Ellenőr, 1872. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1872-07-10 / 158. szám
Zsfffizetési árak Egész évre * , 20 frt. — kr. Évnegyedre . , 5 frt. — k*. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 s Egyes szám ára 10 krajczár» Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-uteza 6. szám. Semmit sem kostunk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez Intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el 158. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 8. sz.) intézendők. Szerda, julius 10. 1872 Hirdetési dijak: Thiasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit tors 90 kr bsigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden bújtatásért 10 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-uteza 6. szám. (Liffrédt testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pét, két-sssutose U.es, fin intézendők. IV. évfolyam. 1 tx „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre ..... 10 ^ n évnegyedre .... 5 „ — egy hóra .... 1 „80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két-sas utcza 14. sz.) Beánál ék a könyvárául úton történti megrendelést, lalán az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Eddigi előfizetőink kényelmére ismét szétküldtük a bérmentes postautalványokat, melyeket az „Ellenőr“ előfizetői bélyegmentesen használhatnak akár féléves, akár évnegyedes előfizetéseiknél. A félévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadóhivataloknak, kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg azoknak megújítását minél korábban tenni meg, nehogy az előfizetési késedelem fennakadást okozzon a lap vételében. Pest, július 9. 7.: A horvát pártok kibékülése bevégzett tény. Tegnap éjjel fogadta el a zágrábi tartománygyűlés rövid vita mellett az utolsó szövegezésen átment felirati javaslatot, miután a nemzeti párt a tizenkettedik órában lemondott szándékáról, hogy bizalmatlanságának kijelentésével sújtsa a horvát kormányt, s ezáltal elhárította a válságnak még felmaradt egyetlen s hirtelen fenyegetővé nőtt árnyát. A horvát országgyűlés felirati javaslatát, alább egész terjedelmében adjuk. Legnevezetesebb része a javaslatnak az, mely a közjogi kérdések kiegyenlítése iránt 1868-ban létrejött egyezség revisiójáról szól. Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyították, úgymond a felirat, hogy a kiegyezkedés némely pontozatai nem felelnek meg Horvát- Szlavón- Dalmátországok érdekeinek. Ezen pontozatok módosítását óhajtják. Mikép óhajtják ezen pontozatok módosítását, az természetes, nincs a feliratban, de hogy melyek azon pontozatok, melyeket módosítani óhajtanak,az röviden érintve van. Először is azon tárgyakat kívánják megrostálni, melyek az eddigi törvény szerint Magyarországot és Horvát-, Dalmát-, és Slavonországot közösen érdekelvén, a kormányzat és törvényhozás közössége alá voltak vetve. A felirat szerint ezen tárgyak között vannak olyanok, melyek szükségtelenül vannak a közös törvényhozás és közös kormányzat körébe áttéve. A második panasz a közös országgyűlésen való képviseltetést illeti. A mód, miszerint Horvátország magát a magyar országgyűlésen képviselteti, a felirat szerint határozottan czélszerűtlen s akadályozza saját törvényhozásuknak tevékenységét. A harmadik pont, melyen változtatni kívánnak, a kiegyezkedés pénzügyi részét illeti. Az évi járulék mellett, melyet a létező törvény rájuk szab, nem találják saját érdekeik előmozdítására fordíthatónak még azt az önkormányzatot sem, melylyel bírnak. Negyedik óhajtása a feliratnak, hogy a bán jelen állása változtassák meg. A kiegyezkedési törvény szerint az autonóm országos önkormányzat élén Horvát- Szlavon- és Dalmátországokban a bán