Ellenőr, 1872. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1872-07-10 / 158. szám

Zsfffizetési árak Egész évre * , 20 frt. — kr. Évnegyedre . , 5 frt. — k*. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 s Egyes szám ára 10 krajczár» Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-uteza 6. szám. Semmit sem kostunk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez Intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el 158. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclam­átiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 8. sz.) intézendők. Szerda, julius 10. 1872 Hirdetési dijak: Thiasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit tors 90 kr bsigtatásáért . . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden bújtatásért 10 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-uteza 6. szám. (Liffrédt testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pét, két-sssutose U.es, fin intézendők. IV. évfolyam. 1 tx „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre ..... 10 ^ n évnegyedre .... 5 „ — egy hóra .... 1 „­80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két-sas utcza 14. sz.) Beánál ék a könyvárául úton történti meg­rendelést, lalán az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Eddigi előfizetőink kényelmére ismét szétküldtük a bérmentes postautal­ványokat, melyeket az „Ellenőr“ előfizetői bélyegmentesen használhatnak akár féléves, akár évnegyedes előfizetéseiknél. A félévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadó­hivatalok­nak, kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg azoknak megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy az előfizetési késedelem fennakadást okozzon a lap vételében. Pest, július 9. 7.: A horvát pártok kibékülése bevég­­zett tény. Tegnap éjjel fogadta el a zágrá­bi tartománygyűlés rövid vita mellett az utolsó szövegezésen átment felirati javasla­tot, miután a nemzeti párt a tizenkettedik órában lemondott szándékáról, hogy bizal­matlanságának kijelentésével sújtsa a hor­vát kormányt, s ez­által elhárította a vál­ságnak még felmaradt egyetlen s hirtelen fenyegetővé nőtt árnyát. A horvát országgyűlés felirati javasla­tát, alább egész terjedelmében adjuk. Legnevezetesebb része a javaslatnak az, mely a közjogi kérdések kiegyenlítése iránt 1868-ban létrejött egyezség revisiójáról szól. Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizo­nyították, úgymond a felirat, hogy a kie­gyezkedés némely pontozatai nem felelnek meg Horvát- Szlavón- Dalmátországok ér­dekeinek. Ezen pontozatok módosítását óhajtják. Mikép óhajtják ezen pontozatok módo­sítását, az természetes, nincs a feliratban, de hogy melyek azon pontozatok, melyeket módosítani óhajtanak,­az röviden érintve van. Először is azon tárgyakat kívánják megrostálni, melyek az eddigi törvény sze­rint Magyarországot és Horvát-, Dalmát-, és Slavonországot közösen érdekelvén, a kor­mányzat és törvényhozás közössége alá vol­tak vetve. A felirat szerint ezen tárgyak között vannak olyanok, melyek szükségtele­nül vannak a közös törvényhozás és közös kormányzat körébe áttéve. A második panasz a közös országgyű­lésen való képviseltetést illeti. A mód, miszerint Horvátország magát a magyar országgyűlésen képviselteti, a felirat szerint határozottan czélszerűtlen s akadályozza sa­ját törvényhozásuknak tevékenységét. A harmadik pont, melyen változtatni kívánnak, a kiegyezkedés pénzügyi részét illeti. Az évi járulék mellett, melyet a lé­tező törvény rájuk szab, nem találják sa­ját érdekeik előmozdítására fordíthatónak még azt az önkormányzatot sem, melylyel bírnak. Negyedik óhajtása a feliratnak, hogy a bán jelen állása változtassák meg. A kie­gyezkedési törvény szerint az autonóm or­szágos