Ellenőr, 1872. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1872-02-14 / 36. szám

ház asztalára, jelentvén vele, hogy a ház meg­választotta új elnökét. Gladstone fellengzős kifejezé­sekben üd­vözölte az elnököt megválasztatása fölött, kiemel­vén azon fontosságot és méltóságot, mely „Anglia első képviselőjének“ állásával össze van kötve, s hivatkozván azon személyes barátságra, mely jó és balviszonyok közt rendületlenül fenállott; vé­gül biztosította az elnököt a ház szívélyes és ki­­maradhatlan támogatásáról elnöki teendői közben. Disraeli egyetlen szót sem szólott, és midőn a premier tudatta a házzal, hogy a királynő hétfőt jelölte ki az új elnök bemutatására s meg­erősítésére, az elnökjelölt — mert a királynő meg­erősítéséig csak ily czím illeti őt meg — hatal­mának első gyakorlásaként feltette a kérdést: „hajlandó-e a ház üléseit elnapolni ?“ Ez ellen nem lehetett felszólalni, mivel a királyi megerősí­tésig a ház nem folytathatja működését s a kép­viselők egyenként üdvözölvén Brandot, elhagyták az üléstermet. Külföldi szemle, Pest, febr. 13. A klerikalizmus elleni harca Né­metországban, melynek rendkívüli fontossá­gára annyiszor utaltunk már e helyen, napról­­napra nagyobb hullámgyűrűket ver föl. A porosz kormány magatartása folytán most már előbb egé­szen conservatív irányú lapok is erélyesen kelnek ki a klerikalizmus ellen. Nem így a berlini „Kreutzzeitung“, mely formális háborút izán a birodalmi kanczellárnak. Bismarck herczeg — mondja e lap — mindent megtámad most, a­mit a conservativ párt húsz év óta alapelvei gya­nánt nyilvánított és védett. A conservativ párt nem fog compromissumba bocsátkozni, mondja a keresztes lap, s mert itt a monarchikus elv védel­méről van szó a parlamenti többség gazdálkodá­sával szemben. A­hol államunk keresztyén jelle­gét kell megvédenünk — kiált föl páthoszszal e lap — ott vége szakad a compromissumoknak. Ugyane lap szerint a kormánynak vissza kell vonnia az iskolafelügyeleti törvényt, miután az oly csekély többséggel fogadtatott el, hogy visszautasításnak is beillik. Az ország több­sége ellene van e törvénynek — végzi czikkét a „Kreuzzeitung“. A „Nordd. Alig. Zeitung“ ellen­ben, mely Bisraar­c­k herczeggel közeli össze­köttetésben áll, megróvja a conservativek e ma­gatartását, és azt mondja, hogy a „Kreuzzeitung“ következetes oppositiót folytat a kormány ellen. Bizony az idők nagyon változtak Németország­ban, hogy a keresztes lap az oppositio soraiba szorult. A „N­a t i­o n­a­l-Z­e­i­t­u­ng“ a porosz kor­mány föllépéséről így szól egy czikkben, melynek c­íme a „javulás kezdete“ : „A jég meg van törve, a porosz kormány fölismerte most a veszélyt, mely harmincz évig föloszlással fenyegette az államot. Minden jó né­met hazafi megkönnyebülve érzi most szivét midőn eltérni látja végre a porosz kormányt az utóbbi harmincz év veszedelmes irányától. A birodalmi kanczellár, mint az egy hasonló tehetségű állam­­férfiútól máskép várható nem volt, azonnal fel­fogta az egyházi és iskolai politika megváltozta­tásának fontosságát. Mostani föllépése bizonyítja, hogy a kormány át van hatva a meggyőződéstől, mikép a régi utak elhagyandók. Ezen elha­tározás azt jelenti, hogy a veszély nagy és nagy­nak tartatik. E veszély azonban csak az állami hatalom hosszú tévedései folytán lehetett ily feny­e­getővé­ ,és m­ost az államnak minden hatalmában álló eszközre szüksége van, hogy a római fondor­latokat visszautasítsa. Elsassból írják: Ama hír, hogy a pá­pai kúria nem ismeri el többé a franczia konkordátum kötelező erejét Elsais Lotharin­­giára nézve, teljesen való. Főleg a püspökök kinevezéséről, s a katholikus plébániák betöltésé­ről van itt szó, mert e jogot a kúria nem akarja megadni egy protestáns fejedelemnek sem. A né­met kormányra nézve csak előnyös lehet a kúria kissé elhamarkodott kijelentése, mert így Elsass­­ban is hozzá­láthat az állam és egyház közti vi­szony rendezéséhez. Ha továbbra