áll, ki a horvát-, szlavón országgyűlésnek felelős. A felirat kívánja tehát, hogy e felelősség valósággá váljék. A fennebbieken kívül a felirat kívánja még a fiumei és dalmatiai kérdés megoldását is. Ragaszkodik az 1868-as törvény azon pontjához, mely Fiume viszonyát külön rendeli elintéztetni Magyar- és Horvátország országgyűlése, és Fiume városa között, de kívánja, hogy a közös egyetértés alapján az minél előbb eszközöltessék. Miután az 1868-iki törvényben világosan meg van mondva, hogy a mostani Dalmátia az ország területéhez tartozónak ismertetik el, de másrészt maguk a dalmaták is kívánják az egyesülést, a felirat azon kéréssel járul a fejedelemhez, hogy egy bizottság választására hívja fel a dalmát országgyűlést, mely bizottság a horvát országgyűlés részéről hasonlókép választandó bizottsággal az egyesítés felett tanácskozni fog. Ezek a felirat leglényegesebb pontjai, melyek ellen semmi kifogásunk sem lehet, sőt némelyikét csak üdvözölni tudjuk a a legmelegebben ilyen, Dalmatia visszacsatoltatása. E felirat azon alap, melyen a horvát pártok kölcsönös kiegyezkedése nyugszik, s így remélhető, hogy a pártok kibékülés megadja Horvátországnak a békés regenerate aeráját, melyben szívós és egyetértő munkálkodás felvirulásra segítendő a hátramaradt anyagi érdekeket, jó közigazgatás és szervezett jogszolgáltatás helyes népneveléssel biztosítani fogják a folytonos fejlődést. Az új államjogi kiegyezés megkötése hátra van még ugyan és az alkudozások a magyar országgyűléssel csak ezután fognak megkezdetni. De ez már aligha nézetválságra vezet, mert az elvi kiegyezés lehetősége rég fönállott és az utóbbi küzdelmekben nem Magyarország állami, hanem az uniópárt személyes érdekei forogtak kérdésben. Apróságok. Miskolcz népe zavarog, bezsül, dühöng a kiházasító egyletek zsebvágásai ellen. De hát mit akar Miskolcz népe? Hát nem érte el a boldogságot, miszerint jobboldali emberek fogják képviselni országos érdekeit a törvényhozásban ? Hát nem teljesültek minden kívonatai a Horváth Lajos és Dálnoky Barnabás urak megválasztatása által? Hiszen ezen urak megválasztatásának érdeke kívánta azt is, hogy a kiházasító emberek rablási szervezete ellen csak akkor lépjen fel a hatósági eréig, midőn a kirabolt népség zúghat ugyan és lázonghat azon kormány ellen, melynek hanyag vagy buta, de minden esetben bűnös késedelmeskedése által számtalan családot foszthattak ki megtakarított pénzecskéjéből a miniszteriáltól jóváhagyott alapszabályok alapján zsiványkodó bandák, hanem szavazatát nem változtathatja meg,többé semmiféle zúgással és lázongással. Az Ellenőr volt az első lap, mely — már február elején s erélyes hangon — felszólalt a borsod-miskolczi kiházasító schwind- terei ismertetésére s felhívta a kormányt a késedelmetlen intézkedésre. Az Ellenőr felszólalása után nem hallgatták el nézeteiket a jobboldali lapok sem s mondhatni, hogy négy hónap óta az egész sajtó sürgette a kormány erélyes intézkedését a kiházasító intézetek zsebmetsző működése ellen. Hanem hát a kormány erélye nem intézkedhetett addig, amíg Horváth Lajos és Dálnoky Barnabás urakat meg nem választotta Miskolcz. Igaz, hogy sokba került e győzelem a miskolczi népnek, na de vigasztalódjanak a büszke tudattal, hogy kormánypárti képviselőik vannak. * Egy barátomtól — ki képviselőjelölt volt, de sikertelenül — egy magánlevelet vettem, melyet szeretnék közölni szó szerint s megnevezni az írót és kerületét, de nem szabad. A discretio sem követelheti azonban, hogy — mellőzve a neveket — kivonatát ne adjam egy leírásnak, melynek vonásaiban az ország többi kerületeiben történtekre is ráismerhetnek az illetők. „Te nagyon jól tudod, hogy én a képviselőséget nem ambitionáltam s hogy