önkormányzat élén Horvát- Szlavon- és Dalmátországok­ban a bán áll, ki a hor­vát-, szlavón országgyűlésnek felelős. A felirat kívánja tehát, hogy e felelősség valósággá váljék. A fennebbieken kívül a felirat kívánja még a fiumei és dalmatiai kérdés megoldá­sát is. Ragaszkodik az 1868-as törvény azon pontjához, mely Fiume viszonyát kü­lön rendeli elintéztetni Magyar- és Horvát­ország országgyűlése, és Fiume városa kö­zött, de kívánja, hogy a közös egyetértés alapján az minél előbb eszközöltessék. Mi­után az 1868-iki törvényben világosan meg van mondva, hogy a mostani Dalmá­­tia az ország területéhez tartozónak ismer­tetik el, de másrészt maguk a dalmaták is kívánják az egyesülést, a felirat azon ké­réssel járul a fejedelemhez, hogy egy bizott­ság választására hívja fel a dalmát ország­gyűlést, mely bizottság a horvát országgyű­lés részéről hasonlókép választandó bizott­sággal az egyesítés felett tanácskozni fog. Ezek a felirat leglényegesebb pontjai, melyek ellen semmi kifogásunk sem lehet, sőt némelyikét csak üdvözölni tudjuk a a legmelegebben ilyen, Dalmatia visszacsa­­toltatása. E felirat azon alap, melyen a horvát pártok kölcsönös kiegyezkedése nyugszik, s így remélhető, hogy a pártok kibékülés megadja Horvátországnak a békés regene­rate aeráját, melyben szívós és egyetértő munkálkodás felvirulásra segítendő a hátra­maradt anyagi érdekeket, jó közigazgatás és szervezett jogszolgáltatás helyes népne­veléssel biztosítani fogják a folytonos fej­lődést. Az új államjogi kiegyezés megkötése hátra van még ugyan és az alkudozások a magyar országgyűléssel csak ezután fognak megkezdetni. De ez már alig­ha nézetvál­ságra vezet, mert az elvi kiegyezés lehetősége rég fönállott és az utóbbi küzdelmekben nem Magyarország állami, hanem az unió­párt személyes érdekei forogtak kérdésben. Apróságok. M­i­s­k­o­l­c­z népe zavarog, bezsül, dühöng a kiházasító egyletek zsebvágásai ellen. De hát mit akar Miskolcz népe? Hát nem érte el a boldogságot, miszerint jobboldali emberek fog­ják képviselni országos érdekeit a törvényhozásban ? Hát nem teljesültek minden kívonatai a Horváth Lajos és Dálnoky Barnabás urak megválasztatá­sa által? Hiszen ezen urak megválasztatásának érdeke kívánta azt is, hogy a kiházasító emberek rablási szervezete ellen csak akkor lépjen fel a hatósági eréig, midőn a ki­rabolt népség zúghat ugyan és lázonghat azon kormány ellen, melynek hanyag vagy buta, de minden esetben bűnös késedelmeskedése által szám­talan családot foszthattak ki megtakarított pénzecs­kéjéből a miniszteriál­tól jóváhagyo­tt alap­szabályok alapján zsiványkodó bandák, hanem szavaz­atát nem változtathatja meg,többé semmi­féle zúgással és lázongással. Az Ellenőr volt az első lap, mely — már február elején s erélyes hangon — fel­szólalt a borsod-miskolczi kiházasító schwind- t­e­r­e­i ismertetésére s felhívta a kormányt a k­é­­sedelmetle­n intézkedésre. Az Ellenőr felszólalása után nem hall­gatták el nézeteiket a jobboldali lapok sem s mond­hatni, hogy négy hónap óta az egész sajtó sürget­te a kormány erélyes intézkedését a kiházasító in­tézetek zsebmetsző működése ellen. Hanem hát a kormány eré­l­y­e nem intéz­kedhetett addig, a­míg Horváth Lajos és Dálnoky Barnabás urakat meg nem választotta Miskolcz. Igaz, hogy sokba került e győzelem a mis­­kolczi népnek, na de vigasztalódjanak a büszke tudattal, hogy kormánypárti képviselőik vannak. * Egy barátomtól — ki képviselőjelölt volt, de sikertelenül — egy magán­levelet vettem, melyet szeretnék közölni szó szerint s megnevez­ni az írót és kerületét, de nem szabad. A dis­­c­r­e­t­i­o sem követelheti azonban, hogy — mel­lőzve a neveket — kivonatát ne adjam egy leí­rásnak, melynek vonásaiban az ország többi ke­rületeiben történtekre is ráismerhetnek az illetők. „Te