is fönállott vol­na az 1801-diki konkordátum, úgy soha sem ér­tek volna véget az állam és egyház közötti súr­lódások. Bismarck herczegnek a porosz kép­viselőházban tartott legutóbbi beszéde sok kétsé­get és aggályt oszlatott el nálunk. E nyilatkozat­ból joggal következtetik itten, hogy a porosz kor­mány szabadelvűbb utat készül követni mint eddig. Németország és Anglia között ál­lítólag viszály van támadóban, egy bécsi lap sürgönye szerint. Anglia ugyanis erősen meg­szándékozik erődíteni a német tengerparthoz kö­zel eső Helgoland szigetet, mi végből a szük­séges anyag már ki is szállíttatott a szigetre. Bismarck ellenben tiltakozott e megerődítés ellen, mert Németország nem tűrheti el az Elba­­torkolat elzárását. Bernstorff gróf, Németor­szág londoni nagykövete, e czélból megkapta már kormánya részéről a szükség­s utasításokat. A bonapartista izgatás újra erősebb lesz Francziaországban, úgy hogy elővigyá­­zati rendszabályokra kényszeríti a kormányt. A hadsereg körében szakadatlanul folyik az izga­tás, melyet most a „L‘Armée“ czímű katonai szaklap még terjeszteni segít. A „Siécle“ követ­kező föltűnő hírt közli erre vonatkozólag: A­mint halljuk, a h­a­d­ü­g­y­m­i­n­i­s­z­t­e­r több tisztet, közülök többeket is, kitörött a hadseregből, mi­után bebizonyult, hogy bonapartista izgatásokban vettek részt. A hivatalos lap közleni fogja legköze­lebb ezen rendszabályt, az okok megnevezése nélkül. A walesi herczeg egészségi állapota már annyira javult, hogy a norfolki rókavadá­szaton múlt pénteken a nap egy részén át lóhá­ton jelen lehetett. A résztvevés különben csak véletlenül történt, minthogy a herczeg neje tár­saságában épen a szokott sétalovaglásra indult, midőn útjában vadásztársaságra bukkant, mely egy kiugrasztott rókát épen javában üldözött s nemsokára el is ejtett. A herczeg azután az egész társaságot megvendégelte sandinghami palotájában. A hálaünnepélyt rendező bizott­ság legközelebbi ülésében oda nyilatkozott, hogy a londoni székesegyházba 15,000 ember számára fog bemenetet kieszközölni a királynő kamarásá­tól, majd a menet által követendő utczák össz­­hangzatos díszítése kerülvén szóba, a belvárosi lakosság részéről élénk tiltakozás volt hallható az ellen, hogy eme diszitést is a bizottság vegye kezébe s végül csakugyan kijelentette a bizott­ság, hogy ez ügyet egészen a lakosság belátására bizza. Mily utat fog követni a menet, még mind­eddig nincs megállapítva s egyedül azt tudjuk, hogy a királynő ősi szokás szerint az. Templebare­­on keresztül kíván a Citybe bevonulni. — A s­zékes­e­gyh­áz belseje csütörtök óta egészen átalakult s az idegen, aki korábban látta, alig ismerne most rá; ezernyi munkás dolgozik benne naponkint; a szobrok, a padok és székek mind elhárittattak s karzatokat építenek a közönség könnyebb befogadására. A hivatalos lapból: Reviczky Sándor minisz­terelnöki osztálytanácsos III. oszt. vaskorona-rendet. — Huszár Adolf miniszterelnöki segédhivatali igazgató a Ferencz-József-rend lovag­keresztjét nyerték. Tál­lián János nyug. hétszemélynöknek 46 évi szolgálata elismeréséül a II. oszt. vaskorona-rend adomá­­nyoztatott. Kohn Joachim pesti lakos vezetéknevét „Conrád“­­ra változtatta. f Á R C Z A. KLOTILD. r Irta KARR ALFONZ -Első­ rész: XXXI. Meunier Alida, midőn Dimieux Róbert ismét foglalkozni kezdett vele, úgy bánt vele mint akár­kivel. Éreztette vele mindazon apró szeszélyeket, alá­vetette magát minden követelésének, minden szeszélyének, és alázatossága szerfölött fölbátorította szép kegyetlenét, ki őt a legszigorúbb női zsarno­­koskodások által tette próbára. Talán nem volt soha annyira megkínzott szerelmes mint Róbert, és Róbert várakozott minden panasz nélkül; de este haza menvén mindig irt egy vagy két sort egy gazdag kötésű füzetbe. Állhatatossága végre meg lön koronázva. A boldog Róbert másnap reggel elküldé neki a gazdag kötésű füzetet. íme tartalma: Számadás Meunier Alida, szül. Sommery asszonynak. Febr. 7. Mialatt vele beszéltem, szórako­zott és gunyoros arczot öltött. 