felléptetésem ellen senki sem tett többet nálamnál, s nem is léptem volna fel, ha rendes parlamenti életünk volna; de az inaugurált átkos hatású kormánypárttal szemben — melyet a Bach-kormányzatnál sokkal veszélyesebbnek, mert’ jellemzostriasztónak tartok — felléptem, hogy az önzéstelen, tiszta polgárok érzelmeinek nyilvánulására központul szolgálhassak. Én húsz év óta ismerem e kerületet Tudora, mit rontott benne a húsz év s hogy a valóban lelkes polgárok mellett mennyi a jó érzelmű de gyáva ember. Tudom, mennyi a közönyös s mennyi az olyan a ki a hatósági vagy állami budget nélkül nem birna megélni egy hétig. Aztán vedd ezekhez a tudatlanságot, a nemzedékről nemzedékre szállott servilismust, és azokat a nyomorultakat kik átlátják mi volna helyes s mit kívánna tőlük mind a becsület mind lelkiismeretük, de nem mernek sem szólani sem tenni férfiasan. S vedd számba azon még nyomorultabbakat kik a bukott képviselőjelölttől bocsánatot kérnek, hogy nem szavazhattak rá meggyőződésük szerint. Mindezt tudva és megmondva a választás előtt is, én barátom bizonyos voltam a kormány itteni győzelméről, mihelyt itt járt X s kitűzték jelöltnek Y—t. Hiában jött volna ide a Jézus Krisztus is — kit pedig mindenik felekezet imád — mégsem győzött volna, a romlott részekre alkalmazott mindenféle fogás, erőszak és hatás ellenében. Barátom még olyan ember is szavazott ellenem, ki becsül és szeret s nem jobboldali! s miért szavazott ellenem? Azért mert én nem adhatom meg neki azt a mit vár ettől a kormánytól. A ki legtöbbet tett — s ez nagy bátorság gyanánt figuráit — nem ment szavazni Olyan is volt, ki egyenesen barátságom ürügye alatt korteskedett ellenem, állitván, hogy jól ismer engem, meghittem s bizonyosan tudja, hogy én forradalmat akarok. — Csak a jobbmódu értelmesebb polgárok voltak mellettem. Ezek annyi jelét adták ragaszkodásuk őszinteségének és melegségének, hogy dicsekvés nélkül hihetem, miszerint e kerület igazi képviselője én vagyok. — Nem említem, hogy az összeirásokat miként főzték ki s aztán mit követtek el mindent a mi törvénytelen és aljas. Hiszen igy volt nálatok is. .. Én — mint megírtam neked —egy perczig sem hittem, hogy itt győzni lehessen, de kötelességemnek ismertem a pártot összetartani, s a csüggedéstől megóvni. Mert én a kötelességemet soha sem szoktam a törvény után csinálni. Hanem itt, barátom,, leszavaztatják most Magyarország nevét is. — És a lobogó mindig Deák Ferencz, kit a baloldal is tisztel; azt mondjátok. És Deák Ferencz nem szólott az egész választási garázdálkodás alatt egy szót sem. És ti mégis reményetek, hogy a „becsületes emberekből“ csináltok kormányt! — Igen, a jövendő a becsületes embereké ; ha ti ellenzékiek, mindennek daczára szilárdan megmaradtok a kötelesség útján. — Becsüllektiteket, egytől egyig, ahányan ki nem fáradtok, küzdeni a törvényhozó teremben. S annyival nagyobb ezen becsülésem, mert én, kedves barátom azon fájdalmas meggyőződéshez érzem magamat s közel,melyben hazánk életére mi jót sem várhatok a parlamenttől. Ha nem lehet gátat kötni, mikor kicsiny a víz, még kevésbé lehet az áradat ellen. A mi parlamentünk — óhajtom, hogy tévedjek — minden évvel reactionáriusabb lesz. Systemájának, jezsuita moráljának széléig most még nem merészelt elmenni a kormány — s ezért lett annyi ellenzéki képviselő is a mennyi van — de az árnak le kell folyni. Szerencséről fog beszélhetni hazánk, ha életképessége oda nem vesz. — Mondhatom neked, hogy magamat illetőleg szivemben örvendik a bukáson, mely által megmenekültem a parlamenti szalmacséplők sorába * jutástól. Több hasznot teszek én itthon, körömben De — mint mondom áldom azokat és tisztelem, kik fáradhatatlanul küzdenek a parlamentben azon igaz ügyért, melyért tehetségem szerint és saját teremen küzdeni fogok én is utolsó perczemig. — A most uralkodó emberek sokszor eszembe juttatják a mondást: „Avec la petitesse on fait de la bassesse....................