Ellenőr, 1872. február (4. évfolyam, 26-48. szám)
1872-02-14 / 36. szám
ház asztalára, jelentvén vele, hogy a ház megválasztotta új elnökét. Gladstone fellengzős kifejezésekben üdvözölte az elnököt megválasztatása fölött, kiemelvén azon fontosságot és méltóságot, mely „Anglia első képviselőjének“ állásával össze van kötve, s hivatkozván azon személyes barátságra, mely jó és balviszonyok közt rendületlenül fenállott; végül biztosította az elnököt a ház szívélyes és kimaradhatlan támogatásáról elnöki teendői közben. Disraeli egyetlen szót sem szólott, és midőn a premier tudatta a házzal, hogy a királynő hétfőt jelölte ki az új elnök bemutatására s megerősítésére, az elnökjelölt — mert a királynő megerősítéséig csak ily czím illeti őt meg — hatalmának első gyakorlásaként feltette a kérdést: „hajlandó-e a ház üléseit elnapolni ?“ Ez ellen nem lehetett felszólalni, mivel a királyi megerősítésig a ház nem folytathatja működését s a képviselők egyenként üdvözölvén Brandot, elhagyták az üléstermet. Külföldi szemle, Pest, febr. 13. A klerikalizmus elleni harca Németországban, melynek rendkívüli fontosságára annyiszor utaltunk már e helyen, naprólnapra nagyobb hullámgyűrűket ver föl. A porosz kormány magatartása folytán most már előbb egészen conservatív irányú lapok is erélyesen kelnek ki a klerikalizmus ellen. Nem így a berlini „Kreutzzeitung“, mely formális háborút izán a birodalmi kanczellárnak. Bismarck herczeg — mondja e lap — mindent megtámad most, amit a conservativ párt húsz év óta alapelvei gyanánt nyilvánított és védett. A conservativ párt nem fog compromissumba bocsátkozni, mondja a keresztes lap, s mert itt a monarchikus elv védelméről van szó a parlamenti többség gazdálkodásával szemben. Ahol államunk keresztyén jellegét kell megvédenünk — kiált föl páthoszszal e lap — ott vége szakad a compromissumoknak. Ugyane lap szerint a kormánynak vissza kell vonnia az iskolafelügyeleti törvényt, miután az oly csekély többséggel fogadtatott el, hogy visszautasításnak is beillik. Az ország többsége ellene van e törvénynek — végzi czikkét a „Kreuzzeitung“. A „Nordd. Alig. Zeitung“ ellenben, mely Bisraarck herczeggel közeli összeköttetésben áll, megróvja a conservativek e magatartását, és azt mondja, hogy a „Kreuzzeitung“ következetes oppositiót folytat a kormány ellen. Bizony az idők nagyon változtak Németországban, hogy a keresztes lap az oppositio soraiba szorult. A „Na t io nal-Zeitung“ a porosz kormány föllépéséről így szól egy czikkben, melynek címe a „javulás kezdete“ : „A jég meg van törve, a porosz kormány fölismerte most a veszélyt, mely harmincz évig föloszlással fenyegette az államot. Minden jó német hazafi megkönnyebülve érzi most szivét midőn eltérni látja végre a porosz kormányt az utóbbi harmincz év veszedelmes irányától. A birodalmi kanczellár, mint az egy hasonló tehetségű államférfiútól máskép várható nem volt, azonnal felfogta az egyházi és iskolai politika megváltoztatásának fontosságát. Mostani föllépése bizonyítja, hogy a kormány át van hatva a meggyőződéstől, mikép a régi utak elhagyandók. Ezen elhatározás azt jelenti, hogy a veszély nagy és nagynak tartatik. E veszély azonban csak az állami hatalom hosszú tévedései folytán lehetett ily fenyegetővé ,és most az államnak minden hatalmában álló eszközre szüksége van, hogy a római fondorlatokat visszautasítsa. Elsassból írják: Ama hír, hogy a pápai kúria nem ismeri el többé a franczia konkordátum kötelező erejét Elsais Lotharingiára nézve, teljesen való. Főleg a püspökök kinevezéséről, s a katholikus plébániák betöltéséről van itt szó, mert e jogot a kúria nem akarja megadni egy protestáns fejedelemnek sem. A német kormányra nézve csak előnyös lehet a kúria kissé elhamarkodott kijelentése, mert így Elsassban is hozzáláthat az állam és egyház közti viszony rendezéséhez. Ha továbbra is fönállott volna az 