8. M. M.-mel énekelt és fellengzően dicsérte előttem eme nevetséges egyéniséget. 9. Hanyagul a kandallóra dobott egy virág­bokrétát, a­melyet én küldöttem neki és ugyan­azon M-ét tette pohárba. 10. Unalmas és köznapias dolgok elbeszélé­sére kényszeritett. 11. Ugyanaz. 12. Ugyanaz. 13. U­gyanaz. 14. Ecartét játszatott velem, ügyetlen fér­jével. 15. Elkisértette magát velem a divat- és pi­pere-raktárakba. 16. Kényszeritett, hogy egy négy lapra ter­jedő . . . rendkívül ostoba levelet írjak. 17. Megmutatta levelemet Sommery Klotild asszonynak. 18. Egy légyottfélét ígért nekem a tuileriák­­ban és nem jelent meg. 19. Oly ürügyeket használt velem szemben,­­ melyek csak oly ember irányában engedhetők­­ meg, a kinek ostobaságára számolhatunk 20. Nevetséges phrasisokat mondatott velem. 21. Ugyanaz. 22. Úgy tüntetett fel teli salon előtt, mint egy visszautasított szerelmest. 23. Úgy szólott előttem erényeiről, kötelessé­­­­geiről, mint azokról M-nek lehetne beszélni. 24. Az erényes megütközés hangján mondá nekem: „Azt remélte ön uram, hogy én az ön szeretője leszek ?“ N. B. Én teljesen megtartottam komoly­ságomat és hivatkoztam tiszteletemre és félénk­ 25. Operai páholyában tökéletesen kicsinylő arc­kifejezéssel fogadott többek előtt, ami engemet egy pillanatra zavarba hozott. N. B. Nem lehet megállani, hogy az ember halálát ne kívánja annak, a­ki bennünket za­varba hoz. 26. Egy általa adott ebéden elég roszul he­lyezett el. 27. Vonakodott válaszolni leveleimre. 28. Ugyanaz. 29. Végre felelt, de egy nagyon is tartóz­kodó hangon írt levélben, mintha én becstelen ember volnék, képes azt másoknak megmutatni, ami teljesen megvetésre méltó eljárás. Valóban, miért is fogadja el e nő udvarlásomat, ha ilyen embernek tart. Márcz. 1. Légyottat ígért nekem és nem je­lent meg. 2. Ugyanaz. 3. Száz frankért egy sorsjegyet vétetett ve­lem a szegények felregelésére rendezett sors­húzásra, a­kik ily módon kevésbé szegények mint én. 4. Nevetséges öltözködést követelt tőlem. 5. Elvágatta velem bajuszomat. 6. Meghallgattatta velem Kalkbrenner zon­goraművészt. 7. Ebédeltetett tizenegy órakor. 8. Kényszerített, hogy X. asszonyt csúnyá­nak mondjam; a­mit pedig én egyátalában nem gondolok. 9. Durczássá, kiállhatlanná és figyelmet­lenné tett barátaim iránt. 10. Folytatás. 11. Folytatás. Három legszebb esztendőmet búval, agály­­lyal és kétségbeeséssel töltötte be, stb. stb. E napló igy folyt négy hónapon át napról napra és következőleg végződött: „íme, asszonyom, mibe került nekem a bol­dogság, a melylyel kegyed engemet tegnap elhal­mozni kegyeskedett. A jó ízléssel megegyezőnek tartom kinyilatkoztatni kegyednek, hogy­ nem hiszem, mintha drágán fizettem volna meg. Fel­használni továbbra is a kegyed jó indulatait irá­nyomban s jóságának újabb bizonyitékait fogad­ni el kegyedtől, annyi lenne részemről, mint uzsorásként viselni magamat, aki roppant kamatra kölcsönöz, vagy mint hitelező, ki nem hiszi, hogy olniyof^ Iri trón ffif/A + VA • It­ílint «t^Lbl esetben, mint nem becsülni meg kellően a nyert kegyet; én ellenkezőleg szerfölött szégyenlem, hogy oly keveset adtam cserében ilyen boldog­ságért és ezen felül semmit nem fogadok el. Ki van egyenlítve. Dimieux de Fousseron R.“ Alida megsértődve, eleinte boszúterveket forgatott agyában, de csakhamar észrevette, hogy ha Róbert jelen volt, nem érezte magát elég erős­nek vele megküzdeni, ha pedig távol volt, tá­madásai teljesen compromittáló érdekeltséget árul­tak el. Különben úgy látszott, hogy Róbert elfeledte a múltat; tele volt előzékenységgel és udvarias­sággal Alida iránt, ki végtére nem is gondolt többé az egészre. XXXII. Egy péntek Sommery asszonynál. Róbert bemutatta Reynold Károlyt, kire a legcsekélyebb figyelmet sem fordították, oly töké­letesen hasonló volt más harmincz fiatal ember­hez, a­kik között semmi megkülönböztetést