“ Pest, jul 9. A magyarországi választások legnagyobb része már be van fejezve. A tényleges eredmény a kormánypárt előnyére ütött ki. Tudjuk, hogy minek tulajdonítsuk ez eredményt. Tudják a jobboldalon is, mert nem hisszük, hogy találkoznék ott ember — hacsak nem fanatikus bolond — ki a megejtett választások eredményében a nemzet szabadon nyilvánult politikai hitvallását keresné. A jogaiktól megfosztott polgárok ezrei, kik a fenálló törvény alapján szavazatjoggal bírtak eddig s jogosan követelték e törvény alapján a szavazók közé való fölvételüket most is: a törvénytelen erőszakoskodások, melyek a hatalomban levő párt részéről a választásoknál alkalmaztattak, el nem titkolható bizonyságai annak, hogy a mostani választások eredményében a nemzet igazi véleménynyilvánulását keresni nem lehet. Hogy a nemzeti önállóság visszaszerzésére irányzott politika hívei többségben vannak ma Magyarországon, azt ha nem tudtuk volna is eddig, kétségtelenné tették előttünk a lefolyt választások. A kormánynak és pártjának, hitszegést és törvénytelenséget, a legnagyobb igazságtalanságot kellett segítségül hívni, hogy kieszközölhesse, miszerint azon politikai elem, mely többségben van az országban, többségben ne legyen az országházban is. És ez vigaszul szolgálhat nekünk a jövőre. A tömérdek gazság lehetetlenné tette elveink győzelmét a jelenben, de a győzelem kimaradhatatlan, mihelyt a törvényes állapot helyreáll hazánkban, s midőn a hatalom nem a jogtalanságokban keresi erejét. A hazafias jó szellem szemlátomást nagyobb és nagyobb foglalásokat tesz a hazában s csak a gazságok elhárítására kell törekednünk, melyek az ébredő szellem nyilvánulhatását akadályozzák a választásoknál. Íme, itt van Erdély, melyet eddig biztos menedékhelyül tekintettek a Magyarországban nem kellett kormánypárti jelöltek, most hazafias érzületének a legeclatánsabb jeleit adja. A tétlenséget hazafias buzgalom váltotta fel s daczára a hatalom részéről jött iszonyú vesztegetésnek az ellenzék férfiai győzedelmeskednek nyomról nyomra. Aranyosszék megbuktatta mind a két jobboldali képviselőjét, kik eddig nyűgözve tartották, s választott ellenzékieket. Hasonlókép tett Udvarhelyszék is. Csikszéknek egyik képviselője szintén ellenzéki, s hisszük, hogy ellenzéki lesz a másik is, az új választás alkalmával. Háromszék kitűnően viselte magát. Egyik ellenzéki képviselőjének ügye véglegesen be van fejezve, a másiké még ugyan nincs, de lehetetlennek tartjuk Tisza miniszterről, hogy ily után akarjon bemenni a képviselőházba, amilyet itt neki otromba kortesei látszanak készíteni. Szóval Erdély megmozdult és mindjárt első megmozdulása egy sereg deákpárti jelöltnek jön halála. Hisszük, hogy a jó szellem, mely a székelyeket megszállta, végig fog vonulni egész Erdélyen. Ezek oly jelek, melyek vigaszt kelthetnek azokban, kik a kormánypárt gyalázatos eljárása által meghamisított közvéleménynyilvánulásban netalán túlságos aggodalommal vannak nemzetünk jövője iránt.A feloszlattatott , másfél éven keresztül törvényes képviselet nélkül maradván kitartó tevékenységünket igényli, hacsak szellemi és anyagi fejlődését gátolni és lakosságát a rendezetlen viszonyok változandóságának kitenni nem akarjuk. Azon mély meggyőződéstől áthatva, mily égetően szükségesek ránk nézve a reformok az államélet minden ágában, kiválóan pedig a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és a közoktatásban , kész hűséggel fogunk eleget tenni Felséged jóakaró intenzióinak, és