1801-diki konkordátum, úgy soha sem értek volna véget az állam és egyház közötti súrlódások. Bismarck herczegnek a porosz képviselőházban tartott legutóbbi beszéde sok kétséget és aggályt oszlatott el nálunk. E nyilatkozatból joggal következtetik itten, hogy a porosz kormány szabadelvűbb utat készül követni mint eddig. Németország és Anglia között állítólag viszály van támadóban, egy bécsi lap sürgönye szerint. Anglia ugyanis erősen megszándékozik erődíteni a német tengerparthoz közel eső Helgoland szigetet, mi végből a szükséges anyag már ki is szállíttatott a szigetre. Bismarck ellenben tiltakozott e megerődítés ellen, mert Németország nem tűrheti el az Elbatorkolat elzárását. Bernstorff gróf, Németország londoni nagykövete, e czélból megkapta már kormánya részéről a szükségs utasításokat. A bonapartista izgatás újra erősebb lesz Francziaországban, úgy hogy elővigyázati rendszabályokra kényszeríti a kormányt. A hadsereg körében szakadatlanul folyik az izgatás, melyet most a „L‘Armée“ czímű katonai szaklap még terjeszteni segít. A „Siécle“ következő föltűnő hírt közli erre vonatkozólag: Amint halljuk, a hadügyminiszter több tisztet, közülök többeket is, kitörött a hadseregből, miután bebizonyult, hogy bonapartista izgatásokban vettek részt. A hivatalos lap közleni fogja legközelebb ezen rendszabályt, az okok megnevezése nélkül. A walesi herczeg egészségi állapota már annyira javult, hogy a norfolki rókavadászaton múlt pénteken a nap egy részén át lóháton jelen lehetett. A résztvevés különben csak véletlenül történt, minthogy a herczeg neje társaságában épen a szokott sétalovaglásra indult, midőn útjában vadásztársaságra bukkant, mely egy kiugrasztott rókát épen javában üldözött s nemsokára el is ejtett. A herczeg azután az egész társaságot megvendégelte sandinghami palotájában. A hálaünnepélyt rendező bizottság legközelebbi ülésében oda nyilatkozott, hogy a londoni székesegyházba 15,000 ember számára fog bemenetet kieszközölni a királynő kamarásától, majd a menet által követendő utczák összhangzatos díszítése kerülvén szóba, a belvárosi lakosság részéről élénk tiltakozás volt hallható az ellen, hogy eme diszitést is a bizottság vegye kezébe s végül csakugyan kijelentette a bizottság, hogy ez ügyet egészen a lakosság belátására bizza. Mily utat fog követni a menet, még mindeddig nincs megállapítva s egyedül azt tudjuk, hogy a királynő ősi szokás szerint az. Templebareon keresztül kíván a Citybe bevonulni. — A székesegyház belseje csütörtök óta egészen átalakult s az idegen, aki korábban látta, alig ismerne most rá; ezernyi munkás dolgozik benne naponkint; a szobrok, a padok és székek mind elhárittattak s karzatokat építenek a közönség könnyebb befogadására. A hivatalos lapból: Reviczky Sándor miniszterelnöki osztálytanácsos III. oszt. vaskorona-rendet. — Huszár Adolf miniszterelnöki segédhivatali igazgató a Ferencz-József-rend lovagkeresztjét nyerték. Tállián János nyug. hétszemélynöknek 46 évi szolgálata elismeréséül a II. oszt. vaskorona-rend adományoztatott. Kohn Joachim pesti lakos vezetéknevét „Conrád“ra változtatta. f Á R C Z A. KLOTILD. r Irta KARR ALFONZ -Első rész: XXXI. Meunier Alida, midőn Dimieux Róbert ismét foglalkozni kezdett vele, úgy bánt vele mint akárkivel. Éreztette vele mindazon apró szeszélyeket, alávetette magát minden követelésének, minden szeszélyének, és alázatossága szerfölött fölbátorította szép kegyetlenét, ki őt a legszigorúbb női zsarnokoskodások által tette próbára. Talán nem volt soha annyira megkínzott szerelmes mint Róbert, és Róbert várakozott minden panasz nélkül; de este haza menvén mindig irt egy vagy két sort egy gazdag kötésű füzetbe. Állhatatossága végre meg lön koronázva. A boldog Róbert másnap reggel elküldé neki a gazdag kötésű füzetet. íme tartalma: Számadás Meunier Alida, szül. Sommery asszonynak. Febr. 7. Mialatt vele beszéltem, szórakozott és gunyoros arczot öltött. 