nem tettek és a kiket ezen átalános névvel neveztek: tánczosok. Alida későn érkezett és belépése némi ha­tást idézett elő a teremben. Igen fel volt sziezo­­mázva s előnyeit kitüntetően öltözködve. Ruhája nagyon kimutatta vállait, melyek elég szépek voltak s elfödték lábait, melyek a középszerűséget nem múlták fölül. Különösen egy ember figyel­mét vonta magára, akivel Klotild beszélt,­­ és pedig oly mérvben, hogy Klotild nyugtalankodni kezdett miatta. Felkelt, Meunier asszony elé sie­tett és a tűz közelébe ültette állítván, hogy lábai­­­­nak fáznia kell azon borzasztó kőlépcső miatt.­­ Abdának csakugyan fagyosak voltak lábai és nagyon tartott tőle, hogy ez megvörösiti orrát, de résen tartotta magát Klotilddal szemben s lá­bai rejtve maradtak hosszú ruhája alatt. Klotild ekkor zsámolyt vett elő s felkérte Meunier asz­­szonyt, tegye rá lábait, gondja lévén rá, hogy a zsámolyt elég nagy távolságra helyezze. Alida vi­tézül tartotta magát és elismerésteljes mosolylyal köszönte meg sógorasszonya megható figyelmét. E korban keveset tánczolták a keringőt és több házban egyátalában nem is tánczolták. Klo­tild keringőt játszatott, felkérték Alidát, a­ki vonakodott. A férfiú, a­ki felhívta, elég ismerős volt, hogy megmaradjon kérésénél. Alida feleletül futa, hogy nem tud keringőt tánczolni. „Ah! . . . mondá Klotild, kegyed pompásan tánczolja a ke­­ringőt!“ Erre heves fejfájást kellett okul adni Abdának. „Bizonyos voltam róla, mondá Klotild, kegyednek fázott a lába, melegítse meg szegény lábait.“ Abda tánczolt, de csak lépdelve és lábai ruhája alatt maradtak. Divatban volt akkoriban egy románcz, a­melynek dalama annyira kedves volt, hogy min­denki hatást idézett elő vele, Abda kétszer, há­romszor sikerrel énekelte a télen , tökéletesen az ő hangjához volt mérve. Sommery asszony kérni kezdette Zoét, hogy énekeljen valamit. „Íme, mondá, énekeld nekünk e versszakot, amelyet te oly jól énekelsz.“ És előmutatta neki Abda strófáját. Zoé kérette magát a mennyire illett, és énekelt. A szerelmes halott. Nem érzek többé sírkövet Hideg testem felett. Szelíd és büszke százat int: „Ébredj !“ és felkelek. A megnyilatkozott egek, Kitárják fényöket. S hogy lennék köztük — angyalok Hívnak fel engemet. Szerelme ott a földön, ah­ely drága volt nekem, Hogy lelkem annál nem remél Többet az égben sem. Ez uj veszélyben támogass Atyám, mert érezem Hogy mig ő nincs itt, énnekem. Száműzetés a menny. Az édent kérem, Istenem, De ott hol ő leszen. Vegyüljek éji álmiba Lelkemmel teljesen. S virágillatba, melyből ö Mámort szív édesen S szellőbe, mely üdvöt talál Szép barna fürtiben. Az élet ott a földön át, Nehéz tusák próbája lett Az árvult lélek részire, Kit hagynom kelletett. Oh, kérlek édes istenem, Ruházd halálos létiben Az ő javára égbeli Üdvöm mind, teljesen. Abda ajkait harapta boszuságában s kény­telen volt dicséretét a társaság többi részéhez csa­tolni. De midőn őt is felkérték, rekedtnek mon­dotta magát. Zoé ha nem is jól, de legalább üde hangon és kellő hangnyomattal énekelt, s minde­nek felett bizonyos vastag hangot hallatott, mely egy nő énekében mindig meglepő benyomást okoz. Ő még nem szokott volt nyilvánosságban énekel­ni, mely oly mérvben elragadja a nagyvilág höl­gyeit, hogy a színésznőket is megfélemlítené. El­pirult és szemei oly fényben csillogtak, a­mely minden pillanatban könyben készült kitörni. Ró­bert közeledett hozzá, bókokat mondott neki és tánczra kérte fel. Zoét meghatotta Róbert figyelme. Bármily gyönyörű leány volt is, nagyon másodrangú sze­repet játszott a társaságokban. Nem volt elég gazdag arra, hogy a komoly szándékú férfiak fog­lalkozzanak vele, a fiatal embereket pedig a harmincz éves nők foglalják le. Károly ezalatt Klotilddal tánczolt és néhány köznapi bókot intézett hozzá, a­melyeket Klotild úgy látszott a táncz kiegészítő részének vett, a tánczmester által harmónika mellett betanított pár­beszédnek, és a­melyet