nagyon jól tudod, hogy én a képvise­lőséget nem ambitionáltam s hogy felléptetésem ellen senki sem tett többet nálamnál, s nem is léptem volna fel, ha rendes parlamenti életünk volna; de az inaugurált átkos hatású kormány­párttal szemben — melyet a Bach-kormányzatnál sokkal veszélyesebbnek, mert’ jellemzost­­riasztónak tartok — felléptem, hogy az ön­­z­éstelen, tiszta polgárok érzelmeinek nyilvánulá­­sára központul szolgálhassak. Én húsz év óta is­merem e kerületet Tudora, mit rontott benne a húsz év s hogy a valóban lelkes polgárok mel­lett mennyi a jó érzelmű de gyáva ember. Tudom, mennyi a közönyös s mennyi az olyan a ki a hatósági vagy állami budget nélkül nem bir­­na megélni egy hétig. Aztán vedd ezekhez a tu­datlanságot, a nemzedékről nemzedékre szállott servilismust, és azokat a nyomorultakat kik át­látják mi volna helyes s mit kívánna tőlük mind a becsület mind lelkiismeretük, de nem mernek sem szólani sem tenni férfiasan. S vedd számba azon még nyomorultabbakat kik a bukott képvi­­­­selőjelölttől bocsánatot kérnek, hogy nem szavaz­hattak rá meggyőződésük szerint. Mindezt tudva és megmondva a választás előtt is, én barátom bizonyos voltam a kormány itteni győzelméről, mihelyt itt járt X­ s kitűzték jelöltnek Y—t. Hi­­ában jött volna ide a Jézus Krisztus is — kit pedig mindenik felekezet imád — még­sem győ­zött volna, a romlott részekr­e alkalma­zott mindenféle fogás, erőszak és ha­tás ellenében. Barátom­ még olyan ember is szavazott ellenem, ki becsül és szeret s nem jobboldali! s miért szavazott ellenem? Azért mert én nem adhatom meg neki azt a mit vár ettől a kormánytól. A ki legtöbbet tett — s ez nagy bátorság gyanánt figuráit — nem ment szavazni Olyan is volt, ki egyenesen barátságom ürügye alatt korteskedett ellenem, állitván, hogy jól is­mer engem, meghittem s bizonyosan tudja, hogy én forradalmat akarok. — Csak a jobbmódu ér­telmesebb polgárok voltak mellettem. Ezek annyi jelét adták ragaszkodásuk őszinteségének és me­legségének, hogy dicsekvés nélkül hihetem, mi­szerint e kerület igazi képviselője én vagyok. — Nem említem, hogy az­ összeirásokat miként főzték ki s aztán mit követtek el mindent a mi törvénytelen és aljas. Hiszen igy volt nálatok is. .. Én — mint meg­írtam neked —egy perczig sem hittem, hogy itt győzni lehessen, de kötelességemnek ismertem a pártot összetartani, s a csüggedéstől megóvni. Mert én a kötelességemet soha sem szoktam a törvény után csinálni. Hanem itt, barátom,, leszavaztatják most Magyarország nevét is. — És a lobogó mindig Deák Ferenc­z, kit a baloldal is tisztel; azt mondjátok. És Deák Ferencz nem szólott az egész választási garázdálkodás alatt egy szót sem. És ti mégis reményetek, hogy a „becsületes em­berekből“ csináltok kormányt! — Igen, a jövendő a becsületes embereké ; ha ti ellenzékiek, mindennek daczára szilárdan meg­ma­rad­to­k a kötelesség útján. — Becsüllek­­titeket, egytől egyig, a­hányan ki nem fáradtok, küzdeni a törvényhozó teremben. S annyival na­gyobb ezen becsülésem, mert én, kedves barátom azon fájdalmas meggyőződéshez érzem magamat s közel,melyben hazánk életére mi jót sem várha­tok a parlamenttől. Ha nem lehet gátat kötni, mi­kor kicsiny a víz, még kevésbé lehet az áradat el­len. A mi parlamentünk — óhajtom, hogy téved­jek — minden évvel reactionáriusabb lesz. Syste­­májának, jezsuita moráljának széléig most még nem merészelt elmenni a kormány — s ezért lett annyi ellenzéki képviselő is a mennyi van — de az árnak le kell folyni. Szerencséről fog be­szélhetni hazánk, ha életképessége oda nem vesz. — Mondhatom neked, hogy m­a­g­a­m­at illetőleg szivemben örvendik a bukáson, mely által meg­menekültem a parlamenti szalmacséplők sorába * jutástól. Több hasznot teszek én itthon, köröm­ben De — mint mondom áldom azokat és tisz­telem, kik fáradhatatlanul küzdenek a parlament­ben azon igaz ügyért, melyért tehetségem szerint és saját teremen küzdeni fogok én is utolsó percze­­mig. — A most uralkodó emberek sokszor eszembe juttatják a mondást: „Avec la peti­tesse on fait de la bassesse....................