8. M. M.-mel énekelt és fellengzően dicsérte előttem eme nevetséges egyéniséget. 9. Hanyagul a kandallóra dobott egy virágbokrétát, amelyet én küldöttem neki és ugyanazon M-ét tette pohárba. 10. Unalmas és köznapias dolgok elbeszélésére kényszeritett. 11. Ugyanaz. 12. Ugyanaz. 13. Ugyanaz. 14. Ecartét játszatott velem, ügyetlen férjével. 15. Elkisértette magát velem a divat- és pipere-raktárakba. 16. Kényszeritett, hogy egy négy lapra terjedő . . . rendkívül ostoba levelet írjak. 17. Megmutatta levelemet Sommery Klotild asszonynak. 18. Egy légyottfélét ígért nekem a tuileriákban és nem jelent meg. 19. Oly ürügyeket használt velem szemben, melyek csak oly ember irányában engedhetők meg, a kinek ostobaságára számolhatunk 20. Nevetséges phrasisokat mondatott velem. 21. Ugyanaz. 22. Úgy tüntetett fel teli salon előtt, mint egy visszautasított szerelmest. 23. Úgy szólott előttem erényeiről, kötelességeiről, mint azokról M-nek lehetne beszélni. 24. Az erényes megütközés hangján mondá nekem: „Azt remélte ön uram, hogy én az ön szeretője leszek ?“ N. B. Én teljesen megtartottam komolyságomat és hivatkoztam tiszteletemre és félénk 25. Operai páholyában tökéletesen kicsinylő arckifejezéssel fogadott többek előtt, ami engemet egy pillanatra zavarba hozott. N. B. Nem lehet megállani, hogy az ember halálát ne kívánja annak, aki bennünket zavarba hoz. 26. Egy általa adott ebéden elég roszul helyezett el. 27. Vonakodott válaszolni leveleimre. 28. Ugyanaz. 29. Végre felelt, de egy nagyon is tartózkodó hangon írt levélben, mintha én becstelen ember volnék, képes azt másoknak megmutatni, ami teljesen megvetésre méltó eljárás. Valóban, miért is fogadja el e nő udvarlásomat, ha ilyen embernek tart. Márcz. 1. Légyottat ígért nekem és nem jelent meg. 2. Ugyanaz. 3. Száz frankért egy sorsjegyet vétetett velem a szegények felregelésére rendezett sorshúzásra, akik ily módon kevésbé szegények mint én. 4. Nevetséges öltözködést követelt tőlem. 5. Elvágatta velem bajuszomat. 6. Meghallgattatta velem Kalkbrenner zongoraművészt. 7. Ebédeltetett tizenegy órakor. 8. Kényszerített, hogy X. asszonyt csúnyának mondjam; amit pedig én egyátalában nem gondolok. 9. Durczássá, kiállhatlanná és figyelmetlenné tett barátaim iránt. 10. Folytatás. 11. Folytatás. Három legszebb esztendőmet búval, agálylyal és kétségbeeséssel töltötte be, stb. stb. E napló igy folyt négy hónapon át napról napra és következőleg végződött: „íme, asszonyom, mibe került nekem a boldogság, a melylyel kegyed engemet tegnap elhalmozni kegyeskedett. A jó ízléssel megegyezőnek tartom kinyilatkoztatni kegyednek, hogy nem hiszem, mintha drágán fizettem volna meg. Felhasználni továbbra is a kegyed jó indulatait irányomban s jóságának újabb bizonyitékait fogadni el kegyedtől, annyi lenne részemről, mint uzsorásként viselni magamat, aki roppant kamatra kölcsönöz, vagy mint hitelező, ki nem hiszi, hogy olniyof^ Iri trón ffif/A + VA • Itílint «t^Lbl esetben, mint nem becsülni meg kellően a nyert kegyet; én ellenkezőleg szerfölött szégyenlem, hogy oly keveset adtam cserében ilyen boldogságért és ezen felül semmit nem fogadok el. Ki van egyenlítve. Dimieux de Fousseron R.“ Alida megsértődve, eleinte boszúterveket forgatott agyában, de csakhamar észrevette, hogy ha Róbert jelen volt, nem érezte magát elég erősnek vele megküzdeni, ha pedig távol volt, támadásai teljesen compromittáló érdekeltséget árultak el. Különben úgy látszott, hogy Róbert elfeledte a múltat; tele volt előzékenységgel és udvariassággal Alida iránt, ki végtére nem is gondolt többé az egészre. XXXII. Egy péntek Sommery asszonynál. Róbert bemutatta Reynold Károlyt, kire a legcsekélyebb figyelmet sem fordították, oly tökéletesen hasonló volt más harmincz fiatal emberhez, akik között semmi megkülönböztetést nem tettek és a kiket