minden táncz­osnőnek szo­kás ismétleni egy egész éjen át minden változta­tás nélkül. „A nyár — előre két lépés, — jobbra, fordulás — balra, fordulás, — keresztül, körfor­gás a nővel. — Nagyon meleg van. — Oh, igen — vagy — De nem. — Kegyednek rózsaszín ru­hája van, oh a rózsaszín igen szép szin. (Módo­sítva, ha a ruha kék. — Kegyednek kék ruhája van, oh­a kék szin igen szép szin). — Volt ke­gyed gyakran bálban a télen . — Az idén nagyon sok bál van. — Volt szerencsém l­áthatni kegye­det .... nál­a megnevezve egy házat, a melybe kitüntetés bejuthatni, az nem szükséges, hogy Hírek. Pest, febr. 13. — A trónörökös himlőben van. Csak vasárnap érkezett Budára, és tegnap már megkapta a még mindig járványos himlőbetegség­­ből az úgynevezett bárány-himlőt. — Halálozás. Pár nap előtt temették el Szabó Aladár takácsi református lelkészt, s a te­metésen Pápa és vidékéről több mint 2000 ember jelent m­eg A boldogult egyike volt a legnépsze­rűbb férfiaknak, s a veszprémi ellenzék egyik leg­tevékenyebb­ tagja. Harmincznégy éves korában hunyt el, s fiatal özvegyet s kisded árvát hagyott maga után.­­ A pest-ferenczvárosi ellenzé­­ k I puigaiulv TUoCUuuijo 4-----j» UfcK «... ottani kisdedóvoda tágas termében. Számosan je­lentek meg, mind a legbefolyásosb választók, s az értekezlet elnökévé Nagy Istvánt, jegyzőjévé pedig Hollós Lászlót választották. Azután 70 tagú bizottságot alakítottak, melynek feladata lesz az ellenzéki polgárság érdekeit képviselni és meg­védeni. A bizottság részére föntartatott a jog, hogy magát belátása szerint kiegészíthesse. E bizottság mely külön fog megalakulni, s önnönmaga vá­lasztja meg magának az elnököket és jegyzőket nemkülönben a szűkebb bizottságot is, első meg­alakuló összejövetelét szombat este 6 órakor a ferencz­városi kisdedóvoda helyiségében fogja megtartani. A „M. Újság“ azt mondja: az érte­kezlet zokon vette, hogy az ellenzéki központi bizottmány e gyűlésen nem is mutatta magát. Erre azonban meg kell jegyeznünk, hogy a gyű­lés nem is volt kellőképen hirdetve, s még az ellenzéki lapok sem kaptak értesítést felőle. — Horvát főispánok. A „P. N.“ érte­sülése szerint Hervoics osztálytanácsos varasdi és Miksics Kálmán zágrábi főispánokká fognak kine­veztetni. — A könnyelmű élet vége. AP. Lloyd úgy hallotta, hogy az a fiatal fertálymágnás, Sa­lacz Nándor, ki többrendbeli adósság hátraha­gyásával Pestről megszökött, Bécsben agyonlőtte magát. — A nemzeti színház játékrendje. Febr. 15-én Kunok, opera. — 16-án Messinai hölgy. (Jókainé utolsó föllépte.) — 17-én Tell Vilmos. — 18-án Szökött katona. — 19-én Köny­ves Kálmán. — A játékbarlangokat illetőleg a holnapi városi közgyűlésen újólag interpellate fog létetni, de nem a főkapitányhoz, hanem a fő­polgármesterhez, ki a hozzá intézett interpella­­tiókra gyorsabban és precisebben szokott felelni, mint bokros érdemű főkapitányunk. — A Szamosujvár történelmére hirdetett pályázati határidő letelt a nélkül, hogy bár egy pályázó mit is beküldetett volna. E körül­ménynél fogva a pályázat határideje 1872. évi deczember 31-éig meghosszabbittatott.­­ A legutóbbi bécsi műki­állítá­son méltó elismerésben részesült Vastagh György hazánkfia két képe. Ranzoni az ismert nevű mű­­itész így ír róluk : „Vastagh György, magyar művész, kinek rendkívüli tehetségére már más alkalommal is felhívtuk a figyelmet, két ked­ves képet állított ki: a „Román szerelmi vallo­más“ és „Román czigány leányt“-t. Ép humor a felfogásban, finom jellemzés­ű derék kivitel az, a­mi e képekben nyilatkozik, melyek sajátlagos műbecsök mellett még etimológiai értékkel is bírnak. A művész különösen a színezésben tete­mesen haladott; az alakok rendkívül életteljesen rajzolva erőteljes érvényesítést nyertek, a mellék­dolgok is gondosan és értelmesen készültek.