“ Pest, jul 9. A magyarországi választások legnagyobb része már be van fejezve. A tényleges ered­mény a kormánypárt előnyére ütött ki. Tudjuk, hogy minek tulajdonítsuk ez eredményt. Tudják a jobboldalon is, mert nem hisszük, hogy találkoznék ott ember — hacsak nem fanatikus bolond — ki a megejtett választások eredményében a nem­zet szabadon nyilvánult politikai hitvallását keresné. A jogaiktól megfosztott polgárok ezrei, kik a fenálló törvény alapján szavazatjog­­gal bírtak eddig s jogosan követelték e tör­vény alapján a szavazók közé való fölvéte­lüket most is: a törvénytelen erőszakosko­dások, melyek a hatalomban levő párt ré­széről a választásoknál alkalmaztattak, el nem titkolható bizonyságai annak, hogy a mostani választások eredményében a nem­zet igazi véleménynyilvánulását keresni nem lehet. Hogy a nemzeti önállóság visszaszerzé­sére irányzott politika hívei többségben vannak ma Magyarországon, azt ha nem tudtuk volna is eddig, kétségtelenné tették előttünk a lefolyt választások. A kormány­nak és pártjának, hitszegést és törvénytelen­séget, a legnagyobb igazságtalanságot kel­lett segítségül hívni, hogy kieszközölhesse, miszerint azon politikai elem, mely több­ségben van az országban, többségben ne le­gyen az országházban is. És ez vigaszul szolgálhat nekünk­­ a jövőre. A tömérdek gazság lehetetlenné tet­te elveink győzelmét a jelenben, de a győ­zelem kimaradhatatlan, mihelyt a törvényes állapot helyreáll hazánkban, s midőn a hata­lom nem a jogtalanságokban keresi erejét. A hazafias jó szellem szemlátomást na­gyobb és nagyobb foglalásokat tesz a ha­zában s csak a gazságok elhárítására kell törekednünk, melyek az ébredő szellem nyil­­vánulhatását akadályozzák a választásoknál. Íme, itt van Erdély, melyet eddig biztos menedékhelyül tekintettek a Ma­gyarországban nem kellett kormánypárti jelöltek, most hazafias érzületének a leg­­eclatánsabb jeleit adja. A tétlenséget haza­fias buzgalom váltotta fel s daczára a ha­talom részéről jött iszonyú vesztegetésnek az ellenzék férfiai győzedelmeskednek nyom­ról nyomra. Aranyosszék megbuktatta mind a két jobboldali képviselőjét, kik eddig nyűgözve tartották, s választott ellenzékieket. Hasonlókép tett Udvarhelyszék is. Csik­­széknek egyik képviselője szintén ellenzéki, s hisszük, hogy ellenzéki lesz a másik is, az új választás alkalmával. Háromszék ki­tűnően viselte magát. Egyik ellenzéki kép­viselőjének ügye véglegesen be van fejezve, a másiké még ugyan nincs, de lehetetlen­nek tartjuk Tisza miniszterről, hogy ily után akarjon bemenni a képviselőházba, a­milyet itt neki otromba kortesei látszanak készíteni. Szóval Erdély megmozdult és mindjárt első megmozdulása egy sereg deákpárti je­löltnek jön halála. Hisszük, hogy a jó szel­lem, mely a székelyeket megszállta, végig fog vonulni egész Erdélyen. Ezek oly jelek, melyek vigaszt kelthet­nek azokban, kik a kormánypárt gyalázatos eljárása által meghamisított közvélemény­­nyilvánulásban netalán túlságos aggodalom­mal vannak nemzetünk jövője iránt.A feloszlattatott , másfél éven keresztül törvényes képviselet nélkül maradván kitartó tevékenysé­günket igényli, hacsak szellemi és anyagi fej­lődését gátolni és lakosságát a rendezetlen viszo­nyok változandóságának kitenni nem akarjuk. Azon mély meggyőződéstől áthatva, mily ége­tően szükségesek ránk nézve a reformok az állam­élet minden ágában, kiválóan pedig a közigazga­tásban, az igazságszolgáltatásban és a közoktatás­ban , kész hűséggel fogunk