ezen átalános névvel neveztek: tánczosok. Alida későn érkezett és belépése némi hatást idézett elő a teremben. Igen fel volt sziezomázva s előnyeit kitüntetően öltözködve. Ruhája nagyon kimutatta vállait, melyek elég szépek voltak s elfödték lábait, melyek a középszerűséget nem múlták fölül. Különösen egy ember figyelmét vonta magára, akivel Klotild beszélt, és pedig oly mérvben, hogy Klotild nyugtalankodni kezdett miatta. Felkelt, Meunier asszony elé sietett és a tűz közelébe ültette állítván, hogy lábainak fáznia kell azon borzasztó kőlépcső miatt. Abdának csakugyan fagyosak voltak lábai és nagyon tartott tőle, hogy ez megvörösiti orrát, de résen tartotta magát Klotilddal szemben s lábai rejtve maradtak hosszú ruhája alatt. Klotild ekkor zsámolyt vett elő s felkérte Meunier aszszonyt, tegye rá lábait, gondja lévén rá, hogy a zsámolyt elég nagy távolságra helyezze. Alida vitézül tartotta magát és elismerésteljes mosolylyal köszönte meg sógorasszonya megható figyelmét. E korban keveset tánczolták a keringőt és több házban egyátalában nem is tánczolták. Klotild keringőt játszatott, felkérték Alidát, aki vonakodott. A férfiú, aki felhívta, elég ismerős volt, hogy megmaradjon kérésénél. Alida feleletül futa, hogy nem tud keringőt tánczolni. „Ah! . . . mondá Klotild, kegyed pompásan tánczolja a keringőt!“ Erre heves fejfájást kellett okul adni Abdának. „Bizonyos voltam róla, mondá Klotild, kegyednek fázott a lába, melegítse meg szegény lábait.“ Abda tánczolt, de csak lépdelve és lábai ruhája alatt maradtak. Divatban volt akkoriban egy románcz, amelynek dalama annyira kedves volt, hogy mindenki hatást idézett elő vele, Abda kétszer, háromszor sikerrel énekelte a télen , tökéletesen az ő hangjához volt mérve. Sommery asszony kérni kezdette Zoét, hogy énekeljen valamit. „Íme, mondá, énekeld nekünk e versszakot, amelyet te oly jól énekelsz.“ És előmutatta neki Abda strófáját. Zoé kérette magát a mennyire illett, és énekelt. A szerelmes halott. Nem érzek többé sírkövet Hideg testem felett. Szelíd és büszke százat int: „Ébredj !“ és felkelek. A megnyilatkozott egek, Kitárják fényöket. S hogy lennék köztük — angyalok Hívnak fel engemet. Szerelme ott a földön, ahely drága volt nekem, Hogy lelkem annál nem remél Többet az égben sem. Ez uj veszélyben támogass Atyám, mert érezem Hogy mig ő nincs itt, énnekem. Száműzetés a menny. Az édent kérem, Istenem, De ott hol ő leszen. Vegyüljek éji álmiba Lelkemmel teljesen. S virágillatba, melyből ö Mámort szív édesen S szellőbe, mely üdvöt talál Szép barna fürtiben. Az élet ott a földön át, Nehéz tusák próbája lett Az árvult lélek részire, Kit hagynom kelletett. Oh, kérlek édes istenem, Ruházd halálos létiben Az ő javára égbeli Üdvöm mind, teljesen. Abda ajkait harapta boszuságában s kénytelen volt dicséretét a társaság többi részéhez csatolni. De midőn őt is felkérték, rekedtnek mondotta magát. Zoé ha nem is jól, de legalább üde hangon és kellő hangnyomattal énekelt, s mindenek felett bizonyos vastag hangot hallatott, mely egy nő énekében mindig meglepő benyomást okoz. Ő még nem szokott volt nyilvánosságban énekelni, mely oly mérvben elragadja a nagyvilág hölgyeit, hogy a színésznőket is megfélemlítené. Elpirult és szemei oly fényben csillogtak, amely minden pillanatban könyben készült kitörni. Róbert közeledett hozzá, bókokat mondott neki és tánczra kérte fel. Zoét meghatotta Róbert figyelme. Bármily gyönyörű leány volt is, nagyon másodrangú szerepet játszott a társaságokban. Nem volt elég gazdag arra, hogy a komoly szándékú férfiak foglalkozzanak vele, a fiatal embereket pedig a harmincz éves nők foglalják le. Károly ezalatt Klotilddal tánczolt és néhány köznapi bókot intézett hozzá, amelyeket Klotild úgy látszott a táncz kiegészítő részének vett, a tánczmester által harmónika mellett betanított párbeszédnek, és amelyet minden tánczosnőnek