a midőn mind ezen, mind más egyéb autonóm tárgyakat illetőleg a bennünket megillető alkotmányjogot az ország hasznára gyakorolandjuk, érett megfontolással és higgadtsággal fogjuk megvitatni azonjavaslatokat, melyeket Felséged a legf. kir. leiratban kilátásba helyez s javaslatainkat mihamarább legfőszentesítés alá terjesztendjük. Ily nyugodt és tartós törvényhozási tevékenységet annál szükségesebbnek tartunk, minthogy egyedül ez képes a jogérzetet az országban megnyugtatni s visszaadni a nemzetnek bizodalmát az államhatalom iránt, mely fájdalom, az utóbbi három év alatt mélyen meg lön ingatva. Hogy megóvassanak e királyság érdekei azon állami ügyekben, melyek a közös horvátmagyar törvényhozás tárgyát képezik, — Felséged felhívását követve, az 1868. I. t. ez. 32 és 36 §§-ai értelmében meg fogjuk választani képviselőinket a jövő közös országgyűlésre. Örömmel értesülünk a királyi leiratból, hogy a közös minisztérium fontos előterjesztéseket dolgozott ki, melyek közül több hazánk közlekedésének helyreállítására vonatkozik. Ugyanazon készséggel választjuk meg kebelünkből a regnikolaris küldöttséget, hogy az a varasdi határőrvidék, valamint Zengg és Sziszek városok bekebelezése következtében a magyar országgyűlés megfelelő küldöttségével az 1868: I. t. ez. 75 §-a értelmében ugyanazon t. ez. 31, 41 és 42 §§-ainak módosítása fölött tárgyalásokba bocsátkozzék. Mi azonban Fenséged legmagasabb trónjának érdekében, valamint a háromegy s a magyar királyság javára és hazánk megnyugtatására kívánatosnak tartjuk e regnikoláris küldöttség hatáskörének és felhatalmazásának kibővítését. A közelebb lefolyt három év tapasztalása ugyanis minden kétségen kívül helyezte, hogy az 1868 I. t. czikk egyes határozatai, melyek a háromegy királyság és Magyarország között az államjogi viszonyokat szabályozzák, a horvátszlavon- dalmát királyság érdekeinek meg nem felelnek. A közös törvényhozás és igazgatás körébe át vannak vive egyes állami ügyletek, melyeknek közösségét a Magyarországgal szemben fenálló állami közösség meg nem kívánja. A képviseltetés módja a közös országgyűlésen amint az ott meg van határozva, a közelebb lefolyt három év alatt annál helytelenebbnek tűnt fel, minthogy képviseltetésünket törvényhozói működésében korlátolja. Az önkormányzat, mely hazánk számára ki van mérve, szintén meddő marad már a költségeinek fedezésére szükséges évi átalány puszta megszabása által is, nem is említve, hogy e királyságra egyenlő évi hozzájárulási összeg szabatott ki, míg más részről a közterhek szaporodnak és szükségletei évenként növekednek. A bán jelen helyzete azon óhajt támasztja, hogy határoztassék meg a mód, mikép váljék valósággá e királyság önkormányzata és a bán felelőssége, mint azt az 1868: I. tezikk 47 és 50 §§-ai rendelik. Hasonlón Fiume város és az illető kerület kérdését sem tartjuk még az 1868: I. tezikk 66 §-ának és e törvényszék 1870 jul. 20-ai hálozatainak értelmében megoldottnak, mely kérdés az ezen törvényben kijelölt módon oldandó meg. Ugyanazért amaz élénk óhaj él nemzetünkben, hogy e határozatok e tezikk 70 §-a értelmében módossíttassanak és javíttassanak ki. És a magyar országgyűlés részéről is reméljük, hogy az is egy törvényszerű regnikolárit, küldöttséget választ kebeléből Felséged legkegyelmesebb felhívása folytán az 1868. I. tezikk resideálására. Alázatos hálánkat fejezzük ki Felségednek azért, hogy Felséged 1871 jun. 8-iki leiratával az egész határőrvidék polgárosítását elvben elrendelni s egyidejűleg azon megfelelő intézkedéseket is kibocsátani méltóztatott, melyek annak bekeblezését az anyaországhoz előkészitik-Azon fokozatos eljárás, mely által a varasdi őrvidék a katonaiból minden nehézség nélkül ment át az