eleget tenni Felséged jóakaró intenzióinak, és a midőn mind ezen, mind más egyéb autonóm tárgyakat illetőleg a bennün­ket megillető alkotmányjogot az ország hasznára gyakorolandjuk, érett megfontolással és higgadt­sággal fogjuk megvitatni azon­­javaslatokat, me­lyeket Felséged a legf. kir. leiratban kilátásba helyez s javaslatainkat mihamarább legfő­szentesí­tés alá terjesztendjük. Ily nyugodt és tartós törvényhozási tevékeny­séget annál szükségesebbnek tartunk, mint­hogy egyedül ez képes a jogérzetet az or­szágban megnyugtatni s visszaadni a nemzetnek bizodalmát az államhatalom iránt, mely fájdalom, az utóbbi három év alatt mélyen meg lön in­gatva. Hogy megóvassanak e királyság érdekei azon állami ügyekben, melyek a közös horvát­­magyar törvényhozás tárgyát képezik, — Felsé­ged felhívását követve, az 1868. I. t. ez. 32 és 36 §§-ai értelmében meg fogjuk választani képvi­selőinket a jövő közös országgyűlésre. Örömmel értesülünk a királyi leiratból, hogy a közös minisztérium fontos előterjesztéseket dol­gozott ki, melyek közül több hazánk közlekedésé­nek helyreállítására vonatkozik. Ugyanazon készséggel választjuk meg kebe­lünkből a regnikolaris küldöttséget, hogy az a varasdi határőrvidék, valamint Zengg és Sziszek városok bekebelezése következtében a magyar or­szággyűlés megfelelő küldöttségével az 1868: I. t. ez. 75 §-a értelmében ugyanazon t. ez. 31, 41 és 42 §§-ainak módosítása fölött tárgyalásokba bo­csátkozzék. Mi azonban Fenséged legmagasabb trónjá­nak érdekében, valamint a háromegy s a magyar királyság javára és hazánk megnyugtatására kí­vánatosnak tartjuk e regnikoláris küldöttség ha­táskörének és felhatalmazásának kibővítését. A közelebb lefolyt három év tapasztalása ugyanis minden kétségen kívül helyezte, hogy az 1868 I. t. czikk egyes határozatai, melyek a háromegy királyság és Magyarország között az államjogi viszonyokat szabályozzák, a horvát­­szlavon- dalmát királyság érdekeinek meg nem felelnek. A közös törvényhozás és igazgatás körébe át vannak vive egyes állami ügyletek, melyek­nek közösségét a Magyarországgal szemben fen­álló állami közösség meg nem kívánja. A képviseltetés módja a közös országgyűlé­sen a­mint az ott meg van határozva, a köze­lebb lefolyt három év alatt annál helytelenebbnek tűnt fel, minthogy képviseltetésünket törvényhozói működésében korlátolja. Az önkormányzat, mely hazánk számára ki van mérve, szintén meddő marad már a költ­ségeinek fedezésére szükséges évi átalány puszta megszabása által is, nem is említve, hogy e királyságra egyenlő évi hozzájárulási összeg szabatott ki, míg más részről a közterhek szapo­rodnak és szükségletei évenként növekednek. A bán jelen helyzete azon óhajt támasztja, hogy határoztassék meg a mód, mikép váljék va­lósággá e királyság önkormányzata és a bán fe­lelőssége, mint azt az 1868: I. tezikk 47 és 50 §§-ai rendelik. Hasonlón Fiume város és az illető kerület kérdését sem tartjuk még az 1868: I. tezikk 66 §-ának és e törvényszék 1870 jul. 20-ai há­­lozatainak értelmében megoldottnak, mely kérdés az ezen törvényben kijelölt módon oldandó meg. Ugyanazért amaz élénk óhaj él nemzetünk­ben, hogy e határozatok e tezikk 70 §-a értel­mében módossíttassanak és javíttassanak ki. És a magyar országgyűlés részéről is remél­jük, hogy az is egy törvényszerű regnikolárit, küldöttséget választ kebeléből Felséged legke­gyelmesebb felhívása folytán az 1868. I. tezikk resideálására. Alázatos hálánkat fejezzük ki Felségednek azért, hogy Felséged 1871 jun. 8-iki leiratával az egész határőrvidék polgárosítását elvben elren­delni s egyidejűleg azon megfelelő intézkedéseket is kibocsátani méltóztatott, melyek annak bekeb­­lezését az anyaországhoz előkészitik-Azon fokozatos eljárás, mely által a varasdi őrvidék a katonaiból minden