szokás ismétleni egy egész éjen át minden változtatás nélkül. „A nyár — előre két lépés, — jobbra, fordulás — balra, fordulás, — keresztül, körforgás a nővel. — Nagyon meleg van. — Oh, igen — vagy — De nem. — Kegyednek rózsaszín ruhája van, oh a rózsaszín igen szép szin. (Módosítva, ha a ruha kék. — Kegyednek kék ruhája van, oha kék szin igen szép szin). — Volt kegyed gyakran bálban a télen . — Az idén nagyon sok bál van. — Volt szerencsém láthatni kegyedet .... nála megnevezve egy házat, a melybe kitüntetés bejuthatni, az nem szükséges, hogy Hírek. Pest, febr. 13. — A trónörökös himlőben van. Csak vasárnap érkezett Budára, és tegnap már megkapta a még mindig járványos himlőbetegségből az úgynevezett bárány-himlőt. — Halálozás. Pár nap előtt temették el Szabó Aladár takácsi református lelkészt, s a temetésen Pápa és vidékéről több mint 2000 ember jelent meg A boldogult egyike volt a legnépszerűbb férfiaknak, s a veszprémi ellenzék egyik legtevékenyebb tagja. Harmincznégy éves korában hunyt el, s fiatal özvegyet s kisded árvát hagyott maga után. A pest-ferenczvárosi ellenzé k I puigaiulv TUoCUuuijo 4-----j» UfcK «... ottani kisdedóvoda tágas termében. Számosan jelentek meg, mind a legbefolyásosb választók, s az értekezlet elnökévé Nagy Istvánt, jegyzőjévé pedig Hollós Lászlót választották. Azután 70 tagú bizottságot alakítottak, melynek feladata lesz az ellenzéki polgárság érdekeit képviselni és megvédeni. A bizottság részére föntartatott a jog, hogy magát belátása szerint kiegészíthesse. E bizottság mely külön fog megalakulni, s önnönmaga választja meg magának az elnököket és jegyzőket nemkülönben a szűkebb bizottságot is, első megalakuló összejövetelét szombat este 6 órakor a ferenczvárosi kisdedóvoda helyiségében fogja megtartani. A „M. Újság“ azt mondja: az értekezlet zokon vette, hogy az ellenzéki központi bizottmány e gyűlésen nem is mutatta magát. Erre azonban meg kell jegyeznünk, hogy a gyűlés nem is volt kellőképen hirdetve, s még az ellenzéki lapok sem kaptak értesítést felőle. — Horvát főispánok. A „P. N.“ értesülése szerint Hervoics osztálytanácsos varasdi és Miksics Kálmán zágrábi főispánokká fognak kineveztetni. — A könnyelmű élet vége. AP. Lloyd úgy hallotta, hogy az a fiatal fertálymágnás, Salacz Nándor, ki többrendbeli adósság hátrahagyásával Pestről megszökött, Bécsben agyonlőtte magát. — A nemzeti színház játékrendje. Febr. 15-én Kunok, opera. — 16-án Messinai hölgy. (Jókainé utolsó föllépte.) — 17-én Tell Vilmos. — 18-án Szökött katona. — 19-én Könyves Kálmán. — A játékbarlangokat illetőleg a holnapi városi közgyűlésen újólag interpellate fog létetni, de nem a főkapitányhoz, hanem a főpolgármesterhez, ki a hozzá intézett interpellatiókra gyorsabban és precisebben szokott felelni, mint bokros érdemű főkapitányunk. — A Szamosujvár történelmére hirdetett pályázati határidő letelt a nélkül, hogy bár egy pályázó mit is beküldetett volna. E körülménynél fogva a pályázat határideje 1872. évi deczember 31-éig meghosszabbittatott. A legutóbbi bécsi műkiállításon méltó elismerésben részesült Vastagh György hazánkfia két képe. Ranzoni az ismert nevű műitész így ír róluk : „Vastagh György, magyar művész, kinek rendkívüli tehetségére már más alkalommal is felhívtuk a figyelmet, két kedves képet állított ki: a „Román szerelmi vallomás“ és „Román czigány leányt“-t. Ép humor a felfogásban, finom jellemzésű derék kivitel az, ami e képekben nyilatkozik, melyek sajátlagos műbecsök mellett még etimológiai értékkel is bírnak. A művész különösen a színezésben tetemesen haladott; az alakok rendkívül életteljesen rajzolva erőteljes érvényesítést nyertek, a mellékdolgok is gondosan és értelmesen készültek.