“ Hozzátehetjük, hogy Ranzoni akkor nyilatkozott így, mikor Schlösser „Venus Anadyomene“, Füh­rich „Mater dolorosa“ Adam és Griepenkerl festményei állottak egy sorban hazánkfia mű­veivel. — 1872-ik évi ujoncz állítás. A m.kir. honv. minisztérium értesíti Pestváros közönségét, hogy a magyar korona országainak ujonczjutalé­­ka 39,289 főben, póttartaléki jutaléka pedig 3929 főben és igy az összes hadjutaléki 43,218 főben ajánltatván meg, ezen összegből esik a budai fő­hadparancsnoksági kerületre 30,295 ujoncz és 3029 póttartalékos; b) a nagyszebeni hadparancs­noksági kerületre 5839 ujoncz és 548 póttartalé­kos ; c) a zágrábi főhadparancsnoksági kerületre (a horvátszlavonországi ujonczjutalék 3116, s a póttartaléki jutalék 312 fővel. Fiume város és kerülete 39, s póttartaléki jutaléka 4 fővel szá­mitatván) 3155 ujoncz és 316 póttartalékos. Mindazon hadkötelesek pedig, kik az ujoncz- és póttartaléki jutalékok kiállítása után fönmarad­­nak és a hadiszolgálatra alkalmasak, a honvéd­ségbe lévén beosztandók. A felebbi jutalékok fedezésére Pestváros területéből 223 újoncz és 22 főnyi póttartalék állítandó. A hadjutaléknak so­rozó járáskinti kivetése és megküldése eddig nem volt eszközölhető, mivel a szükséges adatok s a hadkötelesek összeírásai számos törvényhatóságok részéről a minisztérium minden előgondoskodása és többszörös sürgetése daczára csak a legutóbbi napokban terjesztettek föl.­­ A budai hadfőpa­­rancsnokság értesítése szerint a helyi bizottmányok katonai képviselői utasítottak, hogy a hadkötele­sek tartózkodási fölvételét Buda-Pesten f­­é máj. 1-én eszközöljék, ha ez időpontig vidéki teendőik befejeztetnének, és hogy a bizottmány elnökévé katonai részről Kindermann őrnagy neveztetett ki, ki a bizottmányi ülés napjának megállapítása végett magát érintkezésbe teendi. — Az őst­rák állami vaspályánál magyar embernek ugyan csak nehéz boldogulni. A személyzet német, s a pályaudvarba szóló je­gyek is ép úgy, mint a menetjegyek németek. Ily pályaudvari belépti jegyeket küldtek be ma hozzánk. Ez is jellemzi eléggé a magyarság hely­zetét itthon. — Baranyamegye baranyavár-járási baloldali választói f. h. 10-én értekezletet tartot­tak, mely alkalommal az országos értekezletre küldendő megbizottaikat. Nagy András dárdai, és Nendtvich Gyula baranyavári lakosokat vá­lasztottak meg. — A járhatlan utak daczára szép számú választók jelentek meg Baranya­­váron. — A „pesti Népkör“ t. választmányi tagjai fölkéretnek, hogy a szerdán e hó 14-én d. u. 5 órakor a kör helyiségében tartandó gyűlésen megjelenni szíveskedjenek. — Becsületes katona. K. budai hiva­talszolga tegnap a reggeli postát vitte a postáról. Egy nagyobb összeggel terhelt pénzes levelet azonban elvesztett, de egy őt nyomban követő katona a levél czimét olvasva, azt rendeltetési helyére vitte. — Megjelent Debreczenben a „Ma­gyar protestáns egyházi és iskolai figyelmező“ harmadik évfolyamának első és második füzete, szerkeszti és kiadja Révész Imre, a protestáns egyház egyik legjelesb tagja. A „Figyelmező“ megjelenik havonkint egyszer legalább 3 évnyi terjedelmű füzetben, s előfizetési ára egész évre 4 frt, félévre 2 frt. — Lónyay és Kerkapoly miniszterek ma reggel visszaérkeztek Bécsből Pestre. Megjött az udvari csendőrség is. — Amerikai párbaj. Chalupka Géza, egy 23 éves jómódú fiatal­ember Pozsonyban tegnapelőtt agyonlőtte magát. Azt hiszik, hogy amerikai párbaj volt oka szomorú tettének. Né­hány órával öngyilkossága előtt az ifjú társür­­gönyt kapott, melyet elolvasván, így kiáltott fel: „Már ilyen korán ?“ Majd kikocsizott atyja nyári lakába, s ott borzasztó elhatározását végrehaj­totta. — A franczia hadisarcra nem csak franczia földön foly nagy lelkesedéssel az adako­zás. Mr. Holden, gazdag angol birtokos, ki csak most bukott meg mint parlamenti jelölt York gróf­ságban 40,000 fontot (400,000 frt) küldött Fran­­cziaország hadi sarcának fizetésére. — A kecskeméti reform-főgy­mna­­siumban a folyó félévi szigorlatok febr. 15. febr. 29-ig, a magánviszgálatok és érettségi elő­vizsgálatok febr. 26. 27. 