alkotmányos rendszerbe és a mely által most a f. év jun. 9-ki legfeleirat következtében a magyar határőrvidék is átmegy, azon szilárd hitet nyújtja nekünk, hogy Felséged teljesitendi ami és az egész őrvidék lakosságának alázatos kérését s a még hátralevő horvát-slavon őrvidéket is bekeblezendi a háromegy királyság összegébe hogy így azok is minél előbb e királyság alkotmányos terére léphessenek s törvényhozásában közreműködhessenek. Miután Felséged ismételve elismerni méltóztatott és az 1868 I. czikk 66. §§-ában is megerősittetett, hogy Dalmátia a háromegy királyság országos és állami integritásához tartozik, miután továbbá másrészről a dalmát országgyűlés 1870 szept. 7-ki és 1871 oct. 14-ki feliratában világosan a Horvátország és Szlavóniával leendő egyesítés mellett nyilatkozott s legalázatosabban kérte, hogy a most elkülönített két testvér országgyűlései bizottság utján értekezhessenek az egyesülés módja fölött, nem marad egyéb reánk nézve hátra, mint elfogadni a dalmát országgyűlés javaslatát s legalázatosabban kérni Felségedet, méltóztassék a dalmát országgyűlést ily küldöttség választására felhívni, melyet mi is bármikor készek vagyunk megválasztani. Az egyesült s az önjogosult és állami életre szükséges kellékekkel állátott horvát szlavón-dalmát királyság legkegyelmesebb királya felséges házának szilárd támasza és Magyarország leghűbb szövetséges társa leend. Császári és apostoli királyi Felségednek stb. A horvát országgyűlés felirata: Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk és királyunk! Mi a horvát-szlavon-dalmáti királyság főurai zászlósai és nemzeti képviselői — Felséged 1. évi márcz. 29 ki legkegyelmesebb felhívásának engedve, — az ország fővárosában, Zágrábban jun. 15 én az országgyűlésben összegyűltünk, s alattvalói odaadással hallgattuk meg a f. évi jun. 11- ki legf. királyi leiratot. S annál nagyobb készséggel gyűltünk össze, minthogy az ország — miután a jan. 15-ére egybehívott országgyűlés minden tevékenység nélkül ".—•» Országos takarékpénztár kérdéséhez. .. (Vége.) Tervjavaslatomat jelenben csak eszméim valósithatásának alapján átalánosságban szándékozom földbirtokos társaimmal megismertetni, meg lévén győződve arról, hogy ha eszmém a nagy közönség helyeslésével talákozand, lesznek megyék, kerületek, melyek a közös önsegélyezés hasznos és szükséges voltától áthatva, annak bályok valósítását feltételező takarékpénztári alapszabályok részletes kidolgozására gyakorlólaag alkalmas egyéneket fognak találni, valamint arról is, hogy kormányunk azoknak létesülését akadályozni nem fogja. Megyei kerületi pénztári hálózat átalános terve: 1. Minden törvényszéki, járásbírósági területnek székhelyén takarékpénztár állítandó fel. Czélja a községek bizonyos ideig gyümölcstelelenül heverő pénzének, s a kevésbé vagyonos osztálynak is alkalmat nyújtani arra, hogy megtakarított összegeinek feleslegeit szükség idejére kamatokkal s azoknak kamataival szaporítsa. Czélja továbbá a lehető legkevesebb összeggel s a lehető legrövidebb időre, előlegek és kölcsönök adásával, a megyei kerületi községek lakosainak földbirtokos, iparos és kézműves osztályának érdekeit előmozdítani. 2. A takarékpénztár alapját képezi a törvényszékek, járásbiróságok területein fekvő községek évi adójának 20%-tólija, mely 100 frt, az illető község nevére szóló s meghatározandó időkben befizetendő részvények kibocsátása által hozatik létre. A takarékpénztár megnyitása előtt minden részvény 10®/0-tólira fizetendő. A községek által kibocsátandó részvények helyettesíthetők, a közügy iránt érdeklődő egyes vagyonos lakosok által is, kik a meghatározandó mérsékelt p. o. 6°/0 kamaton felül osztalékot nem követelnek. 