“ Hozzátehetjük, hogy Ranzoni akkor nyilatkozott így, mikor Schlösser „Venus Anadyomene“, Führich „Mater dolorosa“ Adam és Griepenkerl festményei állottak egy sorban hazánkfia műveivel. — 1872-ik évi ujoncz állítás. A m.kir. honv. minisztérium értesíti Pestváros közönségét, hogy a magyar korona országainak ujonczjutaléka 39,289 főben, póttartaléki jutaléka pedig 3929 főben és igy az összes hadjutaléki 43,218 főben ajánltatván meg, ezen összegből esik a budai főhadparancsnoksági kerületre 30,295 ujoncz és 3029 póttartalékos; b) a nagyszebeni hadparancsnoksági kerületre 5839 ujoncz és 548 póttartalékos ; c) a zágrábi főhadparancsnoksági kerületre (a horvátszlavonországi ujonczjutalék 3116, s a póttartaléki jutalék 312 fővel. Fiume város és kerülete 39, s póttartaléki jutaléka 4 fővel számitatván) 3155 ujoncz és 316 póttartalékos. Mindazon hadkötelesek pedig, kik az ujoncz- és póttartaléki jutalékok kiállítása után fönmaradnak és a hadiszolgálatra alkalmasak, a honvédségbe lévén beosztandók. A felebbi jutalékok fedezésére Pestváros területéből 223 újoncz és 22 főnyi póttartalék állítandó. A hadjutaléknak sorozó járáskinti kivetése és megküldése eddig nem volt eszközölhető, mivel a szükséges adatok s a hadkötelesek összeírásai számos törvényhatóságok részéről a minisztérium minden előgondoskodása és többszörös sürgetése daczára csak a legutóbbi napokban terjesztettek föl. A budai hadfőparancsnokság értesítése szerint a helyi bizottmányok katonai képviselői utasítottak, hogy a hadkötelesek tartózkodási fölvételét Buda-Pesten fé máj. 1-én eszközöljék, ha ez időpontig vidéki teendőik befejeztetnének, és hogy a bizottmány elnökévé katonai részről Kindermann őrnagy neveztetett ki, ki a bizottmányi ülés napjának megállapítása végett magát érintkezésbe teendi. — Az őstrák állami vaspályánál magyar embernek ugyan csak nehéz boldogulni. A személyzet német, s a pályaudvarba szóló jegyek is ép úgy, mint a menetjegyek németek. Ily pályaudvari belépti jegyeket küldtek be ma hozzánk. Ez is jellemzi eléggé a magyarság helyzetét itthon. — Baranyamegye baranyavár-járási baloldali választói f. h. 10-én értekezletet tartottak, mely alkalommal az országos értekezletre küldendő megbizottaikat. Nagy András dárdai, és Nendtvich Gyula baranyavári lakosokat választottak meg. — A járhatlan utak daczára szép számú választók jelentek meg Baranyaváron. — A „pesti Népkör“ t. választmányi tagjai fölkéretnek, hogy a szerdán e hó 14-én d. u. 5 órakor a kör helyiségében tartandó gyűlésen megjelenni szíveskedjenek. — Becsületes katona. K. budai hivatalszolga tegnap a reggeli postát vitte a postáról. Egy nagyobb összeggel terhelt pénzes levelet azonban elvesztett, de egy őt nyomban követő katona a levél czimét olvasva, azt rendeltetési helyére vitte. — Megjelent Debreczenben a „Magyar protestáns egyházi és iskolai figyelmező“ harmadik évfolyamának első és második füzete, szerkeszti és kiadja Révész Imre, a protestáns egyház egyik legjelesb tagja. A „Figyelmező“ megjelenik havonkint egyszer legalább 3 évnyi terjedelmű füzetben, s előfizetési ára egész évre 4 frt, félévre 2 frt. — Lónyay és Kerkapoly miniszterek ma reggel visszaérkeztek Bécsből Pestre. Megjött az udvari csendőrség is. — Amerikai párbaj. Chalupka Géza, egy 23 éves jómódú fiatalember Pozsonyban tegnapelőtt agyonlőtte magát. Azt hiszik, hogy amerikai párbaj volt oka szomorú tettének. Néhány órával öngyilkossága előtt az ifjú társürgönyt kapott, melyet elolvasván, így kiáltott fel: „Már ilyen korán ?“ Majd kikocsizott atyja nyári lakába, s ott borzasztó elhatározását végrehajtotta. — A franczia hadisarcra nem csak franczia földön foly nagy lelkesedéssel az adakozás. Mr. Holden, gazdag angol birtokos, ki csak most bukott meg mint parlamenti jelölt York grófságban 40,000 fontot (400,000 frt) küldött Francziaország hadi sarcának fizetésére. — A kecskeméti reform-főgymnasiumban a folyó félévi szigorlatok febr. 15. febr. 29-ig, a magánviszgálatok és érettségi elővizsgálatok febr. 26. 27. 