28. az érettségi írásbeli vizsgálatok febr. 27 és 28. az érettségi szóbeli vizsgálatok m­árcz. 2 -án fognak tartatni, miről az érdekelt felek ezennel tudósittatnak. Kecske­méten, febr. 10. 1872. Fehér Péter, reform fő­­gymn­ igazgató. — Az életbiztonság a vaspályá­kon sehol sem oly rész, mint Oroszországban. Míg például Angol- és Francziaországban hegyes vidékeken átvonuló vasutakon a mozdonyok je­lentékeny gyorsasága mellett csak 11­­ millió utasra, az alatt Oroszországban ugyanezen fölté­telek, de sokkal lassúbb menetek mellett már 8 százezer utazóra esik egy halott. S mind­a mellett a személy biztonság az orosz vasutakon nem csak nem javul, hanem még ellenkezőleg év­ről évre sokkal roszabb lesz. így például 1867. évben minden 42 ezer vasúti utasra esett egy testi sértés, 1868. évben 37 ezerre, 1869. 80 ezerre, és 1870. évben már 25 ezerre jutott egy testi sértés.­­ Az oroszok nem akarják tűrni maguk fölött egy nemzet gyámkodását sem. Az „Odeszky Viesznik“ egy czikkben konstatálja, hogy a franczia nyelv és miveltség iránti kegye­let, melylyel a „sol-disant“ orosz értelmiség büsz­kélkedett, már múló­félben van. Most az oroszok arra törekednek, hogy azokká váljanak, a­minek lenniök kell: azaz oroszoknak. Az orosz iroda­lom nem szűnt meg gúnyolni a franczia majmolást a honi nevelésnél. Hasonlóképen tehát az orosz nemzetre nézve szükséges, hogy emancipálja ma­gát a német elem sokáig tartó gyámnoksága alól. Itt az orosz lap párhuzamba állítja a franczia és német nemzeti jellemeket, ez utóbbinak elsőbbsé­get adva, azután pedig így folytatja : Igaz, hogy az orosz nemzeti műveltség még nem visel hatá­rozott, teljes jelleget, de észlelhető a nemzetnél politikai, k­özgazdászati, szellemi és társadalmi önállóságra irányult törekvés. Reánk nézve ké­nyelmetlen már mindennemű gyámság, s más európai nemzetekkel egyenlők akarunk lenni, a­mint otthon a parasztok felszabadítása óta mind­nyájan egyenlők lettünk a törvény előtt. Tisztel­ve Germania szellemét és miveltségét jogunk van követelni, hogy nekünk is a németek hasonló mértékkel mérjenek, hogy bennünket is becsülje­nek és olyanoknak tekintsenek, a­milyenek való­ban vagyunk. Germániához való jelen viszonya­ink segédeszközül fognak szolgálni arra, hogy a németeknél kedvezőbb fogalom képződjön az orosz nemzetről haladásunk arányához képest, melyről nem­rég porosz vendégünk Frigyes Ká­roly herczeg valódi katonai őszinteséggel oly el­ismerőleg nyilatkozott, „hogy mi évtizedek alatt létesítjük azt, a­min mások századokon át fára­doztak.“ — Statistikai munkálatom „M­a­gyarország és Erdély helynévtára“ a közbejött verseny folytán az eddig beérkezett előfizetések mellett sajtó alá nem bocsáttathatik, — ha tehát tekintettel arra, hogy az állami sta­tistikai hivatal részéről kiadandó, különben is bő­vebb tartalmú és drágább mű egyhamar meg nem jelenhet, enyém ellenben ha még e hó vége előtt sajtó alá juthat, márczius hó végével hasz­nálatra szétküldethetik, és tekintetbe véve, hogy könyvem még az említett hivatalos könyvnek megjelenése után is hasznos és szükséges marad, mert az ügyvéd és bíró az egyforma megnevezé­sünknél a keresett helyet csakis a mostani me­gyei és szolgabírósági beosztás nyomán képes fel­találni ; indítva érzem magamat az eddig hozzám érkezett buzdító levelek értelmében is kijelenteni, miként az előfizetési időt e hó 25-keig meghosz­szabbítottam és felkérem a t. ez. érdekletteket, miszerint, kik a könyvet leírni kívánják, a 4 írt előfizetést ezen határnapig Budára, viziváros fő­­utcza 1 sz. alá „Magyarország s Erdély helynév­tár kiadójának beküldeni ne terheltessenek. A könyvnek megnem jelenhetése esetében az előfize­tési pénzek visszaküldetnek. Budán, 1872. febr. 11.Mikár Zsigmond. — R­á­t­h Mór kiadásában egy német röp­irat jelent meg: „Zur Organiahrung der Schwe­sterstädte Pest und Ofen.