3. Az évi tiszta jövedelem fordittatuik: a) a községek részvényeit helyettesitő magánosok részvényeinek törlesztésére; b) a községek alaptőkéinek lerovására a közgyűlés által meghatározandó arányban; c) kamat csak az egyházi, birói letétek, társulati pénzek, és a magán részvényeseknek fizetendő, azonban minden osztalék nélkül! 4. Betételek minden a törvényszék vagy járásbíróság területén fekvő községek pénztáraiban befolyó pénzek az adó kivételeivel u. m. a) községi vagyonok jövedelmei, b) községi árva pénzek, c) községi házi adó, d) egyházi vagyonok, alapítványok jövedelmei, pap bérekkel együtt, e) népnevelési 5°/0-ből befolyó pénzek, f) birói betéti pénzek, g) közmunka váltság, h) egyletek, egyesületek u. m. olvasó, kaszinó, gazdászati és iparegyletek stb. pénzei, i) népbank, k) községi kölcsönös tizkármentesitési öszszegek, j) végre bármily magánosok pénzei 50/° kamatra beveendők. 5. községek lakosaitól a legkisebb összeg 45 rész forint betétethetik, a kamat számitás azonban, 1 forintnál kezdődik s a legnagyobb összeg egy betéti könyvre 500 frt. 6. a betéti összegekről minden község, egyház s a t. nevére külön betéti könyv adatik, egyszóval, annyi a mennyi külön természetű pénz betétezik. 7. A betéti pénzek mindig utólagosan a hónap 1-jő napjától kezdve 5°„ kamatoznak, s ha a kivétel a hónap közepén túl esik, a kamat csak a hó első felére számíttatik — a községek pénzeinek kamatai kivételével. — A 4-ik pont alatt c, d, e, f, h, i, k, i, betűk alatti betételeknek, melyektől járó kamatok az érdekletteknek kifizetendők — a tartaléktőkéhez tétetnek. 8. A kivételek történnek vagy közvetlen a betevő községi, egyházi stb. pénztárnokok, vagy az illető polgármester biró v. gondnok által kiállított meghatalmazó levél előmutatója által. A meghatalmazó levél azonban az illető községi v. egyházi pénztárnokok által is ellenjegyzendő. 9. Kikölcsönözésnél az átalános virement kikerülhetlen lévén, a külön természetű betételekre külön pénztár szekrények szükségtelenek, mert a főkönyvben minden különnemű betételeknek külön rovat készítendő. 10 A takarékpénztár kölcsönöz. Telekkönyvezett földbirtokra. A folyamodványhoz csatolandó a hiteles birtok — és hiteles adó — telekkönyvi kivonat, b) az illető közönség előjárósága által kiállított hiteles becslevél, c) ha a felajánlott birtok községi vagy gyámság, vagy gondnokság alatti birtok, az illető hatóság engedélye az az illető község képviseleti testület határozatának hiteles másolatbani jegyzőkönyvi kivonata Ugyanilyen okmányok csatolandók a szilárd anyagból készült, tűzkár ellen biztosított házakra felveendő kölcsönnél is. 11. Telek könyvileg bekebelezett jelzálogi követelésekre felülkebelezés után, de a kölcsön az ily fekvőségekre az azokat terhelő adósságok betudásával a becsár fele részén túl nem haladhat. 12. kölcsönért ugyanazon időben jelentkező több egyenlő biztosítékot nyújtó folyamodók közül előnye van azon községi lakosnak, mely községnek betétele túlterhelve nincs. 13. Váltó leszámítolási üzlet. A benyújtott váltónak következő kellékkel kell ellátva lenni: a) legalább 20 írtról szóljon; b) a takarékpénztár székhelyén fizetendő; c) lejárati idő egy hótól négy hónapig; d) két az illető polgármester v. birónak bizonyítványa által elismert biztosságu váltóképes, pénzzel nem üzérkedők aláírásával ellátva, kik ugyanazon község lakosai, birtokosai legyenek. 14. Saját váltókra kölcsönöt kapnak az illető polgármesterek, birák egyházi gondnokok a községi képviselő testület vagy prészbyterium közgyűlése jegyzőkönyvének hiteles másolatának személyes előmutatására. A takarékpénztárak előlegezhetnek ezenkívül: a.) osztrák magyar államkötvényekre vagy a pesti és bécsi tőzde hiteles árfolyam lapjában