28. az érettségi írásbeli vizsgálatok febr. 27 és 28. az érettségi szóbeli vizsgálatok márcz. 2 -án fognak tartatni, miről az érdekelt felek ezennel tudósittatnak. Kecskeméten, febr. 10. 1872. Fehér Péter, reform főgymn igazgató. — Az életbiztonság a vaspályákon sehol sem oly rész, mint Oroszországban. Míg például Angol- és Francziaországban hegyes vidékeken átvonuló vasutakon a mozdonyok jelentékeny gyorsasága mellett csak 11 millió utasra, az alatt Oroszországban ugyanezen föltételek, de sokkal lassúbb menetek mellett már 8 százezer utazóra esik egy halott. S minda mellett a személy biztonság az orosz vasutakon nem csak nem javul, hanem még ellenkezőleg évről évre sokkal roszabb lesz. így például 1867. évben minden 42 ezer vasúti utasra esett egy testi sértés, 1868. évben 37 ezerre, 1869. 80 ezerre, és 1870. évben már 25 ezerre jutott egy testi sértés. Az oroszok nem akarják tűrni maguk fölött egy nemzet gyámkodását sem. Az „Odeszky Viesznik“ egy czikkben konstatálja, hogy a franczia nyelv és miveltség iránti kegyelet, melylyel a „sol-disant“ orosz értelmiség büszkélkedett, már múlófélben van. Most az oroszok arra törekednek, hogy azokká váljanak, aminek lenniök kell: azaz oroszoknak. Az orosz irodalom nem szűnt meg gúnyolni a franczia majmolást a honi nevelésnél. Hasonlóképen tehát az orosz nemzetre nézve szükséges, hogy emancipálja magát a német elem sokáig tartó gyámnoksága alól. Itt az orosz lap párhuzamba állítja a franczia és német nemzeti jellemeket, ez utóbbinak elsőbbséget adva, azután pedig így folytatja : Igaz, hogy az orosz nemzeti műveltség még nem visel határozott, teljes jelleget, de észlelhető a nemzetnél politikai, közgazdászati, szellemi és társadalmi önállóságra irányult törekvés. Reánk nézve kényelmetlen már mindennemű gyámság, s más európai nemzetekkel egyenlők akarunk lenni, amint otthon a parasztok felszabadítása óta mindnyájan egyenlők lettünk a törvény előtt. Tisztelve Germania szellemét és miveltségét jogunk van követelni, hogy nekünk is a németek hasonló mértékkel mérjenek, hogy bennünket is becsüljenek és olyanoknak tekintsenek, amilyenek valóban vagyunk. Germániához való jelen viszonyaink segédeszközül fognak szolgálni arra, hogy a németeknél kedvezőbb fogalom képződjön az orosz nemzetről haladásunk arányához képest, melyről nemrég porosz vendégünk Frigyes Károly herczeg valódi katonai őszinteséggel oly elismerőleg nyilatkozott, „hogy mi évtizedek alatt létesítjük azt, amin mások századokon át fáradoztak.“ — Statistikai munkálatom „Magyarország és Erdély helynévtára“ a közbejött verseny folytán az eddig beérkezett előfizetések mellett sajtó alá nem bocsáttathatik, — ha tehát tekintettel arra, hogy az állami statistikai hivatal részéről kiadandó, különben is bővebb tartalmú és drágább mű egyhamar meg nem jelenhet, enyém ellenben ha még e hó vége előtt sajtó alá juthat, márczius hó végével használatra szétküldethetik, és tekintetbe véve, hogy könyvem még az említett hivatalos könyvnek megjelenése után is hasznos és szükséges marad, mert az ügyvéd és bíró az egyforma megnevezésünknél a keresett helyet csakis a mostani megyei és szolgabírósági beosztás nyomán képes feltalálni ; indítva érzem magamat az eddig hozzám érkezett buzdító levelek értelmében is kijelenteni, miként az előfizetési időt e hó 25-keig meghoszszabbítottam és felkérem a t. ez. érdekletteket, miszerint, kik a könyvet leírni kívánják, a 4 írt előfizetést ezen határnapig Budára, viziváros főutcza 1 sz. alá „Magyarország s Erdély helynévtár kiadójának beküldeni ne terheltessenek. A könyvnek megnem jelenhetése esetében az előfizetési pénzek visszaküldetnek. Budán, 1872. febr. 11.Mikár Zsigmond. — Ráth Mór kiadásában egy német röpirat jelent meg: „Zur Organiahrung der Schwesterstädte Pest und Ofen.