nehézség nélkül ment át az alkotmányos rendszerbe és a mely által most a f. év jun. 9-ki legfe­leirat következtében a magyar határőrvidék is átmegy, azon szilárd hitet nyújtja nekünk, hogy Felséged teljesitendi ami és az egész őrvidék lakosságának alázatos kérését s a még hátralevő horvát-slavon őrvidéket is bekeblezendi a háromegy királyság összegébe hogy így azok is minél előbb e királyság alkot­mányos terére léphessenek s törvényhozásában köz­reműködhessenek. Miután Felséged ismételve elismerni méltóz­tatott és az 1868 I­­. czikk 66. §§-ában is meg­­erősittetett, hogy Dalmátia a háromegy királyság országos és állami integritásához tartozik, miután továbbá másrészről a dalmát országgyűlés 1870 szept. 7-ki és 1871 oct. 14-ki feliratában világosan a Horvátország és Szlavóniával leendő egyesítés mellett nyilatkozott s legalázatosabban kérte, hogy a most elkülönített két testvér országgyűlései bi­zottság utján értekezhessenek az egyesülés módja fölött, nem marad egyéb reánk nézve hátra, mint elfogadni a dalmát országgyűlés javaslatát s legalá­zatosabban kérni Felségedet, méltóztassék a dalmát országgyűlést ily küldöttség választására felhívni, melyet mi is bármikor készek vagyunk megvá­lasztani. Az egyesült s az önjogosult és állami életre szükséges kellékekkel állátott horvát szlavón-dalmát királyság legkegyelmesebb királya felséges házának szilárd támasza és Magyarország leghűbb szövetsé­ges társa leend. Császári és apostoli királyi Felségednek stb. A horvát országgyűlés felirata: Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk és ki­rályunk! Mi a horvát-szlavon-dalmát­i királyság főurai zászlósai és nemzeti képviselői — Felséged 1. évi márcz. 29 ki legkegyelmesebb felhívásának en­gedve, — az ország fővárosában, Zágrábban jun. 15 én az országgyűlésben összegyűltünk, s alatt­valói odaadással hallgattuk meg a f. évi jun. 11- ki legf. királyi leiratot. S annál nagyobb készséggel gyűltünk össze, minthogy az ország — miután a jan. 15-ére egy­behívott országgyűlés minden tevékenység nélkül ".—•» Országos takarékpénztár kérdéséhez. .. (Vége.) Tervjavaslatomat jelenben csak eszméim valósithatásának alapján átal­ánosságban szándé­kozom földbirtokos társaimmal megismertetni, meg lévén győződve arról, hogy ha eszmém a nagy közönség helyeslésével talákozand, lesznek me­gyék, kerületek, melyek a közös önsegélyezés hasznos és szükséges voltától áthatva, annak bályok valósítását feltételező takarékpénztári alapsza­bályok részletes kidolgozására gyakorlólaag alkalmas egyéneket fognak találni, valamint arról is, hogy kormányunk azoknak létesülését akadályozni nem fogja. Megyei­ kerületi pénztári hálózat át­alán­os terve: 1. Minden törvényszéki, járás­bírósági te­rületnek székhelyén takarékpénztár állítandó fel. Czélja a községek bizonyos ideig gyümölcstele­­lenül heverő pénzének, s a kevésbé vagyonos osztálynak is alkalmat nyújtani arra, hogy m­eg­­takarított összegeinek feleslegeit szükség idejére kamatokkal s azoknak kamataival szaporítsa. Czélja továbbá a lehető legkevesebb összeg­gel s a lehető legrövidebb időre, előlegek és kölcsönök adásával, a megyei kerületi községek lakosainak földbirtokos, iparos és kézműves osz­tályának érdekeit előmozdítani. 2. A takar­ékpénztár alapját képezi a törvényszékek, járás­biróságok területein fekvő községek évi adójának 20%-tólija, mely 100 frt, az illető község nevére szóló s meghatározandó időkben befizetendő részvények kibocsátása által hozatik létre. A takarékpénztár megnyitása előtt minden részvény 10®/0-tólira fizetendő. A községek által kibocsátandó részvények helyettesíthetők, a közügy iránt érdeklődő egyes vagyonos lakosok által is, kik a meghatározandó mérsékelt p. o. 6°/0 kamaton felül osztalékot nem követelnek. 