar papírjainknak a londoni tőzsdén való jegyeztetése czéljából, s már csaknem végleg megköttetett. A „N. fr. Presse“ ma egy epés czikket ír e szerződés felett s nevetséges irigységében anyujára halad, hogy ezen különben nemzetgazdászatilag kitünően vezetett s rendesen legjobban értesült lap ,említett csikkében egészen ferde fogalmakat árul el s azokból alaptalan következtetéseket von. Kitörései oly sajátságosak és annyira jelemzők, hogy érdemesnek találjuk czikkéből több sort idézni: „Azon nemzetközi egyezségről (írja a N. fr. Pr.), mely múlt hétfőn az úgynevezett angolországi osztrák államhitelezők londoni gyűlésén létrejött, adataink vannak, melyek kényszerítenek szenvedőleges álláspontunkat elhagyni, hogy felfogjuk azon lealázó vágást, mely az által Ausztria hitelére irányoztatik.“ „Nagyon fontosnak tűnik fel előttünk, írja továbbá a Pt., hogy Magyarország ezen kiegyezést nemcsak nélkülünk, hanem egyenesen ellenünk hozza létre, mert nincs kétség, hogy ezen úgynevezett kiegyezés folytán, a magyar papírok a londoni bank fényével körülövezve lesznek, míg az osztr értékek továbbra is száműzve maradnak.“ „Nem tudjuk miként gondolkodik ezen tényállás felől az észt pénzügyminiszter, bennünket azonban megszállt azon érzet, hogy egy állam, mely ily dolgokat hallgatva tűr el, nem bír állami méltóságának tudatával, mert azon londoni kiegyezés Ausztria lealázása, az ember mondhatná maga az árulás ténye.“ „Ennél nevetségesebb üzlet“ írja alább a N. fr. Pr. „még aligha köttetett valaha.“ „Ezen üzlet folytán még nem is a többség, hanem kötvényeinknek alig egy harmada elégíttetik ki.“ „A londoni tőzsde ezentúl nyitva álland azon értékpapírok számára, melyeket a nagy pénzügyi hatalom Magyarország (ez egy sorból kitűnik az irigység) gyártani fog, az osztr. papírok számára azonban a londoni bank (stock exchange) ajtainál csukva lesz a bemenet. Alapjában véve kérdeni lehet, hogy a kiegyezés megkötése után van e a londoni tőzsdének joga hozzá, hogy az osztrák papírokat továbbra is kitagadja.“ úgy látszik a N. fr. Presse még mindig azon hitben él, hogy Magyarország és Ausztria, az egy. Azt hisszük ezen pár sorból is eléggé kitűnik, hogy a N. fr. Presse nem az üzletet, hanem csak magát teszi czikke által nevetségessé. Kitűnik abból főleg azon kaján irigység, melyet a magyar papíroknak a londoni tőzsdén való jegyeztetését tekinti s azon epés megjegyzések, melylyel az angol-magyar szerződést igaztalannak, lealázónak sőt még árulásnak is tartja. S hogy ezen téves állításait legalább látszólag bebizonyíthassa nagyon is ferde nézeteket hoz fel s azokból még ferdébb következtetéseket von. Nem szándékunk azonban e czikknek minden megjegyzésére külön válaszolni, miután tételei, állításai megczáfolják önmagukat az előtt a ki a tényeket s a kötött szerződést ismeri s a felett elfogulatlanul itélt Tudjuk, hogy midőn az osztrák állam 1868- ban azon 20%-os kamatlevonási törvényt hozta, Magyarország annak előnyeiben nem részesült, mert quotája meg volt határozva s azt azóta is daczára a kamatlevonásnak fizeti változatlanul. Angolország azonban a magyar papírokat is kitagadta tőzsdéjéről , igy akár Magyarországot is illette. Panaszra tehát bizonyára nem az osztrákoknak van okuk. Hogy pedig Magyarország , illetőleg egy magyar consortium szerződést köt az angolországi hitelezőkkel, ez csaknem sértés, vagy talán nincs ez Magyarországnak jogában ? Hogy pedig az osztrák papírok nem fognak részesülni a szerződés előnyeiben, ez nagyon természetes, miután annak terheiben a megváltásban nem osztoznak Magyarország csakt az őt illető arányban fogja az angol hitelezőket kielégíteni. Ugyanis az angol hitelezők körülbelül 5000 db. 100 fontos osztrák államkötvénynyel bírnak,vagy ha többet is bának, ennek beszámításával megelégszenek.) Ezen 6 millió o. é. irtot képviselő kötvények 5°/0 kamatja tesz ki 800.000 frtot, ennek 20%.-os kamat levonása, vagyis azon kár, mely a hitelezőket érte tesz 60.000 frtot, ezt tőkésítve 5%-os kamattal az 1,200.000 frt tőkének felel meg. Vagyis azon 20%-os kamatlevonás által okozott kár, mely az angolországi osztrák állam hitelezőket érte 1.200 000 frt. Ennek Magyarországot illető része az 1867- diki kiegyezés szerint 30°/0 azaz 360 000 frt. Körülbelül ennyit (mintegy 309.000 frtot az az 5 fontot minden kötvény után) ajánlott fel a magyar kölcsönt elhelyezni szándékozó bank consortium az angol hitelezőknek, s hogy azok ezen ajánlatot elfogadták és nem követették Magyarországtól az egész 1.200.000 frt megtérítést, azt részünkről ismét nagyon természetesnek találjuk. A N. fr. Pr. dühösködésének tehát, más okát nem tudjuk találni, mint az irigységet. Ma záratott be a mező és erdőgazdászati magkiállítás. Mi úgy találtuk, hogy mind a kiállítók, mind a közönség részéről nagyon csekély érdekeltség mutattatott az iránt. Magyarország részéről csak 4 kiállító vett részt abban, de dicséretekre legyen mondva, 3-an kaptak jutalmat és egy érmet. Mégpedig J. Mayneur sopronyi magkereskedő ezüst érmet kapott (arany nem volt) szép s tiszta kitűnő minőségű gaboaneműekért.