“ Ara 40 kr. A miniszteriális törvényjavaslat, s nevezetesen a virilis szavazatok védelmére van írva, miért a hír szerzőül Tóth Vilmos belügyért emlegette , mit azonban egy esti lap ma megczáfol. Egyenesen a pesti polgári elem megnyerésére van számítva, mely inkább érti a német nyelvet. A belügyminiszteri szerzőség dementija után azt merjük következtetni, hogy a belügyminiszter maga sem helyesli e röpiratot. A pesti polgárok pedig sokkal értelmesebbek, hogy sem e németül írott okoskodások által tévútra engedtessék magukat vezetetni. Nyilatkoztak ők már elég határozottan a képviselőház előtt is, elítélve mind a főispánság, mind a virilis szavazat eszméjét. Mindkettő a polgári szabadság árezusütése lenne. A Dalegylet alakult Maorban, mely eddig 28 tagból áll, s mely a múlt héten tartotta „alakuló bálját.“ Ez alkalommal az egybegyűlt társaság többszöri tapsok által tüntette ki az egylet buzgóbb tagjait. A székelyföld fővárosába német színtársulat kívánkozik, s a temesvári társulat igazgatója már folyamodott is Maros-Vásárhelyre, hogy a nyár alatt ott terjeszthesse a czivilizáczió nyelvét. Kőszénbánya-társulat alakult Gyergyóban az ottan sejtett kőszéntelepek kikutatására. Eddig száz darab 100 frtos részvény bocsáttatott ki, melyek 20 kivételével mind magyar és pedig vidéki kezek között vannak. A kutatást egy bányanagy vezeti, ki a társaság részéről 1700 frt évi fizetésben részesül. Bizonyosan az Orotva kiágazásaiban lévő kőszéntelep forog szóban, s ha ez igaz, jó lesz akkor az érd. muz. geológusát, Herbich Ferencz urat kihallgatni, mert ő részletesen kutatta e területet. — Az egyetem vegytani intézetét, mely egyike a legkitűnőbben fölszerelt laboratóriumoknak, e hó folytán ünnepélyesen bemutatják a közönségnek is Előadás lesz, melyre meghívókat küldenek szét. A miskolczi ág. hitv. ev. algymnasium igazgató tanácsa által a tanintézet alaptőkéjének gyarapítására kibocsátott gyűjtő- ivek visszaküldésének határideje lejárván, tisztelettel felkéretnek a t. ivtartók, hogy a kezüknél levő iveket f. évi febr. hó végéig beküldeni szíveskedjenek. — A nemzeti kasinó választmánya 1872-re következőleg alakult. Igazgatók: Károlyi György gr. Szapáry Antal gr. Wenckheim Béla b. Választmányi tagok : Almásy György gr., Almásy Pál, Andrásy Aladár gr., Andrásy Gyula gr., Beöthy Ákos, Bittó István, Blaskovich Miklós, Bónis Sámuel, Csáky László gr., Deák Ferencz, Éber Nándor, Erdődy Sándor, Festetics Pál gr., Hajós József, Havas Ignácz, Károlyi Gyula gr. Károlyi István gr. Lipovniczky Vilmos Lipthay Béla b. Lónyay Menyhért gr. Majláth György, Majthényi László b. id. Majthényi László b. ifj. Mesznil Victor b. Mikes János gr. Németh Lajos, Pfeffer János, Podmaniczky Frigyes b. Rajner Pál, Révay Simon b. Somssich Pál. Szapáry Géza gr. Szapáry Gyula gr. Széchényi Dlia gr. Lacuuculi Ovivardi gr. Széher Mihály, Szentiványi Károly. Szitányi Bernát. Szlávy József. Sztáray János gr. Tisza Kálmán, Tisza Lajos. Tomcsányi József. Urházy György. Vincze Miklós. Zichy Pál Ferencz gr. Zichy Manó gr. Zichy Victor gr. Zsivora György. Póttagok: Batthyány Elemér gr. Beniczky Ferencz. Dessewffy Aurél gr. Festetics Gyula gr. Teleki Domokos gr. id. Teleki Sándor gr. — (B e k ü l d e t e 11.) Pozsony, febr. 11. Olvasván az „Ellenőrben“ egy igen alapos bírálását a bibliai tanításnak; egy még komolyabb adattal szolgálok, jelen tanrendszerünk illustrálására. — Minap 8 éves fiacskám befut hozzám ezen kérdéssel : „Papa, mi az a Sodomia ? Elszörnyedve kérdem viszont: hol hallottad ezt ? Hát, hiszem itt áll a katekizmusban a mai leczkémben , monda odanyujtván nekem a könyvet. — Igaz! fájdalom! ott áll az úgynevezett égbekiáltó és egyéb, ocsmány bűnök lajstromában! Már most kérdem, sine ira et studio, bármily vallású józaneszű oktató, vagy nevelőtől: mily érvvel tudná az ily, még a practicus életben is csak ritkán előforduló ocsmány bűnöknek, a zsenge gyermek elmévek megismertetését igazolni, vagy motiválni ? Sürget