“ Ara 40 kr. A mi­niszteriális törvényjavaslat, s nevezetesen a virilis szavazatok védelmére van írva, miért a hír szer­zőül Tóth Vilmos belügyért emlegette , mit azon­ban egy esti lap ma megczáfol. Egyenesen a pesti polgári elem megnyerésére van számítva, mely inkább érti a német nyelvet. A belügyminiszteri szerzőség dementija után azt merjük következ­tetni, hogy a belügyminiszter maga sem helyesli e röpiratot. A pesti polgárok pedig sokkal értel­mesebbek, hogy sem e németül írott okoskodások által tévútra engedtessék magukat vezetetni. Nyi­latkoztak ők már elég határozottan a képviselő­­ház előtt is, elítélve mind a főispánság, mind a virilis szavazat eszméjét. Mindkettő a polgári sza­badság árezusütése lenne. A Dalegylet alakult Maorban, mely eddig 28 tagból áll, s mely a múlt héten tar­totta „alakuló bálját.“ Ez alkalommal az egybe­­gyűlt társaság többszöri tapsok által tüntette ki az egylet buzgóbb tagjait.­­ A székelyföld fővárosába német színtársulat kívánkozik, s a temesvári társulat igazgatója már folyamodott is Maros-Vásárhelyre, hogy a nyár alatt ott terjeszthesse a czivilizáczió nyelvét.­­ Kőszénbánya-társulat alakult Gyergyóban az ottan sejtett kőszéntelepek kiku­tatására. Eddig száz darab 100 frtos részvény bocsáttatott ki, melyek 20 kivételével mind ma­gyar és pedig vidéki kezek között vannak. A kutatást egy bányanagy vezeti, ki a társaság ré­széről 1700 frt évi fizetésben részesül. Bizonyosan az Orotva kiágazásaiban lévő kőszéntelep forog szóban, s ha ez igaz, jó lesz akkor az érd. muz. geológusát, Herbich Ferencz urat kihallgatni, mert ő részletesen kutatta e területet. — Az egyetem vegytani intézetét, mely egyike a legkitűnőbben fölszerelt laborató­riumoknak, e hó folytán ünnepélyesen bemutatják a közönségnek is Előadás lesz, melyre meghívó­kat küldenek szét.­­ A miskolczi ág. hitv. ev. algym­­n­a­s­i­u­m igazgató tanácsa által a tanintézet alaptőkéjének gyarapítására kibocsátott gyű­jt­ő- i­vek visszaküldésének határideje lejárván, tisz­telettel felkéretnek a t. ivtartók, hogy a kezüknél levő iveket f. évi febr. hó végéig beküldeni szí­veskedjenek. — A nemzeti kasinó választmá­nya 1872-re következőleg alakult. Igazgatók: Károlyi György gr. Szapáry Antal gr. Wenck­­heim Béla b. Választmányi tagok : Almásy György gr., Almásy Pál, Andrásy Aladár gr., Andrásy Gyula gr., Beöthy Ákos, Bittó István, Blaskovich Miklós, Bónis Sámuel, Csáky László gr., Deák Ferencz, Éber Nándor, Erdődy Sándor, Festetics Pál gr., Hajós József, Havas Ignácz, Károlyi Gyula gr. Károlyi István gr. Lipovniczky Vilmos Lipthay Béla b. Lónyay Menyhért gr. Majláth György, Majthényi László b. id. Majthényi Lász­ló b. ifj. Mesznil Victor b. Mikes János gr. Né­meth Lajos, Pfeffer János, Podmaniczky Frigyes b. Rajner Pál, Révay Simon b. Somssich Pál. Szapáry Géza gr. Szapáry Gyula gr. Széchény­i Dlia gr. Lacuuculi Oviva­­­rdi gr. Széher Mihály, Szentiványi Károly. Szitányi Ber­­nát. Szlávy József. Sztáray János gr. Tisza Kál­mán, Tisza Lajos. Tomcsányi József. Urházy György. Vincze Miklós. Zichy Pál Ferencz gr. Zichy Manó gr. Zichy Victor gr. Zsivora György. Pót­tagok: Batthyány Elemér gr. Beniczky Fe­rencz. Dessewffy Aurél gr. Festetics Gyula gr. Teleki Domokos gr. id. Teleki Sándor gr. — (B e k ü l d e t e 11.) Pozsony, febr. 11. Ol­vasván az „Ellenőrben“ egy igen alapos bírálását a bibliai tanításnak; egy még komolyabb adattal szolgálok, jelen tanrendszerünk illustrálására. — Minap 8 éves fiacskám befut hozzám ezen kérdés­sel : „Papa, mi az a Sodom­ia ? Elszörnyedve kér­­dem viszont: hol hallottad ezt ? Hát, hiszem itt áll a katekizmusban a mai leczkémben , monda odanyujtván nekem a könyvet. — Igaz! fájdalom! ott áll az úgynevezett égbe­­kiáltó és egyéb, ocsmány bűnök lajstromában! Már most kérdem, sine ira et studio, bármily vallású józaneszű ok­tató, vagy nevelőtől: mily érvvel tudná az ily, még a practicus életben is csak ritkán előforduló ocsmány bűnöknek, a zsenge gyermek elmévek­ megismertetését igazolni, vagy motiválni ? Sürget­

Next