3. Az évi tiszta jövedelem fordit­tatuik: a) a községek részvényeit helyettesitő magá­nosok részvényeinek törlesztésére; b) a községek alaptőkéinek lerovására a közgyűlés által meghatározandó arányban; c) kamat csak az egyházi, birói letétek, tár­sulati pénzek, és a magán részvényeseknek fize­tendő, azonban minden osztalék nélkül! 4. Betételek minden a törvényszék vagy járásbíróság területén fekvő községek pénztárai­ban befolyó pénzek az adó kivételeivel u. m. a) községi vagyonok jövedelmei, b) közsé­gi árva pénzek, c) községi házi adó, d) egyházi vagyonok, alapítványok jövedelmei, pap bérek­kel együtt, e) népnevelési 5°/0-ből befolyó pén­zek, f) birói betéti pénzek, g) közmunka váltság, h) egyletek, egyesületek u. m. olvasó, kaszinó, gazdászati és ipar­egyletek s­tb. pénzei, i) nép­bank, k) községi kölcsönös tizkármentesitési ösz­szegek, j) végre bár­mily magánosok pénzei 50/° kamatra beveendők. 5. községek lakosaitól a legkisebb összeg 45 rész forint betétethetik, a kamat szá­­mitás azonban, 1 forintnál kezdődik s a legna­gyobb összeg egy betéti könyvre 500 frt. 6. a betéti összegekről minden köz­ség, egyház s a t. nevére külön betéti könyv adatik, egyszóval, annyi a mennyi külön termé­szetű pénz betétezik. 7. A betéti pénzek mindig utólagosan a hónap 1-jő napjától kezdve 5°­„ kamatoznak, s ha a kivétel a hónap közepén túl esik, a kamat csak a hó első felére számíttatik — a községek pénzeinek kamatai kivételével. — A 4-ik pont alatt c, d, e, f, h, i, k, i, betűk alatti betételek­nek, melyektől járó ka­matok az érdekletteknek kifi­zetendők — a tartaléktőkéhez tétetnek. 8. A kivételek történnek vagy közvetlen a betevő községi, egyházi stb. pénztárnokok, vagy az illető polgármester biró v. gondnok által kiál­lított meghatalmazó levél előmutatója által. A meg­hatalmazó levél azonban az illető községi v. egy­házi pénztárnokok által is ellenjegyzendő. 9. Kikölcsönözésnél az átalános virement kikerülhetlen lévén, a külön természetű betételek­re külön pénztár szekrények szükségtelenek, mert a főkönyvben minden különnemű betételeknek kü­lön rovat készítendő. 10 A takarékpénztár k­öl­c­s­ö­n­ö­z. Telekkönyvezett földbirtokra. A folyamodványhoz csatolandó a hiteles birtok — és hiteles adó — telekkönyvi kivonat, b) az illető közönség előjárósága által kiállított hiteles becs­levél, c) ha a felajánlott birtok községi vagy gyámság, vagy gondnokság alatti birtok, az illető hatóság engedélye az az illető község képviseleti testület határozatának hiteles másolatbani jegyző­könyvi kivonata Ugyan­ilyen okmányok csatolandók a szi­lárd anyagból készült, tűzkár ellen biztosított há­zakra felveendő kölcsönnél is. 11. Telek köny­vil­e­g bek­eb­elezett jelzálogi követelésekre felül­kebele­­zés után, de a kölcsön az ily fekvőségekre az azokat terhelő adósságok betudásával a becsár fele részén túl nem haladhat. 12. kölcsönért ugyanazon időben jelentkező több egyenlő biztosítékot nyújtó folyamodók kö­zül előnye van azon községi lakosnak, mely köz­ségnek betétele túlterhelve nincs. 13. Váltó leszámítolási üzlet. A benyújtott váltónak következő kellékkel kell ellátva lenni: a) legalább 20 írtról szóljon; b) a takarékpénztár székhelyén fizetendő; c) le­járati idő egy hótól négy hónapig; d) két az ille­tő polgármester v. birónak bizonyítványa által el­ismert biztosságu váltóképes, pénzzel nem üzérke­dők aláírásával ellátva, kik ugyanazon község la­kosai, birtokosai legyenek. 14. Saj­át vá­ltókra kölcsönöt kap­nak az illető polgármesterek, birák egyházi gondnokok a községi képviselő testület vagy prész­byterium közgyűlése jegyzőkönyvének hiteles má­­solatának személyes előmutatására. A takarékpénztárak előlegez­hetnek ezenkívül: a.) osztrák magyar állam­kötvényekre vagy a pesti és bécsi tőzde hiteles árfolyam lapjában

Next